1945

David Stafford: Végjáték, 1945
Gold Book Kiadó

A háború első áldozata az igazság, s soha nem fejeződik be azzal, hogy kitűzik a fehér zászlót.
A híres egyetemi professzor (Stafford) már korábban nagy port kavart fel, amikor azt állította, hogy Churchill megvesztegette Franco tábornokait, hogy biztosítsa Spanyolország kimaradásáét a II. világháborúból. Mostani könyve legalább ennyi izgalmat rejt magában.
http://archiv.nyugatijelen.com/1999/1999%20oktober/okt.%2029%20pentek/PDF/4.pdf


Kerekes Tamás
Amerikai Népszava
www.nepszava.com


Most a II. világháború utolsó fázisával foglalkozik 500 oldalas könyvében. Mint írja, a háborúk soha nem érnek véget a harcok befejezésével, és a katonai győzelem önmagában nem garantálja a békét. Kissé emlékeztet engem ez a szituáció a Valahol Európában c. filmmel, amiből megtudható, hogy a fegyverek lassan hallgatnak el, a polgári lakosságnak egyszerre megküzdenie az éhínséggel, járványokkal, hajléktalansággal és ezer más problémával, amit egy fehér zászló kitűzése sehol sem oldott meg Európában. A sebesültek folyamatosan halnak meg, és a hajléktalanok fedelet keresnek. A szülők elvesztett gyermekeik után kutatnak a romok között, a családok és barátok kétségbeesett módon próbálnak újraegyesülni. A legyőzött seregek katonáira hosszú hetek, hónapok várnak a hadifogolytáborokban, sok esetben egy távoli országban. A győztesek kezében a kard nem válik egy csapásra ekeszervvá. Vadásznak az ellenség vezetőire, konfrontálódnak azokkal, akik folytatni akarják a harcot, és keményen küzdenek az új rend bevezetéséért. A béke csak ezután következhet. Mert a békéhez több kell, mint a konfliktus hiánya, és sokkal nehezebb felépíteni, mint romba dönteni a városokat. A győzelem napja (1945. május 8.) félrevezető: katonai szemszögből, hisz a harcok sok helyen még ezután is folytak. Ám, ahol a konfliktus véget ért, a szövetséges katonák ott sem dobhatták félre a fegyvereiket, hogy egy kiadós ünneplés után hazatérhessenek. Épp ellenkezőleg, a legtöbbjük számára a győzelem napja csupán egy rövid szünet voltv a folyamatos egyenruha-viselésben és fegyveres szolgálatban. 1945-ben a háború utóhatásai ugyanolyan megterhelőnek bizonyultak, mint maguk a harcok.Több millió ellenséges katona elhelyezése; a fosztogatások, a tüntetések és a céltalan erőszak mielőbbi felszámolása. Az alapszolgáltatások-elektromosság, gáz, víz, szennyelvezetés-visszaállítása. A tönkretett utak, vasútvonalak és telefonhálózatok megjavítása. Az európai arany és műkincskészlet nagyszabású fosztogatásának megállítása. És még a béke szó jelentése egyértelmű: egyesek kimerültek, másikuk örül, hogy túlélte a háborút, de a másik az idealizmusát vesztette el. A dokumentumregény valódi és fiktív szövetséges katonák szemszögéből ábrázolják az erőfeszítéseket. A legmegrázóbb a számomra azonban a Claus Stauffenberg ezredes családjával történt események leírása volt. Gyakorlatilag a rokonok is polgári hadifoglyok voltak a Wermacht kezében, s bármikor halálbüntetés várt rájuk.
Soha nem olvastam ilyen totális, részletes, jól dokumentált összefoglalót arról, hogy a második világháborúban a berlini bunker elfoglalása korántsem jelentette a katonai és polgári erőfeszítések végét.





Olaszországban a legnagyobb sikert David Stafford skót történésznek a D-nap: visszaszámlálás című könyve aratta. A mű a `leghosszabb nap-ot`eleveníti fel a vezetőknek (Churchill, De Gaulle, Sztálin, Hitler) és azoknak a szempontjából, akik az első vonalban egyszerű katonaként, civilként harcoltak Európa felszabadításáért - írta a Corriere della Sera című milánói napilap. Szerepel a könyvben Glenn Dickin lövész, a 2400 kanadai egyike, akit egy repesz ölt meg a normandiai Fontaine-Henry temploma mellett. Hazájában testvéreinek minden elsőszülött fia az ő nevét viseli, és róla nevezték el Saskatchewanban a Dickin-tavat is.
Stafford könyvének fő forrásai a visszaemlékezések és a személyes levelezések. A mű egyik szereplője, Bill Tucker ejtőernyős már az 1943-as salernói partraszállást is átélte, amikor húszéves veteránként Normandiában harcolt a 82. hadosztály tagjaként. `A nevelés, amit a hadosztálynál kaptam, felbecsülhetetlen segítséget jelentett számomra, valahányszor nehéz munkát kellett elkezdenem és végigvinnem` - írta.
A könyvben azok is helyet kaptak, akik a maguk területén előkészítették a sikeres hadműveleteket: a rejtjelfejtők, illegális újságok írói, szerkesztői. Például Peter Moen, a legnagyobb illegális norvég lap főszerkesztője, akit a nácik elfogtak és börtönbe vetettek. Moan fogva tartása minden napján lejegyzett egy WC-papírra egy gondolatot. Halála és a háború után találták meg ezeket a feljegyzéseket a cellafal résében.
A katalán Juan Pujol a szövetségeseknek dolgozott Garbo fedőnéven, ugyanakkor beépült a németekhez is, akik Arabelként tartották számon. Az volt a feladata, hogy elhitesse a náci vezetőkkel: a partraszállás Normandiában csak megtévesztő manőver lesz, az igazit északabbra hajtják végre. Pujol 1944 decemberében magas brit kitüntetést kapott, majd eltűnt. 1984-ben tűnt fel ismét, amikor Fülöp, Edinburgh-i herceg köszönetet mondott neki azért, hogy hozzájárult a szövetségesek győzelméhez. `Garbo` 1988-ban halt meg Caracasban.
Természetesen nem hiányozhat a francia ellenállás sem, melynek tagjai a nagy nap előtt feszülten várták, mikor hangzik fel a rádióban Paul Verlaine Őszi sanzon című verse. Az ellenállók tudták, hogy ha a vers az `automne`(ősz) szóig eljut, közel a támadás időpontja.
1944. június 5-én Winston Churchill brit miniszterelnök táviratban közölte Joszif Sztálin szovjet vezetővel, hogy éjszaka megindul a hadi gépezet, ötezer hajóval és 11 ezer repülővel. Ugyanezen a napon Dwight D. Eisenhower tábornok, valószínűleg a balszerencse elűzésére, megfogalmazott egy másik telegramot: `Partraszállóinknak nem sikerült megvetniük a lábukat. Elrendeltem a visszavonulást.`Elküldésére szerencsére nem lett szükség.
http://209.85.129.132/search?q=cache:AaCeVz0t6coJ:www.mult-kor.hu/cikk.php%3Farticle%3D5647+David+Stafford&hl=hu&ct=clnk&cd=21&gl=hu&lr=lang_hu






A kiadó:
Ha az európai győzelem napjával zárjuk le a II. világháború európai részét – ahogy azt a legtöbben teszik –, akkor csak részben meséljük el a történetet. Egy háború nem akkor ér véget, amikor az utolsó lövések is eldördülnek. A legyőzött haderők katonái még hosszú ideig hadifoglyok maradnak, a sebesültek folyamatosan halnak meg, szülők kétségbeesetten keresik elveszett gyermekeiket, a győztesek pedig hozzálátnak az ellenséges vezetők felkutatásának, hogy biztosítsák a hosszan tartó békét.A Végjáték, 1945-tel a népszerű történész, David Stafford betömi a II. világháborúval kapcsolatos ismereteinken tátongó lyukat, és megmutatja, hogy a legtöbb ember számára az európai győzelem napja csupán röpke szünetet jelentett az események áradatában, és hogy a borzalmak és nehézségek még jóval azután is tartottak, hogy a szövetségesek elfogadták a náci Németország feltétel nélküli kapitulációját. Stafford naplókra, levelekre, személyes vallomásokra és visszaemlékezésekre támaszkodva zseniális módon szövi bele a mindennapi emberek életét a katonai és politikai vezetők machinációiba, hogy nyomon kövesse azokat a finom eseményeket, melyek a háború végső lezárásához, Hitler és Mussolini halálához, Buchenwald és Dachau felszabadításához, a szövetségesek és a Vörös Hadsereg versenyfutásához vezettek. Közben olyan figyelemre méltó férfiakkal és nőkkel találkozunk, mint Robert Ellis, az Olaszországban harcoló fiatal amerikai katona, aki megpróbálja megőrizni lelke épségét a csata brutalitásai közepette. Robert Reid, a George Patton hadseregével utazó középkorú haditudósító. Reginald Roy, a holland partoknál sokáig kitartó náci csapatok ellen küzdő kanadai katona, vagy Francesca Wilson, aki egy segélyszervezet munkatársaként elszántan próbál enyhíteni mindazon a szenvedésen, amit a háború hozott a kontinensre.A kritikusok által is méltatott Végjáték, 1945 lenyűgöző történelmi elbeszélés – a modern világ alakításában nagy szerepet játszó, három zűrzavaros hónap lebilincselő története.A SZERZŐDavid Stafford számos könyvet írt a hírszerzésről és a második világháborúról: Camp X, Roosevelt and Churchill: Men of Secrets, Spies Beneath Berlin, Secret Agent: The True Story of the Special Operations Executive és Tíz nappal a normandiai partraszállás előtt. A Kanadai Külügyi Intézet igazgatóhelyettese volt, jelenleg pedig az Edinburghi Egyetem II. Világháborús Kutatási Központjának kutatási igazgatója