Birtalan Balázs

Egy másik Birtalan: Létellenőr

Mutasson jegyet, bérletet,vagy vérképet, ha kérhetek.Ép testben él az ép lélek,nem drukkolunk az AIDS-ének.Izgulni túlzottan nem kell.Fegyverben az immunrendszer.Védekezésre odahívjó pár sejtet, s már negatív.Mutasson bérletet, jegyet,és mindent olcsóbban lehet,mintha otthon élre raknák.Emelkedik a kamatláb,növekedő békeévek,ha nálunk tart bankbetétet.Mi vagyunk az érték őre,ne legyen gond szemfödőre.Bérletet, jegyet mutasson,jó uram, ön is, kisasszony.Kendőre vár, pántlikára?Nem lesz semmiből hiánya.Önökért vagyunk: önöknek.Ki kínálhat ennél többet?Vagyunk, kik segítni készek,s csekély a törlesztőrészlet.Bérletet mutasson, jegyet.Minálunk bármit megtehet,elkerüli a végzetet.Mivelünk minden semmiség.Jövőt akar, vagy lenni rég?Vegye meg jegyét, bérletét.Indul az új világ, a szép, s együtt lépünk a rétesért.
Az igazi Birtalan, aki Balázs
LovagregényJár alá s föl a fehér folyosón:XX. századi Don Quijote.Magába mélyeszti kérdőjeleit:A kóbor lovag-faj végleg kihótt-e?Leül, bús képét tenyerébe hajtja.Lenne önmaga Sancho Panzája.Elme-rengve pöcköli el a csikket –vágyik valami új, hősi banzájra.Kalandra éhes. Meddig tart háte tarthatatlan állapot?!Tudja, ha hagynák, naponta kapnaplusz egy csillaggal új váll-lapot.Megadón dünnyög siratódalt:ismét kihűlt egy esztendő.Blazírtan tűri, ha néhanapjánseggébe szalad a fecskendő.

Birtalan Balázs szuverén, eredeti gondolkodó, aki főként a teológia, az ontológia és a homoszexualitás origójáról nézve mond nekünk fontosakat, amelyeket én 52 év alatt még csak nem is hallottam, de már ezért érdemes volt a kötetet elolvasnom. Én minden egyéb aspektusai mellett a lírait tartom benne a legfontosabbnak, tehát számomra a szerző elsősorban költő. Ki-ki döntse el, hogy ugazam van-e, nem fog unatkozni.
Például:
A költő
(Mottó: Audiatur et altera pars)



Emlékszem, hogy megszülettem, azonnyomban madár lettem.
Ringatott az ősi fészek, melegített ifjú nyár.
S kibújván a zord tojásból, mely oly hosszan elpalástolt,
Néztem rögtön messze, távol, előttem a zöld határ.
Szabad voltam! S a tört héjnak, mely azt súgta, visszavár,
Beintettem: „Soha már!”

Derék anyám kukacokat kezdetben még hoza sokat,
Hanem egy nap így szólt hozzám: „Nem vagy többé kismadár,
Ne kucorogj itthon, gyáván, röpülj el a szelek szárnyán,
Isten veled, csöpp kis árvám...” – és még mondta volna bár,
De lentről egy pisztoly dördült (sajnos teli volt a tár),
S anyám nem szólt soha már.

Elkárogni igen hosszú, mint forrt begyemben a bosszú;
„Kivájom e vadász szemét!” – Ám ekkorra messze járt.
Hajkurásztam földön-égen, s majd felfordultam már éhen,
Mikor egy üzlethez értem. Tejbolt volt vagy kis bazár?
Nem érdekelt. Összeszaladt aszott csőrömben a nyál:
„Most eszem – vagy soha már!"

Mihelyt beszálltam az ajtón, szemem megakadt egy sajton,
Nem volt pénzem, viszont nem is foglalkoztatott az ár.
Visszagondolva a múltra, lehet, amit tettem, durva:
Odaröppentem a pultra – s a boltos egy dromedár
Jámborságával csak leste, hogy áruja tovaszáll.
Viszontlátni?! Soha már!

Mivel szörnyű volt már étlen, zsákmányommal visszatértem
Bús fészkemhez, hogy a sajtot elfogyasszam fönn a fán.
Kis híján már nekiláttam, hogy belakjak katonásan,
Mikor elborzadva láttam: alant vörös róka jár!
...Nem mesélem el a szégyent, minden gyerek tudja tán;
Le nem mossa senki már.

Mit tehettem? Sajtom veszve. Röhögött föl rám a beste;
Elröpültem arcpirulva, lesújtott a szörnyű kár,
Kóvályogtam éhgyomorra, éjfélre járt már az óra,
S lepillantottam a hóra (hiszen elmúlt rég a nyár):
Kicsi házat vettem észre, úgy festett, vendégre vár.
Én leszek az, ugyebár!

Az éhségtől félig holtan csöndben a párkányra hulltam,
Ám a szemeim kopogtak – mire felpattant a zár;
Nem néztem én akkor széjjel, mert űzött a téli éjjel
Nem gondolván a veszéllyel, beröppentem, én szamár,
S vajh, mit láttam a szobában, mit láttam ott, én szamár?
A fénykörben ember áll!

E puszta tény nem zavart, ám árny suhant át büszke arcán,
Ahogy meglátott e délceg ifjú, nyomban holtra vált,
S amint orcájára lestem, fölismertem én is menten –
Éreztem, hogy tollam rezzen –: ő volt az, ki jó anyám
Ellen orvul fegyvert rántott, midőn perzselt még a nyár!
Megbocsássak? Soha már!

Ám a bosszúról letettem, mert rájöttem: lehetetlen:
Olyan bágyadt, gyönge voltam, mint egy fonnyadt rózsaszál.
Néhány szárnycsapásra tellett, s legott pihennem is kellett;
A kulcsra zárt ajtó mellett giccses márvány-némber állt:
Lerogytam hát rút fejére, s féltem: onnan én talán
Föl nem kelek soha már.

Esdve néztem a vadászra, ki rémülten, megalázva
Pislogott rám; némi ételt irgalomból adna bár!
De csak babrált ócska töltőtollával e szörnyű költő;
Emlékezett: hollót ölt ő, s félt, hogy rá most bosszú vár,
Hetet-havat összehordott, mint egy galacsinbogár...
Nem ad ennem soha már?

Csapdába csalt így a gyomrom, ülök hát e randa szobron,
Elpusztulok, nincs menekvés – ez meg jajgat, meg nem áll,
Rögeszméje lett az átok, nem fogja fel: megbocsátok!
Éhes csőröm végsőt tátog, lelkem lassan égbe száll...
Míg poéta él e földön, tudd meg sorsod, oh, Madár:
Békét nem lelsz – soha már!

A kötet tartalma

Mi van a nyúlon túl? És innen?
Szakadékba rohan-e a civilizáció gyorsvonata? Ha igen, van-e hova leugrani róla?
Kitarthatunk-e szilárdan álláspontunk mellett anélkül, hogy a kommunikáció vérontásba vagy anyázásba torkolljon? És vajon muszáj-e ehhez megvilágosodnunk és szentté válnunk?
Mi az összefüggés a hipnózisban látott középkori vár, a felhőkön épült kristálypalota, illetve Margit (vagy Jolán?) néni csíkos kardigánja között?
Mi köze van Harry Potternek a depresszió és a fóbia kezeléséhez, továbbá számít-e bármit is Albus Dumbledore szexuális orientációja, és ha nem, akkor miért igen?
Miért hasznos empatikusan megérteni a tömeggyilkost?
Hogyan nem szólt Jézus missziós parancsa?
Szabad-e Istent káromolni? És lehet-e?
Hogyan változott meg a katolikus egyház „biztos tanítása” öt év leforgása alatt?
Mi korlátozza Isten mindenhatóságát?
Miként adja tovább az életet egy homoszexuális pár?
Van-e halál az élet után?
Az „élet nagy kérdéseivel” foglalkozó könyvek többsége két csoport valamelyikébe sorolható: vannak az élet egyetlen helyes útjának magabiztos kinyilatkoztatói, és vannak a „semmi sem biztos, viszont minden mindegy” álláspont kiábrándult hirdetői.BIRTALAN BALÁZS saját bevallása szerint menekül a magabiztos válaszok elől, ugyanakkor elszánt makacssággal kérdez. És persze válaszol is, ezt azonban mindig átszínezi a kétely, a bizonytalanság. Válaszai nem „vannak”, hanem „lettek”, s az, hogy miként lettek – vagyis személyes életének eseményei –, legalább olyan fontos, mint maguk a válaszok.„Könyvemben, ez nem is kérdés, elsősorban mémekről szólok: ideákról és ideológiákról, hitekről és hiedelmekről, egyéni és közösségi viselkedésformákról, valamint ezek lehetséges alternatíváiról. Azonban, ahogy már utaltam rá, gondolkodásomban ezek a mémek nem a priori vannak jelen, hanem – számos más mém társaságában – valamilyen módon jutottak el hozzám. S hogy a bennem zajló küzdelemben – a meccs jelen állása szerint – miért épp ezek a mémek látszanak diadalmaskodni, annak ugyancsak története van. A történet egésze az én történetem; az egyes történetek: mémtörténetek” –– írja az Aszalt szilva naplementekor műfajáról a szerző.

A kötet tartalomjegyzéke:


Ctrl N
Gépidő
A cím megvolt
Síkosító


Nagyrészt élet
Koroló
Textus és kommentár
Önállatrajz, III elvonásban
Tudatmódosítók
Valahogy így történt
Gyorsfényképek egy lakásfelújításról
Les fleurs du mal
K.
Lótetű
Lépések az ökumené felé
Nempátia
A nyúlon túl, avagy tizenkilenc évvel később
Ahogy kell


Elvevők és Meghagyók
Elvevők és Meghagyók
Az Elvevő oroszlán esete
Két mítosz
A munka ünnepe
Húsz év?
Let the Sunshine In
Idősek és fiatalok
A beteg, de erős kutya
Bolognai üvegcsepp
Jönnek
Kellemetlen igazság
Mindenki kurva?


Zsiráftánc
Balázs, ha blogot ír
A címke ereje
Ami a hétfőt illeti
Kívül a rácson
Zsiráftánc
Kettőnk közös célja
Balek zsiráf?
A túl hosszúnak érzett film
Zsiráfkáté
Két EMK-aforizma
A bántalmazó férj
Szemközt a golyószóróval
Oltalmazó erő
Bűnbak
Rákos zsiráf?
Ki a hülye?

Megosztani a megoszthatatlant
Életképech
Megosztani a megoszthatatlant
Az idei ősz
„Regressziós hipnózis”
Fiókeffektus
Földön, égen zeng az új dal: ifjúság...
Gyógyult vagyok, de aaannyira...
Két mondat
Pszichológiai esettanulmányok
Kései exegézis
Matrac
Álom és álomfejtés
Mert


Expecto patronum!
Hogyan lesz valaki Harry Potter-rajongó?
Miért szeretem a Harry Potter-könyveket?
Gondolatok egy coming out kapcsán
Széljegyzetek Dumbledore-hoz


A toleranciáról és a tűrhetetlenről
Didaktikus parafrázis
Verselemzés
Más szeme
A toleranciáról és a tűrhetetlenről
Empatikusan megérteni a tömeggyilkost?
A buzi anyós esete a vak zsidóval


Átvilágított egyház
Hit-elrontás
Átvilágított egyház
A keresztényüldözés szükségszerűsége
Náci vagyok, mint Jézus
Isten káromlása
Jézus, a kozmopolita családromboló
Éjfél előtt, egyedül a tömegben
Homoszexualitás és hivatás
A dogmák változatlansága
„Kint-e vagy bent...? ”


A teremtés alaphangja
Nagypénteki elégia
A teremtés alaphangja
A szex létértelme
Bűn és kegyelem
Ki ez az ember?


Az élet egyetlen helyes útja
Igazság
Csecse-becse
Egy
Palackposta
Az élet egyetlen helyes útja



Kerekes Tamás

NÁDASDY ÁDÁMOlyan ember beszél itt hozzánk – mert úgy ír, mintha beszélne, szinte hallani a hangját –, aki sokhelyütt otthon van. Igazi gondolkodó, mindenen szeret eltűnődni, vitatkozni. Remek (mert elfogult!) elemzést ad a Harry Potter-könyvekről, többek között arról, milyen szépen szólnak a halálról. A hittudomány ellentmondásos tételeit is érdekesen fejtegeti, egyszerre nagyon katolikus és nagyon nem katolikus szemszögből. Kinn is van, benn is van. Határozott hangon emel szót a környezet megóvása érdekében, majd elmondja, hogyan süssön az ember libamájat a párjával, és mit igyon hozzá. Az emberi kapcsolatokról, köztük a homoszexualitásról is van megélt, őszinte mondanivalója.Meghökkentő és emberi ez a naplószerű könyv. Bizalmas, anélkül hogy bizalmaskodó volna. Lehet, hogy Birtalan Balázs mindezt azért teheti ilyen bensőséges, egyszerű hangon, mert igazából sehol sincs otthon?
http://birtalan.hu/balazs/ketubim/aszaltszilva.htm
Katalizátor Kiadó
katalizatorKft@upcmail.hu