Tisztelt cím, kedves olvasó!
Utólagos engedelmeddel szeretnénk lapunkat , www.tollal.hu
röviden bemutatni.
2008. augusztus 14-én kelt életre a lap, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megpróbáljon, - ha a maga nemében nem is újat, - de a kultúra területén, annak hangvételében és céljaiban mindenképpen irányadót nyújtani, az Interneten százával megjelenő, s ugyancsak kulturális témakört felölelő lapok közt.
Az Internet nyújtotta lehetőség számos, olyan előnyt kínál a hagyományos papíralapú újságokkal szemben, amelyeket mára már könnyűszerrel tud alkalmazni és használni bárki, aki rendelkezik a közvetítő felület eléréséhez szükséges kapcsolattal.
„Kapcsolat” – igen, ezt a szót használtam az előbb, s mindjárt kiderül, hogy ez a szó nem csupán technikai értelemben fontos számunkra, amikor, kultúrát közvetíteni szándékozó Internetes folyóiratról beszélünk, vagy egy ilyen lapra, tárhelyre „kapcsolódunk”,. hanem az emberi értelembe vett kapcsolat, kapcsolatok fontossága is előtérbe kerül, s mindez, nagyon gyorsan az elsőszámú feltétellé válik.
Igaz, hogy az ilyen Internetes közösségek egyik legnagyobb hátránya a személyes jelenlét, az emberi közösségek személyes varázsának hiánya, feloldhatatlan korlátként tornyosul elénk, de az is igaz, hogy senki és semmi nem akadályozhat meg bennünket, mint az ilyen és hasonló jellegű közösséget abban, hogy ezt a virtuális közösséget az alkotásba vetett hitünk erejével az előbbi korlát ellenére, életképessé, „életszagúvá” tegyük. Nincs akadálya annak, hogy élettel, pezsgéssel, örömmel töltsük ki ezt a teret.
Ha közös célokat, s közös „hangot” keresünk és találunk, akkor semmi sem ment meg bennünket a sikertől. Annak a sikerétől, hogy az így létrejövő alkotói közösségben alkotni tudjunk.
Alkotni, mert ez a cél. Alkotni, értékeket megőrizni, másoktól tanulni, s ez által többnek, jobbnak lenni. Mert: „ Jó az, aki jobb akar lenni” ( Osvát Ernő )
A www.tollal.hu egy ilyen közösséget kínál mindazoknak, akiknek fontos az, hogy felemeljék szavukat a silányság, az értéktelenség, a kulturálatlanság ellen.
Közösséget kínálunk mindazon amatőr, vagy hivatásszerű tollforgatónak, akik írásaikkal, alkotásaikkal tenni szeretnének a jobb és érthetőbb, értékeit tisztelő, s megtartó közélet kialakításáért.
Közösséget kínálunk az olvasóinknak is,… abban a reményben, hogy itt ennél a lapnál megtalálják majd mindazt, amire kíváncsiak, és hisszük képesek leszünk számukra biztosítani azt a légkört, ami egy tartalmas kikapcsolódáshoz szükséges.
A www.tollal.hu tulajdonosai, szerkesztői hiszik és vallják, hogy meg lehet törni, vissza lehet szorítani a riasztó méreteket öltött, s esetenként az igénytelenséget közvetítő média áradatot. Tudjuk, hogy „celebek”, a „mű” alkotások korában igen nehéz feladatot tűztünk ki célul, de tudjuk azt is, hogy nem tehetünk másként. Nem lehetünk süketek és vakok akkor, amikor úgy az egyetemes kultúra képviselete, mint szűkebb környezetünk kultúrájának képviselete van veszélyben.
Az interneten tucatjával működnek irodalmi - közéleti portálok. Az imént megjelölt témakörökhöz mindnek van saját stílusa és nyelvezete. Azonban legtöbb portál mára belterjessé, tartalmilag lapossá, szellemiségét tekintve a legtöbb esetben elkötelezetté vált és válik egy-egy politikai oldal mellett.
Kevés, alig néhány olyan van közöttük, amelyik semleges módon ad átfogó képet a kulturális élet eseményeiről, illetve amelyik a közéletet közéleti módon szemléli, és az ott történő eseményeket megpróbálja a lehető legtisztességesebb módon szemléltetni. Ezen űr befedésére hoztuk létre honlapunkat, 2008 augusztusában. Azóta, s mind a mai napig közlünk cikkeket a legfrissebb filmekről, irodalmi alkotásokról, kulturális fesztiválokról és a kultúra megannyi más területéről.
Alkotóknak kínálunk saját rovatot, publikálási felületet biztosítunk, regisztrált tagjainknak ezeken felül számos más lehetőséget nyújtunk
Nem kérjük, és nem szorgalmazzuk, hogy szerzőink és szerző vendégeink más portálokon ne közöljék írásaikat, csupán bizonyos esetekben van erre irányuló megkötés.
Portálunk kiemelkedő tehetségeknek ingyenes könyvkiadást ajánl, sőt az értékesítésben is segítségükre vagyunk.
Pályázatokat írunk ki különböző kategóriákban, ahol szerepelni nem jog, ölbe hullott lehetőség, hanem privilégium.
Oldalunkra mindenki, - aki regisztrálja magát,- küldhet be írásokat, alkotásokat, - azonban ezek az alkotások csak abban az estben kapnak publicitást, amennyiben azt, az erre hivatott szerkesztők, egyes esetekben a szerkesztőbizottság jónak látja.
Mi nem tartjuk rangon alulinak a másod, illetve a harmad közlést sem, mert hisszük, hogy ami érték, azt minél nagyobb és kiterjedtebb formában közkinccsé kell tenni.
Az eddigiek, s mindez sok odafigyelést, alázatot, s nagyfokú eltökéltséget követel meg tőlünk.
Sok konfliktust generál, sértődések, más ritkább estetekben rágalmazások, lapunk lejáratásával jár..
Kedves cím, kedves olvasó!
Mindezeket figyelembe véve, várunk szeretettel sorainkba! Légy te is közösségünk megbecsült tagja, s mutasd meg, bizonyítsd be, hogy a könnyű, olcsó dicséretek helyett, inkább az objektív és ritkább esetekben a kemény kritikát is vállalni mered annak érdekében, hogy úgy mint önmagad fejlődj, illetve általad mások is fejlődjenek,… képesek legyenek észrevenni az értéket, és képesek legyenek a saját alkotói „kertjükben” gyomlálni.
A www.tollal.hu működésének feltételeit saját erőből fedezzük. Bevételeink nem lévén, anyagi korlátok lassítják elképzeléseink megvalósításának ütemét. Mi is, mint mások keresünk olyan támogatókat, akik céljaink elérését bármilyen módon segíteni tudják. Fogadunk hirdetési igényeket is. Könyvkiadók számára felajánljuk, hogy kiadónként saját könyvajánlói rovatot alakítunk ki a lapon, s azokban a kiadók által számunkra megküldött könyvekről rezenciókat írunk, a rovatokat folyamatosan, s napi szinten, illetve igény szerint frissítjük. Rezenció írásra nagyszerű tulajdonostársunk és értő könyvkritikusunk, Kerekes Tamás a garancia!
Lapunk szerkezeti és technikai tartaléka lehetőséget tud biztosítani, akár kiadónkénti értékesítésre is.
ui: Oldalunk a lap látogatottsága terén, 2008. augusztus 14. óta szép eredményeket tudhat magáénak. Ennek szemléltetésére, az oldalunk statisztikáját készítő Google Analytics egyéni látogatókra vonatkozó, s ezt az időintervallumot prezentáló kivonatát csatoljuk.
Megjegyezzük: a csatolt analitika kizárólag az egyéni látogatók statisztikáját mutatja, kizárva azok közül a kereső robottok által generált csalóka látogatottsági mutatókat.
www.tollal.hu
Látogatók áttekintése
2008.08.14. - 2008.12.26.
Összehasonlítva a következővel: Webhely
50
100
50
100
2008. augusztus 1 2008. augusztus 3 2008. szeptember 2008. szeptember 2008. október 5. 2008. október 17. 2008. október 29. 2008. november 1 2008. november 2 2008. december 4. 2008. december 1
látogató
9 270 Látogatások
57 908 oldalmegtekintés
6,25 Átlagos oldalmegtekintés
00:08:37 Webhelyen töltött idő
37,04% Visszafordulások aránya
25,66% Új látogatások
Technikai profil
Böngésző Látogatások Látogatások
%-os aránya
Firefox 5 752 62,05%
Internet Explorer 3 180 34,30%
Opera 188 2,03%
Chrome 85 0,92%
Safari 49 0,53%
Csatlakozási sebesség Látogatások Látogatások
%-os aránya
Unknown 3 994 43,09%
DSL 3 883 41,89%
Cable 1 202 12,97%
Dialup 116 1,25%
T1 55 0,59%
1 Google Analytics
Tisztelettel és szeretettel: Szabó Árpád újságíró, Kerekes Tamás Író, könyvkritikus Szita Jenő Webfejlesztő, Webmester valamint a www.tollal.hu szerkesztői. Szász Dóra, Mátrai Vanda, Mack Sándor, Kovács Patrik
2008. december 27., szombat
2008. december 15., hétfő
A világ leggonoszabb kalózai
A világ leggonoszabb kalózai
Gabo Kiadó
Shelley Klein
Mi, büszke magyarok:
Magyar kalózok fosztogatták a tengeri hadviselés történetének egyik legkiemelkedőbb ütközetében, a trafalgari csatában elsüllyedt hadihajók kincseit - írta a The Times.
Amióta tenger a tenger és az ember képes megszelídíteni a hullámok erejét, azóta van kalózkodás is. Ez talán természetes, hisz ha az ember a szárazföldön képes volt a másikat meglopni, kirabolni, akkor miért különbözne ez a tengeren? Mégis más. Valahogy nem ítéljük el őket annyira, mint egy egyszerű rablókat, zsiványokat. Miért van ez? Kalóz. Ízlelgetjük a szót és közben hatalmas lőporfüstbe burkolódzó csatahajókat látunk. Oldalukból sötéten merednek elő a tüzes halált szóró ágyúcsövek, fedélzetükön rohangálás, kiabálás, ricsaj. Árbocaikon hatalmas vásznak dagadoznak, vagy éppen csüngnek szakadtan, alattuk félszemű, falábú, vaskampós, mogorva alakok széles kardokkal kezükben ugranak a hajópalánkra vagy hajítják másik kezükkel a kampós csáklyákat
Kalóz (fn) tengeri rabló, hajórabló (rég), martalóc (rég), piráta (id), rabló, fosztogató (rég) zsivány (rég), tolvaj, lator Na, ebből nem tudtunk meg sok újat. Vegyük elő a történelem-könyveket .Azt tudnunk illik, hogy a kalózok, már az ókorban is meg-megtámadták a zsákmányt ígérő hajókat. A középkor végén a XIV. és XV. században viszont jelentős kalózmozgalom vette kezdetét. Ez nem is csoda, hisz a felfedezések korának elején, a reneszánsz kezdetén, amikor az új tudományos felfedezések (iránytű) és nagyszerű elmék (Kopernikusz, Galilei, Kepler) tovább segítették a hajózást és a hajóépítés nehéz mesterségét, az ember szinte kirajzott a tengerekre. Kalózok voltak Indiában, ahol a portugálok, délkelet-ázsiában, ahol a hollandok, és Amerikában, ahol a spanyolok próbáltak egyedülálló jogokat szerezni az elfoglalt területeken. Az első ”hivatalos” kalóztörténet az 1389-es dátumhoz és Stockholm városához fűződik. Ekkor jelentek meg először a kalózok, mint szervezett csoport. Történt ugyanis, hogy Margarete, a dán-svéd-norvég birodalom királynője ostrom alá vette az említett várost. Ezen felháborodva Albrecht a mecklenburgi herceg, (II. Henrik és Eufémiának, a svéd király nővérének fia) kalózokat fogadott a szolgálatába, hogy tengeri úton élelmiszert juttasson a körülzárt városba.Így kezdődött, és máris látszik, hogy a kalózok között nem csak „egyszerű rablók” voltak. A történelem folyamán többször harcoltak és haltak meg különféle nemzetek, népek, királyok és hercegek értelmes vagy haszontalan eszméiért, vélt vagy valós sérelmeikért. Persze mindezt rabolva, fosztogatva, gyilkolva tették, kik lakoltak bűneikért, kik elmenekültek az akkori igazságszolgáltatás elől. Az elkövetkezendő években ezer és ezer kaland és történet látott napvilágot, melyek egy része igaz, másik fele csupán legenda, de az biztos, hogy rendkívüli élményekkel kecsegtetik az érdeklődőt. A továbbiakban szeretnék foglalkozni Tortugával a kalózszigettel, Sir Francis Drake-el és legendás hajójával a Golden Hind-el (Aranyszarvas), egyéb híres és hírhedt kalózokkal, hajókkal, fegyverekkel. Olvasnivalónak ajánlom Jókai műveit, kiemelve az: A kalózkirály címűt.
"forrás: http://free.srv.hu
Grace O’Malley – A legnőiesebb tengerészkapitányFrancois L’Ollonais – A spanyolok ostoraHenry Morgan – A valaha élt legnagyobb bukanérKidd kapitány – Kalóz vagy privatér?John Avery – A gyémántok királyaEdward Teach – A FeketeszakállBartholomew Roberts – Black BartyEdward England – A jámbor természetű kapitányEdward Low kapitány – A megtestesült gonoszságJohn Rackham – Kalikó JackAnne Bonny – Egy igen különös „férfi”William Lewis – Tények és kitalációkJean Lafitte – A Mexikói-öböl rémeCseng I Szao – A kínai tengerek királynőjeBenito de Soto – A nyugati tengerek utolsó kalóz
Grace O'Malley,a skót kalózlány egyaránt jól forgatta a kardot és a vitorlákat, kivívva I. Erzsébet megbecsülését.
Az ír történelem egyik legendás alakja, Grace O'Malley, aki nő létére, élete során mindvégig jelentős szerepet játszott az ír ellenállásban. Igazi amazon volt, aki hajóskapitányként, majd egy komoly flotta tulajdonosaként a tengereket járva, ha kellett kereskedett, ha lehetett kalózkodott, de a fegyverforgatástól sem riadt vissza. Egyéniségét, ennek ellenére a bölcs, talpraesett gondolkodás, a nehéz helyzetekben is meglévő józanész jellemezte. Nem csoda, hogy vezetői képességeit, a hagyományoknak ellentmondva, az ír férfiak is elismerték, hiszen még az angol királyi udvarban is tisztelettel vegyes félelemmel, "minden ír felkelés anyja"-ként emlegették.Grace O'Malley életét megismerve, elénk tárul - a más népek történelmében is gyakran előforduló időszak -, amikor még a tekintélyes nemes emberek is a pillanatnyi érdekek, de sok esetben csak a túlélés reményében sodródnak, hol az angolok oldalára, hol a szívükre hallgatva, a felkelők táborába.
Kalózoknak a tengeri rablókat nevezzük, akik hajókat és kikötőket támadnak meg, hogy kincseket és egyéb javakat zsákmányoljanak. Ahogy az első szállítóhajók nekivágtak a nagy vizeknek, rögtön megjelentek a tengeri haramiák is, hogy kifosszák őket. Egyes vidékeken még ma is kell kalóztámadásoktól tartani, bár e martalócok aranykorukat jóval régebben, a 17. század végén, a 18. század elején élték. Oly nagy hatalmat vívtak ki maguknak, hogy bizonyos területeteket kész kalózfészekké tettek.
Bár a kalózok nem voltak törvénytisztelő emberek, saját törvényeiket azonban be kellett tartaniuk:
- Minden embernek jogában áll hozzászólni a fontosabb ügyekhez.
- Tilos pénzben kockázni vagy kártyázni a fedélzeten.
- A lámpásokat és gyertyákat este 8 óra után el kell oltani. Akinek ezután még dolga van, menjen a fedélzetre.
- Az ágyúk, pisztolyok, és egyéb fegyverek tisztaságáért mindenki sajá tmaga felelős.
- Asszony és gyermek nem léphet a fedélzetre.
- Aki elhagyja a hajót, vagy a csatában kijelölt helyét, az halálfia.
- A fedélzeten tilos verekedni.
- Addig senki nem hagyja el a hajót, amíg nem jut neki 1000 font értékű zsákmány.
Aki a fönt látható törvényeket megszegi, számkivetettnek méltatik, rosszabb esetben halál vár rá.
Az 1650-es években egyre több bukanér érkezett a jamaicai Pot Royalba. A megerősített kikötőt az angolok hozták létre. A terület kormányzója a spanyolok támadásától tartva kezdte idecsábítani a bukanérokat. A jól védhető, természetes öbölben elhelyezkedő Port Royal, melyet ráadásul egy félsziget csaknem teljesen elzár a nyílt víztől, ideális pihenőhelynek tűnt a tengeri útonállók szemében. A dokkokban megjavíthatták hajóikat, a forgalmas piacokon eladhatták a zsákmányt. Az összeharácsolt javak értékesítéséből befolyt összeget a haramiák könnyen elüthették a város 44 kocsmájában, melyben hemzsegtek a részegek, szökött rabok, zsebtolvajok és tengeri haramiák.
Port Royal gazdag, de veszélyes település volt: több mint 6000 törvényen kívüli talált itt otthonra. Egy feljegyzés tanulsága szerint a bukanérok egy éjszaka alatt akár 3000 nyolcreálost is képesek voltak kocsmában elütni. ( ez mai összegben 16 millió ft. -nak felel meg!)
1612-ben hatalmas földrengés rázta meg Port Royalt. A házak összedőltek, 2 utcát pedig teljes egészében elnyelt a tenger. Az ezt követő szökőár szó szerint lemosta a települést a Föld felszínéről. Összesen több mint 2000 ember veszítette életét. A történelemben sokan Isten büntetését látták, aki így sújtott le a gonosz városra.
Kerekes Tamás
www.tollal.hu
Gabo Kiadó
Shelley Klein
Mi, büszke magyarok:
Magyar kalózok fosztogatták a tengeri hadviselés történetének egyik legkiemelkedőbb ütközetében, a trafalgari csatában elsüllyedt hadihajók kincseit - írta a The Times.
Amióta tenger a tenger és az ember képes megszelídíteni a hullámok erejét, azóta van kalózkodás is. Ez talán természetes, hisz ha az ember a szárazföldön képes volt a másikat meglopni, kirabolni, akkor miért különbözne ez a tengeren? Mégis más. Valahogy nem ítéljük el őket annyira, mint egy egyszerű rablókat, zsiványokat. Miért van ez? Kalóz. Ízlelgetjük a szót és közben hatalmas lőporfüstbe burkolódzó csatahajókat látunk. Oldalukból sötéten merednek elő a tüzes halált szóró ágyúcsövek, fedélzetükön rohangálás, kiabálás, ricsaj. Árbocaikon hatalmas vásznak dagadoznak, vagy éppen csüngnek szakadtan, alattuk félszemű, falábú, vaskampós, mogorva alakok széles kardokkal kezükben ugranak a hajópalánkra vagy hajítják másik kezükkel a kampós csáklyákat
Kalóz (fn) tengeri rabló, hajórabló (rég), martalóc (rég), piráta (id), rabló, fosztogató (rég) zsivány (rég), tolvaj, lator Na, ebből nem tudtunk meg sok újat. Vegyük elő a történelem-könyveket .Azt tudnunk illik, hogy a kalózok, már az ókorban is meg-megtámadták a zsákmányt ígérő hajókat. A középkor végén a XIV. és XV. században viszont jelentős kalózmozgalom vette kezdetét. Ez nem is csoda, hisz a felfedezések korának elején, a reneszánsz kezdetén, amikor az új tudományos felfedezések (iránytű) és nagyszerű elmék (Kopernikusz, Galilei, Kepler) tovább segítették a hajózást és a hajóépítés nehéz mesterségét, az ember szinte kirajzott a tengerekre. Kalózok voltak Indiában, ahol a portugálok, délkelet-ázsiában, ahol a hollandok, és Amerikában, ahol a spanyolok próbáltak egyedülálló jogokat szerezni az elfoglalt területeken. Az első ”hivatalos” kalóztörténet az 1389-es dátumhoz és Stockholm városához fűződik. Ekkor jelentek meg először a kalózok, mint szervezett csoport. Történt ugyanis, hogy Margarete, a dán-svéd-norvég birodalom királynője ostrom alá vette az említett várost. Ezen felháborodva Albrecht a mecklenburgi herceg, (II. Henrik és Eufémiának, a svéd király nővérének fia) kalózokat fogadott a szolgálatába, hogy tengeri úton élelmiszert juttasson a körülzárt városba.Így kezdődött, és máris látszik, hogy a kalózok között nem csak „egyszerű rablók” voltak. A történelem folyamán többször harcoltak és haltak meg különféle nemzetek, népek, királyok és hercegek értelmes vagy haszontalan eszméiért, vélt vagy valós sérelmeikért. Persze mindezt rabolva, fosztogatva, gyilkolva tették, kik lakoltak bűneikért, kik elmenekültek az akkori igazságszolgáltatás elől. Az elkövetkezendő években ezer és ezer kaland és történet látott napvilágot, melyek egy része igaz, másik fele csupán legenda, de az biztos, hogy rendkívüli élményekkel kecsegtetik az érdeklődőt. A továbbiakban szeretnék foglalkozni Tortugával a kalózszigettel, Sir Francis Drake-el és legendás hajójával a Golden Hind-el (Aranyszarvas), egyéb híres és hírhedt kalózokkal, hajókkal, fegyverekkel. Olvasnivalónak ajánlom Jókai műveit, kiemelve az: A kalózkirály címűt.
"forrás: http://free.srv.hu
Grace O’Malley – A legnőiesebb tengerészkapitányFrancois L’Ollonais – A spanyolok ostoraHenry Morgan – A valaha élt legnagyobb bukanérKidd kapitány – Kalóz vagy privatér?John Avery – A gyémántok királyaEdward Teach – A FeketeszakállBartholomew Roberts – Black BartyEdward England – A jámbor természetű kapitányEdward Low kapitány – A megtestesült gonoszságJohn Rackham – Kalikó JackAnne Bonny – Egy igen különös „férfi”William Lewis – Tények és kitalációkJean Lafitte – A Mexikói-öböl rémeCseng I Szao – A kínai tengerek királynőjeBenito de Soto – A nyugati tengerek utolsó kalóz
Grace O'Malley,a skót kalózlány egyaránt jól forgatta a kardot és a vitorlákat, kivívva I. Erzsébet megbecsülését.
Az ír történelem egyik legendás alakja, Grace O'Malley, aki nő létére, élete során mindvégig jelentős szerepet játszott az ír ellenállásban. Igazi amazon volt, aki hajóskapitányként, majd egy komoly flotta tulajdonosaként a tengereket járva, ha kellett kereskedett, ha lehetett kalózkodott, de a fegyverforgatástól sem riadt vissza. Egyéniségét, ennek ellenére a bölcs, talpraesett gondolkodás, a nehéz helyzetekben is meglévő józanész jellemezte. Nem csoda, hogy vezetői képességeit, a hagyományoknak ellentmondva, az ír férfiak is elismerték, hiszen még az angol királyi udvarban is tisztelettel vegyes félelemmel, "minden ír felkelés anyja"-ként emlegették.Grace O'Malley életét megismerve, elénk tárul - a más népek történelmében is gyakran előforduló időszak -, amikor még a tekintélyes nemes emberek is a pillanatnyi érdekek, de sok esetben csak a túlélés reményében sodródnak, hol az angolok oldalára, hol a szívükre hallgatva, a felkelők táborába.
Kalózoknak a tengeri rablókat nevezzük, akik hajókat és kikötőket támadnak meg, hogy kincseket és egyéb javakat zsákmányoljanak. Ahogy az első szállítóhajók nekivágtak a nagy vizeknek, rögtön megjelentek a tengeri haramiák is, hogy kifosszák őket. Egyes vidékeken még ma is kell kalóztámadásoktól tartani, bár e martalócok aranykorukat jóval régebben, a 17. század végén, a 18. század elején élték. Oly nagy hatalmat vívtak ki maguknak, hogy bizonyos területeteket kész kalózfészekké tettek.
Bár a kalózok nem voltak törvénytisztelő emberek, saját törvényeiket azonban be kellett tartaniuk:
- Minden embernek jogában áll hozzászólni a fontosabb ügyekhez.
- Tilos pénzben kockázni vagy kártyázni a fedélzeten.
- A lámpásokat és gyertyákat este 8 óra után el kell oltani. Akinek ezután még dolga van, menjen a fedélzetre.
- Az ágyúk, pisztolyok, és egyéb fegyverek tisztaságáért mindenki sajá tmaga felelős.
- Asszony és gyermek nem léphet a fedélzetre.
- Aki elhagyja a hajót, vagy a csatában kijelölt helyét, az halálfia.
- A fedélzeten tilos verekedni.
- Addig senki nem hagyja el a hajót, amíg nem jut neki 1000 font értékű zsákmány.
Aki a fönt látható törvényeket megszegi, számkivetettnek méltatik, rosszabb esetben halál vár rá.
Az 1650-es években egyre több bukanér érkezett a jamaicai Pot Royalba. A megerősített kikötőt az angolok hozták létre. A terület kormányzója a spanyolok támadásától tartva kezdte idecsábítani a bukanérokat. A jól védhető, természetes öbölben elhelyezkedő Port Royal, melyet ráadásul egy félsziget csaknem teljesen elzár a nyílt víztől, ideális pihenőhelynek tűnt a tengeri útonállók szemében. A dokkokban megjavíthatták hajóikat, a forgalmas piacokon eladhatták a zsákmányt. Az összeharácsolt javak értékesítéséből befolyt összeget a haramiák könnyen elüthették a város 44 kocsmájában, melyben hemzsegtek a részegek, szökött rabok, zsebtolvajok és tengeri haramiák.
Port Royal gazdag, de veszélyes település volt: több mint 6000 törvényen kívüli talált itt otthonra. Egy feljegyzés tanulsága szerint a bukanérok egy éjszaka alatt akár 3000 nyolcreálost is képesek voltak kocsmában elütni. ( ez mai összegben 16 millió ft. -nak felel meg!)
1612-ben hatalmas földrengés rázta meg Port Royalt. A házak összedőltek, 2 utcát pedig teljes egészében elnyelt a tenger. Az ezt követő szökőár szó szerint lemosta a települést a Föld felszínéről. Összesen több mint 2000 ember veszítette életét. A történelemben sokan Isten büntetését látták, aki így sújtott le a gonosz városra.
Kerekes Tamás
www.tollal.hu
Hogyan legyünk sikeres férfiak?
A sikeres férfi bibliája
Ha a Toyotánál ketten egyetértenek valamiben, akkor az egyikük felesleges
Dylan Jones: A férfi minden esetben
HVG Könyvek
Gyakorlati útmutató
Legfontosabb fejezetek
Hogyan éljünk túl céges bulit?
Hogy viselkedjünk üzleti ebéden?
Hogyan lépjünk méltósággal harmincas, majd negyvenes éveinkbe?
Hogyan tartsunk fejben neveket, és mit tegyünk, ha mégsem sikerül?
Hogy járjunk körbe a partikon?
Hogyan viseljünk fekete szmokingot?
Hogyan kössünk Windsor csomót?
Hogyan bikázzuk be az autót?
Hogyan rendeljünk bort?
Hogyan kell whiskyt inni?
Hogyan igyunk kávét?
Hogyan készül a „titkos” tojás?
Hogyan kérjük a számlát?
Hogyan szokjunk le a dohányzásról?
Hogyan kúráljuk ki a másnaposságot?
Szellemes, stílusos, nélkülözhetetlen kézikönyv a modern férfinak. Mert ugyebár elég nehéz férfinak lenni XXI. században. Mindennapi dilemma, hogyan kapjunk fizetésemelést, hogyan vágódjunk be a főnöknél. Vannak persze apróságok is: hogyan kezeljük a repülési másnaposságot? Vagy, hogyan tároljuk gyűrődésmentesen a ruháinkat? Na és az összes többi kérdés, amire azt hisszük, hogy tudjuk a választ, de valójában nem: az ideális fehérnemű, hogyan kössünk Windsor csomót a nyakkendőre, vagy hogyan viselkedjünk egy sztriptíz bárban... a lista végtelenül hosszú. A könyvben található válaszok pedig eloszlatnak minden kétséget. Kötelező ajándék a barátunknak, fiúnknak vagy épp férjünknek, korunk modern férfijának.
A főnöknél
„Az egyik legkedvesebb karikatúrám a The New Yorker-ben jelent meg.
Az aláírás:” Rudolph, a barna orrú rénszarvas.” A rajz egy tipikus bárt ábrázol, ahol a Mikulás bácsi és hű hátasa iszogatnak. Az öreg piroscsuhás épp öblös poharába kortyol, amikor Rudolph-a barna orrú rénszarvas- odahajol hozzá és így szól: „Jut eszembe, jó választás ez a kabát, főnök.” Ám, ha láthatatlan főnököt akarsz, alapíts inkább vallást.
A vita egyenes stílusáról
Bemegy a férfi az orvoshoz. Mondja neki az orvos:” Uram, kérem, tolja le a nadrágját, forduljon meg és hajoljon előre. Hm. Nos, uram, Önnek aranyere van”. Mire a beteg: „Köszönöm, doktor úr, de ezt a szemembe is mondhatta volna”
A kitérő válaszokról:
” Nem hinném, hogy cégeink közös érdeke az időjárásban keresendő.”
A hatékony megbeszélés alapelvei:
„Semmi alkohol, semmi drog! Alvás nincs! Harsány, hangos nevetés tilos! Mobiltelefonokat kikapcsolni! Óvszerhasználat kötelező!
A profit jellemzi a profit
Az elütési, gépelési hibákról:
„Pasta la vista, baby:’
Kerekes Tamás
http://www.tollal.hu/
A világ egyensúlya megkívánja, hogy miután az előző alkalommal egy nőkről szóló könyvet ajánlottam, most kínáljak egy „gyakorlati útmutatót hétköznapi helyzetekhez” férfiakról – nők és férfiak számára. A könyv alcíme legalábbis azt sejteti, hogy aki elolvassa, tudni fogja, hogyan viselkedik egy igazi férfi.
Ahhoz képest, hogy mennyi apróságra kitér - az első randevútól egészen addig a pontig, hogy miként kell megütni valakit -, egész vékony a kötet. Fegyelmezetten a karrier-építéssel indít: hogyan kommunikáljon a férfi főnökkel és a beosztottal, mire figyeljen e-mailezésnél, és mire vigyázzon a céges bulin, ha szeretné megőrizni méltóságát, tekintélyét és státuszát a munkahelyén. Aztán azzal sem árt tisztában lenni (hátha olyan nővel randizik az ember, aki olvasta a könyvet), hogyan kell elkészíteni a martinit. „Nem nagy ügy, ez is csak egy határvonal a fiúk és a férfiak között.”
A vicces körítéssel, anekdotákkal fellazított szöveg sok helyen tényleg használható tanácsokkal, pszichológiai háttérrel, elfeledett vagy épp újonnan kialakult illemszabályokkal, stílus- és divattippekkel igyekszik ötletet, erőt és támogatást nyújtani, azoknak a férfiaknak, akik szeretnének magabiztosan elnavigálni mai - külsőségekre oly’ nagyon adó - világunkban. A szerző egy brit férfimagazin főszerkesztője. Bevezetőjében felemleget egy jó néhány évtizeddel korábbi útmutatót, amit egy kollégájától kapott kölcsön, és rongyosra volt lapozgatva. Arra nem tér ki, hogy kollégája vajon tökéletes férfi lett-e (célozgat valami nem túl kifinomult zakóra), viszont az kiderül, hogy a korokkal az igények és elvárások is változnak. L-A.
http://209.85.129.132/search?q=cache:4d37SCdryj4J:www.hirtukor.hu/bel2.php%3Fssz%3D7652+Dylan+Jones&hl=hu&ct=clnk&cd=5&gl=hu&lr=lang_hu
Ha a Toyotánál ketten egyetértenek valamiben, akkor az egyikük felesleges
Dylan Jones: A férfi minden esetben
HVG Könyvek
Gyakorlati útmutató
Legfontosabb fejezetek
Hogyan éljünk túl céges bulit?
Hogy viselkedjünk üzleti ebéden?
Hogyan lépjünk méltósággal harmincas, majd negyvenes éveinkbe?
Hogyan tartsunk fejben neveket, és mit tegyünk, ha mégsem sikerül?
Hogy járjunk körbe a partikon?
Hogyan viseljünk fekete szmokingot?
Hogyan kössünk Windsor csomót?
Hogyan bikázzuk be az autót?
Hogyan rendeljünk bort?
Hogyan kell whiskyt inni?
Hogyan igyunk kávét?
Hogyan készül a „titkos” tojás?
Hogyan kérjük a számlát?
Hogyan szokjunk le a dohányzásról?
Hogyan kúráljuk ki a másnaposságot?
Szellemes, stílusos, nélkülözhetetlen kézikönyv a modern férfinak. Mert ugyebár elég nehéz férfinak lenni XXI. században. Mindennapi dilemma, hogyan kapjunk fizetésemelést, hogyan vágódjunk be a főnöknél. Vannak persze apróságok is: hogyan kezeljük a repülési másnaposságot? Vagy, hogyan tároljuk gyűrődésmentesen a ruháinkat? Na és az összes többi kérdés, amire azt hisszük, hogy tudjuk a választ, de valójában nem: az ideális fehérnemű, hogyan kössünk Windsor csomót a nyakkendőre, vagy hogyan viselkedjünk egy sztriptíz bárban... a lista végtelenül hosszú. A könyvben található válaszok pedig eloszlatnak minden kétséget. Kötelező ajándék a barátunknak, fiúnknak vagy épp férjünknek, korunk modern férfijának.
A főnöknél
„Az egyik legkedvesebb karikatúrám a The New Yorker-ben jelent meg.
Az aláírás:” Rudolph, a barna orrú rénszarvas.” A rajz egy tipikus bárt ábrázol, ahol a Mikulás bácsi és hű hátasa iszogatnak. Az öreg piroscsuhás épp öblös poharába kortyol, amikor Rudolph-a barna orrú rénszarvas- odahajol hozzá és így szól: „Jut eszembe, jó választás ez a kabát, főnök.” Ám, ha láthatatlan főnököt akarsz, alapíts inkább vallást.
A vita egyenes stílusáról
Bemegy a férfi az orvoshoz. Mondja neki az orvos:” Uram, kérem, tolja le a nadrágját, forduljon meg és hajoljon előre. Hm. Nos, uram, Önnek aranyere van”. Mire a beteg: „Köszönöm, doktor úr, de ezt a szemembe is mondhatta volna”
A kitérő válaszokról:
” Nem hinném, hogy cégeink közös érdeke az időjárásban keresendő.”
A hatékony megbeszélés alapelvei:
„Semmi alkohol, semmi drog! Alvás nincs! Harsány, hangos nevetés tilos! Mobiltelefonokat kikapcsolni! Óvszerhasználat kötelező!
A profit jellemzi a profit
Az elütési, gépelési hibákról:
„Pasta la vista, baby:’
Kerekes Tamás
http://www.tollal.hu/
A világ egyensúlya megkívánja, hogy miután az előző alkalommal egy nőkről szóló könyvet ajánlottam, most kínáljak egy „gyakorlati útmutatót hétköznapi helyzetekhez” férfiakról – nők és férfiak számára. A könyv alcíme legalábbis azt sejteti, hogy aki elolvassa, tudni fogja, hogyan viselkedik egy igazi férfi.
Ahhoz képest, hogy mennyi apróságra kitér - az első randevútól egészen addig a pontig, hogy miként kell megütni valakit -, egész vékony a kötet. Fegyelmezetten a karrier-építéssel indít: hogyan kommunikáljon a férfi főnökkel és a beosztottal, mire figyeljen e-mailezésnél, és mire vigyázzon a céges bulin, ha szeretné megőrizni méltóságát, tekintélyét és státuszát a munkahelyén. Aztán azzal sem árt tisztában lenni (hátha olyan nővel randizik az ember, aki olvasta a könyvet), hogyan kell elkészíteni a martinit. „Nem nagy ügy, ez is csak egy határvonal a fiúk és a férfiak között.”
A vicces körítéssel, anekdotákkal fellazított szöveg sok helyen tényleg használható tanácsokkal, pszichológiai háttérrel, elfeledett vagy épp újonnan kialakult illemszabályokkal, stílus- és divattippekkel igyekszik ötletet, erőt és támogatást nyújtani, azoknak a férfiaknak, akik szeretnének magabiztosan elnavigálni mai - külsőségekre oly’ nagyon adó - világunkban. A szerző egy brit férfimagazin főszerkesztője. Bevezetőjében felemleget egy jó néhány évtizeddel korábbi útmutatót, amit egy kollégájától kapott kölcsön, és rongyosra volt lapozgatva. Arra nem tér ki, hogy kollégája vajon tökéletes férfi lett-e (célozgat valami nem túl kifinomult zakóra), viszont az kiderül, hogy a korokkal az igények és elvárások is változnak. L-A.
http://209.85.129.132/search?q=cache:4d37SCdryj4J:www.hirtukor.hu/bel2.php%3Fssz%3D7652+Dylan+Jones&hl=hu&ct=clnk&cd=5&gl=hu&lr=lang_hu
2008. december 12., péntek
Sörtéka
Sörtéka
alapmű
Sörlexikon, sörklublista, s a „hogyan főzzünk sörrel?” c. innovatív fejezet varázsolja újra mindazt, amit tudtunk s még inkább, amit nem a sörről, kezdve attól, hogy a kiváló tollú szerző (előszava mestermunka) a sört nem mezopotámiainak mondja, hanem egyiptominak, s a kalandozó magyarok alkoholos üdítői közé is felveszi a sört a kumisz mellé. S ótestamentumi hangvételében természetszerűleg ott szerepel Hamurabi parancsa: a sörpancsolót saját kotyvalékába kell fojtani.
Aréna Kiadó
http://www.aréna2000.hu/
A habos, aranyló ital sokak kedvence. Éppen ezért Kovács Gábor - Vétek György szerzőpáros mindent összegyűjtött egy kötetbe, amit a sörről tudni érdemes. A sörfőzés története, majd országonkénti bemutatása, a helyi jellegzetességek, sörfőzdék és sörfajták felsorolásával Csehországtól Németországon át Írországig. Sörös praktikák és receptek, régi plakátok és sörcikkek, söröskorsó gyűjtemények. Részletesen foglalkozunk a honi sörgyártás múltjával és jelenével is. Nagy sörturnéra invitálunk mindenkit a világ körül! Egy jó pohár sör mellé a legjobb olvasmány!(A kiadó)
A könyv számtalan érdekességgel szolgál, kezdve attól, hogy az ókori rabszolgákat azért itatták sörrel, mert tudták, hogy a beteg rabszolga nem sokat ér, igaz, komló helyett ízesítésre datolyát használtak, az iváshoz meg szívószálat. Ráadásul a szerző megadja a pontos egyiptomi receptet, ami már nem is más, mint rítus, szakrális áldozás. A rómaiak nyomasztó kulturális fölénye, s lenéző, fanyalgó definíciójuk: árpabor, sem tartóztathatta fel a sör germán, angol, ír elterjedését. A középkori sörfőzés döntő fordulat volt („E jelben győzni fogsz”): a komló kiszorította a méz és a szegfűszeg használatát az elkészítési folyamatból. Tudomásom szerint az 1516-os német rendelet, miszerint sör főzéséhez csak maláta, komló, élesztő és víz használható, a mai napig érvényben van.
A kötet nemcsak a főzés történetével foglalkozik, de alapanyagaival is, s folyamatával is megismertet bennünket. Itt megtudhatjuk, hogy mi a különbség a színsörlé és a fickósör között. 2007-ben a világ összes sörtermelése 1, 8 milliárd hektoliter volt, s Kína a legnagyobb gyártó, a könyv szerzője mégis, a kulturális tradíciók miatt zömében európai államok söreit ismerteti (csak öt Európán kívüli ország szerepel a kötetben).
Híres söre volt a pannonhalmi apátságnak a mézsör. A korai, demokratikus ellenzék, az elnyomó osztrák katonákat a drága magyar bor helyett sörrel szolgálták ki.(Vö: Deák passzív ellenállásával). Maga a vitézlő II. Rákóczi Ferenc is saját sörgyárával fedezte a hadakozással együtt járó pénzügyi kiadásokat. Ezek szerint a sör nem lehet labanc -Kerekes Tamás), s megismerhetjük azt szép selymes lódingjáról is.
Az ország stratégiai centruma-a kötet szerint-a Felvidék volt. Jelesül Komárom. A Dunán Pozsony érintésével éppúgy érkezhetett ide a cseh komló, mint a Vág folyón leúsztatott sziléziai és felvidéki árpa, vagy a Felvidék sörei, a „tóth ser” vagy a mézízesítésű „Mét” is.
A Felvidék itala mindig is a sör volt. Főztek sört itt a clhekbe tömörült mesterek, a telkes jobbágyok, a nemes urak, de maga a város is főzte a sajátját. Az utazó rövid felvidéki barangolás során ihatott savanykás márcot, nehéz méhsert, könnyű, vékony, fehér sert, nehezebb, édes, fekete sört, csempészett lengyel mézsört, tót árpasert, de megkóstolhatta a polgár maga főzte saját sörét is. Szép példája a nemzeti önérzetnek a Trianonra adott csattanós válasz: Dreher Jenő sörgyára.
A majd 400 oldalas katekizmusból nem hiányozhatnak a lager sörök, a híres ír, német, s a gyümölccsel, limonádával, cólával ízesített sörök sem, sőt a rigó is szerepel benne, mely nem más, mint barna sör és fehér sör keveréke. Aztán jön az egyik legérdekesebb rész a sörkoktékokról, majd a háziasszonyoknak is kedvez a szerző, a sörrel főzés praktikáival.
A házi sörfőzés olyan magától értetődő lehetne, akár a kenyérsütés. A kiskerti komlótermesztéshez is bárki hozzáfoghat, ha tudja, hogy csak a nőivarú növények használhatók. Csak bátran, sörrontó boszorkányt utoljára a középkorban égettek!A maradék józan ész is elhagy (az a hetyke kis legény, kire Friedrich Engels Eugen Dühring úrral szemben hivatkozik), hogy borforrás idején sört emlegetek? Pedig a kizárólagosság kizárása ezt követeli. A borforrás idején, amikor is a gazda rá-rá jár a pincében dolgozó anyagra, jusson eszünkbe, hogy mi minden kell a végeredményhez. Ami, mint tudjuk, soha nem lesz kész igazán.A jó bor a jövőnek készül. Ezért kell hozzá szőlő, tőke, kedv, permet, fokoló, kád,Ám a házi sörkészítés is felderít. Talán a bor és sör nagy vitájában, a derítés lehet a legkisebb közös nevező. A házi sörfőzésre most tekintsünk, mint egy romantikus antikapitalistára, aki az elidegenedett posztindusztrializmusból megtér. Mi más a filozófia, mint honvágy? – mondja oly költőien Novalis. A sört nem csak a nagy sörfőzdék készítették azzal a céllal, hogy eladják, hanem otthon is főztek. A házi sörfőzés olyan magától értetődő, mint a kenyérsütés. Az élelmiszerkészítés növekvő technicizálása (a készen vett paprikában található karcinogén anyagoktól való növekvő idegenkedés) felerősíti a házi sörfőző kedvét, s az elérhető anyagi előny is kecsegtető, ha arra gondolunk, hogy a neves szakíró egy liter házisör árát uszke fél német márkában jelöli meg.A sikertelen sörfőzési kísérleteketgonosz boszorkányoknak tulajdonították, de nyugodjunk meg, utoljára 1591-ben égettek el egy sörrontó boszorkányt. A kérdés tisztázásához maga a nagy Pasteur járult hozzá híres szakmunkájával, melynek címe: Tanulmányok a sörről.Pasteur bizony nem a bor példáján szerezte meg ismereteit a mikrobákról, amik az italgyártáson messze túlmenően a mai vegyészetben, biológiában és gyógyításban alapvetően fontosak lettek. Pasteur dolgozata alapján ma már tudjuk, hogy a sörrontó boszorkányok valószínűleg azon sörfőző mesterek áldozataivá lettek, akik trehányan és nem kellő tisztasággal végezték munkájukat.Katherina, Martin Luther feleségének receptjeHozzávalók: Maláta, komló, cukor, élesztő, két kifőzött pelenka. A cukrot nagy edényben feloldjuk, elkeverjük az élesztőt benne, ehhez adjuk a malátát, állni hagyjuk a cefrét, közben keverjük. Melegítjük, keverjük, állni hagyjuk... Szűrjük. Forraljuk. Most jön a komló, ezután pedig megint forrpontig főzzük, újra szűrjük. Ezért kell a második pelenka. Hűtjük."Egy-két nap elteltével felismerhetően elkezdődik az erjedés. A felszínen fehér, krémes réteg kezdődik, egy-két nap után fodrok keletkeznek, valóságos habhegyek. A felsőerjedésű élesztő most felemelkedik és a fodrokon ragadós-barnás felületeket képez. Újabb három-négy nap után a fodrok összeomlanak, az élesztőt egy lyuggatott merőkanállal leszedjük. A fickó sört tömlővel palackozzuk."Komlót magunk is termeszthetünk,az igazán jó fajták Ingolstadt és Tettnang környékén találhatók. A komlót (humulus) dugvánnyal is szaporíthatjuk. Ezek gyökérdarabkák vagy sarjak, melyeket a komlótermesztőktől lehet beszerezni. Termesztő-helynek szélvédett területet kell kiválasztani, támaszként legalább 6 méter magas rúd kell, amire a növény fekszik.Kísérletező kedvű háziasszonyoknak fontos tudnia, hogy noha a komlónak vannak hím- és nőivarú egyedei, a sörgyártás szempontjából csak a nőivarú növényeknek van jelentőségük, mivel a virágzatot csak nem megtermékenyített állapotban szabad felhasználni. Ezért a hímivarú növényeket azonnal meg kell semmisíteni. Kiskertünkben a komlóterjesztő bölcsessége szerint kell eljárni, úgy, mint az apácakolostorokban.Sörünk a malátától lesz barna. A sötét malátából barna színű sör lesz, ami a helyesen végzett malátázásnál és sörfőzésnél ízében is nagyon különbözik a világos sörtől. A barna sör önálló ital, nem csak optikai változat. Amikor úgy érezzük, hogy lepipáltuk az arab olajsejkek országban épített sörfőzdéket, igaz, ott alkoholmenteset gyártanak, jöhet a mustra.Jó az, ami érdek nélkül ízlikA sörvizsgálatok története olyan idős, mint maga a sör. Mivel minden időben voltak sörhamisítók, minden időben megkísérelték, hogy a sörhamisítókat lefüleljék. A sörről írt könyvek közt alig akad olyan, amelyik kihagyná a bőrnadrággal végzett sörvizsgálat történetét: "Sört öntünk egy padra, a sörvizsgáló urak ráülnek és az elkövetkező órákban teljesen a beható ízvizsgálatnak szentelik magukat. Ezt követi az analitikai vizsgálat. Az urak egyszerre emelkednek fel. Ha a pad az urak fenekére ragad, akkor a sör rendben van."És ne feledje a söradóbevallást megküldeni a fővámhivatalnak – ha Ön történetesen Németországban lakik!
Kerekes Tamás
http://www.tollal.hu/
http://www.arena2000.hu/
arena2000@arena2000.hu
alapmű
Sörlexikon, sörklublista, s a „hogyan főzzünk sörrel?” c. innovatív fejezet varázsolja újra mindazt, amit tudtunk s még inkább, amit nem a sörről, kezdve attól, hogy a kiváló tollú szerző (előszava mestermunka) a sört nem mezopotámiainak mondja, hanem egyiptominak, s a kalandozó magyarok alkoholos üdítői közé is felveszi a sört a kumisz mellé. S ótestamentumi hangvételében természetszerűleg ott szerepel Hamurabi parancsa: a sörpancsolót saját kotyvalékába kell fojtani.
Aréna Kiadó
http://www.aréna2000.hu/
A habos, aranyló ital sokak kedvence. Éppen ezért Kovács Gábor - Vétek György szerzőpáros mindent összegyűjtött egy kötetbe, amit a sörről tudni érdemes. A sörfőzés története, majd országonkénti bemutatása, a helyi jellegzetességek, sörfőzdék és sörfajták felsorolásával Csehországtól Németországon át Írországig. Sörös praktikák és receptek, régi plakátok és sörcikkek, söröskorsó gyűjtemények. Részletesen foglalkozunk a honi sörgyártás múltjával és jelenével is. Nagy sörturnéra invitálunk mindenkit a világ körül! Egy jó pohár sör mellé a legjobb olvasmány!(A kiadó)
A könyv számtalan érdekességgel szolgál, kezdve attól, hogy az ókori rabszolgákat azért itatták sörrel, mert tudták, hogy a beteg rabszolga nem sokat ér, igaz, komló helyett ízesítésre datolyát használtak, az iváshoz meg szívószálat. Ráadásul a szerző megadja a pontos egyiptomi receptet, ami már nem is más, mint rítus, szakrális áldozás. A rómaiak nyomasztó kulturális fölénye, s lenéző, fanyalgó definíciójuk: árpabor, sem tartóztathatta fel a sör germán, angol, ír elterjedését. A középkori sörfőzés döntő fordulat volt („E jelben győzni fogsz”): a komló kiszorította a méz és a szegfűszeg használatát az elkészítési folyamatból. Tudomásom szerint az 1516-os német rendelet, miszerint sör főzéséhez csak maláta, komló, élesztő és víz használható, a mai napig érvényben van.
A kötet nemcsak a főzés történetével foglalkozik, de alapanyagaival is, s folyamatával is megismertet bennünket. Itt megtudhatjuk, hogy mi a különbség a színsörlé és a fickósör között. 2007-ben a világ összes sörtermelése 1, 8 milliárd hektoliter volt, s Kína a legnagyobb gyártó, a könyv szerzője mégis, a kulturális tradíciók miatt zömében európai államok söreit ismerteti (csak öt Európán kívüli ország szerepel a kötetben).
Híres söre volt a pannonhalmi apátságnak a mézsör. A korai, demokratikus ellenzék, az elnyomó osztrák katonákat a drága magyar bor helyett sörrel szolgálták ki.(Vö: Deák passzív ellenállásával). Maga a vitézlő II. Rákóczi Ferenc is saját sörgyárával fedezte a hadakozással együtt járó pénzügyi kiadásokat. Ezek szerint a sör nem lehet labanc -Kerekes Tamás), s megismerhetjük azt szép selymes lódingjáról is.
Az ország stratégiai centruma-a kötet szerint-a Felvidék volt. Jelesül Komárom. A Dunán Pozsony érintésével éppúgy érkezhetett ide a cseh komló, mint a Vág folyón leúsztatott sziléziai és felvidéki árpa, vagy a Felvidék sörei, a „tóth ser” vagy a mézízesítésű „Mét” is.
A Felvidék itala mindig is a sör volt. Főztek sört itt a clhekbe tömörült mesterek, a telkes jobbágyok, a nemes urak, de maga a város is főzte a sajátját. Az utazó rövid felvidéki barangolás során ihatott savanykás márcot, nehéz méhsert, könnyű, vékony, fehér sert, nehezebb, édes, fekete sört, csempészett lengyel mézsört, tót árpasert, de megkóstolhatta a polgár maga főzte saját sörét is. Szép példája a nemzeti önérzetnek a Trianonra adott csattanós válasz: Dreher Jenő sörgyára.
A majd 400 oldalas katekizmusból nem hiányozhatnak a lager sörök, a híres ír, német, s a gyümölccsel, limonádával, cólával ízesített sörök sem, sőt a rigó is szerepel benne, mely nem más, mint barna sör és fehér sör keveréke. Aztán jön az egyik legérdekesebb rész a sörkoktékokról, majd a háziasszonyoknak is kedvez a szerző, a sörrel főzés praktikáival.
A házi sörfőzés olyan magától értetődő lehetne, akár a kenyérsütés. A kiskerti komlótermesztéshez is bárki hozzáfoghat, ha tudja, hogy csak a nőivarú növények használhatók. Csak bátran, sörrontó boszorkányt utoljára a középkorban égettek!A maradék józan ész is elhagy (az a hetyke kis legény, kire Friedrich Engels Eugen Dühring úrral szemben hivatkozik), hogy borforrás idején sört emlegetek? Pedig a kizárólagosság kizárása ezt követeli. A borforrás idején, amikor is a gazda rá-rá jár a pincében dolgozó anyagra, jusson eszünkbe, hogy mi minden kell a végeredményhez. Ami, mint tudjuk, soha nem lesz kész igazán.A jó bor a jövőnek készül. Ezért kell hozzá szőlő, tőke, kedv, permet, fokoló, kád,Ám a házi sörkészítés is felderít. Talán a bor és sör nagy vitájában, a derítés lehet a legkisebb közös nevező. A házi sörfőzésre most tekintsünk, mint egy romantikus antikapitalistára, aki az elidegenedett posztindusztrializmusból megtér. Mi más a filozófia, mint honvágy? – mondja oly költőien Novalis. A sört nem csak a nagy sörfőzdék készítették azzal a céllal, hogy eladják, hanem otthon is főztek. A házi sörfőzés olyan magától értetődő, mint a kenyérsütés. Az élelmiszerkészítés növekvő technicizálása (a készen vett paprikában található karcinogén anyagoktól való növekvő idegenkedés) felerősíti a házi sörfőző kedvét, s az elérhető anyagi előny is kecsegtető, ha arra gondolunk, hogy a neves szakíró egy liter házisör árát uszke fél német márkában jelöli meg.A sikertelen sörfőzési kísérleteketgonosz boszorkányoknak tulajdonították, de nyugodjunk meg, utoljára 1591-ben égettek el egy sörrontó boszorkányt. A kérdés tisztázásához maga a nagy Pasteur járult hozzá híres szakmunkájával, melynek címe: Tanulmányok a sörről.Pasteur bizony nem a bor példáján szerezte meg ismereteit a mikrobákról, amik az italgyártáson messze túlmenően a mai vegyészetben, biológiában és gyógyításban alapvetően fontosak lettek. Pasteur dolgozata alapján ma már tudjuk, hogy a sörrontó boszorkányok valószínűleg azon sörfőző mesterek áldozataivá lettek, akik trehányan és nem kellő tisztasággal végezték munkájukat.Katherina, Martin Luther feleségének receptjeHozzávalók: Maláta, komló, cukor, élesztő, két kifőzött pelenka. A cukrot nagy edényben feloldjuk, elkeverjük az élesztőt benne, ehhez adjuk a malátát, állni hagyjuk a cefrét, közben keverjük. Melegítjük, keverjük, állni hagyjuk... Szűrjük. Forraljuk. Most jön a komló, ezután pedig megint forrpontig főzzük, újra szűrjük. Ezért kell a második pelenka. Hűtjük."Egy-két nap elteltével felismerhetően elkezdődik az erjedés. A felszínen fehér, krémes réteg kezdődik, egy-két nap után fodrok keletkeznek, valóságos habhegyek. A felsőerjedésű élesztő most felemelkedik és a fodrokon ragadós-barnás felületeket képez. Újabb három-négy nap után a fodrok összeomlanak, az élesztőt egy lyuggatott merőkanállal leszedjük. A fickó sört tömlővel palackozzuk."Komlót magunk is termeszthetünk,az igazán jó fajták Ingolstadt és Tettnang környékén találhatók. A komlót (humulus) dugvánnyal is szaporíthatjuk. Ezek gyökérdarabkák vagy sarjak, melyeket a komlótermesztőktől lehet beszerezni. Termesztő-helynek szélvédett területet kell kiválasztani, támaszként legalább 6 méter magas rúd kell, amire a növény fekszik.Kísérletező kedvű háziasszonyoknak fontos tudnia, hogy noha a komlónak vannak hím- és nőivarú egyedei, a sörgyártás szempontjából csak a nőivarú növényeknek van jelentőségük, mivel a virágzatot csak nem megtermékenyített állapotban szabad felhasználni. Ezért a hímivarú növényeket azonnal meg kell semmisíteni. Kiskertünkben a komlóterjesztő bölcsessége szerint kell eljárni, úgy, mint az apácakolostorokban.Sörünk a malátától lesz barna. A sötét malátából barna színű sör lesz, ami a helyesen végzett malátázásnál és sörfőzésnél ízében is nagyon különbözik a világos sörtől. A barna sör önálló ital, nem csak optikai változat. Amikor úgy érezzük, hogy lepipáltuk az arab olajsejkek országban épített sörfőzdéket, igaz, ott alkoholmenteset gyártanak, jöhet a mustra.Jó az, ami érdek nélkül ízlikA sörvizsgálatok története olyan idős, mint maga a sör. Mivel minden időben voltak sörhamisítók, minden időben megkísérelték, hogy a sörhamisítókat lefüleljék. A sörről írt könyvek közt alig akad olyan, amelyik kihagyná a bőrnadrággal végzett sörvizsgálat történetét: "Sört öntünk egy padra, a sörvizsgáló urak ráülnek és az elkövetkező órákban teljesen a beható ízvizsgálatnak szentelik magukat. Ezt követi az analitikai vizsgálat. Az urak egyszerre emelkednek fel. Ha a pad az urak fenekére ragad, akkor a sör rendben van."És ne feledje a söradóbevallást megküldeni a fővámhivatalnak – ha Ön történetesen Németországban lakik!
Kerekes Tamás
http://www.tollal.hu/
http://www.arena2000.hu/
arena2000@arena2000.hu
2008. december 9., kedd
Az év könyve
Az Antikrisztus neve nem „A” -val kezdődik
A Lakoma óta nemigen írtak igazi filozófiai regényt. Amit Voltaire Candid-járól hallottunk, az töppedt babapiskóta ahhoz a nyugtalanító komplexumhoz képest, ami paradigmaváltás a műfaj történelmében. Jó és rossz, manicheizmus, teodeica, az ipari forradalom új értelmezése, az áramlat. Mintha Csikszentmihályi Mihály, Toeffler, Ken Follett, Karl Barth és Horkheimer írt volna egy csavaros, izgalmas, nyugtalanító regényt, melynek olvastán magam is örvénybe néztem. A hatvanadik oldalnál ittam két kupica jagermeister-t, de utána csípőfogóval kellett leválasztani a csillárról. Észbontó, és KIHAGYHATATLAN. Most már tudom, hogy azért jó a skizofrénnek, mert soha nincs egyedül.
Kerekes Tamás
www.tollal.hu
A Nagy Felejtés
(Birtalan Balázs fordítása)
Nem tudom gondoltatok-e valaha is arra a különös dologra, hogy egész életünk folyamán kultúránk oktatási és egyéb személyiségformáló intézményeiben álatalában csak egyszer találkozunk Szókratész, Plátó, Euklédiusz, Arisztotelész, Hérodototosz, Augusztinusz, Machiavelli, Shakespeare, Descartes, Rousseau, Newton, Racine, Darwin, Kant, Kierkegard, Tolstoj, Schopenhauer, Göthe, Freud, Marx, Einstein és más hasonló horderejű kiválóságok munkáival de ugyanakkor évente, havonta, hetente és sokszor naponta is találkozunk Jézus, Mózes, Mohamed és Buddha tanaival. Miért van az, hogy negyedévenként kell a könyörületről tanulnunk míg a termodinamika törvényeiről életünkben általában csak egyszer. Miért él az a felfogás, hogy a karácsony mélyebb értelmét nem elég egyszer felfognunk, hanem az erre vonatkozó prédikációkat minden évben ismételten, év-év után újra és újra meg kell hallgatnunk? Vagy miért kell az istenfélő jámbornak – aki úgyis betéve ismeri a szentírást – szüntelenül ismételnie az erre vonatkozó tanokat, megállás nélkül, hét-hét után, nap -nap után?
Fogadok, hogy ha van fizikus az itt jelenlévők között, nem tartja ágya mellett Newton Principia-ját. Lefogadom, hogy a köztetek lévő csillagászok felébredéskor nem nyúlnak azonnal Kopernikusz De revolutionibus orbium coelestium c. munkája után úgy mint ahogy a genetikusok sem áldoznak naponta egy órát a The Double Helix áhítatos tanulmányozására, az anatómusok nem fognak éjjelente fejezeteket olvasni a De humani corpis fabrica-ból és a köztetek lévö szociológusok sem hordozzák magukkal mindenhová a Die protenstantische Ethik und der Geist des Kapitalismus egyik nagyra becsült példányát. De nagyon jól tudjátok, hogy százmillió ember lapozgat naponta a szent könyvekben, melyeket az élet folyamán újra és újra elolvasnak az elejétöl, a végéig, nem is egyszer hanem tucatszor, többtucatszor is.
Gondolkoztál-e már azon, hogy a klérusnak miért kötelessége napi rendszerességgel istentiszteletet tartania? Miért kell hitüket naponta bizonyítaniuk a számtalan vallás és szekta képviselőinek? Olyan nehéz lenne megjegyezni azt, hogy Allah az Egy élő Isten, vagy hogy Krisztus kereszthalállal váltotta meg bűneinket? Egy életen át naponta ismételésre szorulna? Végülis tudjuk, hogy ezeket a dolgokat nem nehéz megjegyezni. Azt is tudjuk, hogy a hívők nem azért járnak templomba, mert egyébként megfeledkeznének Krisztus irántuk érzett szeretetéről. Ők egyszerűen hallani akarják a vallás tanait, újra és újra és minduntalanul. Igénylik hallani, újra és újra és minduntalanul. Tudnak élni a termodinamika törvényeinek ezerszeri meghallgatása nélkül, de képtelenek úgy élni, hogy ne hallanák istenük törvényeit akár tízerszerzer is elismételve.
Bizony mondom néktek ... újra és újra és mindúntalanul
Néhány éve, amikor elkezdtem fellépéseimet hallgatóközönségem előtt, volt egy naiv elképzelésem miszerint fontos lenne, valóban úgy hittem lényegesen fontos, mindent csak egyszer elmondani. Akkor még csak halványan értettem, hogy egyszer kijelenteni valamit egyenértékű a hallgatással. Az embereknek például fontos a termodinamika törvényeit egyszer megtanulni és tudomásul venni azt, hogy ezek a törvények valahol teljes bizonyossággal fel vannak jegyezve arra az esetre, ha netán valakinek újra szüksége lenne rájuk. De vannak más nagyságrendű emberi igazságok is, melyeket artikulálni kell újra és újra, ugyanazokkal a szavakkal vagy más szavakkal, mindíg ismételve, újra és újra.
Talán tudjátok, hogy itt ebben az épületben (Der Bau)ezidáig még nem léptem fel. Mégis lehetnek köztetek olyanok, akik már résztvettek valamely más előaadásomon és most azon tanakodnak, hogy vajon hol hallották ugyanezeket a dolgokat korábban, talán Salzburgban, Drezdában vagy Stuttgartban vagy Prágában netán Wiesbadenben? A válaszom igen, hallhattátok már ezeket a beszédeket korábban is. Amikor Jézus Galileában prédikált, voltak olyanok, akik ugyanúgy kérdezgették, vajon hol hallották már őt ugyanúgy szólni, Caperneumban vagy Jeruzsálemben, Judeában vagy Caesarea Philippiben? Természetesen hallhatták őt beszélni mindezeken a helyeken. Az evangéliumok tanubizonysága szerint a Jézus szájából nyilvánosan elhangzottakat, egy legfeljebb három órás előadásban össze lehetne foglalni és ha Jézus nem ismételte volna meg mondandóit, akkor nyilvános fellépései 99 százalékában hallgatni kényszerült volna.
Valahol a világban
Bárhol a világon, keleten vagy nyugaton odamehetsz egy idengenhez, és ha azt mondod neki „Had mondjam el hogyan mentheted meg a lelked”, meg fog érteni. Lehet, hogy nem fog komolyan venni vagy nem fogad szívesen, de biztosan megért majd. Megdöbbenéssel kellene konstatálnod a tényt, hogy megért de nem lepődsz meg különösebben, mert gyermekkorodtól kezdve több százezerszer vagy milliószor is hallottad e szavak megértését előkészítő leckéket. Azonnal tudod, ha hallod, mit jelent megmenteni valaki lelkét, attól függetlenül, hogy hiszel-e az üdvözülésben vagy sem. Azt is tudod világosan, hogy az üdvözülésnek általában feltételei vannak. Vannak bizonyos szertartások is, melyek hozzásegíthetnek az üdvözüléshez, például a baptistáknál az utólsó kenet, a bűnbánat szentsége, rítusos ceremóniák, vagy valami egyéb. Másflől üdvözülhetünk belső elhatározás következményeként, is mint például a bűnbánat, szeretet, Isten kegyelmébe vetett hit vagy meditáció által. Továbbá azt is tudjuk, hogy az üdvözülés feltételei univerzálisak: bárki üdvözülhet, mert mindenki számára működik. Noha az üdvözülés nem találmány tárgya, nem is fejlesztés vagy tudományos laboratóriumi kísérlet eredménye, hanem inkább Isteni útmutatás, amit talán valaki transzcendens tudati állapotban fogott fel, tudjuk, hogy működik. Bár felsőbb szent megnyilatkozásból ered, az eljárás közönséges halandókra is vonatkozik, ami megmagyarázza, hogy akár egy hétköznapi ember is elmondhatja bárkinek.
A kijelentés miszerint „Had mondjam el hogyan mentheted meg a lelked” szűkszavú, de mégis megérted. Azért van így, mert aki alapos és felkészült világnézettel rendelkezik, annak magától értetődő, hogy minden ember természetszerűen kárhozattan születik és mindaddig úgy is marad, amíg a szükséges rítus vagy belső elhatározás meg nem változtatja azt. És mindazok, akik meghalnak, még mielőtt üdvözülhetnének elszalasztanak valami lényegesen fontosat, vagy az örökkévaló boldog mennyei életet Isten oldalán, vagy az örökös születés és halál körforgásából való kitörés lehetöségét.
Mivel születésünktől kezdve arra tanítottak, hogy mindezt megértsük, egyáltalán nem csodálkozunk, ha valaki odalép és azt mondja „Had mondjam el hogyan mentheted meg a lelked”. A lélek megmentése olyan nyilvánvaló és normális mint a naplemente vagy az eső. De vajon hogyan fogadná ezeket a szavakat olyasvalaki, aki egy olyan kultúrából származik, ahol nincs semmiféle elképzelés arról, hogy az emberek kárhozottan születnek és hogy üdvözülésre szorulnának. Egy ilyen, számunkra teljesen nyilvánvaló mondat, számukra teljesen értelmetlen és felfoghatatlan. Egyetlen szavát sem értenék.
Képzeld, mennyi munkádba kerülne felkészíteni egy ilyen kultúrából származó egyént arra, hogy megértse a fenti mondat jelentését. Meg kellene őt győznöd arról, hogy minden emberi lény tökéletlen állapotban születik és üdvözülnie kell. Azt is meg kellene magyaráznod, hogy, mit jelent nem üdvözülni meg azt is, mi az üdvözülés értelme. Meg kellene őt győznöd arról, hogy az üdvözülés nagyon fontos – tulajdonképpen a világ legfontosabb dolga. Azt is be kellene bizonyítanod neki, hogy hatékony módszerek állnak rendelkezésünkre az üdvözüléshez vezető úton. El kellene mondanod, honnan származik a módszer és hogy miért működik. Azt is el kellene magyaráznod, hogy ő maga is gyakorolhatja a módszert mely ugyanúgy működik majd számára is mint bárki más számára.
Ha el tudod képzelni az ilyen vállakozás nehézségeit, akkor megértheted milyen buktatókkal találom szembe magam hallgatóságom előtt. Ritkán adódik csak meg a lehetőség egyszerűen szólnom és egyenesen azt mondanom, amire éppen gondolok. Először minden alkalommal le kell fektetnem azon gondolatok alapjait, melyek bár nyilvánvalóak számomra, hallgatóimnak teljesen idegenek.
A Nagy Felejtés
Minden hallgatómnak minden egyes alkalommal fel kell hívnom rá a figyelmét, hogy létezik egy, a szüleinktől örökbe kapott kulturális öntudatunk, melyet mi is továbbadunk majd gyermekeinknek. Ez a bizonyos kulturális öntudat egyértelműen és biztosan épül arra a világmértű Nagy Felejtésre, mely civilizációnk elmúlt évezredeiben történt. Hogy mi történt ezekben az előző évezredekben? Nos az történt, hogy a neolitikumi (újkókör) gazdálkodó kommúnák falusi közösségekké alakultak, majd ezekből a községekből városok lettek és később a városok királyságokba szerveződtek. Ezen eseménysorozat velejárói voltak a napszámosok és a kézművesség megszületése, a regionális és a régiók közötti árucsere kialakulása és maga a kereskedelem, mint különálló hivatás megjelenése. Amíg ez kialakulóban volt teljesen feledésbe merült a tény, hogy volt az emberiség történtében, olyan időszak is ahol ezek a dolgok még nem léteztek – egy olyan múlt ahol az emberi élet fenntartása vadászó, gyűjtögető életmódon alapult és nem létezett állattartás, sem mezőgazdaság, sem falvak, városok, királyságokról sem álmodtak még, senki sem élt úgy mint egy fazekas, vagy kosárkötő, vagy kovács, amikor az árucsere alkalmi esemény volt, amikor a megélhetéshez nem volt szükség kereskedelemre.
Nem csodálkozhatunk, hogy a dolgok feledésbe merültek. Aligha volt elkerülhető a folyamat. 5000 évnyi feledést kellett volna áthidalni annak aki az első írásos feljegyést kívánta volna elkészíteni vadászó gyűjtögető múltunkról.
Amikorra megteremtődtek az írásosság feltételei és meg lehetett volna írni az emberiség hiteles történetét, addigra kultúránk korai, ősi eseményei feledésbe merültek már. Az események ha ősiek is voltak, de nem elképzelhetetlenek. Ellenkezőleg, visszafelé extrapolálva könnyen formába önthetőek, elképzelhetőek voltak. Nyilvánvalónak tűnt, hogy az írásosság korának a birodalmai és királyságai hatalmasabbak,mint az ősiek. Az iparosok biztosan ügyesebbek és többet tudnak, mint a múltbeliek. Teljesen nyilvánvaló, hogy az árucikkek gazdagsága és száma is felül kellett hogy múlja a régmúltban kínálatra került árucikkek számát. Nem kellet hozzá nagy intellektuális készség elképzelni, hogy amint visszfelé haladunk az időben, a népesség száma folyamatosan csökken, ugynúgy mint a városok száma. A kézműipar termékei egyre primitívebbek lesznek és a kereskedelem egyre kezdetlegesebb. Lényegében világos, hogy ha extrapolációs vándorutunkon elég messzire megyünk vissza az időben, elérkezünk egy olyan kezdeti holtponthoz, ahol nem voltak városok, sem kézművesség sem kereskedelem.
Tegyünk most félre egy kis időre a mai tudományos elméleteteket és gondolkodjunk úgy mint az írásosság korai szakaszában. Megalapozottnak tűnik a feltételezés miszerint az emberi faj története egyetlen emberpárral vette kezdetét, egy férfivel és egy nővel. Ebben a feltételezésben nem volt semmi velejében irracionális. Az ősi emberpár létezése önmagában sem nem bizonyította de nem is tagadta az isteni teremtést. Meglehet, valóban így vette kezdetét minden? Lehet, hogy csak egyetlen férfi és egyetlen nő volt a világ kezdetén, egy bika egy tehén, egy csődör és egy kanca, egy tyúk és egy kakas. Ki az aki jobban tudhatná? Eleink semmit sem tudtak olyasmiről, hogy mezőgazdasági forradalom. Megítélésük szerint az ember gazdálkodónak született, mint ahogy a rőtvad legelészőnek. Úgy ítélték meg, hogy a mezőgazdaság és a civilizáció ugyanolyan veleszületett emberi tulajdonságok mint a gondolkodás vagy a beszéd. Vadászó, gyűjtögető ősi életmódunk nem csak egyszerűen feledésbe merült, hanem az egyenesen elképzelhetetlen volt.
A Nagy Felejtés a kezdetektől fogva intellektuális fejlődésünk struktúráiba szövődött. Ezek a korai szövődmények Egyiptom, Sumer, Asszíria, Babylon, India és Kína névtelen, ismeretlen íráskészítőinek az alkotásai. Később Mózes, Sámuel, Illés próféta, Fabius Pictor és az idősebb római Kátó, a kínai Ssu-ma T’an és fia Ssu-ma Ch’ien és még később Hellénikusz, Hérodotosz, Thuküdidész és Xenophon folytatták (és noha Anaximander feltételezte, hogy minden forma nélküli anyagból keletkezett és hogy az ember halkülsejű ősöktől származik, ugyanúgy nem volt a Nagy Felejtés tudatában, mint bárki más). Az ókori bölcsek lettek Ézsaiás és Jeremiás, Lao-Tze és Buddha, Thales és Héraklitosz tanítómesterei, akik viszont Keresztelő János, Jézus, Konfuciusz és Szókratész, Plátó és Arisztotelész tanítómestereivé váltak, akik viszont Mohamed és Aquinói Szent Tamás, Bacon és Galileo, Newton és Descartes tanítói lettek, műveikben önkéntelenül is ratifikálták a Nagy Felejtést. Minden írás, filozófiai, teológiai vagy történelmi mű az írásosság korai kezdeteitől fogva mind a jelenig elválaszthatatlan alkotóelemként, megkérdőjelezhetetlenül magába foglalta a Nagy Felejtést.
Nos remélem – őszintén remélem – hogy sokan égnek most köztetek a vágytól megtudni, hogy miért nem hallottak még a Nagy Felejtésről, semmilyen órán, sem az iskolában, az óvodától a felsőfokú oktatási intézményekig bezárólag. Ha tényleg kiváncsiak vagytok rá, akkor biztosíthatlak, ez egyáltalán nem valamiféle elvont akadémikus kérdés. Ez egy nagyon is lényeget érintő dolog. Bizony mondom néktek, nem riadok még attól sem vissza kijelenteni, hogy ettől függ fajunk fennmaradása ezen a bolygón.
A Nagy Emlékezés
A Nagy Felejtés nem arról szól, hogy netán elfelejtettük volna az ember fajtörténeti fejlődésére vonatkozó tudást. Ilyen vonatkozásban nem volt mit elfelejteni, hiszen ilyen tudásunk nem is volt. Semmi okunk sincs feltételezni, hogy a paleolitikumban vagy a mezolitokumban az emberek sejtették volna fajtörténeti fejlődésük történetét. Egészen másról van szó. A Nagy Felejtés során az a tény merült teljes feledésbe, hogy a mezőgazdálkodó és városi életmód hajnala előtt az emberiség alapjában véve teljesen más életmódot folytatott.
Ez megmagyarázza azt is, hogy a Nagy Felejtés volta miért nem bukkant elő az evolúciós elmélet kifejlődése során. Az evolúciónak ugyanis ehhez semmi köze sincs. A paleontológia volt az a tudományág mely felfedte a Nagy Felejtést (és ez megtörtént volna akkor is, ha éppenséggel soha nem született volna evolúciós elmélet). Vitathatatlanná és teljesen világossá vált, hogy az emberiség sokkal de sokkal régebben létezik már mint a civilizáció vagy az első elvetett búzaszem legkorábbi dátuma.
A paleontológia tarthatatlanná tette azt az elképzelést, hogy az emberiség megszületése valamint a mezőgazdaság és a civilizáció kezdetei azonosak lennének. A történelmtudomány és az archeológia minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy a mezőgazdaság és a civilizáció csak néhány ezer évesek miközben a paleontológia azt bizonyította be, hogy az emberiség több millió éves. A paleontológia tudománya kizárta annak a lehetőségét, hogy az ember mezőgazdásznak és civilizáció építőnek született. A paleontológia lezárta a vitát, az Ember valami egészen másnak született, gyűjtögetőnek és hontalan nomádnak és pontosan ez az amit a Nagy Felejtés során elfelejtettünk.
Megtántorít minden elképzelést a gondolat, hogy vajon mit írtak volna a kultúránk alapjait lerakó bölcsek, ha tudták volna, hogy az emberek évmilliókig nagyon jól elvoltak ezen a bolygón mezőgazdálkodás és civilizáció nélkül is, vagy ha megtudták volna, hogy a mezőgazdaság és a civilizáció még távolról sem öröklött emberi tulajdonságok. Egyszóval biztos, hogy a mai szellemi tudás története teljesen különbözne attól, amit ma a könyvtárakban őriznek.
Az emberiség történetének egyik legmeglepőbb eseménye viszont az, hogy amikor a 18., 19. és 20. század nagy gondolkodói kénytellen kelletlen elismerték hogy a kultúránk struktúrájának lényegi eleme egy alapvető hibán nyugszik, egyáltalán nem történt semmi.
Nehéz észrevenni amint semmi sem történik. Mindenki tudja. Sherlock Holmes olvasói emlékeznek talán arra, hogy az egyedüli figyelemre méltó dolog amit a kutya az éjjel csinált ... az a semmi volt. Hasonlóan jelentős dolog az is, amit a bölcsek tettek: a semmi. Nyilvánvaló nem törődéssel nem tettek semmit. Nem érdekelte őket a kérdés, hogy miképpen reagáltak volna az alapokat lerakó nagy gondolkodók, ha a birtokukban lett volna az eredetünkről megszerzett igazság. Attól tartok, hogy tudatosan akartak mindent úgy hagyni, ahogyan az volt. Egyszerűen el akarták felejteni, és pontosan ezt tették.
Némi engedményt azért tettek. Mégsem taníthatták az embereknek, hogy mezőgazdásznak születtünk. Kénytelenek voltak elismerni a tényeket, miszerint a mezőgazdálkodás valami egészen újkeletű fejlemény. Azt mondogatták, ám legyen – nevezzük el forradalomnak, mondjuk, Mezőgazdasági Forradalomnak. A kifejezés egy slampos következtetés eredménye, de ki az, aki törődött vele? Az egész így is eléggé zavarbaejtő volt már, és emígy címkézve valahogy el lehetett terelni az egészről a figyelmet. Mezőgazdasági Forradalom néven megszületett hát egy újabb századokra előre tartósított hazugság.
A történészek émelyegtek, értesülve az emberiség történetének valós terjedelméről. Az egész tudományág, a világnézetük, minden írásuk arra a hiedelemre volt alapozva, hogy minden csupán néhány ezer évvel ezelőtt vette kezdetét, amikor az ember úgy jelent meg a bolygón, hogy azonnal mezőgazdálkodni kezdett és a civilizáció építésébe fogott. Erről szólt a történelem, a farmerek történelme akik párezer éve feltűnve a településekből falvakat, a falvakból városokat és a városokból királyságokat építettek. Úgy látszott, erről szól minden. Végülis csak ez számított és az ami azelőtt történt, érdemes a felejtésre.
A történészek nem nagyon érdeklődtek eme más forrásból (paleontológia) származó értesülés iránt és nosza egy jó mentséget is találtak maguknak. Nem kellett vele törődni mert az tulajdonképpen nem is történelem volt, hanem amolyan egészen újkeletű dolog, amit például őstörténetnek is lehetett nevezni. Ez jó kifogás. A történelemtudomány egy alsóbbrendű ága majd foglakozik vele. Nem igazi történészek hanem majd az őstörténészek. Emígyen a modernkor történészei jóváhagyták és láttamozták a Nagy Felejtést. A Nagy Felejtés során csak lényegtelen dolgokról feledkeztünk meg, úgymond valami őstörténetről ami nem volt méltó részletesebb vizsgálatra. Egy hosszú és eseménytelen periódus az emberiség történetében – amikoris , ti. semmi sem történt.
Ilyenformán a Nagy Emlékezés sorsa a legteljesebb eseménytelenség lett. Kultúránk intellektuális örökségének őrzői, történészek, filozófusok, teológusok, hallani sem akartak róla. Tudományágaik a Nagy Felejtés időszakában lettek megalapítva és így semminemű hajlandóságot nem mutattak az alapok esetleges újraértékelésére. Teljes megelégedéssel nyugtázták a Nagy Felejtést és annak szellemét hagyták tovább munkálkodni. A világnézet, melyet ma gyermekeiknek továbbörökítünk lénygében ugyanaz maradt mint évszázadokkal ezelőtt. A különbségek elenyészőek. Nem azt mondjuk, hogy az emberi ség néhány ezer éves (és azelőtt nem létezett), hanem azt, hogy az emberiség története néhány ezer éves (és azelőtt nem létezett – mert azelőtt őstörténet volt). Már nem azt mondjuk, hogy az emberiség azonos a civilizáció fogalmával, hanem hogy az emberiség története a civilizációról szól. És mindebben ott a sugallat, hogy ez tulajdonképpen ugyanaz.
Így esett, hogy az embriség egyetemes története lénygében a mi kultúránk történténetére zsugorodott és a fennmaradó 99 százalék merő előjátéknak lett minősítve.
A mezőgazdasági forradalom mítosza
Évezredekig szentül hittünk az elképzelésben miszerint a Földgolyó az univerzum mozdulatlan központja. Ez ugyan önmagában csak egy ártalmatlan tévhit, mely ezernyi velájáró hibájával sokáig az univerzum megismerésének is határt szabott. A mezőgazdasági forradalom melyről gyermekeink az iskolában tanulnak, hasonlóan ártalmatlan elképzelésnek tűnik ám ezernyi velejáró hibájával hasonló hatásfokkal korlátozza önmagunk és a bolygónkon történtek jobb megértését.
A mezőgazdasági forradalom elmélete dióhéjban úgy szól, hogy mintegy tízezer évvel ezelőtt az emberiség felhagyott a vadászó, gyűjtögető életmóddal, hogy helyette azontúl mezőgazdasággal foglakozzon. Ez a kijelentés mindjárt két fontos kérdésben is megtévesztő. Az első azt sugallja, hogy a mezőgazdaság hasonlón homogén fogalom, mint a vadászat vagy a gyűjtögetés. A második pedig azt, hogy a mezőgazdaságot az emberiség az egész világon többé-kevésbé szinte ugyanabban az időben tette magáévá. Sajnos ez az állítás olyan kevés igazságot tartalmaz, hogy nem is érdemes vele foglakozni, helyette elmondom mi is történt valójában:
Tízezer évvel ezelőtt (neolitikum) nem egyetlen, hanem világszerte rengeteg féle-fajta mezőgazdaság létezett. Ugyanakkor a Közel-Keleten felbukkant az a mi bizonyos fajta mezőgazdaságunk is. Stílusánál fogva úgy hívom, a totalitárius mezőgazdaság, mely jól kifejezi az emberi táplálék könyörtelen és egycélú előállítását, más életformák ezen önös érdekből fakadó feltétel nélküli alárendelését. Az ilyen egyéni stílusú mezőgazdaság temérdek élemiszerfelesleg felhalmozódásához vezetett, mely gyors népességszaporulatot eredményezett alkalmazói körében. A nagyszámú népességet gyors földrajzi terjeszkedés is követte mely önmagába olvasztotta a környező, más életmódot folytató népeket –beleértve azokat is akik tejesen más jellegű mezőgazdaságot űztek. Az expanzió és a más stílust követő életformák velejáró kiirtása a rákövetkező évezredekben is szüntelenül folytatódott, amígnem a hullám a 15. században elérte az Új Világot, és ami folytatódik mind a mai napig Afrika, Új Guinea és Dél-Amerika távoli régióiban is.
A kultúránkat alapító bölcsek azt hitték, hogy a világon mindenhol, a kezdetek kezdetei óta az emberek ugyanazt tették, mint amit ők akkor tettek. Amikor a 19. század gondolkodói kénytelenek voltak elismerni az erre vonatkozó tévedést, más tévedéssel helyettesítették azt mert úgy hitték, hogy az elmúlt 10000 évben a világon mindenhol mindenki ugyanazt tette mint amit ma mi teszünk. Ők már könnyen helyesebb információk birtokába is juthattak volna, ám úgy látszik nem tartották érdemesnek utánanézni.
Kelet és Nyugat
A kulturális mitológiánk része, hogy a Kelet és a Nyugat között mély szakadék tátong, ami zavarba ejti hallgatóimat mikor Keletet és Nyugatot ugyanazon kultúraként kezelem. Kelet és Nyugat közös anyától és apától származó ikrek, ám ha egymásra tekintenek meglepőnek érzik a szemmel látható különbségeket és kevés a biológiai értelemben vett hasonlóság. Egy olyan kívülálló mint én viszont meglepőnek érzi a köztük fellelhető alapvető kulturális hasonlóságokat.
Nincs annál alapvetőbb az emberben, mint a módszer mellyel mindenki betevőjét megkeresi. Mind nyugaton, mind pedig keleten a totalitárius mezőgazdaság módszerével teszik ezt, és ez nem változott a kezdetek óta. Az elmúlt évezredekben az emberek úgy keleten mind nyugaton szilárdan, állhatatosan és kizárólag a totalitárius mezőgazdaságra építettek. Ebben a tekintetben semmilyen különbség sincs köztük.
A totalitárius mezőgazdaság többet jelent mint egyszerűen az élethez szükséges anyagi javak megteremtése. A totalitárius mezőgazdaság messze a legmunkaigényesebb életstílus alapja. Munkaigényességéhez hasonló még nem létezett ezen a bolygón. Ez gyakran sokkolja hallgatóimat, de kétséget kizáróan igazolható, hogy senki sem dolgozik keményebben az életbenmaradásért mint a mi kultúránkban élő emberek. Az elmúlt negyven évben ez olyan alapossággal lett dokumentálva, hogy vajha lehetne találni egy antropológust aki ezt vitatná.
Véleményem szerint a munkaigényes életforma további hasonlóságot szült Kelet és Nyugat között, mégpedig a spirituális szemlélet tekintetében. Igaz, hogy széles szakadék tátong Nyugat és Kelet között, ám számomra mégis ikreknek tűnnek mégpedig azért, mert az emberek itt is meg ott is megszállottan hisznek a lélek megmentésében. Az elmúlt évtizedekben ugyan keleten a lélek megmentésének színezete megfakult a beat, a hippi-zmus és a New Age különféle export áramlatai miatt, de félreérthetetlenül felismerhető az ősi szokásokban.
Igaz az ellenvetés, miszerint az üdvözülés valós célja és eszköze különböző nyugaton és keleten. Ám az üdvözülés lényegi felfogása minden egyes üdvözülésen alapuló vallás között külömbözik, és pontosan ezen okból kifolyólag lehet őket megkülönböztetni. A lényegen mit sem változtat, hogy keleten vagy nyugaton bátran odaállíthatsz egy idegen elé, és azt mondhatod „Had mondjam el hogyan mentheted meg a lelked”, és meg fog érteni.
Megjelent Daniel Quinn: B története című regényének,
az Izmael-trilógia második könyvének magyar nyelvű kiadása
a Katalizátor Könyvkiadó gondozásában.
„Daniel Quinn írta meg az utóbbi idők két leginkább elbátortalanító és változtatásra késztető könyvét. Az első az Izmael volt; a másik a B története, egy izgalmas »embermese«, amely szétszed, átértelmez, megváltoztat és átrendez mindent, amit tanultunk és elfogadunk a nyugati civilizációról és a jövőnkről.” – Paul Hawken
Az ifjú lőrinces rendi segédlelkész, Jared Osborne igen elcsodálkozik, amikor elöljárója, Lulfre atya azzal a titkos megbízatással küldi Európába, hogy figyeljen meg egy vándortanítót: vajon nem ő-e az Antikrisztus?
Ez a tanító – akit követői csak B-nek neveznek – lenyűgöző előadásai során többször hivatkozik „Izmael nevű kollégájára”. A név sokaknak ismerős lehet, hiszen Daniel Quinn első, Izmael című regénye – amelynek címszereplője, a morózus, bölcs gorilla – nemcsak a rangos Turner Tomorrow-ösztöndíjat nyerte el, hanem valódi világsiker lett, és olvasók milliói tekintik fordulópontnak Izmael tanítását világnézetük alakulásában.
Az alapvető kérdés bolygónk túlnépesedése. Túl sokan vagyunk, még ha ezzel senki sem akar szembenézni. Csakhogy nincs más esélyünk, mert az ökológia törvényei pontosan ugyanúgy hatnak ránk, ahogy Földünk összes többi teremtményére. B e tanítást mélyíti el. Mondanivalójának középpontjában a Nagy Felejtés áll: az a folyamat, amelynek során civilizációnk alig pár ezer éves fennállása alatt módszeresen elvagdostuk azon gyökereket, amelyek az emberiség hárommillió éves múltjához, s így a világhoz kötöttek bennünket. Új jelentést adtunk az „ember” szónak – s ezzel a pusztulás szélére sodortuk a világot.
B örömhíre: a világ megmenthető! Mi ugyanis nem „az emberiség” vagyunk: kultúránk csupán egyike a homo sapiens történelmében kialakult sok százezer kultúrának. A világot azonban nem régi szemléletű emberek fogják megmenteni új programokkal. Ha a világ megmenekül, új szemléletű emberek fogják megmenteni – programok nélkül.
Miben áll ez az új szemlélet? És mit szól ehhez az örömhírhez Jared?- a narrátor-Kerekes Tamás Hát Lulfre atya?
S ami a legfontosabb: valójában kicsoda B?
Kerekes Tamás
www.tollal.hu
A könyv kapható a könyvesboltokban,
továbbá megrendelhető a kiadótól
http://www.katalizatorkiado.hu/ is.
Ára: 3200 Ft.
A Lakoma óta nemigen írtak igazi filozófiai regényt. Amit Voltaire Candid-járól hallottunk, az töppedt babapiskóta ahhoz a nyugtalanító komplexumhoz képest, ami paradigmaváltás a műfaj történelmében. Jó és rossz, manicheizmus, teodeica, az ipari forradalom új értelmezése, az áramlat. Mintha Csikszentmihályi Mihály, Toeffler, Ken Follett, Karl Barth és Horkheimer írt volna egy csavaros, izgalmas, nyugtalanító regényt, melynek olvastán magam is örvénybe néztem. A hatvanadik oldalnál ittam két kupica jagermeister-t, de utána csípőfogóval kellett leválasztani a csillárról. Észbontó, és KIHAGYHATATLAN. Most már tudom, hogy azért jó a skizofrénnek, mert soha nincs egyedül.
Kerekes Tamás
www.tollal.hu
A Nagy Felejtés
(Birtalan Balázs fordítása)
Nem tudom gondoltatok-e valaha is arra a különös dologra, hogy egész életünk folyamán kultúránk oktatási és egyéb személyiségformáló intézményeiben álatalában csak egyszer találkozunk Szókratész, Plátó, Euklédiusz, Arisztotelész, Hérodototosz, Augusztinusz, Machiavelli, Shakespeare, Descartes, Rousseau, Newton, Racine, Darwin, Kant, Kierkegard, Tolstoj, Schopenhauer, Göthe, Freud, Marx, Einstein és más hasonló horderejű kiválóságok munkáival de ugyanakkor évente, havonta, hetente és sokszor naponta is találkozunk Jézus, Mózes, Mohamed és Buddha tanaival. Miért van az, hogy negyedévenként kell a könyörületről tanulnunk míg a termodinamika törvényeiről életünkben általában csak egyszer. Miért él az a felfogás, hogy a karácsony mélyebb értelmét nem elég egyszer felfognunk, hanem az erre vonatkozó prédikációkat minden évben ismételten, év-év után újra és újra meg kell hallgatnunk? Vagy miért kell az istenfélő jámbornak – aki úgyis betéve ismeri a szentírást – szüntelenül ismételnie az erre vonatkozó tanokat, megállás nélkül, hét-hét után, nap -nap után?
Fogadok, hogy ha van fizikus az itt jelenlévők között, nem tartja ágya mellett Newton Principia-ját. Lefogadom, hogy a köztetek lévő csillagászok felébredéskor nem nyúlnak azonnal Kopernikusz De revolutionibus orbium coelestium c. munkája után úgy mint ahogy a genetikusok sem áldoznak naponta egy órát a The Double Helix áhítatos tanulmányozására, az anatómusok nem fognak éjjelente fejezeteket olvasni a De humani corpis fabrica-ból és a köztetek lévö szociológusok sem hordozzák magukkal mindenhová a Die protenstantische Ethik und der Geist des Kapitalismus egyik nagyra becsült példányát. De nagyon jól tudjátok, hogy százmillió ember lapozgat naponta a szent könyvekben, melyeket az élet folyamán újra és újra elolvasnak az elejétöl, a végéig, nem is egyszer hanem tucatszor, többtucatszor is.
Gondolkoztál-e már azon, hogy a klérusnak miért kötelessége napi rendszerességgel istentiszteletet tartania? Miért kell hitüket naponta bizonyítaniuk a számtalan vallás és szekta képviselőinek? Olyan nehéz lenne megjegyezni azt, hogy Allah az Egy élő Isten, vagy hogy Krisztus kereszthalállal váltotta meg bűneinket? Egy életen át naponta ismételésre szorulna? Végülis tudjuk, hogy ezeket a dolgokat nem nehéz megjegyezni. Azt is tudjuk, hogy a hívők nem azért járnak templomba, mert egyébként megfeledkeznének Krisztus irántuk érzett szeretetéről. Ők egyszerűen hallani akarják a vallás tanait, újra és újra és minduntalanul. Igénylik hallani, újra és újra és minduntalanul. Tudnak élni a termodinamika törvényeinek ezerszeri meghallgatása nélkül, de képtelenek úgy élni, hogy ne hallanák istenük törvényeit akár tízerszerzer is elismételve.
Bizony mondom néktek ... újra és újra és mindúntalanul
Néhány éve, amikor elkezdtem fellépéseimet hallgatóközönségem előtt, volt egy naiv elképzelésem miszerint fontos lenne, valóban úgy hittem lényegesen fontos, mindent csak egyszer elmondani. Akkor még csak halványan értettem, hogy egyszer kijelenteni valamit egyenértékű a hallgatással. Az embereknek például fontos a termodinamika törvényeit egyszer megtanulni és tudomásul venni azt, hogy ezek a törvények valahol teljes bizonyossággal fel vannak jegyezve arra az esetre, ha netán valakinek újra szüksége lenne rájuk. De vannak más nagyságrendű emberi igazságok is, melyeket artikulálni kell újra és újra, ugyanazokkal a szavakkal vagy más szavakkal, mindíg ismételve, újra és újra.
Talán tudjátok, hogy itt ebben az épületben (Der Bau)ezidáig még nem léptem fel. Mégis lehetnek köztetek olyanok, akik már résztvettek valamely más előaadásomon és most azon tanakodnak, hogy vajon hol hallották ugyanezeket a dolgokat korábban, talán Salzburgban, Drezdában vagy Stuttgartban vagy Prágában netán Wiesbadenben? A válaszom igen, hallhattátok már ezeket a beszédeket korábban is. Amikor Jézus Galileában prédikált, voltak olyanok, akik ugyanúgy kérdezgették, vajon hol hallották már őt ugyanúgy szólni, Caperneumban vagy Jeruzsálemben, Judeában vagy Caesarea Philippiben? Természetesen hallhatták őt beszélni mindezeken a helyeken. Az evangéliumok tanubizonysága szerint a Jézus szájából nyilvánosan elhangzottakat, egy legfeljebb három órás előadásban össze lehetne foglalni és ha Jézus nem ismételte volna meg mondandóit, akkor nyilvános fellépései 99 százalékában hallgatni kényszerült volna.
Valahol a világban
Bárhol a világon, keleten vagy nyugaton odamehetsz egy idengenhez, és ha azt mondod neki „Had mondjam el hogyan mentheted meg a lelked”, meg fog érteni. Lehet, hogy nem fog komolyan venni vagy nem fogad szívesen, de biztosan megért majd. Megdöbbenéssel kellene konstatálnod a tényt, hogy megért de nem lepődsz meg különösebben, mert gyermekkorodtól kezdve több százezerszer vagy milliószor is hallottad e szavak megértését előkészítő leckéket. Azonnal tudod, ha hallod, mit jelent megmenteni valaki lelkét, attól függetlenül, hogy hiszel-e az üdvözülésben vagy sem. Azt is tudod világosan, hogy az üdvözülésnek általában feltételei vannak. Vannak bizonyos szertartások is, melyek hozzásegíthetnek az üdvözüléshez, például a baptistáknál az utólsó kenet, a bűnbánat szentsége, rítusos ceremóniák, vagy valami egyéb. Másflől üdvözülhetünk belső elhatározás következményeként, is mint például a bűnbánat, szeretet, Isten kegyelmébe vetett hit vagy meditáció által. Továbbá azt is tudjuk, hogy az üdvözülés feltételei univerzálisak: bárki üdvözülhet, mert mindenki számára működik. Noha az üdvözülés nem találmány tárgya, nem is fejlesztés vagy tudományos laboratóriumi kísérlet eredménye, hanem inkább Isteni útmutatás, amit talán valaki transzcendens tudati állapotban fogott fel, tudjuk, hogy működik. Bár felsőbb szent megnyilatkozásból ered, az eljárás közönséges halandókra is vonatkozik, ami megmagyarázza, hogy akár egy hétköznapi ember is elmondhatja bárkinek.
A kijelentés miszerint „Had mondjam el hogyan mentheted meg a lelked” szűkszavú, de mégis megérted. Azért van így, mert aki alapos és felkészült világnézettel rendelkezik, annak magától értetődő, hogy minden ember természetszerűen kárhozattan születik és mindaddig úgy is marad, amíg a szükséges rítus vagy belső elhatározás meg nem változtatja azt. És mindazok, akik meghalnak, még mielőtt üdvözülhetnének elszalasztanak valami lényegesen fontosat, vagy az örökkévaló boldog mennyei életet Isten oldalán, vagy az örökös születés és halál körforgásából való kitörés lehetöségét.
Mivel születésünktől kezdve arra tanítottak, hogy mindezt megértsük, egyáltalán nem csodálkozunk, ha valaki odalép és azt mondja „Had mondjam el hogyan mentheted meg a lelked”. A lélek megmentése olyan nyilvánvaló és normális mint a naplemente vagy az eső. De vajon hogyan fogadná ezeket a szavakat olyasvalaki, aki egy olyan kultúrából származik, ahol nincs semmiféle elképzelés arról, hogy az emberek kárhozottan születnek és hogy üdvözülésre szorulnának. Egy ilyen, számunkra teljesen nyilvánvaló mondat, számukra teljesen értelmetlen és felfoghatatlan. Egyetlen szavát sem értenék.
Képzeld, mennyi munkádba kerülne felkészíteni egy ilyen kultúrából származó egyént arra, hogy megértse a fenti mondat jelentését. Meg kellene őt győznöd arról, hogy minden emberi lény tökéletlen állapotban születik és üdvözülnie kell. Azt is meg kellene magyaráznod, hogy, mit jelent nem üdvözülni meg azt is, mi az üdvözülés értelme. Meg kellene őt győznöd arról, hogy az üdvözülés nagyon fontos – tulajdonképpen a világ legfontosabb dolga. Azt is be kellene bizonyítanod neki, hogy hatékony módszerek állnak rendelkezésünkre az üdvözüléshez vezető úton. El kellene mondanod, honnan származik a módszer és hogy miért működik. Azt is el kellene magyaráznod, hogy ő maga is gyakorolhatja a módszert mely ugyanúgy működik majd számára is mint bárki más számára.
Ha el tudod képzelni az ilyen vállakozás nehézségeit, akkor megértheted milyen buktatókkal találom szembe magam hallgatóságom előtt. Ritkán adódik csak meg a lehetőség egyszerűen szólnom és egyenesen azt mondanom, amire éppen gondolok. Először minden alkalommal le kell fektetnem azon gondolatok alapjait, melyek bár nyilvánvalóak számomra, hallgatóimnak teljesen idegenek.
A Nagy Felejtés
Minden hallgatómnak minden egyes alkalommal fel kell hívnom rá a figyelmét, hogy létezik egy, a szüleinktől örökbe kapott kulturális öntudatunk, melyet mi is továbbadunk majd gyermekeinknek. Ez a bizonyos kulturális öntudat egyértelműen és biztosan épül arra a világmértű Nagy Felejtésre, mely civilizációnk elmúlt évezredeiben történt. Hogy mi történt ezekben az előző évezredekben? Nos az történt, hogy a neolitikumi (újkókör) gazdálkodó kommúnák falusi közösségekké alakultak, majd ezekből a községekből városok lettek és később a városok királyságokba szerveződtek. Ezen eseménysorozat velejárói voltak a napszámosok és a kézművesség megszületése, a regionális és a régiók közötti árucsere kialakulása és maga a kereskedelem, mint különálló hivatás megjelenése. Amíg ez kialakulóban volt teljesen feledésbe merült a tény, hogy volt az emberiség történtében, olyan időszak is ahol ezek a dolgok még nem léteztek – egy olyan múlt ahol az emberi élet fenntartása vadászó, gyűjtögető életmódon alapult és nem létezett állattartás, sem mezőgazdaság, sem falvak, városok, királyságokról sem álmodtak még, senki sem élt úgy mint egy fazekas, vagy kosárkötő, vagy kovács, amikor az árucsere alkalmi esemény volt, amikor a megélhetéshez nem volt szükség kereskedelemre.
Nem csodálkozhatunk, hogy a dolgok feledésbe merültek. Aligha volt elkerülhető a folyamat. 5000 évnyi feledést kellett volna áthidalni annak aki az első írásos feljegyést kívánta volna elkészíteni vadászó gyűjtögető múltunkról.
Amikorra megteremtődtek az írásosság feltételei és meg lehetett volna írni az emberiség hiteles történetét, addigra kultúránk korai, ősi eseményei feledésbe merültek már. Az események ha ősiek is voltak, de nem elképzelhetetlenek. Ellenkezőleg, visszafelé extrapolálva könnyen formába önthetőek, elképzelhetőek voltak. Nyilvánvalónak tűnt, hogy az írásosság korának a birodalmai és királyságai hatalmasabbak,mint az ősiek. Az iparosok biztosan ügyesebbek és többet tudnak, mint a múltbeliek. Teljesen nyilvánvaló, hogy az árucikkek gazdagsága és száma is felül kellett hogy múlja a régmúltban kínálatra került árucikkek számát. Nem kellet hozzá nagy intellektuális készség elképzelni, hogy amint visszfelé haladunk az időben, a népesség száma folyamatosan csökken, ugynúgy mint a városok száma. A kézműipar termékei egyre primitívebbek lesznek és a kereskedelem egyre kezdetlegesebb. Lényegében világos, hogy ha extrapolációs vándorutunkon elég messzire megyünk vissza az időben, elérkezünk egy olyan kezdeti holtponthoz, ahol nem voltak városok, sem kézművesség sem kereskedelem.
Tegyünk most félre egy kis időre a mai tudományos elméleteteket és gondolkodjunk úgy mint az írásosság korai szakaszában. Megalapozottnak tűnik a feltételezés miszerint az emberi faj története egyetlen emberpárral vette kezdetét, egy férfivel és egy nővel. Ebben a feltételezésben nem volt semmi velejében irracionális. Az ősi emberpár létezése önmagában sem nem bizonyította de nem is tagadta az isteni teremtést. Meglehet, valóban így vette kezdetét minden? Lehet, hogy csak egyetlen férfi és egyetlen nő volt a világ kezdetén, egy bika egy tehén, egy csődör és egy kanca, egy tyúk és egy kakas. Ki az aki jobban tudhatná? Eleink semmit sem tudtak olyasmiről, hogy mezőgazdasági forradalom. Megítélésük szerint az ember gazdálkodónak született, mint ahogy a rőtvad legelészőnek. Úgy ítélték meg, hogy a mezőgazdaság és a civilizáció ugyanolyan veleszületett emberi tulajdonságok mint a gondolkodás vagy a beszéd. Vadászó, gyűjtögető ősi életmódunk nem csak egyszerűen feledésbe merült, hanem az egyenesen elképzelhetetlen volt.
A Nagy Felejtés a kezdetektől fogva intellektuális fejlődésünk struktúráiba szövődött. Ezek a korai szövődmények Egyiptom, Sumer, Asszíria, Babylon, India és Kína névtelen, ismeretlen íráskészítőinek az alkotásai. Később Mózes, Sámuel, Illés próféta, Fabius Pictor és az idősebb római Kátó, a kínai Ssu-ma T’an és fia Ssu-ma Ch’ien és még később Hellénikusz, Hérodotosz, Thuküdidész és Xenophon folytatták (és noha Anaximander feltételezte, hogy minden forma nélküli anyagból keletkezett és hogy az ember halkülsejű ősöktől származik, ugyanúgy nem volt a Nagy Felejtés tudatában, mint bárki más). Az ókori bölcsek lettek Ézsaiás és Jeremiás, Lao-Tze és Buddha, Thales és Héraklitosz tanítómesterei, akik viszont Keresztelő János, Jézus, Konfuciusz és Szókratész, Plátó és Arisztotelész tanítómestereivé váltak, akik viszont Mohamed és Aquinói Szent Tamás, Bacon és Galileo, Newton és Descartes tanítói lettek, műveikben önkéntelenül is ratifikálták a Nagy Felejtést. Minden írás, filozófiai, teológiai vagy történelmi mű az írásosság korai kezdeteitől fogva mind a jelenig elválaszthatatlan alkotóelemként, megkérdőjelezhetetlenül magába foglalta a Nagy Felejtést.
Nos remélem – őszintén remélem – hogy sokan égnek most köztetek a vágytól megtudni, hogy miért nem hallottak még a Nagy Felejtésről, semmilyen órán, sem az iskolában, az óvodától a felsőfokú oktatási intézményekig bezárólag. Ha tényleg kiváncsiak vagytok rá, akkor biztosíthatlak, ez egyáltalán nem valamiféle elvont akadémikus kérdés. Ez egy nagyon is lényeget érintő dolog. Bizony mondom néktek, nem riadok még attól sem vissza kijelenteni, hogy ettől függ fajunk fennmaradása ezen a bolygón.
A Nagy Emlékezés
A Nagy Felejtés nem arról szól, hogy netán elfelejtettük volna az ember fajtörténeti fejlődésére vonatkozó tudást. Ilyen vonatkozásban nem volt mit elfelejteni, hiszen ilyen tudásunk nem is volt. Semmi okunk sincs feltételezni, hogy a paleolitikumban vagy a mezolitokumban az emberek sejtették volna fajtörténeti fejlődésük történetét. Egészen másról van szó. A Nagy Felejtés során az a tény merült teljes feledésbe, hogy a mezőgazdálkodó és városi életmód hajnala előtt az emberiség alapjában véve teljesen más életmódot folytatott.
Ez megmagyarázza azt is, hogy a Nagy Felejtés volta miért nem bukkant elő az evolúciós elmélet kifejlődése során. Az evolúciónak ugyanis ehhez semmi köze sincs. A paleontológia volt az a tudományág mely felfedte a Nagy Felejtést (és ez megtörtént volna akkor is, ha éppenséggel soha nem született volna evolúciós elmélet). Vitathatatlanná és teljesen világossá vált, hogy az emberiség sokkal de sokkal régebben létezik már mint a civilizáció vagy az első elvetett búzaszem legkorábbi dátuma.
A paleontológia tarthatatlanná tette azt az elképzelést, hogy az emberiség megszületése valamint a mezőgazdaság és a civilizáció kezdetei azonosak lennének. A történelmtudomány és az archeológia minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy a mezőgazdaság és a civilizáció csak néhány ezer évesek miközben a paleontológia azt bizonyította be, hogy az emberiség több millió éves. A paleontológia tudománya kizárta annak a lehetőségét, hogy az ember mezőgazdásznak és civilizáció építőnek született. A paleontológia lezárta a vitát, az Ember valami egészen másnak született, gyűjtögetőnek és hontalan nomádnak és pontosan ez az amit a Nagy Felejtés során elfelejtettünk.
Megtántorít minden elképzelést a gondolat, hogy vajon mit írtak volna a kultúránk alapjait lerakó bölcsek, ha tudták volna, hogy az emberek évmilliókig nagyon jól elvoltak ezen a bolygón mezőgazdálkodás és civilizáció nélkül is, vagy ha megtudták volna, hogy a mezőgazdaság és a civilizáció még távolról sem öröklött emberi tulajdonságok. Egyszóval biztos, hogy a mai szellemi tudás története teljesen különbözne attól, amit ma a könyvtárakban őriznek.
Az emberiség történetének egyik legmeglepőbb eseménye viszont az, hogy amikor a 18., 19. és 20. század nagy gondolkodói kénytellen kelletlen elismerték hogy a kultúránk struktúrájának lényegi eleme egy alapvető hibán nyugszik, egyáltalán nem történt semmi.
Nehéz észrevenni amint semmi sem történik. Mindenki tudja. Sherlock Holmes olvasói emlékeznek talán arra, hogy az egyedüli figyelemre méltó dolog amit a kutya az éjjel csinált ... az a semmi volt. Hasonlóan jelentős dolog az is, amit a bölcsek tettek: a semmi. Nyilvánvaló nem törődéssel nem tettek semmit. Nem érdekelte őket a kérdés, hogy miképpen reagáltak volna az alapokat lerakó nagy gondolkodók, ha a birtokukban lett volna az eredetünkről megszerzett igazság. Attól tartok, hogy tudatosan akartak mindent úgy hagyni, ahogyan az volt. Egyszerűen el akarták felejteni, és pontosan ezt tették.
Némi engedményt azért tettek. Mégsem taníthatták az embereknek, hogy mezőgazdásznak születtünk. Kénytelenek voltak elismerni a tényeket, miszerint a mezőgazdálkodás valami egészen újkeletű fejlemény. Azt mondogatták, ám legyen – nevezzük el forradalomnak, mondjuk, Mezőgazdasági Forradalomnak. A kifejezés egy slampos következtetés eredménye, de ki az, aki törődött vele? Az egész így is eléggé zavarbaejtő volt már, és emígy címkézve valahogy el lehetett terelni az egészről a figyelmet. Mezőgazdasági Forradalom néven megszületett hát egy újabb századokra előre tartósított hazugság.
A történészek émelyegtek, értesülve az emberiség történetének valós terjedelméről. Az egész tudományág, a világnézetük, minden írásuk arra a hiedelemre volt alapozva, hogy minden csupán néhány ezer évvel ezelőtt vette kezdetét, amikor az ember úgy jelent meg a bolygón, hogy azonnal mezőgazdálkodni kezdett és a civilizáció építésébe fogott. Erről szólt a történelem, a farmerek történelme akik párezer éve feltűnve a településekből falvakat, a falvakból városokat és a városokból királyságokat építettek. Úgy látszott, erről szól minden. Végülis csak ez számított és az ami azelőtt történt, érdemes a felejtésre.
A történészek nem nagyon érdeklődtek eme más forrásból (paleontológia) származó értesülés iránt és nosza egy jó mentséget is találtak maguknak. Nem kellett vele törődni mert az tulajdonképpen nem is történelem volt, hanem amolyan egészen újkeletű dolog, amit például őstörténetnek is lehetett nevezni. Ez jó kifogás. A történelemtudomány egy alsóbbrendű ága majd foglakozik vele. Nem igazi történészek hanem majd az őstörténészek. Emígyen a modernkor történészei jóváhagyták és láttamozták a Nagy Felejtést. A Nagy Felejtés során csak lényegtelen dolgokról feledkeztünk meg, úgymond valami őstörténetről ami nem volt méltó részletesebb vizsgálatra. Egy hosszú és eseménytelen periódus az emberiség történetében – amikoris , ti. semmi sem történt.
Ilyenformán a Nagy Emlékezés sorsa a legteljesebb eseménytelenség lett. Kultúránk intellektuális örökségének őrzői, történészek, filozófusok, teológusok, hallani sem akartak róla. Tudományágaik a Nagy Felejtés időszakában lettek megalapítva és így semminemű hajlandóságot nem mutattak az alapok esetleges újraértékelésére. Teljes megelégedéssel nyugtázták a Nagy Felejtést és annak szellemét hagyták tovább munkálkodni. A világnézet, melyet ma gyermekeiknek továbbörökítünk lénygében ugyanaz maradt mint évszázadokkal ezelőtt. A különbségek elenyészőek. Nem azt mondjuk, hogy az emberi ség néhány ezer éves (és azelőtt nem létezett), hanem azt, hogy az emberiség története néhány ezer éves (és azelőtt nem létezett – mert azelőtt őstörténet volt). Már nem azt mondjuk, hogy az emberiség azonos a civilizáció fogalmával, hanem hogy az emberiség története a civilizációról szól. És mindebben ott a sugallat, hogy ez tulajdonképpen ugyanaz.
Így esett, hogy az embriség egyetemes története lénygében a mi kultúránk történténetére zsugorodott és a fennmaradó 99 százalék merő előjátéknak lett minősítve.
A mezőgazdasági forradalom mítosza
Évezredekig szentül hittünk az elképzelésben miszerint a Földgolyó az univerzum mozdulatlan központja. Ez ugyan önmagában csak egy ártalmatlan tévhit, mely ezernyi velájáró hibájával sokáig az univerzum megismerésének is határt szabott. A mezőgazdasági forradalom melyről gyermekeink az iskolában tanulnak, hasonlóan ártalmatlan elképzelésnek tűnik ám ezernyi velejáró hibájával hasonló hatásfokkal korlátozza önmagunk és a bolygónkon történtek jobb megértését.
A mezőgazdasági forradalom elmélete dióhéjban úgy szól, hogy mintegy tízezer évvel ezelőtt az emberiség felhagyott a vadászó, gyűjtögető életmóddal, hogy helyette azontúl mezőgazdasággal foglakozzon. Ez a kijelentés mindjárt két fontos kérdésben is megtévesztő. Az első azt sugallja, hogy a mezőgazdaság hasonlón homogén fogalom, mint a vadászat vagy a gyűjtögetés. A második pedig azt, hogy a mezőgazdaságot az emberiség az egész világon többé-kevésbé szinte ugyanabban az időben tette magáévá. Sajnos ez az állítás olyan kevés igazságot tartalmaz, hogy nem is érdemes vele foglakozni, helyette elmondom mi is történt valójában:
Tízezer évvel ezelőtt (neolitikum) nem egyetlen, hanem világszerte rengeteg féle-fajta mezőgazdaság létezett. Ugyanakkor a Közel-Keleten felbukkant az a mi bizonyos fajta mezőgazdaságunk is. Stílusánál fogva úgy hívom, a totalitárius mezőgazdaság, mely jól kifejezi az emberi táplálék könyörtelen és egycélú előállítását, más életformák ezen önös érdekből fakadó feltétel nélküli alárendelését. Az ilyen egyéni stílusú mezőgazdaság temérdek élemiszerfelesleg felhalmozódásához vezetett, mely gyors népességszaporulatot eredményezett alkalmazói körében. A nagyszámú népességet gyors földrajzi terjeszkedés is követte mely önmagába olvasztotta a környező, más életmódot folytató népeket –beleértve azokat is akik tejesen más jellegű mezőgazdaságot űztek. Az expanzió és a más stílust követő életformák velejáró kiirtása a rákövetkező évezredekben is szüntelenül folytatódott, amígnem a hullám a 15. században elérte az Új Világot, és ami folytatódik mind a mai napig Afrika, Új Guinea és Dél-Amerika távoli régióiban is.
A kultúránkat alapító bölcsek azt hitték, hogy a világon mindenhol, a kezdetek kezdetei óta az emberek ugyanazt tették, mint amit ők akkor tettek. Amikor a 19. század gondolkodói kénytelenek voltak elismerni az erre vonatkozó tévedést, más tévedéssel helyettesítették azt mert úgy hitték, hogy az elmúlt 10000 évben a világon mindenhol mindenki ugyanazt tette mint amit ma mi teszünk. Ők már könnyen helyesebb információk birtokába is juthattak volna, ám úgy látszik nem tartották érdemesnek utánanézni.
Kelet és Nyugat
A kulturális mitológiánk része, hogy a Kelet és a Nyugat között mély szakadék tátong, ami zavarba ejti hallgatóimat mikor Keletet és Nyugatot ugyanazon kultúraként kezelem. Kelet és Nyugat közös anyától és apától származó ikrek, ám ha egymásra tekintenek meglepőnek érzik a szemmel látható különbségeket és kevés a biológiai értelemben vett hasonlóság. Egy olyan kívülálló mint én viszont meglepőnek érzi a köztük fellelhető alapvető kulturális hasonlóságokat.
Nincs annál alapvetőbb az emberben, mint a módszer mellyel mindenki betevőjét megkeresi. Mind nyugaton, mind pedig keleten a totalitárius mezőgazdaság módszerével teszik ezt, és ez nem változott a kezdetek óta. Az elmúlt évezredekben az emberek úgy keleten mind nyugaton szilárdan, állhatatosan és kizárólag a totalitárius mezőgazdaságra építettek. Ebben a tekintetben semmilyen különbség sincs köztük.
A totalitárius mezőgazdaság többet jelent mint egyszerűen az élethez szükséges anyagi javak megteremtése. A totalitárius mezőgazdaság messze a legmunkaigényesebb életstílus alapja. Munkaigényességéhez hasonló még nem létezett ezen a bolygón. Ez gyakran sokkolja hallgatóimat, de kétséget kizáróan igazolható, hogy senki sem dolgozik keményebben az életbenmaradásért mint a mi kultúránkban élő emberek. Az elmúlt negyven évben ez olyan alapossággal lett dokumentálva, hogy vajha lehetne találni egy antropológust aki ezt vitatná.
Véleményem szerint a munkaigényes életforma további hasonlóságot szült Kelet és Nyugat között, mégpedig a spirituális szemlélet tekintetében. Igaz, hogy széles szakadék tátong Nyugat és Kelet között, ám számomra mégis ikreknek tűnnek mégpedig azért, mert az emberek itt is meg ott is megszállottan hisznek a lélek megmentésében. Az elmúlt évtizedekben ugyan keleten a lélek megmentésének színezete megfakult a beat, a hippi-zmus és a New Age különféle export áramlatai miatt, de félreérthetetlenül felismerhető az ősi szokásokban.
Igaz az ellenvetés, miszerint az üdvözülés valós célja és eszköze különböző nyugaton és keleten. Ám az üdvözülés lényegi felfogása minden egyes üdvözülésen alapuló vallás között külömbözik, és pontosan ezen okból kifolyólag lehet őket megkülönböztetni. A lényegen mit sem változtat, hogy keleten vagy nyugaton bátran odaállíthatsz egy idegen elé, és azt mondhatod „Had mondjam el hogyan mentheted meg a lelked”, és meg fog érteni.
Megjelent Daniel Quinn: B története című regényének,
az Izmael-trilógia második könyvének magyar nyelvű kiadása
a Katalizátor Könyvkiadó gondozásában.
„Daniel Quinn írta meg az utóbbi idők két leginkább elbátortalanító és változtatásra késztető könyvét. Az első az Izmael volt; a másik a B története, egy izgalmas »embermese«, amely szétszed, átértelmez, megváltoztat és átrendez mindent, amit tanultunk és elfogadunk a nyugati civilizációról és a jövőnkről.” – Paul Hawken
Az ifjú lőrinces rendi segédlelkész, Jared Osborne igen elcsodálkozik, amikor elöljárója, Lulfre atya azzal a titkos megbízatással küldi Európába, hogy figyeljen meg egy vándortanítót: vajon nem ő-e az Antikrisztus?
Ez a tanító – akit követői csak B-nek neveznek – lenyűgöző előadásai során többször hivatkozik „Izmael nevű kollégájára”. A név sokaknak ismerős lehet, hiszen Daniel Quinn első, Izmael című regénye – amelynek címszereplője, a morózus, bölcs gorilla – nemcsak a rangos Turner Tomorrow-ösztöndíjat nyerte el, hanem valódi világsiker lett, és olvasók milliói tekintik fordulópontnak Izmael tanítását világnézetük alakulásában.
Az alapvető kérdés bolygónk túlnépesedése. Túl sokan vagyunk, még ha ezzel senki sem akar szembenézni. Csakhogy nincs más esélyünk, mert az ökológia törvényei pontosan ugyanúgy hatnak ránk, ahogy Földünk összes többi teremtményére. B e tanítást mélyíti el. Mondanivalójának középpontjában a Nagy Felejtés áll: az a folyamat, amelynek során civilizációnk alig pár ezer éves fennállása alatt módszeresen elvagdostuk azon gyökereket, amelyek az emberiség hárommillió éves múltjához, s így a világhoz kötöttek bennünket. Új jelentést adtunk az „ember” szónak – s ezzel a pusztulás szélére sodortuk a világot.
B örömhíre: a világ megmenthető! Mi ugyanis nem „az emberiség” vagyunk: kultúránk csupán egyike a homo sapiens történelmében kialakult sok százezer kultúrának. A világot azonban nem régi szemléletű emberek fogják megmenteni új programokkal. Ha a világ megmenekül, új szemléletű emberek fogják megmenteni – programok nélkül.
Miben áll ez az új szemlélet? És mit szól ehhez az örömhírhez Jared?- a narrátor-Kerekes Tamás Hát Lulfre atya?
S ami a legfontosabb: valójában kicsoda B?
Kerekes Tamás
www.tollal.hu
A könyv kapható a könyvesboltokban,
továbbá megrendelhető a kiadótól
http://www.katalizatorkiado.hu/ is.
Ára: 3200 Ft.
2008. december 7., vasárnap
Birtalan Balázs
Egy másik Birtalan: Létellenőr
Mutasson jegyet, bérletet,vagy vérképet, ha kérhetek.Ép testben él az ép lélek,nem drukkolunk az AIDS-ének.Izgulni túlzottan nem kell.Fegyverben az immunrendszer.Védekezésre odahívjó pár sejtet, s már negatív.Mutasson bérletet, jegyet,és mindent olcsóbban lehet,mintha otthon élre raknák.Emelkedik a kamatláb,növekedő békeévek,ha nálunk tart bankbetétet.Mi vagyunk az érték őre,ne legyen gond szemfödőre.Bérletet, jegyet mutasson,jó uram, ön is, kisasszony.Kendőre vár, pántlikára?Nem lesz semmiből hiánya.Önökért vagyunk: önöknek.Ki kínálhat ennél többet?Vagyunk, kik segítni készek,s csekély a törlesztőrészlet.Bérletet mutasson, jegyet.Minálunk bármit megtehet,elkerüli a végzetet.Mivelünk minden semmiség.Jövőt akar, vagy lenni rég?Vegye meg jegyét, bérletét.Indul az új világ, a szép, s együtt lépünk a rétesért.
Az igazi Birtalan, aki Balázs
LovagregényJár alá s föl a fehér folyosón:XX. századi Don Quijote.Magába mélyeszti kérdőjeleit:A kóbor lovag-faj végleg kihótt-e?Leül, bús képét tenyerébe hajtja.Lenne önmaga Sancho Panzája.Elme-rengve pöcköli el a csikket –vágyik valami új, hősi banzájra.Kalandra éhes. Meddig tart háte tarthatatlan állapot?!Tudja, ha hagynák, naponta kapnaplusz egy csillaggal új váll-lapot.Megadón dünnyög siratódalt:ismét kihűlt egy esztendő.Blazírtan tűri, ha néhanapjánseggébe szalad a fecskendő.
Birtalan Balázs szuverén, eredeti gondolkodó, aki főként a teológia, az ontológia és a homoszexualitás origójáról nézve mond nekünk fontosakat, amelyeket én 52 év alatt még csak nem is hallottam, de már ezért érdemes volt a kötetet elolvasnom. Én minden egyéb aspektusai mellett a lírait tartom benne a legfontosabbnak, tehát számomra a szerző elsősorban költő. Ki-ki döntse el, hogy ugazam van-e, nem fog unatkozni.
Például:
A költő
(Mottó: Audiatur et altera pars)
Emlékszem, hogy megszülettem, azonnyomban madár lettem.
Ringatott az ősi fészek, melegített ifjú nyár.
S kibújván a zord tojásból, mely oly hosszan elpalástolt,
Néztem rögtön messze, távol, előttem a zöld határ.
Szabad voltam! S a tört héjnak, mely azt súgta, visszavár,
Beintettem: „Soha már!”
Derék anyám kukacokat kezdetben még hoza sokat,
Hanem egy nap így szólt hozzám: „Nem vagy többé kismadár,
Ne kucorogj itthon, gyáván, röpülj el a szelek szárnyán,
Isten veled, csöpp kis árvám...” – és még mondta volna bár,
De lentről egy pisztoly dördült (sajnos teli volt a tár),
S anyám nem szólt soha már.
Elkárogni igen hosszú, mint forrt begyemben a bosszú;
„Kivájom e vadász szemét!” – Ám ekkorra messze járt.
Hajkurásztam földön-égen, s majd felfordultam már éhen,
Mikor egy üzlethez értem. Tejbolt volt vagy kis bazár?
Nem érdekelt. Összeszaladt aszott csőrömben a nyál:
„Most eszem – vagy soha már!"
Mihelyt beszálltam az ajtón, szemem megakadt egy sajton,
Nem volt pénzem, viszont nem is foglalkoztatott az ár.
Visszagondolva a múltra, lehet, amit tettem, durva:
Odaröppentem a pultra – s a boltos egy dromedár
Jámborságával csak leste, hogy áruja tovaszáll.
Viszontlátni?! Soha már!
Mivel szörnyű volt már étlen, zsákmányommal visszatértem
Bús fészkemhez, hogy a sajtot elfogyasszam fönn a fán.
Kis híján már nekiláttam, hogy belakjak katonásan,
Mikor elborzadva láttam: alant vörös róka jár!
...Nem mesélem el a szégyent, minden gyerek tudja tán;
Le nem mossa senki már.
Mit tehettem? Sajtom veszve. Röhögött föl rám a beste;
Elröpültem arcpirulva, lesújtott a szörnyű kár,
Kóvályogtam éhgyomorra, éjfélre járt már az óra,
S lepillantottam a hóra (hiszen elmúlt rég a nyár):
Kicsi házat vettem észre, úgy festett, vendégre vár.
Én leszek az, ugyebár!
Az éhségtől félig holtan csöndben a párkányra hulltam,
Ám a szemeim kopogtak – mire felpattant a zár;
Nem néztem én akkor széjjel, mert űzött a téli éjjel
Nem gondolván a veszéllyel, beröppentem, én szamár,
S vajh, mit láttam a szobában, mit láttam ott, én szamár?
A fénykörben ember áll!
E puszta tény nem zavart, ám árny suhant át büszke arcán,
Ahogy meglátott e délceg ifjú, nyomban holtra vált,
S amint orcájára lestem, fölismertem én is menten –
Éreztem, hogy tollam rezzen –: ő volt az, ki jó anyám
Ellen orvul fegyvert rántott, midőn perzselt még a nyár!
Megbocsássak? Soha már!
Ám a bosszúról letettem, mert rájöttem: lehetetlen:
Olyan bágyadt, gyönge voltam, mint egy fonnyadt rózsaszál.
Néhány szárnycsapásra tellett, s legott pihennem is kellett;
A kulcsra zárt ajtó mellett giccses márvány-némber állt:
Lerogytam hát rút fejére, s féltem: onnan én talán
Föl nem kelek soha már.
Esdve néztem a vadászra, ki rémülten, megalázva
Pislogott rám; némi ételt irgalomból adna bár!
De csak babrált ócska töltőtollával e szörnyű költő;
Emlékezett: hollót ölt ő, s félt, hogy rá most bosszú vár,
Hetet-havat összehordott, mint egy galacsinbogár...
Nem ad ennem soha már?
Csapdába csalt így a gyomrom, ülök hát e randa szobron,
Elpusztulok, nincs menekvés – ez meg jajgat, meg nem áll,
Rögeszméje lett az átok, nem fogja fel: megbocsátok!
Éhes csőröm végsőt tátog, lelkem lassan égbe száll...
Míg poéta él e földön, tudd meg sorsod, oh, Madár:
Békét nem lelsz – soha már!
A kötet tartalma
Mi van a nyúlon túl? És innen?
Szakadékba rohan-e a civilizáció gyorsvonata? Ha igen, van-e hova leugrani róla?
Kitarthatunk-e szilárdan álláspontunk mellett anélkül, hogy a kommunikáció vérontásba vagy anyázásba torkolljon? És vajon muszáj-e ehhez megvilágosodnunk és szentté válnunk?
Mi az összefüggés a hipnózisban látott középkori vár, a felhőkön épült kristálypalota, illetve Margit (vagy Jolán?) néni csíkos kardigánja között?
Mi köze van Harry Potternek a depresszió és a fóbia kezeléséhez, továbbá számít-e bármit is Albus Dumbledore szexuális orientációja, és ha nem, akkor miért igen?
Miért hasznos empatikusan megérteni a tömeggyilkost?
Hogyan nem szólt Jézus missziós parancsa?
Szabad-e Istent káromolni? És lehet-e?
Hogyan változott meg a katolikus egyház „biztos tanítása” öt év leforgása alatt?
Mi korlátozza Isten mindenhatóságát?
Miként adja tovább az életet egy homoszexuális pár?
Van-e halál az élet után?
Az „élet nagy kérdéseivel” foglalkozó könyvek többsége két csoport valamelyikébe sorolható: vannak az élet egyetlen helyes útjának magabiztos kinyilatkoztatói, és vannak a „semmi sem biztos, viszont minden mindegy” álláspont kiábrándult hirdetői.BIRTALAN BALÁZS saját bevallása szerint menekül a magabiztos válaszok elől, ugyanakkor elszánt makacssággal kérdez. És persze válaszol is, ezt azonban mindig átszínezi a kétely, a bizonytalanság. Válaszai nem „vannak”, hanem „lettek”, s az, hogy miként lettek – vagyis személyes életének eseményei –, legalább olyan fontos, mint maguk a válaszok.„Könyvemben, ez nem is kérdés, elsősorban mémekről szólok: ideákról és ideológiákról, hitekről és hiedelmekről, egyéni és közösségi viselkedésformákról, valamint ezek lehetséges alternatíváiról. Azonban, ahogy már utaltam rá, gondolkodásomban ezek a mémek nem a priori vannak jelen, hanem – számos más mém társaságában – valamilyen módon jutottak el hozzám. S hogy a bennem zajló küzdelemben – a meccs jelen állása szerint – miért épp ezek a mémek látszanak diadalmaskodni, annak ugyancsak története van. A történet egésze az én történetem; az egyes történetek: mémtörténetek” –– írja az Aszalt szilva naplementekor műfajáról a szerző.
A kötet tartalomjegyzéke:
Ctrl N
Gépidő
A cím megvolt
Síkosító
Nagyrészt élet
Koroló
Textus és kommentár
Önállatrajz, III elvonásban
Tudatmódosítók
Valahogy így történt
Gyorsfényképek egy lakásfelújításról
Les fleurs du mal
K.
Lótetű
Lépések az ökumené felé
Nempátia
A nyúlon túl, avagy tizenkilenc évvel később
Ahogy kell
Elvevők és Meghagyók
Elvevők és Meghagyók
Az Elvevő oroszlán esete
Két mítosz
A munka ünnepe
Húsz év?
Let the Sunshine In
Idősek és fiatalok
A beteg, de erős kutya
Bolognai üvegcsepp
Jönnek
Kellemetlen igazság
Mindenki kurva?
Zsiráftánc
Balázs, ha blogot ír
A címke ereje
Ami a hétfőt illeti
Kívül a rácson
Zsiráftánc
Kettőnk közös célja
Balek zsiráf?
A túl hosszúnak érzett film
Zsiráfkáté
Két EMK-aforizma
A bántalmazó férj
Szemközt a golyószóróval
Oltalmazó erő
Bűnbak
Rákos zsiráf?
Ki a hülye?
Megosztani a megoszthatatlant
Életképech
Megosztani a megoszthatatlant
Az idei ősz
„Regressziós hipnózis”
Fiókeffektus
Földön, égen zeng az új dal: ifjúság...
Gyógyult vagyok, de aaannyira...
Két mondat
Pszichológiai esettanulmányok
Kései exegézis
Matrac
Álom és álomfejtés
Mert
Expecto patronum!
Hogyan lesz valaki Harry Potter-rajongó?
Miért szeretem a Harry Potter-könyveket?
Gondolatok egy coming out kapcsán
Széljegyzetek Dumbledore-hoz
A toleranciáról és a tűrhetetlenről
Didaktikus parafrázis
Verselemzés
Más szeme
A toleranciáról és a tűrhetetlenről
Empatikusan megérteni a tömeggyilkost?
A buzi anyós esete a vak zsidóval
Átvilágított egyház
Hit-elrontás
Átvilágított egyház
A keresztényüldözés szükségszerűsége
Náci vagyok, mint Jézus
Isten káromlása
Jézus, a kozmopolita családromboló
Éjfél előtt, egyedül a tömegben
Homoszexualitás és hivatás
A dogmák változatlansága
„Kint-e vagy bent...? ”
A teremtés alaphangja
Nagypénteki elégia
A teremtés alaphangja
A szex létértelme
Bűn és kegyelem
Ki ez az ember?
Az élet egyetlen helyes útja
Igazság
Csecse-becse
Egy
Palackposta
Az élet egyetlen helyes útja
Kerekes Tamás
NÁDASDY ÁDÁMOlyan ember beszél itt hozzánk – mert úgy ír, mintha beszélne, szinte hallani a hangját –, aki sokhelyütt otthon van. Igazi gondolkodó, mindenen szeret eltűnődni, vitatkozni. Remek (mert elfogult!) elemzést ad a Harry Potter-könyvekről, többek között arról, milyen szépen szólnak a halálról. A hittudomány ellentmondásos tételeit is érdekesen fejtegeti, egyszerre nagyon katolikus és nagyon nem katolikus szemszögből. Kinn is van, benn is van. Határozott hangon emel szót a környezet megóvása érdekében, majd elmondja, hogyan süssön az ember libamájat a párjával, és mit igyon hozzá. Az emberi kapcsolatokról, köztük a homoszexualitásról is van megélt, őszinte mondanivalója.Meghökkentő és emberi ez a naplószerű könyv. Bizalmas, anélkül hogy bizalmaskodó volna. Lehet, hogy Birtalan Balázs mindezt azért teheti ilyen bensőséges, egyszerű hangon, mert igazából sehol sincs otthon?
http://birtalan.hu/balazs/ketubim/aszaltszilva.htm
Katalizátor Kiadó
katalizatorKft@upcmail.hu
Mutasson jegyet, bérletet,vagy vérképet, ha kérhetek.Ép testben él az ép lélek,nem drukkolunk az AIDS-ének.Izgulni túlzottan nem kell.Fegyverben az immunrendszer.Védekezésre odahívjó pár sejtet, s már negatív.Mutasson bérletet, jegyet,és mindent olcsóbban lehet,mintha otthon élre raknák.Emelkedik a kamatláb,növekedő békeévek,ha nálunk tart bankbetétet.Mi vagyunk az érték őre,ne legyen gond szemfödőre.Bérletet, jegyet mutasson,jó uram, ön is, kisasszony.Kendőre vár, pántlikára?Nem lesz semmiből hiánya.Önökért vagyunk: önöknek.Ki kínálhat ennél többet?Vagyunk, kik segítni készek,s csekély a törlesztőrészlet.Bérletet mutasson, jegyet.Minálunk bármit megtehet,elkerüli a végzetet.Mivelünk minden semmiség.Jövőt akar, vagy lenni rég?Vegye meg jegyét, bérletét.Indul az új világ, a szép, s együtt lépünk a rétesért.
Az igazi Birtalan, aki Balázs
LovagregényJár alá s föl a fehér folyosón:XX. századi Don Quijote.Magába mélyeszti kérdőjeleit:A kóbor lovag-faj végleg kihótt-e?Leül, bús képét tenyerébe hajtja.Lenne önmaga Sancho Panzája.Elme-rengve pöcköli el a csikket –vágyik valami új, hősi banzájra.Kalandra éhes. Meddig tart háte tarthatatlan állapot?!Tudja, ha hagynák, naponta kapnaplusz egy csillaggal új váll-lapot.Megadón dünnyög siratódalt:ismét kihűlt egy esztendő.Blazírtan tűri, ha néhanapjánseggébe szalad a fecskendő.
Birtalan Balázs szuverén, eredeti gondolkodó, aki főként a teológia, az ontológia és a homoszexualitás origójáról nézve mond nekünk fontosakat, amelyeket én 52 év alatt még csak nem is hallottam, de már ezért érdemes volt a kötetet elolvasnom. Én minden egyéb aspektusai mellett a lírait tartom benne a legfontosabbnak, tehát számomra a szerző elsősorban költő. Ki-ki döntse el, hogy ugazam van-e, nem fog unatkozni.
Például:
A költő
(Mottó: Audiatur et altera pars)
Emlékszem, hogy megszülettem, azonnyomban madár lettem.
Ringatott az ősi fészek, melegített ifjú nyár.
S kibújván a zord tojásból, mely oly hosszan elpalástolt,
Néztem rögtön messze, távol, előttem a zöld határ.
Szabad voltam! S a tört héjnak, mely azt súgta, visszavár,
Beintettem: „Soha már!”
Derék anyám kukacokat kezdetben még hoza sokat,
Hanem egy nap így szólt hozzám: „Nem vagy többé kismadár,
Ne kucorogj itthon, gyáván, röpülj el a szelek szárnyán,
Isten veled, csöpp kis árvám...” – és még mondta volna bár,
De lentről egy pisztoly dördült (sajnos teli volt a tár),
S anyám nem szólt soha már.
Elkárogni igen hosszú, mint forrt begyemben a bosszú;
„Kivájom e vadász szemét!” – Ám ekkorra messze járt.
Hajkurásztam földön-égen, s majd felfordultam már éhen,
Mikor egy üzlethez értem. Tejbolt volt vagy kis bazár?
Nem érdekelt. Összeszaladt aszott csőrömben a nyál:
„Most eszem – vagy soha már!"
Mihelyt beszálltam az ajtón, szemem megakadt egy sajton,
Nem volt pénzem, viszont nem is foglalkoztatott az ár.
Visszagondolva a múltra, lehet, amit tettem, durva:
Odaröppentem a pultra – s a boltos egy dromedár
Jámborságával csak leste, hogy áruja tovaszáll.
Viszontlátni?! Soha már!
Mivel szörnyű volt már étlen, zsákmányommal visszatértem
Bús fészkemhez, hogy a sajtot elfogyasszam fönn a fán.
Kis híján már nekiláttam, hogy belakjak katonásan,
Mikor elborzadva láttam: alant vörös róka jár!
...Nem mesélem el a szégyent, minden gyerek tudja tán;
Le nem mossa senki már.
Mit tehettem? Sajtom veszve. Röhögött föl rám a beste;
Elröpültem arcpirulva, lesújtott a szörnyű kár,
Kóvályogtam éhgyomorra, éjfélre járt már az óra,
S lepillantottam a hóra (hiszen elmúlt rég a nyár):
Kicsi házat vettem észre, úgy festett, vendégre vár.
Én leszek az, ugyebár!
Az éhségtől félig holtan csöndben a párkányra hulltam,
Ám a szemeim kopogtak – mire felpattant a zár;
Nem néztem én akkor széjjel, mert űzött a téli éjjel
Nem gondolván a veszéllyel, beröppentem, én szamár,
S vajh, mit láttam a szobában, mit láttam ott, én szamár?
A fénykörben ember áll!
E puszta tény nem zavart, ám árny suhant át büszke arcán,
Ahogy meglátott e délceg ifjú, nyomban holtra vált,
S amint orcájára lestem, fölismertem én is menten –
Éreztem, hogy tollam rezzen –: ő volt az, ki jó anyám
Ellen orvul fegyvert rántott, midőn perzselt még a nyár!
Megbocsássak? Soha már!
Ám a bosszúról letettem, mert rájöttem: lehetetlen:
Olyan bágyadt, gyönge voltam, mint egy fonnyadt rózsaszál.
Néhány szárnycsapásra tellett, s legott pihennem is kellett;
A kulcsra zárt ajtó mellett giccses márvány-némber állt:
Lerogytam hát rút fejére, s féltem: onnan én talán
Föl nem kelek soha már.
Esdve néztem a vadászra, ki rémülten, megalázva
Pislogott rám; némi ételt irgalomból adna bár!
De csak babrált ócska töltőtollával e szörnyű költő;
Emlékezett: hollót ölt ő, s félt, hogy rá most bosszú vár,
Hetet-havat összehordott, mint egy galacsinbogár...
Nem ad ennem soha már?
Csapdába csalt így a gyomrom, ülök hát e randa szobron,
Elpusztulok, nincs menekvés – ez meg jajgat, meg nem áll,
Rögeszméje lett az átok, nem fogja fel: megbocsátok!
Éhes csőröm végsőt tátog, lelkem lassan égbe száll...
Míg poéta él e földön, tudd meg sorsod, oh, Madár:
Békét nem lelsz – soha már!
A kötet tartalma
Mi van a nyúlon túl? És innen?
Szakadékba rohan-e a civilizáció gyorsvonata? Ha igen, van-e hova leugrani róla?
Kitarthatunk-e szilárdan álláspontunk mellett anélkül, hogy a kommunikáció vérontásba vagy anyázásba torkolljon? És vajon muszáj-e ehhez megvilágosodnunk és szentté válnunk?
Mi az összefüggés a hipnózisban látott középkori vár, a felhőkön épült kristálypalota, illetve Margit (vagy Jolán?) néni csíkos kardigánja között?
Mi köze van Harry Potternek a depresszió és a fóbia kezeléséhez, továbbá számít-e bármit is Albus Dumbledore szexuális orientációja, és ha nem, akkor miért igen?
Miért hasznos empatikusan megérteni a tömeggyilkost?
Hogyan nem szólt Jézus missziós parancsa?
Szabad-e Istent káromolni? És lehet-e?
Hogyan változott meg a katolikus egyház „biztos tanítása” öt év leforgása alatt?
Mi korlátozza Isten mindenhatóságát?
Miként adja tovább az életet egy homoszexuális pár?
Van-e halál az élet után?
Az „élet nagy kérdéseivel” foglalkozó könyvek többsége két csoport valamelyikébe sorolható: vannak az élet egyetlen helyes útjának magabiztos kinyilatkoztatói, és vannak a „semmi sem biztos, viszont minden mindegy” álláspont kiábrándult hirdetői.BIRTALAN BALÁZS saját bevallása szerint menekül a magabiztos válaszok elől, ugyanakkor elszánt makacssággal kérdez. És persze válaszol is, ezt azonban mindig átszínezi a kétely, a bizonytalanság. Válaszai nem „vannak”, hanem „lettek”, s az, hogy miként lettek – vagyis személyes életének eseményei –, legalább olyan fontos, mint maguk a válaszok.„Könyvemben, ez nem is kérdés, elsősorban mémekről szólok: ideákról és ideológiákról, hitekről és hiedelmekről, egyéni és közösségi viselkedésformákról, valamint ezek lehetséges alternatíváiról. Azonban, ahogy már utaltam rá, gondolkodásomban ezek a mémek nem a priori vannak jelen, hanem – számos más mém társaságában – valamilyen módon jutottak el hozzám. S hogy a bennem zajló küzdelemben – a meccs jelen állása szerint – miért épp ezek a mémek látszanak diadalmaskodni, annak ugyancsak története van. A történet egésze az én történetem; az egyes történetek: mémtörténetek” –– írja az Aszalt szilva naplementekor műfajáról a szerző.
A kötet tartalomjegyzéke:
Ctrl N
Gépidő
A cím megvolt
Síkosító
Nagyrészt élet
Koroló
Textus és kommentár
Önállatrajz, III elvonásban
Tudatmódosítók
Valahogy így történt
Gyorsfényképek egy lakásfelújításról
Les fleurs du mal
K.
Lótetű
Lépések az ökumené felé
Nempátia
A nyúlon túl, avagy tizenkilenc évvel később
Ahogy kell
Elvevők és Meghagyók
Elvevők és Meghagyók
Az Elvevő oroszlán esete
Két mítosz
A munka ünnepe
Húsz év?
Let the Sunshine In
Idősek és fiatalok
A beteg, de erős kutya
Bolognai üvegcsepp
Jönnek
Kellemetlen igazság
Mindenki kurva?
Zsiráftánc
Balázs, ha blogot ír
A címke ereje
Ami a hétfőt illeti
Kívül a rácson
Zsiráftánc
Kettőnk közös célja
Balek zsiráf?
A túl hosszúnak érzett film
Zsiráfkáté
Két EMK-aforizma
A bántalmazó férj
Szemközt a golyószóróval
Oltalmazó erő
Bűnbak
Rákos zsiráf?
Ki a hülye?
Megosztani a megoszthatatlant
Életképech
Megosztani a megoszthatatlant
Az idei ősz
„Regressziós hipnózis”
Fiókeffektus
Földön, égen zeng az új dal: ifjúság...
Gyógyult vagyok, de aaannyira...
Két mondat
Pszichológiai esettanulmányok
Kései exegézis
Matrac
Álom és álomfejtés
Mert
Expecto patronum!
Hogyan lesz valaki Harry Potter-rajongó?
Miért szeretem a Harry Potter-könyveket?
Gondolatok egy coming out kapcsán
Széljegyzetek Dumbledore-hoz
A toleranciáról és a tűrhetetlenről
Didaktikus parafrázis
Verselemzés
Más szeme
A toleranciáról és a tűrhetetlenről
Empatikusan megérteni a tömeggyilkost?
A buzi anyós esete a vak zsidóval
Átvilágított egyház
Hit-elrontás
Átvilágított egyház
A keresztényüldözés szükségszerűsége
Náci vagyok, mint Jézus
Isten káromlása
Jézus, a kozmopolita családromboló
Éjfél előtt, egyedül a tömegben
Homoszexualitás és hivatás
A dogmák változatlansága
„Kint-e vagy bent...? ”
A teremtés alaphangja
Nagypénteki elégia
A teremtés alaphangja
A szex létértelme
Bűn és kegyelem
Ki ez az ember?
Az élet egyetlen helyes útja
Igazság
Csecse-becse
Egy
Palackposta
Az élet egyetlen helyes útja
Kerekes Tamás
NÁDASDY ÁDÁMOlyan ember beszél itt hozzánk – mert úgy ír, mintha beszélne, szinte hallani a hangját –, aki sokhelyütt otthon van. Igazi gondolkodó, mindenen szeret eltűnődni, vitatkozni. Remek (mert elfogult!) elemzést ad a Harry Potter-könyvekről, többek között arról, milyen szépen szólnak a halálról. A hittudomány ellentmondásos tételeit is érdekesen fejtegeti, egyszerre nagyon katolikus és nagyon nem katolikus szemszögből. Kinn is van, benn is van. Határozott hangon emel szót a környezet megóvása érdekében, majd elmondja, hogyan süssön az ember libamájat a párjával, és mit igyon hozzá. Az emberi kapcsolatokról, köztük a homoszexualitásról is van megélt, őszinte mondanivalója.Meghökkentő és emberi ez a naplószerű könyv. Bizalmas, anélkül hogy bizalmaskodó volna. Lehet, hogy Birtalan Balázs mindezt azért teheti ilyen bensőséges, egyszerű hangon, mert igazából sehol sincs otthon?
http://birtalan.hu/balazs/ketubim/aszaltszilva.htm
Katalizátor Kiadó
katalizatorKft@upcmail.hu
2008. december 5., péntek
Álom álom
Susan Elisabeth Phillips: Álom, édes, álom
Az ÁLOM,
Az „”ÁLOM,
A kezdet
„Őt jelölték ki a kulisszák mögötti lótifutinak, mely feladatot, mint később megtudta, mindig a legvonzóbb fiatal önkénteslány kapta. Húszéves volt akkor, s nem akart hinni a szerencséjének, amikor a kampánystáb egyik tagja őt kérte fel, hogy adjon át Dwayne-nak egy kupac előre kiválogatott imakártyát. Tényleg látni fogja közelről a híres hittérítőt! Remegő kézzel kopogtatott be a férfi öltözőnőjének ajtaján.
-Szabad
Rachel puhatolózva nyitott be, csak annyira, hogy meglássa G. Dwayne Snpest a kivilágított tükör előtt állva, ahogy egy ezüsthátú kefével fésüli sűrű szőke, a halántékánál oly vonzóan deresedő haját. A férfi rámosolygott a tükörből, Rachelt pedig teljes erőből mellbevágta Snpes karizmája.
Jöjjön be, drágám.
Rachel pulzusa szaporán vert, a tenyere izzadt. Szédült és meg volt rendülve. Dwayne megfordult, még szélesebben mosolygott. Rachel pedig elfelejtett levegőt venni.
Ismerte Snpes életét. Észak- karolinai dohányügynök volt, mikor tíz évvel ezelőtt megtért és vándor hitszónok lett. Most harminchét esztendős volt, s hála a kábeltévének, az ország legnépszerűbb hittérítője. Delejes beszédhangja, feltűnő jóképűsége, megnyerő mosolya és karizmatikus személyisége képernyőre szabta. A nők fülig beleszerettek; a férfiak pedig azt gondolták róla, hogy közülük való. A szegények és idősek, akik hallgatóságának nagy részét tették ki, hittek neki, amikor egészséget, gazdagságot és boldogságot ígért. S a nyolcvanas évek bukott hittérítőitől eltérően róla mindenki úgy vélte, hogy igazat mond.
-Jöjjön be, drágám. Ismételte .-Nem fogom megenni. Legfeljebb csak azután, hogy imádkoztunk magáért. Kisfiús huncutsággal azonnal belopta magát Rachel szívébe.
Rachel odaadta neki az imakártyákat. -Ezt …küldik
Dwayne rá sem hederített az imakártyákra, csak őt nézte. -Hogy hívják, drágám?
-Rachel Stone.
Dwayne elmosolyodott. -Isten megáldott ma.
Ez volt a kezdet.
Évekkel jóval később, mikor már sikkasztó hittérítő férjét elvesztette, régi birtokuk környékén jár, fiával, Edward- dal, egyetlen vagyonuk kilenc dollár és egy rozzant Impala, ami épp egy jelentős család leszármazottjának, Gabe Bonner-nak a szintén teljesen lepusztult autósmozija mellett robban le. A férfi sármos, vonzó (mr. Vonzerő), de el akarja szállíttatni autómentőjével a lepusztult kocsit, azt még föl sem tételezve, hogy a kocsi azért elszállíthatatlan, mert történetesen anyja és gyermeke benne lakna. Rachel még egy soványka sztriptízt is bedob, csakhogy Bonner alkalmazza, de az eleinte hajthatatlannak mutatkozik, noha nagyon is hatnak rá a hölgy bájai. Amikor Bonner testvére Rachel pártját fogja, sőt kiszemelnek neki egy ideiglenes lakóhelyet, akkor a férfi megkegyelmez, alkalmazza néhány napra Rachelt.
Igenám, de a szintén vonzó, ám sikkasztó hittérítő elcsórelt öt milliócskája a légi szerencsétlenség közben nem kerül elő.
Megindul a harc a pénzért, nem utolsósorban két lepusztult ember megnyugvásáért, melyet csak egymás karjaiban nyerhetnek el.
Jó regény.
Kerekes Tamás
A kiadó
Az ÁLOM, ÉDES ÁLOM , mellyel az írónő berobbant a bestseller listák élére, a megváltás és az erő története. Bár Phillips írói vénája mit sem veszített szellemességéből, a Bonner család az APAFOGÓ című regényben elkezdődött történetének folytatásában kijut a könnyfakasztó pillanatból is.
Rachel Stone mellől végképp elszegődött a szerencse. Pénze nincs. Otthona és állása sincs. Van viszont egy ötéves fia, akiről gondoskodnia kell és egy fekete füstöt okádó kocsija. A járgány éppen az előtt az autósmozi előtt köhögi ki a lelkét, amelyet Gabe Bonner, a szívtelen férfi renovál, akiből kiveszett az élni akarás. (Mindenki által) imádott feleségét és tökéletes fiát elvesztette egy autóbalesetben, feladta sikeres állatorvosi hivatását, s önmaga árnyékaként tér vissza szülővárosába. Semmire sem vágyik jobban, minthogy mindenki békén hagyja, különösen a gyönyörű, önérzetes, számkivetett, tehetséges bajkeverő. Menekül Rachel elől, aki iránt legnagyobb megdöbbenésére szinte azonnal fellobban benne a szexuális vonzalom, amelyről azt hitte, meghalt a feleségével együtt. Még inkább menekül Rachel fia elől, aki túl sok fájdalmas emléket ébreszt benne.
kiss.reka@victoriakiado.hu
http://www.victoriakiado.hu/?cmd=contact
Az ÁLOM,
Az „”ÁLOM,
A kezdet
„Őt jelölték ki a kulisszák mögötti lótifutinak, mely feladatot, mint később megtudta, mindig a legvonzóbb fiatal önkénteslány kapta. Húszéves volt akkor, s nem akart hinni a szerencséjének, amikor a kampánystáb egyik tagja őt kérte fel, hogy adjon át Dwayne-nak egy kupac előre kiválogatott imakártyát. Tényleg látni fogja közelről a híres hittérítőt! Remegő kézzel kopogtatott be a férfi öltözőnőjének ajtaján.
-Szabad
Rachel puhatolózva nyitott be, csak annyira, hogy meglássa G. Dwayne Snpest a kivilágított tükör előtt állva, ahogy egy ezüsthátú kefével fésüli sűrű szőke, a halántékánál oly vonzóan deresedő haját. A férfi rámosolygott a tükörből, Rachelt pedig teljes erőből mellbevágta Snpes karizmája.
Jöjjön be, drágám.
Rachel pulzusa szaporán vert, a tenyere izzadt. Szédült és meg volt rendülve. Dwayne megfordult, még szélesebben mosolygott. Rachel pedig elfelejtett levegőt venni.
Ismerte Snpes életét. Észak- karolinai dohányügynök volt, mikor tíz évvel ezelőtt megtért és vándor hitszónok lett. Most harminchét esztendős volt, s hála a kábeltévének, az ország legnépszerűbb hittérítője. Delejes beszédhangja, feltűnő jóképűsége, megnyerő mosolya és karizmatikus személyisége képernyőre szabta. A nők fülig beleszerettek; a férfiak pedig azt gondolták róla, hogy közülük való. A szegények és idősek, akik hallgatóságának nagy részét tették ki, hittek neki, amikor egészséget, gazdagságot és boldogságot ígért. S a nyolcvanas évek bukott hittérítőitől eltérően róla mindenki úgy vélte, hogy igazat mond.
-Jöjjön be, drágám. Ismételte .-Nem fogom megenni. Legfeljebb csak azután, hogy imádkoztunk magáért. Kisfiús huncutsággal azonnal belopta magát Rachel szívébe.
Rachel odaadta neki az imakártyákat. -Ezt …küldik
Dwayne rá sem hederített az imakártyákra, csak őt nézte. -Hogy hívják, drágám?
-Rachel Stone.
Dwayne elmosolyodott. -Isten megáldott ma.
Ez volt a kezdet.
Évekkel jóval később, mikor már sikkasztó hittérítő férjét elvesztette, régi birtokuk környékén jár, fiával, Edward- dal, egyetlen vagyonuk kilenc dollár és egy rozzant Impala, ami épp egy jelentős család leszármazottjának, Gabe Bonner-nak a szintén teljesen lepusztult autósmozija mellett robban le. A férfi sármos, vonzó (mr. Vonzerő), de el akarja szállíttatni autómentőjével a lepusztult kocsit, azt még föl sem tételezve, hogy a kocsi azért elszállíthatatlan, mert történetesen anyja és gyermeke benne lakna. Rachel még egy soványka sztriptízt is bedob, csakhogy Bonner alkalmazza, de az eleinte hajthatatlannak mutatkozik, noha nagyon is hatnak rá a hölgy bájai. Amikor Bonner testvére Rachel pártját fogja, sőt kiszemelnek neki egy ideiglenes lakóhelyet, akkor a férfi megkegyelmez, alkalmazza néhány napra Rachelt.
Igenám, de a szintén vonzó, ám sikkasztó hittérítő elcsórelt öt milliócskája a légi szerencsétlenség közben nem kerül elő.
Megindul a harc a pénzért, nem utolsósorban két lepusztult ember megnyugvásáért, melyet csak egymás karjaiban nyerhetnek el.
Jó regény.
Kerekes Tamás
A kiadó
Az ÁLOM, ÉDES ÁLOM , mellyel az írónő berobbant a bestseller listák élére, a megváltás és az erő története. Bár Phillips írói vénája mit sem veszített szellemességéből, a Bonner család az APAFOGÓ című regényben elkezdődött történetének folytatásában kijut a könnyfakasztó pillanatból is.
Rachel Stone mellől végképp elszegődött a szerencse. Pénze nincs. Otthona és állása sincs. Van viszont egy ötéves fia, akiről gondoskodnia kell és egy fekete füstöt okádó kocsija. A járgány éppen az előtt az autósmozi előtt köhögi ki a lelkét, amelyet Gabe Bonner, a szívtelen férfi renovál, akiből kiveszett az élni akarás. (Mindenki által) imádott feleségét és tökéletes fiát elvesztette egy autóbalesetben, feladta sikeres állatorvosi hivatását, s önmaga árnyékaként tér vissza szülővárosába. Semmire sem vágyik jobban, minthogy mindenki békén hagyja, különösen a gyönyörű, önérzetes, számkivetett, tehetséges bajkeverő. Menekül Rachel elől, aki iránt legnagyobb megdöbbenésére szinte azonnal fellobban benne a szexuális vonzalom, amelyről azt hitte, meghalt a feleségével együtt. Még inkább menekül Rachel fia elől, aki túl sok fájdalmas emléket ébreszt benne.
kiss.reka@victoriakiado.hu
http://www.victoriakiado.hu/?cmd=contact
A halott főszereplő
A halott főszereplő
Sötét fürdőköpenyt viselt az az ember, aki azért került kórházba, mert a felülvizsgálat alatt azt állította kezelőorvosának: érti az északír válságot.
Nincs is szomorúbb ennél. De nem nehéz az ír lélek megértése, aki tudja, a kicsi szigetország sokáig angol fennhatóság alatt élt. Anglia cigányai az írek voltak. Cromwell, a Nagy Protektor, első dolga volt ellenük a gyarmatosító háború. A magyar történelemre emlékeztető ír folyamat mélypontja a 19. századi krumplivész volt, melyben éhínségben elpusztult a lakosságnak csaknek a fele. A bátrabbak megpróbálkoztak tőzegevéssel, de az sem használt. A kivándoroltak-kitántorgott Amerikába... -közül aztán olyan nevek is felbukkantak, mint Kennedy, de az is hogy végezte. Az ír bevándorlókból verbuválódott gengszterklánok előbb a chicagói Al Capone miatt véreztek el, majd a texasi olajmaffia végzett velük, ráadásul a sziciliai partaszállás támogatásában sem szerezhettek olyan érdemeket az amerikai bűnüldöző szervek előtt, minta terepet bennfentesen ismerő olasz gengszerszindikátus. A szomorú történelemnek voltak fényes pillanata is. Collins nevéhez fűződött az az országossá válásával fenyegető terrormozgalom, mely térdre kényszerítette a Brit Birodalmat. Collins-mint minden lassan érő ember, kezdeti sikertelenséggel küszködött. Amikor hírét vette, hogy összeesküvőtársait elfogták és bebörtönözték, vállat vont és azt mondta: 'Nem baj,majd kirablunk néhány rendőrőrsöt.' Azt hiszem Macondóban éppen most harangoznak, miközben esik az eső. A Nobel-díjas, kolumbiai regényíró Gabriel Garcia Marquez Száz év magány c. regényében a fiatal José Aureliao Buendia, amikor közlik vele, hogy társait elfogták, von így vállat s mondja, 'Majd kirablunk egy laktanyát.' Pszeudoplágium lehet, vagy az a jelenség, hogy történelmi események azonos reakciót váltanak ki. A Brit Nemzetközösség területén országos elfogatóparancs ellenére Collins biciklivel érkezett a függetlenségi nyilatkozat aláírására. A magas rangú tábornok: díszőrség, lobogó zászlók, üdvlövés, a ceremónia ünnepélyessége miatt feszülten nézte az óráját és feddően teintett a porlepte, kissé ziháló Collinsra, aki valóban késett. Ön nyolc percet késett-rótta meg a népvezért a tábornok. Önök pedig nyolc évszázadot. Az írek megértéséhez hozzátartozik, hogy angolellenességük oly nagy mértékű volt, hogy Hitler bunkerbeli öngyilkosságának hírére egyedül ők küldtek dísztáviratot Németországba. A magyar -ír kapcsolatok szép példája Tar Lőrinc pokoljárása Szent Patrik szigetén, ki az írek védőszentje. A Szent Patrik nap nemzetközi ünep a világon a kelta érzelmű multikulturális emberek számára, amikor is ezt a napot országos és nemzetközi hagyomány azzal ünnepelni , hogy az ünneplők három napig isznak. Könnyű megtenni egy olyan országban, ahol mindenki egy kicsit költő, Írország címerében ott a hárfa, a költészet jelképe, és olyan söreik vannak, mint a Guiness/ melyről rekordkönyvet neveztek el/. Az írek eddig Oscar Wilde, A. Singe, James Joyce /Horthy nyelvtanára volt Fiumében. James Joyce /Ulysses/ ugyanis minden nyelven beszélt és a nemrégiben Nobel-díjat kapott Seamus Heamy révén szereztek világhírt az irodalomban.
Itt van Flann O'Brian!
Kezdetben a Fába szorult féreg c. regénye jelent meg magyarul. Képzeljük el a leírhatatlan nyomorban élő ír parasztok tömegét, ahogy nyers tőzeget esznek és érleletlen whiskyvel öblítik le, fűtés híján disznaikkal alszanak az ólban, mert a tőzeget megeszik. A szívszorító nyomor képét azonban az előnytelen illatú sertések illata lengi be, ami szatirikus hangulatot ad a feneketlen nyomornak. Arról a nyomorról van szó, aminek a szakadatlan éhezés ad pátoszt, de fokozatai azért még lehetnek, mint ahogy a pokolnak is vannak bugyrai. Az ír születésű felesége révn/Jill Ireland/ a helyzetet pontosan ismerő Charles Bronson jegyzi meg erről önéletrajzában: 'Felemelkedés volt, amikor a család a nincstelenségből a szegénység állapotába jutott.'
Flann O'Brian 1911-ben született Írországban. Első regénye a Kétmadár gázlónál, 1939-ben jelent meg. A kömyvet Graham Greene menedzselte, de Samuel Beckett és James Joyce is nagyra tartotta. A regényből jelent meg már magyarul egy részlet a Plisz c. folyóirat legutóbbi számában, Mihálycsa Erika fordította, aki az Erdélyben lévő Babes-Bolyai Tudományegyetemen az angol irodalom tanszéken tanít. Flann O'Brian második könyvét /A harmadik rendőr / maró szatirikus hangütése miatt Írországban a kiadók elutasították, és ez csak halála után jelent meg, -világsikerként. Még három regényt írt /Köztük a fába szorult féreg -Európa Kiadó/ .Humoros tárcáit külön kötetben adták ki. Írt még színdarabokat és tv-játékokat is. 1966-ban halt meg Dublinban. A 2O. századi angol nyelvű irodalom világirodalmi rangú képviselője. Flann O'Brian úgyszólván teljesen ismeretlen Magyarországon. A Google magyar nyelvű keresője egyetlen találattal jelzi létét. Ám a Jelenkor c. folyóiratban közölt recenzió Podamaniczky Szilárd tollából, jelzi, hogy vannak akik fölmérték, hogy miről is lehet szó. A harmadik rendőr detektívtörténetként új műfajt teremt: a megoldatlan rejtély regényének műfaját. Egy árva falusi ír fiú, aki egy De Selby nevű fantaszta életművéről akar könyvet írni, megöl és kirabol, társáaval együtt, egy nagyon gazdag öreget a faluban, hogy előteremtse a könyve kiadásához szükséges pénzt. Tettéért keservesen meglakol: el kell zarándokolnia a három rendőr varázslatos országába, ahol a legkülönbözőbb abszurd logikai játékokkal -melyek egyébként szoros kapcsolatban állnak a De Selby féle életmű gondolatiságával- bizonyítják rá tettét. A fordulatokban gazdag, izgalmas-a főhős, miközben a levegő kétszeresére ritkul, majd sűrűsödik, egyszerre rájön, hogy nincs saját neve -kitűnően megírt bűnügyi regényben a korabeli Írország szatirikus rajzát is kapjuk, sok humorral. A végtelenül találékony logikájú és fantáziadús könyv kritikusok egybehangzó véleménye szerint egyedülálló az angol nyelvű irodalomban. A könyvet az angol nyelvű könyvismertetések /Sunday Times, The Times, Observer/ így határozzák meg: a szerző lírai nyelvhasználatát céljai szerint alkalmazza, akár szertelen megbotránkoztatás vagy magasrendű komikum a célja. Elbeszélése gyorsan pergő, a különleges nála természetes, a közhely pedig nevetséges, James Joyce is irigykedhetett. 194O Szent Bálint napján a szerző a következőket írta William Saroyannak: 'Ha végigolvassa a könyvet, rájön, hogy a hősöm, vagy a főszereplőm /egyébként gazfickó és gyilkos/ a könyv teljes folyamán halott volt ... Azt hiszem vadonatúj az ötlet, hogy egy szereplő egész idő alatt halott. Ha a holtak és az elátkozottak világáról ír az ember, melyben a törvények már nem érvényesek /még a gravitáció törvényei sem,/ akkor igenis helye van az éles nyelvű szókimondásnak '/194O. február 14 .Flann O'Brian/ A könyv belső borítóján a nagy gondolkodó egy idézete olvasható/akiről a halott főszereplő könyvet akart írni/: 'Minthogy az emberi lét hallucináció, amely tartalmazza a nap és az éjszaka másodlagos hallucinációit /ez utóbbi a nagy töemegű, fekete levegő egészségtelen légköri szennyeződése/ épelméjű ember számára a halál néven ismert legfőb hallucináció közeledése csak illuzórikus lehet.' /De Selby/
De Selby
Nem tévesztve szem elől, hogy az élet folyása csak amolyan illuzió, természetes, hogy Selby nem sok figyelmet szentelt az élet viszontagságainak, meg arra sem igen hederített, miképp is kellene elhárítani őket. Bartowni tartózkodása idején de Selby némi hírnévre tett szert 'márpedig annak a ténynek köszönhetően, hogy sohase olvasott újságot'. Egy városi fiatalember, aki egy hölgy miatt súlyos érzelmi válságba került, és úgy érezte, hogy beleőrül a viszonzatlan szerelembe, tanácsért kereste fel De Selbyt. A tudós, ahelyett, hogy igyekezett volna a fiatalember fejéből kiverni ezt az egy személyhez kötődő hóbortot, ahogy bárki más tette volna, felhívta figyelmét mintegy ötven áthághatatlan alapszabályra, amelyek közül a legegyszerűbb is olyan bonyolult lett volna, hogy egy örökkévalóság sem lett volna elég a magyarázatához, és mint ilyen, az ifjú hölgy rejtélyét a semmivel tette egyenlővé. Eképp a fiatalember, akit elfogott a félelem, hogy a legrosszabbtól kell tartania, elhagyta a házat, megkönnyebbülten vizsgálva az öngyilkosság lehetőségét. Csak a holdnak köszönhette, hogy a szokásos vacsoraidőben visszatért, mert a kikötő felé vette az útját, ugyanis a dagály már két mérföldnyire levonult. Fél évvel később hat hónapi kényszermunkára ítélték, a törvények tizennyolcrendbeli megsértéséért, amelyek közt a tolvajlás és a vonatkisiklatás is szerepelt. Ugyanennyit kapott a tudós is, akinek a tanácsait követte. Ám De Selby a szellem igazi támasza, föltéve, ha objektíven olvassuk /Főműve: A profán atlasz/. Explicit módon foglalkozik a gyásszal, öregkorral, szeretettel, bűnnel és halállal és a létezés egyéb kimagasló részeivel. Igaz ugyan, hogy hat sorral el is intézi őket, de ez annak a ténynek köszönhető, hogy 'lesújtóan esetlegesnek 'nevezi őket. Csak most jutott eszembe, hogy halott szereplő szerepeltetése nem is olyan új ötlet a XX. században. Ezt tette egy Erzsébet kori színműíró, meghalt apjának szellemével, William Shakespeare a neve. Az eddig legnagyobb ír regény amerikai kritikusa szerint a mű egy világlátomás, amit a legszélső körben tapasztalásunk mítikus határai zárnak le. /Regény és tapasztalat- Modern amerikai irodalmi tanulmányok, Modern Könyvtár, Európa Kiadó, Bp. 32.old / Hogyan tovább? Megkezdődik O'Brian magyarországi olvasata. Másfelől emlékeztetnék egy történetre. Tenesse Williams amerikai drámaíró és Gore Vidal találkozott a Manhattan Plaza Hotel Tölgyfa bárjában. A jelenlévő kritikusok Tenesse Williams szakmai bukását jósolták. Gore Vidaltól kérdezték, hogy a prognózis mennyire pontos. Vidal válasza -a lábnál ülő fekete kutyát nézve-az volt, hogy -'Kérdezzék meg a kutyát!' /Gore Vidal:Gengszterek, írók,professzorok,Európa Kiadó, Modern Könyvtár , Bp. 154 old/
Kerekes Tamás
www.tollal.hu
Sötét fürdőköpenyt viselt az az ember, aki azért került kórházba, mert a felülvizsgálat alatt azt állította kezelőorvosának: érti az északír válságot.
Nincs is szomorúbb ennél. De nem nehéz az ír lélek megértése, aki tudja, a kicsi szigetország sokáig angol fennhatóság alatt élt. Anglia cigányai az írek voltak. Cromwell, a Nagy Protektor, első dolga volt ellenük a gyarmatosító háború. A magyar történelemre emlékeztető ír folyamat mélypontja a 19. századi krumplivész volt, melyben éhínségben elpusztult a lakosságnak csaknek a fele. A bátrabbak megpróbálkoztak tőzegevéssel, de az sem használt. A kivándoroltak-kitántorgott Amerikába... -közül aztán olyan nevek is felbukkantak, mint Kennedy, de az is hogy végezte. Az ír bevándorlókból verbuválódott gengszterklánok előbb a chicagói Al Capone miatt véreztek el, majd a texasi olajmaffia végzett velük, ráadásul a sziciliai partaszállás támogatásában sem szerezhettek olyan érdemeket az amerikai bűnüldöző szervek előtt, minta terepet bennfentesen ismerő olasz gengszerszindikátus. A szomorú történelemnek voltak fényes pillanata is. Collins nevéhez fűződött az az országossá válásával fenyegető terrormozgalom, mely térdre kényszerítette a Brit Birodalmat. Collins-mint minden lassan érő ember, kezdeti sikertelenséggel küszködött. Amikor hírét vette, hogy összeesküvőtársait elfogták és bebörtönözték, vállat vont és azt mondta: 'Nem baj,majd kirablunk néhány rendőrőrsöt.' Azt hiszem Macondóban éppen most harangoznak, miközben esik az eső. A Nobel-díjas, kolumbiai regényíró Gabriel Garcia Marquez Száz év magány c. regényében a fiatal José Aureliao Buendia, amikor közlik vele, hogy társait elfogták, von így vállat s mondja, 'Majd kirablunk egy laktanyát.' Pszeudoplágium lehet, vagy az a jelenség, hogy történelmi események azonos reakciót váltanak ki. A Brit Nemzetközösség területén országos elfogatóparancs ellenére Collins biciklivel érkezett a függetlenségi nyilatkozat aláírására. A magas rangú tábornok: díszőrség, lobogó zászlók, üdvlövés, a ceremónia ünnepélyessége miatt feszülten nézte az óráját és feddően teintett a porlepte, kissé ziháló Collinsra, aki valóban késett. Ön nyolc percet késett-rótta meg a népvezért a tábornok. Önök pedig nyolc évszázadot. Az írek megértéséhez hozzátartozik, hogy angolellenességük oly nagy mértékű volt, hogy Hitler bunkerbeli öngyilkosságának hírére egyedül ők küldtek dísztáviratot Németországba. A magyar -ír kapcsolatok szép példája Tar Lőrinc pokoljárása Szent Patrik szigetén, ki az írek védőszentje. A Szent Patrik nap nemzetközi ünep a világon a kelta érzelmű multikulturális emberek számára, amikor is ezt a napot országos és nemzetközi hagyomány azzal ünnepelni , hogy az ünneplők három napig isznak. Könnyű megtenni egy olyan országban, ahol mindenki egy kicsit költő, Írország címerében ott a hárfa, a költészet jelképe, és olyan söreik vannak, mint a Guiness/ melyről rekordkönyvet neveztek el/. Az írek eddig Oscar Wilde, A. Singe, James Joyce /Horthy nyelvtanára volt Fiumében. James Joyce /Ulysses/ ugyanis minden nyelven beszélt és a nemrégiben Nobel-díjat kapott Seamus Heamy révén szereztek világhírt az irodalomban.
Itt van Flann O'Brian!
Kezdetben a Fába szorult féreg c. regénye jelent meg magyarul. Képzeljük el a leírhatatlan nyomorban élő ír parasztok tömegét, ahogy nyers tőzeget esznek és érleletlen whiskyvel öblítik le, fűtés híján disznaikkal alszanak az ólban, mert a tőzeget megeszik. A szívszorító nyomor képét azonban az előnytelen illatú sertések illata lengi be, ami szatirikus hangulatot ad a feneketlen nyomornak. Arról a nyomorról van szó, aminek a szakadatlan éhezés ad pátoszt, de fokozatai azért még lehetnek, mint ahogy a pokolnak is vannak bugyrai. Az ír születésű felesége révn/Jill Ireland/ a helyzetet pontosan ismerő Charles Bronson jegyzi meg erről önéletrajzában: 'Felemelkedés volt, amikor a család a nincstelenségből a szegénység állapotába jutott.'
Flann O'Brian 1911-ben született Írországban. Első regénye a Kétmadár gázlónál, 1939-ben jelent meg. A kömyvet Graham Greene menedzselte, de Samuel Beckett és James Joyce is nagyra tartotta. A regényből jelent meg már magyarul egy részlet a Plisz c. folyóirat legutóbbi számában, Mihálycsa Erika fordította, aki az Erdélyben lévő Babes-Bolyai Tudományegyetemen az angol irodalom tanszéken tanít. Flann O'Brian második könyvét /A harmadik rendőr / maró szatirikus hangütése miatt Írországban a kiadók elutasították, és ez csak halála után jelent meg, -világsikerként. Még három regényt írt /Köztük a fába szorult féreg -Európa Kiadó/ .Humoros tárcáit külön kötetben adták ki. Írt még színdarabokat és tv-játékokat is. 1966-ban halt meg Dublinban. A 2O. századi angol nyelvű irodalom világirodalmi rangú képviselője. Flann O'Brian úgyszólván teljesen ismeretlen Magyarországon. A Google magyar nyelvű keresője egyetlen találattal jelzi létét. Ám a Jelenkor c. folyóiratban közölt recenzió Podamaniczky Szilárd tollából, jelzi, hogy vannak akik fölmérték, hogy miről is lehet szó. A harmadik rendőr detektívtörténetként új műfajt teremt: a megoldatlan rejtély regényének műfaját. Egy árva falusi ír fiú, aki egy De Selby nevű fantaszta életművéről akar könyvet írni, megöl és kirabol, társáaval együtt, egy nagyon gazdag öreget a faluban, hogy előteremtse a könyve kiadásához szükséges pénzt. Tettéért keservesen meglakol: el kell zarándokolnia a három rendőr varázslatos országába, ahol a legkülönbözőbb abszurd logikai játékokkal -melyek egyébként szoros kapcsolatban állnak a De Selby féle életmű gondolatiságával- bizonyítják rá tettét. A fordulatokban gazdag, izgalmas-a főhős, miközben a levegő kétszeresére ritkul, majd sűrűsödik, egyszerre rájön, hogy nincs saját neve -kitűnően megírt bűnügyi regényben a korabeli Írország szatirikus rajzát is kapjuk, sok humorral. A végtelenül találékony logikájú és fantáziadús könyv kritikusok egybehangzó véleménye szerint egyedülálló az angol nyelvű irodalomban. A könyvet az angol nyelvű könyvismertetések /Sunday Times, The Times, Observer/ így határozzák meg: a szerző lírai nyelvhasználatát céljai szerint alkalmazza, akár szertelen megbotránkoztatás vagy magasrendű komikum a célja. Elbeszélése gyorsan pergő, a különleges nála természetes, a közhely pedig nevetséges, James Joyce is irigykedhetett. 194O Szent Bálint napján a szerző a következőket írta William Saroyannak: 'Ha végigolvassa a könyvet, rájön, hogy a hősöm, vagy a főszereplőm /egyébként gazfickó és gyilkos/ a könyv teljes folyamán halott volt ... Azt hiszem vadonatúj az ötlet, hogy egy szereplő egész idő alatt halott. Ha a holtak és az elátkozottak világáról ír az ember, melyben a törvények már nem érvényesek /még a gravitáció törvényei sem,/ akkor igenis helye van az éles nyelvű szókimondásnak '/194O. február 14 .Flann O'Brian/ A könyv belső borítóján a nagy gondolkodó egy idézete olvasható/akiről a halott főszereplő könyvet akart írni/: 'Minthogy az emberi lét hallucináció, amely tartalmazza a nap és az éjszaka másodlagos hallucinációit /ez utóbbi a nagy töemegű, fekete levegő egészségtelen légköri szennyeződése/ épelméjű ember számára a halál néven ismert legfőb hallucináció közeledése csak illuzórikus lehet.' /De Selby/
De Selby
Nem tévesztve szem elől, hogy az élet folyása csak amolyan illuzió, természetes, hogy Selby nem sok figyelmet szentelt az élet viszontagságainak, meg arra sem igen hederített, miképp is kellene elhárítani őket. Bartowni tartózkodása idején de Selby némi hírnévre tett szert 'márpedig annak a ténynek köszönhetően, hogy sohase olvasott újságot'. Egy városi fiatalember, aki egy hölgy miatt súlyos érzelmi válságba került, és úgy érezte, hogy beleőrül a viszonzatlan szerelembe, tanácsért kereste fel De Selbyt. A tudós, ahelyett, hogy igyekezett volna a fiatalember fejéből kiverni ezt az egy személyhez kötődő hóbortot, ahogy bárki más tette volna, felhívta figyelmét mintegy ötven áthághatatlan alapszabályra, amelyek közül a legegyszerűbb is olyan bonyolult lett volna, hogy egy örökkévalóság sem lett volna elég a magyarázatához, és mint ilyen, az ifjú hölgy rejtélyét a semmivel tette egyenlővé. Eképp a fiatalember, akit elfogott a félelem, hogy a legrosszabbtól kell tartania, elhagyta a házat, megkönnyebbülten vizsgálva az öngyilkosság lehetőségét. Csak a holdnak köszönhette, hogy a szokásos vacsoraidőben visszatért, mert a kikötő felé vette az útját, ugyanis a dagály már két mérföldnyire levonult. Fél évvel később hat hónapi kényszermunkára ítélték, a törvények tizennyolcrendbeli megsértéséért, amelyek közt a tolvajlás és a vonatkisiklatás is szerepelt. Ugyanennyit kapott a tudós is, akinek a tanácsait követte. Ám De Selby a szellem igazi támasza, föltéve, ha objektíven olvassuk /Főműve: A profán atlasz/. Explicit módon foglalkozik a gyásszal, öregkorral, szeretettel, bűnnel és halállal és a létezés egyéb kimagasló részeivel. Igaz ugyan, hogy hat sorral el is intézi őket, de ez annak a ténynek köszönhető, hogy 'lesújtóan esetlegesnek 'nevezi őket. Csak most jutott eszembe, hogy halott szereplő szerepeltetése nem is olyan új ötlet a XX. században. Ezt tette egy Erzsébet kori színműíró, meghalt apjának szellemével, William Shakespeare a neve. Az eddig legnagyobb ír regény amerikai kritikusa szerint a mű egy világlátomás, amit a legszélső körben tapasztalásunk mítikus határai zárnak le. /Regény és tapasztalat- Modern amerikai irodalmi tanulmányok, Modern Könyvtár, Európa Kiadó, Bp. 32.old / Hogyan tovább? Megkezdődik O'Brian magyarországi olvasata. Másfelől emlékeztetnék egy történetre. Tenesse Williams amerikai drámaíró és Gore Vidal találkozott a Manhattan Plaza Hotel Tölgyfa bárjában. A jelenlévő kritikusok Tenesse Williams szakmai bukását jósolták. Gore Vidaltól kérdezték, hogy a prognózis mennyire pontos. Vidal válasza -a lábnál ülő fekete kutyát nézve-az volt, hogy -'Kérdezzék meg a kutyát!' /Gore Vidal:Gengszterek, írók,professzorok,Európa Kiadó, Modern Könyvtár , Bp. 154 old/
Kerekes Tamás
www.tollal.hu
A halott főszereplő
A halott főszereplő
Sötét fürdőköpenyt viselt az az ember, aki azért került kórházba, mert a felülvizsgálat alatt azt állította kezelőorvosának: érti az északír válságot.
Nincs is szomorúbb ennél. De nem nehéz az ír lélek megértése, aki tudja, a kicsi szigetország sokáig angol fennhatóság alatt élt. Anglia cigányai az írek voltak. Cromwell, a Nagy Protektor, első dolga volt ellenük a gyarmatosító háború. A magyar történelemre emlékeztető ír folyamat mélypontja a 19. századi krumplivész volt, melyben éhínségben elpusztult a lakosságnak csaknek a fele. A bátrabbak megpróbálkoztak tőzegevéssel, de az sem használt. A kivándoroltak-kitántorgott Amerikába... -közül aztán olyan nevek is felbukkantak, mint Kennedy, de az is hogy végezte. Az ír bevándorlókból verbuválódott gengszterklánok előbb a chicagói Al Capone miatt véreztek el, majd a texasi olajmaffia végzett velük, ráadásul a sziciliai partaszállás támogatásában sem szerezhettek olyan érdemeket az amerikai bűnüldöző szervek előtt, minta terepet bennfentesen ismerő olasz gengszerszindikátus. A szomorú történelemnek voltak fényes pillanata is. Collins nevéhez fűződött az az országossá válásával fenyegető terrormozgalom, mely térdre kényszerítette a Brit Birodalmat. Collins-mint minden lassan érő ember, kezdeti sikertelenséggel küszködött. Amikor hírét vette, hogy összeesküvőtársait elfogták és bebörtönözték, vállat vont és azt mondta: 'Nem baj,majd kirablunk néhány rendőrőrsöt.' Azt hiszem Macondóban éppen most harangoznak, miközben esik az eső. A Nobel-díjas, kolumbiai regényíró Gabriel Garcia Marquez Száz év magány c. regényében a fiatal José Aureliao Buendia, amikor közlik vele, hogy társait elfogták, von így vállat s mondja, 'Majd kirablunk egy laktanyát.' Pszeudoplágium lehet, vagy az a jelenség, hogy történelmi események azonos reakciót váltanak ki. A Brit Nemzetközösség területén országos elfogatóparancs ellenére Collins biciklivel érkezett a függetlenségi nyilatkozat aláírására. A magas rangú tábornok: díszőrség, lobogó zászlók, üdvlövés, a ceremónia ünnepélyessége miatt feszülten nézte az óráját és feddően teintett a porlepte, kissé ziháló Collinsra, aki valóban késett. Ön nyolc percet késett-rótta meg a népvezért a tábornok. Önök pedig nyolc évszázadot. Az írek megértéséhez hozzátartozik, hogy angolellenességük oly nagy mértékű volt, hogy Hitler bunkerbeli öngyilkosságának hírére egyedül ők küldtek dísztáviratot Németországba. A magyar -ír kapcsolatok szép példája Tar Lőrinc pokoljárása Szent Patrik szigetén, ki az írek védőszentje. A Szent Patrik nap nemzetközi ünep a világon a kelta érzelmű multikulturális emberek számára, amikor is ezt a napot országos és nemzetközi hagyomány azzal ünnepelni , hogy az ünneplők három napig isznak. Könnyű megtenni egy olyan országban, ahol mindenki egy kicsit költő, Írország címerében ott a hárfa, a költészet jelképe, és olyan söreik vannak, mint a Guiness/ melyről rekordkönyvet neveztek el/. Az írek eddig Oscar Wilde, A. Singe, James Joyce /Horthy nyelvtanára volt Fiumében. James Joyce /Ulysses/ ugyanis minden nyelven beszélt és a nemrégiben Nobel-díjat kapott Seamus Heamy révén szereztek világhírt az irodalomban.
Itt van Flann O'Brian!
Kezdetben a Fába szorult féreg c. regénye jelent meg magyarul. Képzeljük el a leírhatatlan nyomorban élő ír parasztok tömegét, ahogy nyers tőzeget esznek és érleletlen whiskyvel öblítik le, fűtés híján disznaikkal alszanak az ólban, mert a tőzeget megeszik. A szívszorító nyomor képét azonban az előnytelen illatú sertések illata lengi be, ami szatirikus hangulatot ad a feneketlen nyomornak. Arról a nyomorról van szó, aminek a szakadatlan éhezés ad pátoszt, de fokozatai azért még lehetnek, mint ahogy a pokolnak is vannak bugyrai. Az ír születésű felesége révn/Jill Ireland/ a helyzetet pontosan ismerő Charles Bronson jegyzi meg erről önéletrajzában: 'Felemelkedés volt, amikor a család a nincstelenségből a szegénység állapotába jutott.'
Flann O'Brian 1911-ben született Írországban. Első regénye a Kétmadár gázlónál, 1939-ben jelent meg. A kömyvet Graham Greene menedzselte, de Samuel Beckett és James Joyce is nagyra tartotta. A regényből jelent meg már magyarul egy részlet a Plisz c. folyóirat legutóbbi számában, Mihálycsa Erika fordította, aki az Erdélyben lévő Babes-Bolyai Tudományegyetemen az angol irodalom tanszéken tanít. Flann O'Brian második könyvét /A harmadik rendőr / maró szatirikus hangütése miatt Írországban a kiadók elutasították, és ez csak halála után jelent meg, -világsikerként. Még három regényt írt /Köztük a fába szorult féreg -Európa Kiadó/ .Humoros tárcáit külön kötetben adták ki. Írt még színdarabokat és tv-játékokat is. 1966-ban halt meg Dublinban. A 2O. századi angol nyelvű irodalom világirodalmi rangú képviselője. Flann O'Brian úgyszólván teljesen ismeretlen Magyarországon. A Google magyar nyelvű keresője egyetlen találattal jelzi létét. Ám a Jelenkor c. folyóiratban közölt recenzió Podamaniczky Szilárd tollából, jelzi, hogy vannak akik fölmérték, hogy miről is lehet szó. A harmadik rendőr detektívtörténetként új műfajt teremt: a megoldatlan rejtély regényének műfaját. Egy árva falusi ír fiú, aki egy De Selby nevű fantaszta életművéről akar könyvet írni, megöl és kirabol, társáaval együtt, egy nagyon gazdag öreget a faluban, hogy előteremtse a könyve kiadásához szükséges pénzt. Tettéért keservesen meglakol: el kell zarándokolnia a három rendőr varázslatos országába, ahol a legkülönbözőbb abszurd logikai játékokkal -melyek egyébként szoros kapcsolatban állnak a De Selby féle életmű gondolatiságával- bizonyítják rá tettét. A fordulatokban gazdag, izgalmas-a főhős, miközben a levegő kétszeresére ritkul, majd sűrűsödik, egyszerre rájön, hogy nincs saját neve -kitűnően megírt bűnügyi regényben a korabeli Írország szatirikus rajzát is kapjuk, sok humorral. A végtelenül találékony logikájú és fantáziadús könyv kritikusok egybehangzó véleménye szerint egyedülálló az angol nyelvű irodalomban. A könyvet az angol nyelvű könyvismertetések /Sunday Times, The Times, Observer/ így határozzák meg: a szerző lírai nyelvhasználatát céljai szerint alkalmazza, akár szertelen megbotránkoztatás vagy magasrendű komikum a célja. Elbeszélése gyorsan pergő, a különleges nála természetes, a közhely pedig nevetséges, James Joyce is irigykedhetett. 194O Szent Bálint napján a szerző a következőket írta William Saroyannak: 'Ha végigolvassa a könyvet, rájön, hogy a hősöm, vagy a főszereplőm /egyébként gazfickó és gyilkos/ a könyv teljes folyamán halott volt ... Azt hiszem vadonatúj az ötlet, hogy egy szereplő egész idő alatt halott. Ha a holtak és az elátkozottak világáról ír az ember, melyben a törvények már nem érvényesek /még a gravitáció törvényei sem,/ akkor igenis helye van az éles nyelvű szókimondásnak '/194O. február 14 .Flann O'Brian/ A könyv belső borítóján a nagy gondolkodó egy idézete olvasható/akiről a halott főszereplő könyvet akart írni/: 'Minthogy az emberi lét hallucináció, amely tartalmazza a nap és az éjszaka másodlagos hallucinációit /ez utóbbi a nagy töemegű, fekete levegő egészségtelen légköri szennyeződése/ épelméjű ember számára a halál néven ismert legfőb hallucináció közeledése csak illuzórikus lehet.' /De Selby/
De Selby
Nem tévesztve szem elől, hogy az élet folyása csak amolyan illuzió, természetes, hogy Selby nem sok figyelmet szentelt az élet viszontagságainak, meg arra sem igen hederített, miképp is kellene elhárítani őket. Bartowni tartózkodása idején de Selby némi hírnévre tett szert 'márpedig annak a ténynek köszönhetően, hogy sohase olvasott újságot'. Egy városi fiatalember, aki egy hölgy miatt súlyos érzelmi válságba került, és úgy érezte, hogy beleőrül a viszonzatlan szerelembe, tanácsért kereste fel De Selbyt. A tudós, ahelyett, hogy igyekezett volna a fiatalember fejéből kiverni ezt az egy személyhez kötődő hóbortot, ahogy bárki más tette volna, felhívta figyelmét mintegy ötven áthághatatlan alapszabályra, amelyek közül a legegyszerűbb is olyan bonyolult lett volna, hogy egy örökkévalóság sem lett volna elég a magyarázatához, és mint ilyen, az ifjú hölgy rejtélyét a semmivel tette egyenlővé. Eképp a fiatalember, akit elfogott a félelem, hogy a legrosszabbtól kell tartania, elhagyta a házat, megkönnyebbülten vizsgálva az öngyilkosság lehetőségét. Csak a holdnak köszönhette, hogy a szokásos vacsoraidőben visszatért, mert a kikötő felé vette az útját, ugyanis a dagály már két mérföldnyire levonult. Fél évvel később hat hónapi kényszermunkára ítélték, a törvények tizennyolcrendbeli megsértéséért, amelyek közt a tolvajlás és a vonatkisiklatás is szerepelt. Ugyanennyit kapott a tudós is, akinek a tanácsait követte. Ám De Selby a szellem igazi támasza, föltéve, ha objektíven olvassuk /Főműve: A profán atlasz/. Explicit módon foglalkozik a gyásszal, öregkorral, szeretettel, bűnnel és halállal és a létezés egyéb kimagasló részeivel. Igaz ugyan, hogy hat sorral el is intézi őket, de ez annak a ténynek köszönhető, hogy 'lesújtóan esetlegesnek 'nevezi őket. Csak most jutott eszembe, hogy halott szereplő szerepeltetése nem is olyan új ötlet a XX. században. Ezt tette egy Erzsébet kori színműíró, meghalt apjának szellemével, William Shakespeare a neve. Az eddig legnagyobb ír regény amerikai kritikusa szerint a mű egy világlátomás, amit a legszélső körben tapasztalásunk mítikus határai zárnak le. /Regény és tapasztalat- Modern amerikai irodalmi tanulmányok, Modern Könyvtár, Európa Kiadó, Bp. 32.old / Hogyan tovább? Megkezdődik O'Brian magyarországi olvasata. Másfelől emlékeztetnék egy történetre. Tenesse Williams amerikai drámaíró és Gore Vidal találkozott a Manhattan Plaza Hotel Tölgyfa bárjában. A jelenlévő kritikusok Tenesse Williams szakmai bukását jósolták. Gore Vidaltól kérdezték, hogy a prognózis mennyire pontos. Vidal válasza -a lábnál ülő fekete kutyát nézve-az volt, hogy -'Kérdezzék meg a kutyát!' /Gore Vidal:Gengszterek, írók,professzorok,Európa Kiadó, Modern Könyvtár , Bp. 154 old/
Kerekes Tamás
http://www.tollal.hu/
Sötét fürdőköpenyt viselt az az ember, aki azért került kórházba, mert a felülvizsgálat alatt azt állította kezelőorvosának: érti az északír válságot.
Nincs is szomorúbb ennél. De nem nehéz az ír lélek megértése, aki tudja, a kicsi szigetország sokáig angol fennhatóság alatt élt. Anglia cigányai az írek voltak. Cromwell, a Nagy Protektor, első dolga volt ellenük a gyarmatosító háború. A magyar történelemre emlékeztető ír folyamat mélypontja a 19. századi krumplivész volt, melyben éhínségben elpusztult a lakosságnak csaknek a fele. A bátrabbak megpróbálkoztak tőzegevéssel, de az sem használt. A kivándoroltak-kitántorgott Amerikába... -közül aztán olyan nevek is felbukkantak, mint Kennedy, de az is hogy végezte. Az ír bevándorlókból verbuválódott gengszterklánok előbb a chicagói Al Capone miatt véreztek el, majd a texasi olajmaffia végzett velük, ráadásul a sziciliai partaszállás támogatásában sem szerezhettek olyan érdemeket az amerikai bűnüldöző szervek előtt, minta terepet bennfentesen ismerő olasz gengszerszindikátus. A szomorú történelemnek voltak fényes pillanata is. Collins nevéhez fűződött az az országossá válásával fenyegető terrormozgalom, mely térdre kényszerítette a Brit Birodalmat. Collins-mint minden lassan érő ember, kezdeti sikertelenséggel küszködött. Amikor hírét vette, hogy összeesküvőtársait elfogták és bebörtönözték, vállat vont és azt mondta: 'Nem baj,majd kirablunk néhány rendőrőrsöt.' Azt hiszem Macondóban éppen most harangoznak, miközben esik az eső. A Nobel-díjas, kolumbiai regényíró Gabriel Garcia Marquez Száz év magány c. regényében a fiatal José Aureliao Buendia, amikor közlik vele, hogy társait elfogták, von így vállat s mondja, 'Majd kirablunk egy laktanyát.' Pszeudoplágium lehet, vagy az a jelenség, hogy történelmi események azonos reakciót váltanak ki. A Brit Nemzetközösség területén országos elfogatóparancs ellenére Collins biciklivel érkezett a függetlenségi nyilatkozat aláírására. A magas rangú tábornok: díszőrség, lobogó zászlók, üdvlövés, a ceremónia ünnepélyessége miatt feszülten nézte az óráját és feddően teintett a porlepte, kissé ziháló Collinsra, aki valóban késett. Ön nyolc percet késett-rótta meg a népvezért a tábornok. Önök pedig nyolc évszázadot. Az írek megértéséhez hozzátartozik, hogy angolellenességük oly nagy mértékű volt, hogy Hitler bunkerbeli öngyilkosságának hírére egyedül ők küldtek dísztáviratot Németországba. A magyar -ír kapcsolatok szép példája Tar Lőrinc pokoljárása Szent Patrik szigetén, ki az írek védőszentje. A Szent Patrik nap nemzetközi ünep a világon a kelta érzelmű multikulturális emberek számára, amikor is ezt a napot országos és nemzetközi hagyomány azzal ünnepelni , hogy az ünneplők három napig isznak. Könnyű megtenni egy olyan országban, ahol mindenki egy kicsit költő, Írország címerében ott a hárfa, a költészet jelképe, és olyan söreik vannak, mint a Guiness/ melyről rekordkönyvet neveztek el/. Az írek eddig Oscar Wilde, A. Singe, James Joyce /Horthy nyelvtanára volt Fiumében. James Joyce /Ulysses/ ugyanis minden nyelven beszélt és a nemrégiben Nobel-díjat kapott Seamus Heamy révén szereztek világhírt az irodalomban.
Itt van Flann O'Brian!
Kezdetben a Fába szorult féreg c. regénye jelent meg magyarul. Képzeljük el a leírhatatlan nyomorban élő ír parasztok tömegét, ahogy nyers tőzeget esznek és érleletlen whiskyvel öblítik le, fűtés híján disznaikkal alszanak az ólban, mert a tőzeget megeszik. A szívszorító nyomor képét azonban az előnytelen illatú sertések illata lengi be, ami szatirikus hangulatot ad a feneketlen nyomornak. Arról a nyomorról van szó, aminek a szakadatlan éhezés ad pátoszt, de fokozatai azért még lehetnek, mint ahogy a pokolnak is vannak bugyrai. Az ír születésű felesége révn/Jill Ireland/ a helyzetet pontosan ismerő Charles Bronson jegyzi meg erről önéletrajzában: 'Felemelkedés volt, amikor a család a nincstelenségből a szegénység állapotába jutott.'
Flann O'Brian 1911-ben született Írországban. Első regénye a Kétmadár gázlónál, 1939-ben jelent meg. A kömyvet Graham Greene menedzselte, de Samuel Beckett és James Joyce is nagyra tartotta. A regényből jelent meg már magyarul egy részlet a Plisz c. folyóirat legutóbbi számában, Mihálycsa Erika fordította, aki az Erdélyben lévő Babes-Bolyai Tudományegyetemen az angol irodalom tanszéken tanít. Flann O'Brian második könyvét /A harmadik rendőr / maró szatirikus hangütése miatt Írországban a kiadók elutasították, és ez csak halála után jelent meg, -világsikerként. Még három regényt írt /Köztük a fába szorult féreg -Európa Kiadó/ .Humoros tárcáit külön kötetben adták ki. Írt még színdarabokat és tv-játékokat is. 1966-ban halt meg Dublinban. A 2O. századi angol nyelvű irodalom világirodalmi rangú képviselője. Flann O'Brian úgyszólván teljesen ismeretlen Magyarországon. A Google magyar nyelvű keresője egyetlen találattal jelzi létét. Ám a Jelenkor c. folyóiratban közölt recenzió Podamaniczky Szilárd tollából, jelzi, hogy vannak akik fölmérték, hogy miről is lehet szó. A harmadik rendőr detektívtörténetként új műfajt teremt: a megoldatlan rejtély regényének műfaját. Egy árva falusi ír fiú, aki egy De Selby nevű fantaszta életművéről akar könyvet írni, megöl és kirabol, társáaval együtt, egy nagyon gazdag öreget a faluban, hogy előteremtse a könyve kiadásához szükséges pénzt. Tettéért keservesen meglakol: el kell zarándokolnia a három rendőr varázslatos országába, ahol a legkülönbözőbb abszurd logikai játékokkal -melyek egyébként szoros kapcsolatban állnak a De Selby féle életmű gondolatiságával- bizonyítják rá tettét. A fordulatokban gazdag, izgalmas-a főhős, miközben a levegő kétszeresére ritkul, majd sűrűsödik, egyszerre rájön, hogy nincs saját neve -kitűnően megírt bűnügyi regényben a korabeli Írország szatirikus rajzát is kapjuk, sok humorral. A végtelenül találékony logikájú és fantáziadús könyv kritikusok egybehangzó véleménye szerint egyedülálló az angol nyelvű irodalomban. A könyvet az angol nyelvű könyvismertetések /Sunday Times, The Times, Observer/ így határozzák meg: a szerző lírai nyelvhasználatát céljai szerint alkalmazza, akár szertelen megbotránkoztatás vagy magasrendű komikum a célja. Elbeszélése gyorsan pergő, a különleges nála természetes, a közhely pedig nevetséges, James Joyce is irigykedhetett. 194O Szent Bálint napján a szerző a következőket írta William Saroyannak: 'Ha végigolvassa a könyvet, rájön, hogy a hősöm, vagy a főszereplőm /egyébként gazfickó és gyilkos/ a könyv teljes folyamán halott volt ... Azt hiszem vadonatúj az ötlet, hogy egy szereplő egész idő alatt halott. Ha a holtak és az elátkozottak világáról ír az ember, melyben a törvények már nem érvényesek /még a gravitáció törvényei sem,/ akkor igenis helye van az éles nyelvű szókimondásnak '/194O. február 14 .Flann O'Brian/ A könyv belső borítóján a nagy gondolkodó egy idézete olvasható/akiről a halott főszereplő könyvet akart írni/: 'Minthogy az emberi lét hallucináció, amely tartalmazza a nap és az éjszaka másodlagos hallucinációit /ez utóbbi a nagy töemegű, fekete levegő egészségtelen légköri szennyeződése/ épelméjű ember számára a halál néven ismert legfőb hallucináció közeledése csak illuzórikus lehet.' /De Selby/
De Selby
Nem tévesztve szem elől, hogy az élet folyása csak amolyan illuzió, természetes, hogy Selby nem sok figyelmet szentelt az élet viszontagságainak, meg arra sem igen hederített, miképp is kellene elhárítani őket. Bartowni tartózkodása idején de Selby némi hírnévre tett szert 'márpedig annak a ténynek köszönhetően, hogy sohase olvasott újságot'. Egy városi fiatalember, aki egy hölgy miatt súlyos érzelmi válságba került, és úgy érezte, hogy beleőrül a viszonzatlan szerelembe, tanácsért kereste fel De Selbyt. A tudós, ahelyett, hogy igyekezett volna a fiatalember fejéből kiverni ezt az egy személyhez kötődő hóbortot, ahogy bárki más tette volna, felhívta figyelmét mintegy ötven áthághatatlan alapszabályra, amelyek közül a legegyszerűbb is olyan bonyolult lett volna, hogy egy örökkévalóság sem lett volna elég a magyarázatához, és mint ilyen, az ifjú hölgy rejtélyét a semmivel tette egyenlővé. Eképp a fiatalember, akit elfogott a félelem, hogy a legrosszabbtól kell tartania, elhagyta a házat, megkönnyebbülten vizsgálva az öngyilkosság lehetőségét. Csak a holdnak köszönhette, hogy a szokásos vacsoraidőben visszatért, mert a kikötő felé vette az útját, ugyanis a dagály már két mérföldnyire levonult. Fél évvel később hat hónapi kényszermunkára ítélték, a törvények tizennyolcrendbeli megsértéséért, amelyek közt a tolvajlás és a vonatkisiklatás is szerepelt. Ugyanennyit kapott a tudós is, akinek a tanácsait követte. Ám De Selby a szellem igazi támasza, föltéve, ha objektíven olvassuk /Főműve: A profán atlasz/. Explicit módon foglalkozik a gyásszal, öregkorral, szeretettel, bűnnel és halállal és a létezés egyéb kimagasló részeivel. Igaz ugyan, hogy hat sorral el is intézi őket, de ez annak a ténynek köszönhető, hogy 'lesújtóan esetlegesnek 'nevezi őket. Csak most jutott eszembe, hogy halott szereplő szerepeltetése nem is olyan új ötlet a XX. században. Ezt tette egy Erzsébet kori színműíró, meghalt apjának szellemével, William Shakespeare a neve. Az eddig legnagyobb ír regény amerikai kritikusa szerint a mű egy világlátomás, amit a legszélső körben tapasztalásunk mítikus határai zárnak le. /Regény és tapasztalat- Modern amerikai irodalmi tanulmányok, Modern Könyvtár, Európa Kiadó, Bp. 32.old / Hogyan tovább? Megkezdődik O'Brian magyarországi olvasata. Másfelől emlékeztetnék egy történetre. Tenesse Williams amerikai drámaíró és Gore Vidal találkozott a Manhattan Plaza Hotel Tölgyfa bárjában. A jelenlévő kritikusok Tenesse Williams szakmai bukását jósolták. Gore Vidaltól kérdezték, hogy a prognózis mennyire pontos. Vidal válasza -a lábnál ülő fekete kutyát nézve-az volt, hogy -'Kérdezzék meg a kutyát!' /Gore Vidal:Gengszterek, írók,professzorok,Európa Kiadó, Modern Könyvtár , Bp. 154 old/
Kerekes Tamás
http://www.tollal.hu/
2008. december 2., kedd
Jane Austen
Jane Austen füveskönyve
A régi füveskönyvek a kertben termesztett vagy vadon termő növények, gyógyfüvek hasznáról és káráról tájékoztattak, századokon át szerzett tapasztalatok alapján. Aztán a hasznos tanácsok lassan kiterjedtek a lélek, sőt általában a lét kisebb-nagyobb gondjaira is. A "mi a teendő" kérdésére adott hétköznapi példák, egyszerű válaszok, amelyek a testi és a lelki egészség megőrzését és visszanyerését segítették, lassan egyre egyénibbé, szubjektívabbá váltak, s egyre több gondolkodnivalót, valamint lelki táplálékot adtak az olvasónak. Reméljük, hogy az új olvasók mellett Jane Austen régi hívei is örömmel fedezik majd fel a Füveskönyvben kedvenc gondolataikat, idézeteiket, netán éppen azt az egy-két ráébresztő megfogalmazást, amely annak idején sokat jelentett nekik. Emellett új összefüggésekre bukkanhatnak, új fénytörésben láthatnak ismertnek vélt tényeket, új értelmet találhatnak sokszor olvasott bölcsességekben, új nézőpontokat fedezhetnek fel, s talán még olyasmire is rálelhetnek, amit soha nem vettek észre korábban.
A nő még akkor is emlékszik az első csókra, amikor a férfi már az utolsót is elfelejtette
,,Egy szívesség még csak előjog, de hat már tiszteletet parancsoló dolog."
,,A boldog házasság tisztán véletlen dolga."
Az ember állandóan ócsárolhat valakit, anélkül, hogy egyszer is célba találna; de ha folyton csúfolódunk egy emberen, néha-néha okvetlenül ráhibázunk valami elmésségre."
Biztosan nincs itt olyan emberpár, akinek szíve annyira nyitva áll egymás előtt, annyira hasonló az ízlése, egybehangzó az érzése, mint annak idején nekik, akik annyi örömüket lelnék a másiknak az arcában, mint annak idején ők.
Kihűlt szerelem
Csak arra gondoljunk vissza a múltból, aminek az emléke örömet szerez.
Emlékezés
Egy s más tekintetben merőben rosszul ítélem meg a jellemet; van, akit sokkal vidámabbnak, mást komolyabbnak, eszesebbnek vagy éppenséggel balgábbnak gondolok a valóságosnál; s magam sem tudom, miből eredt, mi okozta a tévedést. Olykor az irányítja véleményünket, hogy ki-ki mit mond magáról; gyakran az, amit más mond róla, s nem szánunk időt a megfontolásra és az ítéletre.
Bölcsesség
Minek ott a szó, ahol oly ékesen beszél a tett!
Bölcsesség
Az beszél többet, aki kevesebbet érez.
Bölcsesség
A belenyugvás csak akkor tökéletes, ha meghiúsult vágyaink tárgya szemünkben már veszít valamit értékéből.
Csalódás
A félénkség nem más, mint ilyen vagy amolyan alsóbbrendűségünk tudata.
Önismeret
Az ember boldogsága bizonyos mértékig mindig kiszolgáltatottja a vak véletlen szeszélyének.
A kiadó:
A népszerű romantikus regényíró, az angol Jane Austen életművéből készült válogatás az érzelmi fonákságok, a humor és a mélységes emberismeret esszenciája. A szerző eddig ismeretlen oldaláról mutatkozik meg: ugyanis az abszurd humor korai nyomait éppúgy megtaláljuk a gyűjteményben, mint az emberi gyarlóság megannyi leleplező megállapítását. A könyv a 18. századi angol társadalom görbetükre, itt-ott andalító érzelmi kitérőkkel.
www.lazikiado.hu
info@lazikiado.hu
Kerekes Tamás
A régi füveskönyvek a kertben termesztett vagy vadon termő növények, gyógyfüvek hasznáról és káráról tájékoztattak, századokon át szerzett tapasztalatok alapján. Aztán a hasznos tanácsok lassan kiterjedtek a lélek, sőt általában a lét kisebb-nagyobb gondjaira is. A "mi a teendő" kérdésére adott hétköznapi példák, egyszerű válaszok, amelyek a testi és a lelki egészség megőrzését és visszanyerését segítették, lassan egyre egyénibbé, szubjektívabbá váltak, s egyre több gondolkodnivalót, valamint lelki táplálékot adtak az olvasónak. Reméljük, hogy az új olvasók mellett Jane Austen régi hívei is örömmel fedezik majd fel a Füveskönyvben kedvenc gondolataikat, idézeteiket, netán éppen azt az egy-két ráébresztő megfogalmazást, amely annak idején sokat jelentett nekik. Emellett új összefüggésekre bukkanhatnak, új fénytörésben láthatnak ismertnek vélt tényeket, új értelmet találhatnak sokszor olvasott bölcsességekben, új nézőpontokat fedezhetnek fel, s talán még olyasmire is rálelhetnek, amit soha nem vettek észre korábban.
A nő még akkor is emlékszik az első csókra, amikor a férfi már az utolsót is elfelejtette
,,Egy szívesség még csak előjog, de hat már tiszteletet parancsoló dolog."
,,A boldog házasság tisztán véletlen dolga."
Az ember állandóan ócsárolhat valakit, anélkül, hogy egyszer is célba találna; de ha folyton csúfolódunk egy emberen, néha-néha okvetlenül ráhibázunk valami elmésségre."
Biztosan nincs itt olyan emberpár, akinek szíve annyira nyitva áll egymás előtt, annyira hasonló az ízlése, egybehangzó az érzése, mint annak idején nekik, akik annyi örömüket lelnék a másiknak az arcában, mint annak idején ők.
Kihűlt szerelem
Csak arra gondoljunk vissza a múltból, aminek az emléke örömet szerez.
Emlékezés
Egy s más tekintetben merőben rosszul ítélem meg a jellemet; van, akit sokkal vidámabbnak, mást komolyabbnak, eszesebbnek vagy éppenséggel balgábbnak gondolok a valóságosnál; s magam sem tudom, miből eredt, mi okozta a tévedést. Olykor az irányítja véleményünket, hogy ki-ki mit mond magáról; gyakran az, amit más mond róla, s nem szánunk időt a megfontolásra és az ítéletre.
Bölcsesség
Minek ott a szó, ahol oly ékesen beszél a tett!
Bölcsesség
Az beszél többet, aki kevesebbet érez.
Bölcsesség
A belenyugvás csak akkor tökéletes, ha meghiúsult vágyaink tárgya szemünkben már veszít valamit értékéből.
Csalódás
A félénkség nem más, mint ilyen vagy amolyan alsóbbrendűségünk tudata.
Önismeret
Az ember boldogsága bizonyos mértékig mindig kiszolgáltatottja a vak véletlen szeszélyének.
A kiadó:
A népszerű romantikus regényíró, az angol Jane Austen életművéből készült válogatás az érzelmi fonákságok, a humor és a mélységes emberismeret esszenciája. A szerző eddig ismeretlen oldaláról mutatkozik meg: ugyanis az abszurd humor korai nyomait éppúgy megtaláljuk a gyűjteményben, mint az emberi gyarlóság megannyi leleplező megállapítását. A könyv a 18. századi angol társadalom görbetükre, itt-ott andalító érzelmi kitérőkkel.
www.lazikiado.hu
info@lazikiado.hu
Kerekes Tamás
Jane Austen
Jane Austen füveskönyve
A régi füveskönyvek a kertben termesztett vagy vadon termő növények, gyógyfüvek hasznáról és káráról tájékoztattak, századokon át szerzett tapasztalatok alapján. Aztán a hasznos tanácsok lassan kiterjedtek a lélek, sőt általában a lét kisebb-nagyobb gondjaira is. A "mi a teendő" kérdésére adott hétköznapi példák, egyszerű válaszok, amelyek a testi és a lelki egészség megőrzését és visszanyerését segítették, lassan egyre egyénibbé, szubjektívabbá váltak, s egyre több gondolkodnivalót, valamint lelki táplálékot adtak az olvasónak. Reméljük, hogy az új olvasók mellett Jane Austen régi hívei is örömmel fedezik majd fel a Füveskönyvben kedvenc gondolataikat, idézeteiket, netán éppen azt az egy-két ráébresztő megfogalmazást, amely annak idején sokat jelentett nekik. Emellett új összefüggésekre bukkanhatnak, új fénytörésben láthatnak ismertnek vélt tényeket, új értelmet találhatnak sokszor olvasott bölcsességekben, új nézőpontokat fedezhetnek fel, s talán még olyasmire is rálelhetnek, amit soha nem vettek észre korábban.
A nő még akkor is emlékszik az első csókra, amikor a férfi már az utolsót is elfelejtette
,,Egy szívesség még csak előjog, de hat már tiszteletet parancsoló dolog."
,,A boldog házasság tisztán véletlen dolga."
Az ember állandóan ócsárolhat valakit, anélkül, hogy egyszer is célba találna; de ha folyton csúfolódunk egy emberen, néha-néha okvetlenül ráhibázunk valami elmésségre."
Biztosan nincs itt olyan emberpár, akinek szíve annyira nyitva áll egymás előtt, annyira hasonló az ízlése, egybehangzó az érzése, mint annak idején nekik, akik annyi örömüket lelnék a másiknak az arcában, mint annak idején ők.
Kihűlt szerelem
Csak arra gondoljunk vissza a múltból, aminek az emléke örömet szerez.
Emlékezés
Egy s más tekintetben merőben rosszul ítélem meg a jellemet; van, akit sokkal vidámabbnak, mást komolyabbnak, eszesebbnek vagy éppenséggel balgábbnak gondolok a valóságosnál; s magam sem tudom, miből eredt, mi okozta a tévedést. Olykor az irányítja véleményünket, hogy ki-ki mit mond magáról; gyakran az, amit más mond róla, s nem szánunk időt a megfontolásra és az ítéletre.
Bölcsesség
Minek ott a szó, ahol oly ékesen beszél a tett!
Bölcsesség
Az beszél többet, aki kevesebbet érez.
Bölcsesség
A belenyugvás csak akkor tökéletes, ha meghiúsult vágyaink tárgya szemünkben már veszít valamit értékéből.
Csalódás
A félénkség nem más, mint ilyen vagy amolyan alsóbbrendűségünk tudata.
Önismeret
Az ember boldogsága bizonyos mértékig mindig kiszolgáltatottja a vak véletlen szeszélyének.
A kiadó:
A népszerű romantikus regényíró, az angol Jane Austen életművéből készült válogatás az érzelmi fonákságok, a humor és a mélységes emberismeret esszenciája. A szerző eddig ismeretlen oldaláról mutatkozik meg: ugyanis az abszurd humor korai nyomait éppúgy megtaláljuk a gyűjteményben, mint az emberi gyarlóság megannyi leleplező megállapítását. A könyv a 18. századi angol társadalom görbetükre, itt-ott andalító érzelmi kitérőkkel.
http://www.lazikiado.hu/
info@lazikiado.hu
Kerekes Tamás
A régi füveskönyvek a kertben termesztett vagy vadon termő növények, gyógyfüvek hasznáról és káráról tájékoztattak, századokon át szerzett tapasztalatok alapján. Aztán a hasznos tanácsok lassan kiterjedtek a lélek, sőt általában a lét kisebb-nagyobb gondjaira is. A "mi a teendő" kérdésére adott hétköznapi példák, egyszerű válaszok, amelyek a testi és a lelki egészség megőrzését és visszanyerését segítették, lassan egyre egyénibbé, szubjektívabbá váltak, s egyre több gondolkodnivalót, valamint lelki táplálékot adtak az olvasónak. Reméljük, hogy az új olvasók mellett Jane Austen régi hívei is örömmel fedezik majd fel a Füveskönyvben kedvenc gondolataikat, idézeteiket, netán éppen azt az egy-két ráébresztő megfogalmazást, amely annak idején sokat jelentett nekik. Emellett új összefüggésekre bukkanhatnak, új fénytörésben láthatnak ismertnek vélt tényeket, új értelmet találhatnak sokszor olvasott bölcsességekben, új nézőpontokat fedezhetnek fel, s talán még olyasmire is rálelhetnek, amit soha nem vettek észre korábban.
A nő még akkor is emlékszik az első csókra, amikor a férfi már az utolsót is elfelejtette
,,Egy szívesség még csak előjog, de hat már tiszteletet parancsoló dolog."
,,A boldog házasság tisztán véletlen dolga."
Az ember állandóan ócsárolhat valakit, anélkül, hogy egyszer is célba találna; de ha folyton csúfolódunk egy emberen, néha-néha okvetlenül ráhibázunk valami elmésségre."
Biztosan nincs itt olyan emberpár, akinek szíve annyira nyitva áll egymás előtt, annyira hasonló az ízlése, egybehangzó az érzése, mint annak idején nekik, akik annyi örömüket lelnék a másiknak az arcában, mint annak idején ők.
Kihűlt szerelem
Csak arra gondoljunk vissza a múltból, aminek az emléke örömet szerez.
Emlékezés
Egy s más tekintetben merőben rosszul ítélem meg a jellemet; van, akit sokkal vidámabbnak, mást komolyabbnak, eszesebbnek vagy éppenséggel balgábbnak gondolok a valóságosnál; s magam sem tudom, miből eredt, mi okozta a tévedést. Olykor az irányítja véleményünket, hogy ki-ki mit mond magáról; gyakran az, amit más mond róla, s nem szánunk időt a megfontolásra és az ítéletre.
Bölcsesség
Minek ott a szó, ahol oly ékesen beszél a tett!
Bölcsesség
Az beszél többet, aki kevesebbet érez.
Bölcsesség
A belenyugvás csak akkor tökéletes, ha meghiúsult vágyaink tárgya szemünkben már veszít valamit értékéből.
Csalódás
A félénkség nem más, mint ilyen vagy amolyan alsóbbrendűségünk tudata.
Önismeret
Az ember boldogsága bizonyos mértékig mindig kiszolgáltatottja a vak véletlen szeszélyének.
A kiadó:
A népszerű romantikus regényíró, az angol Jane Austen életművéből készült válogatás az érzelmi fonákságok, a humor és a mélységes emberismeret esszenciája. A szerző eddig ismeretlen oldaláról mutatkozik meg: ugyanis az abszurd humor korai nyomait éppúgy megtaláljuk a gyűjteményben, mint az emberi gyarlóság megannyi leleplező megállapítását. A könyv a 18. századi angol társadalom görbetükre, itt-ott andalító érzelmi kitérőkkel.
http://www.lazikiado.hu/
info@lazikiado.hu
Kerekes Tamás
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
