A hétköznapi élet Széchenyi korában
Amikor még vízben úszva is pipáztak a magyarok
Fábri Anna
Corvina Kiadó
Miben különbözött az élet Széchenyi korában a maitól? És mi jellemezte?
-a gyermekek minden alkalommal kézcsókkal üdvözölték szüleiket
-a család biztonságot nyújtott. Magányosan csak a nagyon szegények és elesettek éltek.
-az apai hatalom már nem volt korlátlan, sokszor a női akarat kormányzott a családokban
-a házasságkötés még inkább családi, mint személyes ügy volt
-a sajtóban kibontakozik a válás lehetősége
-egyre inkább kívánatosabbá válik a házastársak egyenrangúsága
-a szülő nőhöz átmenetileg odaköltözik az édesanyja
-a fogva tartott nők kétharmadát gyermekgyilkosságért ítélték el
-altatóul a kisgyermekek szopacs-ot kaptak (mint én a főszerkesztőmtől-Timur Link) és mákgubó főzetet
-kevés volt az önálló női foglalkozás
-szociális érzékenységben a női jótékonykodó egyesületek élenjártak
-a nők elkötelezettek voltak a hazaszeretet iránt
-sokszor jobban lefoglalta a nőket a családi birtok irányítása, mint a gyermeknevelés
-az előkelőbb családokban nevelőket alkalmaztak
-a gyermekek kilenc órát dolgozhattak 16 éves korukig
-létrejönnek az első óvodák, noha Teleki Blanka törekvéseit nem kíséri egyértelmű rokonszenv
-a jó családból származó lány zongoraleckéket vesz
-az igazi szerelem kevés volt
-a házastársi kötelesség teljesítésében kívánatos volt, hogy a férj kecseivel éldessen
- Balatonfüreden igazi leányvásár volt
azaz
A gőzhaladású korszellem korában a hangászkárok a Kossuth-téren jelzik az erkölcsök csinosodását, ahol a parasztok hátára is veres dolmányt szabnak az ütlegvirtuóz gyaloghajdúk zajlik az arszlánok és delnők közt a társasági élet. Fényes nevű idegenek, félvérmágnások brillíroznak nyugdíjas katonatisztekkel és nemtelen honoráciorokkal. Hamuzsírfőzdéje révén a szolnoki polgár adóaránylag kap tűzifát. A Felber-féle csákógyár az egész osztrák birodalmi vasas vitézeket ellátja födelékkel. Komoly sikereket ért el mostanság a selyemtenyésztő részvénytársaság, amely egy szedertelepre épült, melyben a szép a hasznossal czélszerűsítve párosítva van. A két millió hernyó termeli a legfinomabb sálselymet. A piacok és vásárok biztonságáért a fő piaczbíró felel. A város hajdúi, a muskatérosok sem tétlenek. Szolnokon a gyár-és gyarmatáru czikkek honszerte a legolcsóbban kaphatni. A kisalföldi kocsisok sok gondot okoznak a tanácsnak, e kicsapongó ifjakat ugyanis nehéz dolog kellő fegyelemben és rendben tartani. A tanács munkáját segíti az árvagondnok és a két lámpagyujtogató. A női kedély finomítására semmi gond nincsen, az anyai hivatásróli oktatmány, mint szempirító dolog, száműzve, de a divat bolondságai annál buzgóbban terjesztve. Páratlan csínű színháza eléggé látogattatik, mert az unalmas téli estékben a vagyonosabb családoknak egyéb tennivalójuk nincsen.
Pazar képanyag. Litográfák, metszetek, rézkarcok, színes nyomatok. A kötet a család bemutatásával kezdődik (család, házasság, anyaság, a gyermekkor, szerelem, fizetett szerelem alcímekkel) A ruha és test fejezet tartalmazza a következő alcímeket: Az öltözködés, férfi-női, a szépség kellékei, a tisztaság fél siker, egészség, betegség, divatos gyógymódok. A lakás és kényelem fejezet szól a lakásokról, bútorokról, parkokról. Az étel és asztal gyűjtőcím pedig a kenyér, a táplálkozás rendje, a magyar konyha, beszerzés és raktározás, italok és dohányzás kérdéseivel foglalkozik. Időtöltés és szórakozás, Vallás és hitélet, a munka világa, ország és utazás, kormányzat és közigazgatás, társadalmi rend és intézmények, főváros születik – kérdései folytatják a reprezentatív munkát.
A kiadó
A Hétköznapi élet című sorozat új kötetében annak az időszaknak – az 1825 és 1848 közötti éveknek – a hétköznapjaiba kapunk bepillantást, amelyet reformkorként szokás emlegetni. A korszak legkiterjedtebb hatású közszereplője gróf Széchenyi István volt, aki változásokat kezdeményezett a mindennapi élet csaknem minden területén, és a nyugat-európai viselkedési minták, szokások elterjesztésében, a magyar nyelv hatókörének kiterjesztésében vagy a közlekedés korszerűsítésében senki máshoz nem mérhető eredményeket ért el.
A szerző, Fábri Anna történész szót ejt a korabeli Magyarország családjairól, öltözködéséről, lakásairól, ételeiről-italairól, szórakozásairól, vallásáról, munkakörülményeiről, kormányzásáról, társadalmi rendjéről vagy a főváros életéről. Az olvasmányosan megírt szöveget korabeli idézetek és mintegy 250 illusztráció gazdagítja, a pontosabb eligazodást pedig időrendi áttekintés és irodalomjegyzék segíti.
Utószó:
Wesselényi tollából
Párizs este igazán tündérvároshoz hasonló, s első látásra meglepő és elvakító. A remek világítás, az ízléses fényes boltok, a széles, szabad utcák két oldalán meseszerű, ragyogó látványt nyújtanak. L'Hotel des Princes-be szállottunk meg. Széchenyi nagyon szép lakosztályban, én egy kis szobácskában. ‒ Mindjárt útiruháinkban a Palais Royalba menénk. Itt az első pillantás a velencei Márkus-térre emlékeztet, de több fénnyel, ízléssel és élettel. A legnemesebb szellemi termékektől s a legszükségesebb használati cikkektől, a leghiúbb élvek s a legkeresettebb divatárukig minden található itt. Tudományos egyletek, olvasótermek, kávéházak, melyekben kizárólag politizálnak, játékbarlangok, kéteshírű korcsmák, a legelőkelőbb emberek s a legaljasabb csőcselék rikító ellentétben vannak itt együtt
„Ma D’Auvergne-el (Széchenyi Haushofmeister-jével)dissertálék nagyon hosszan politikáról. Egy szakács szájából következő-ket kelle hallanom: csak is a gazdaság felvirágoztatásábans a földmíves osztály előnybe részesítésében van az államigaz ereje. Ott, hol az ipar a manufactura s a kereskedelem azagricultura rovására emelkednek s ez a társadalmi osztály (aföldmíves) amaz (a kereskedő) alatt áll, tönkre megy a nemzetigaz cselekvő ereje. Az oly ország, mely existenciájának táplálékátnem belsejéből, hanem idegenből veszi, nem independenstöbbé, más natioktól függ s így létele bizonytalan, Róma is csakaddig volt igazán nagy, a míg konzuljait is az eke mellől hívta védelmére.Bécs 300.000 kardforgató polgárt tud előállítani s 3000munka által erőssé vált izmus falusi ember az egész halom susztertés szabót szét tudná kergetni. Róma óriási nagy volt és sajátsúlya alatt omlott össze, mert voltak jó törvényei naggyá lenni, denem nagynak maradni. Anglia is, kultúrában és nagyságban tánmár igen magasra hágott, de törvényhozói elég bölcsek valánakneki oly törvényeket adni, melyek nemcsak erőteljesen növekvőifjúságához, de hatalmas férfikorához is mérten elegendők valának.Az ˝o szemében – úgymond – legméltóbb existencia az önérzetáltal megédesített bírása és jó felhasználása, egy saját munkával,becsületesen megszerzett vagyonnak, azért is nem cserélnéfel sorsát egyikkel sem azon nagyméltóságú fecsérlőkével, kiknagyobb részt, egy érdem nélkül kapott vagyont gondtalanulelprédálnak. Ez az ember szakács és K. herceg szolgálatában volt.Ott, hol a rangsorozat nem pénz s nem egy nehány rongyos kutyabőrszerint megy, a moralis világban, d’Auvergne bizonyárainkább a herceg és K. még kuptájának is igen rossz lenne.”
Meghökkentően erényes lélek és útirajz , ami a zsibói bölény (Wesselényi Miklós” tollából fakad, dejszen panaszkodik is a testi erejéről közismert szerző, hogy el vagyon hízva nagyon. A vékony füzet minden oldalán átragyog az édesanyjához való feltétlen ragaszkodás. Keretét a kötetnek Széchenyivel való, sokszor ellentmondásos viszonya fogja egybe. A feltétlen odaadás váltakozik fenntartásokkal. Széchenyit nagyformátumú férfinak mondja, de nem hallgatja el, hogy a bortól estvére néha összeakad a lába a mi Stefinknek. Az útirajz írója sokszor szorong. Fél az erdélyi közvélekedéstől, amely úgy fogja fel barátságukat, mint egy gazdag nagyúr kegyét egy szegény ördöggel szemben.A sokszor megváltoztatott útiterv szerint nemcsak Párizst és Londont látogatták volna meg, hanem az USA-t is. Ez azonban elmaradt.Wesselényit nemcsak a lovak és lovardák, egy-egy kanca marja érdekli, de élénken részt vesz a kártyában és vadászatokon is, s hajlamait a szépnem iránt sem titkolja. Számomra a legérdekesebb, amit az európaiságról vall Goethe és Schiller kapcsán.
2009. május 8., péntek
2009. május 1., péntek
Én is Kovács vagyok!
Az enyészpont művészete
Avagy én is Kovács vagyok!
430 oldalon át gótika,
gótikus regény nélkül
Magyar turistacsoport a Louvre-ban. Megilletődötten járják a termeket. Itt vannak a vidéki Kovácsék is, akik évek óta spóroltak a költséges utazásra. A körséta végén a csoportot kalauzoló idegenvezető így szól:- És akinek még bármilyen művészettörténeti problémája volna, kérdezze meg nyugodtan.Kovácsné keze izgatottan lendül a magasba:- Tessék mondani, mitől olyan fényes itt a padló?
A gótika
Hogyan lehetséges, őrmester elvtárs, hogy ezt a bazi nagy gépet el tudják rabolni? Úgy, tizedes elvtárs, hogy megvárják, amíg fölszáll, s amikor ilyen pici lesz, akkor rabolják el.
Corvina Kiadó
"A művészet a létezés legendája és nem tükre, a realitás kifejezése és nem birtoklása - állítás és nem saját tulajdon." (Hauser Arnold)
Vigyázz, ebből kollokválni fogsz!
Timur Link
Roppant figyelemre méltó, hogy a matematika után nem sokkal az európai festészetben is megjelent a nulla, s azonnal úr lett. A művészettörténészek úgy tartják, hogy Giotto (1266-1337) fedezte föl a perspektívát. A reneszánsz tette kötelezővé. Lényege az enyészpont. Az a képzeletbeli pont a képen, amelyben a látvány a nullába fut, és ott elenyészik. Természetesen addig is tudták az emberek és a festők, hogy az előttünk álló ház nagyobbnak látszik az utca végén lévőnél, de lényegtelennek, sőt, értelmi csalódásnak tekintették. Bizonyára ismerték a régi rendőrviccet: Hogyan lehetséges, őrmester elvtárs, hogy ezt a bazi nagy gépet el tudják rabolni? Úgy, tizedes elvtárs, hogy megvárják, amíg fölszáll, s amikor ilyen pici lesz, akkor rabolják el.
A régebbi műveken ábrázolt alakok szent térben jelentek meg. Arányaik, színeik az örök rendhez, a kozmoszhoz igazodtak. Akár csak a mai gyermekrajzokon. A fáraó is azért nagyobb alattvalóinál, mert ő a földi isten. A bayeuxi faliszőnyeg készítői ne tudták volna, hogy mekkora hajókon keltek át a normann lovagok Angliába? De nem akartak lemenni a viccbeli rendőrök szintjére.
Az enyészpont bevezetése egyenlő a mű deszakralizálásával, mert azt jelenti, hogy transzcendens dimenziót fizikaira, optikaira cseréljük. Nem csak a kép került ki a szentség köréből, hanem a szemlélő is, hiszen a mű enyészpontja egyúttal kijelöli az innenső oldalon a közönség nézőpontját, mi több, helyzetét is – szintén az optikai, tehát a fizikai térben.(Czakó Gábor)
A XII. század elejétől a társadalom átalakulásával és a gazdaság fellendülésével a kultúra is virágzásnak indul. Súlypontja a kolostorokból, uralkodói és főúri udvarokból a népesedő városokba tevődik át. Egyházi és lovagi kultúra mellett polgári kultúra alakul ki. Ezek alapja továbbra is a vallás, de a korai középkor misztikus, a túlvilágra összpontosuló gondolkodását a földi élet, a valóság felé forduló, racionális szemlélet váltja fel. Az emberek látóköre kitágul.
(By© Rajkó Félix
Egy ritka női név: Lajos.
Ezt a mondatot akkor fogod majd megérteni, amikor már késő lesz.)
A Corvina Kiadó grandiózus vállalkozása a gótikus képző és építészettörténet bemutatásra vállalkozott. Csak ott tesz kitérőt- irodalmilag-ahol ez indokolt, mint például Giotto, és Dante kapcsolatánál. Egy pillantás erejéig mi is szerepelünk a kötetben, Tino di Camaino magyarországi Mária síremléke kapcsán. Totálisnak nevezhető áttekintés. Hisz nemcsak a katedrálisokkal, székesegyházakkal foglalkozik a rendkívül színvonalas kötet, de vázákkal, festményekkel, festett üvegekkel, szószékekkel, feliratokkal, szignókkal, önarcképekkel, síremlékekkel, festett baldachinokkal, gótikus szobrokkal, apszisokkal, mozaikokkal, üvegfestéssel, freskókkal, freskóciklusokkal, a Vasari-féle híres Giotto életrajzzal, középkori műhelyekkel, sekrestyékkel, miniatúrákkal, szakrális és világi ötvösművészetekkel egyaránt.
A várak és magánpaloták bemutatása pedig csak csokireszelék a habostortán.
Földrajzilag is színes a palettája a kötetnek, mondhatni perspektívája van. A valaha barbárnak tartott, mára azonban a legkreatívabbnak mondott művészettörténeti korszakot bemutató, enciklopédikus értékű szakmunka kispórólja az elméleti, hosszú bevezetőt. Konkrét példák sokaságán át tárgyalja azonban kimerítően a gótikát.
Párizs mellől indulunk, ahol Szent Dénes elsétált a levágott fejével, s borzalmak helyett vár bennünket Sugar apát hagyatéka, a Saint Denis hagyatéka.A róla elnevezett váza elemzése után egy igaz nagyágyú és elemzése következik, a párizsi Notre Dame, most tudjuk csak értékelni igazán Quasimodo akrobatamutatványait. A chartre-i székesegyház láthatjuk végre Krisztust, mint bírót.(a múltkor igen szigorú volt velem, de szabadlábon védekezem- Rajkó Félix). A Saint Chapelle katedrálisában vár bennünket Krisztus töviskoronája és a lángoló gótika. És már ott is állhatunk a reimsi katedrális előtt. És még csak a 47.oldalon járunk. Egy újabb Notre-Dame vár bennünket, de ezúttal Laonban, egy eleve bazilikálisnak tervezett remekével, s a nagy durranás a harmadik Notre Dame: ezúttal Amiens-ben.
Lábjegyzet: Mi a közös Poe, Strindberg, Lovecraft, Blixen, Dagerman, Bowie, Freddie Wadling, Inger Edelfeldt, Neil Gaiman és Mare Kandre művészetében? Valamennyien tudatosan írtak olyan szövegeket, amelyek az 1700-as években Angliában Horace Walpole, Ann Radcliffe és mások által létrehozott gótikus hagyományhoz kapcsolódnak.”
Mi gótika és miben tér el a rémromantikától és a rémtörténetektől? Hogyan néz ki ma a gótika hagyománya? És hogyan befolyásolta az olyan kulturális termékeket – az irodalmon kívül -, mint a film, képregény, rock, hardrock, punk, gothrock, szerepjáték, számítógépes játék stb.?
Ezekre a kérdésekre kaphattunk választ Mattias Fyhr egésznapos előadásából, amit a témában írt könyveire alapozott.
Lovecraft a temetőben adott randevút a barátnőjének. Hát, ízlés dolga.
Mattias Fyhr a könyvében négy svéd regényt részletesen is elemez. Közülük az egyik egy ifjúsági regény, ami 1982-ben jelent meg. A szerző Inger Edelfeldt, a címe Juliane och jag (Juliane és én). A könyvből később film is készült. Az elemzésből nemcsak az derül ki, hogy a regény kiváló, hanem az is, hogy Inger Edelfeldt jól ismeri a gótikus irodalmat.
Nem maradhat ki a kötetből a bécsi, kölni, prágai, magdeburgi székesegyház sem, külön fejezet kap a ciszterci gótika, majd a nagy angliai katedrális elemzése és képanyaga következik. A spanyol gótikával másik fejezet foglalkozik. Itt kérdezi meg nevemben Lakhész Szókratésztől, hogy miért talált kincs a fejfájás, de hát a Tőkét is kiadták képregényben, s Batman is csak Szent Sebestyént majmolja.
Nyilván a legterjedelmesebb fejezet az itáliai gótikával foglalkozik. Pisano, Cambio, Jacopo Torriti, Cimabue, Duccio, az arisztokratikus Simone Martini és az isteni Giotto. Már csak könnyed levezetés a Limbourgh fivérek realista miniatúrái.
Harcászati és védelmi szempontból jön a slusszpoén: a fénis-i vár, és II. Frigyes dél-itáliai magánerődítményei -tiszteltetem a Védelmi Minisztert, volt munkatársa: Timur Link.(a szerk.)
A nemzetközi kapcsolatok, a keresztes háborúk és a növekvő hatósugarú kereskedelem révén egyre szélesebb rétegek ismerkednek meg távoli országok jobbára magasabb kultúrájával, aminek hatása minden téren érvényesül.
A tudományok a vallás tanításaira épülnek. Művelői kizárólag papok, szerzetesek. Ők foglalják össze a hittudomány és a hét szabad művészetből (grammatika, logika, retorika, aritmetika, geometria, zene, asztronómia) összetevődő bölcselet tanításait az ún. skolasztika tanrendszerébe. Ebben helyet kapnak római írók mellett a főként arab közvetítésscl megismert antik görög tudósok és filozófusok, elsősorban Arisztotelész gondolatai, művei is. A tudományok fejlesztésében és terjesztésében a kolostori és káptalani iskolák helyett a XI. század végétől sorra alakuló, részben hittudományos és bölcseleti, részben jogi és orvosi egyetemeknek van döntő szerepe. Ezeken papok mellett egyre népesebb világi, részben polgári értelmiség nevelődik. Ez is elősegíti a városokban új, magas színvonalú polgári kultúra kialakulását.
A mezőgazdaság és az ipar fejlődését gyakorlati találmányok és felfedezések mellett Bizáncból és az araboktól átvett ismeretek, eljárások és szerkezetek segítik. Döntő jelentőségű a puskapor feltalálása és a tűzfegyverek elterjedése a XIV. század második felében. Ez a hadviselés és a katonai szervezet átalakulásához, a hadiépítészet fejlődéséhez vezet. Hatása az élet minden területén jelentkezik.
A gótika sokrétű, belső ellentmondásoktól és ellentétektől feszülő gazdag világát, a társadalom alapvető változásait az irodalom és a képzőművészetek is tükrözik.
A kor irodalmában vallásos költészet és próza mellett megjelennek a lovagregények, regényes történeti krónikák, virágzik a lovagi szerelmes költészet, amelyet követ a polgári verselés. A kor irodalmának legkimagaslóbb egyénisége, a polgári gondolat legteljesebb kifejezője a firenzei Dante Alighieri(1265-1321).
A képzőművészetek, szobrászat és festészet szervesen kapcsolódnak az építészethez, de a kor folyamán fokozott jelentőséget nyernek az építészettől független, önálló alkotások, így a táblaképek is. A formanyelv továbbra is kötött. Az ábrázolás korábbi, sematikus merevsége azonban fokozatosan feloldódik. A szimbolikus ábrázolásmód helyett az eseményeket elbeszélő és az érzéseket kifejező, a természet megfigyeléseiről tanúskodó, valósághűbb művészet fejlődik ki.
A híres "Lovas" a bambergi székesegyház belsejében. Föltehetően a Szent György-téma egy 1235-ben készült német változata, bár az egyik hagyomány szerint III. Konrád császárt, a másik szerint a magyar Szent Istvánt ábrázolja. Ez a lovasszobor a román kori szobrászat dekoratív értékeivel a gótika expresszív humanizmusát állítja szembe.
A gótikus szobrászat kiemelkedő emlékei Franciaországban a párizsi, Chartres-i, Reims-i, Amiens-i székesegyházak gazdag szobordísze; a burgundiai késő gótikus legjelesebb mesterének, Claus Sluternek főműve a Mózes-kút Dijonban: Németországban Magdeburg, Bamberg és Naumburg székesegyházainak szobrai és a faszobrászat alkotásai, a szárnyasoltárok. Ezek egyik legnagyobb késői mestere Veit Stoss Itáliában a kor kiemelkedő művészegyénisége Niccolo Pisano, fő műve a pisai Battistero szószéke, amely arányaiban és formálásmódjában az antik római művészet erős hatását mutatja.
(http://209.85.129.132/search?q=cache:xJDVZTBCtYoJ:www.sulinet.hu/eletmod/hogyantovabb/tovabbtanulas/elokeszito/muveszettortenet/5het/index5.html+g%C3%B3tika&cd=3&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&lr=lang_enlang_hulang_delang_itlang_es)
Arnold Schönberg úgy érezte, el kell törölnie a tonalitást a zeneszerzésben, és ez, legalábbis számára, lehetségessé vált azáltal, hogy kifejlesztette a tizenkét hangú skála technikáját. Később akadémikusabb követői bebizonyították, hogy ezzel a módszerrel nagyon könnyű hagyományos dallamokat írni. Még később John Cage megtehette, hogy egy C-dúr hármashangzat fűrész-zúgás mellett szóljon, mivel addigra a hármashangzatról másképpen gondolkodtak - nem mint valami zenei szükségszerűségről, hanem mint egy hangról, amely éppen annyira érdekes, mint bármelyik másik hang.
By© Rajkó Félix
www.corvinakiado.hu
corvina@lira.hu
Giulia Marrucchi– Elena Nesti– Cristina Sirigatti
Gótikus művészet
A kötet a gótikus művészettel foglalkozik, megszületésétől (amely Franciaországhoz köthető) kibontakozásáig és Európa-szerte való elterjedéséig.
A könyv bemutatja a legnevezetesebb, Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban található építészeti emlékeket (katedrálisokat, templomokat, világi épületeket). Emellett szemléletes képet kapunk a XII-XIV. század festészetéről, szobrászatáról és iparművészetéről, valamint a kor fontosabb művészeinek gazdag életpályájáról is.
Avagy én is Kovács vagyok!
430 oldalon át gótika,
gótikus regény nélkül
Magyar turistacsoport a Louvre-ban. Megilletődötten járják a termeket. Itt vannak a vidéki Kovácsék is, akik évek óta spóroltak a költséges utazásra. A körséta végén a csoportot kalauzoló idegenvezető így szól:- És akinek még bármilyen művészettörténeti problémája volna, kérdezze meg nyugodtan.Kovácsné keze izgatottan lendül a magasba:- Tessék mondani, mitől olyan fényes itt a padló?
A gótika
Hogyan lehetséges, őrmester elvtárs, hogy ezt a bazi nagy gépet el tudják rabolni? Úgy, tizedes elvtárs, hogy megvárják, amíg fölszáll, s amikor ilyen pici lesz, akkor rabolják el.
Corvina Kiadó
"A művészet a létezés legendája és nem tükre, a realitás kifejezése és nem birtoklása - állítás és nem saját tulajdon." (Hauser Arnold)
Vigyázz, ebből kollokválni fogsz!
Timur Link
Roppant figyelemre méltó, hogy a matematika után nem sokkal az európai festészetben is megjelent a nulla, s azonnal úr lett. A művészettörténészek úgy tartják, hogy Giotto (1266-1337) fedezte föl a perspektívát. A reneszánsz tette kötelezővé. Lényege az enyészpont. Az a képzeletbeli pont a képen, amelyben a látvány a nullába fut, és ott elenyészik. Természetesen addig is tudták az emberek és a festők, hogy az előttünk álló ház nagyobbnak látszik az utca végén lévőnél, de lényegtelennek, sőt, értelmi csalódásnak tekintették. Bizonyára ismerték a régi rendőrviccet: Hogyan lehetséges, őrmester elvtárs, hogy ezt a bazi nagy gépet el tudják rabolni? Úgy, tizedes elvtárs, hogy megvárják, amíg fölszáll, s amikor ilyen pici lesz, akkor rabolják el.
A régebbi műveken ábrázolt alakok szent térben jelentek meg. Arányaik, színeik az örök rendhez, a kozmoszhoz igazodtak. Akár csak a mai gyermekrajzokon. A fáraó is azért nagyobb alattvalóinál, mert ő a földi isten. A bayeuxi faliszőnyeg készítői ne tudták volna, hogy mekkora hajókon keltek át a normann lovagok Angliába? De nem akartak lemenni a viccbeli rendőrök szintjére.
Az enyészpont bevezetése egyenlő a mű deszakralizálásával, mert azt jelenti, hogy transzcendens dimenziót fizikaira, optikaira cseréljük. Nem csak a kép került ki a szentség köréből, hanem a szemlélő is, hiszen a mű enyészpontja egyúttal kijelöli az innenső oldalon a közönség nézőpontját, mi több, helyzetét is – szintén az optikai, tehát a fizikai térben.(Czakó Gábor)
A XII. század elejétől a társadalom átalakulásával és a gazdaság fellendülésével a kultúra is virágzásnak indul. Súlypontja a kolostorokból, uralkodói és főúri udvarokból a népesedő városokba tevődik át. Egyházi és lovagi kultúra mellett polgári kultúra alakul ki. Ezek alapja továbbra is a vallás, de a korai középkor misztikus, a túlvilágra összpontosuló gondolkodását a földi élet, a valóság felé forduló, racionális szemlélet váltja fel. Az emberek látóköre kitágul.
(By© Rajkó Félix
Egy ritka női név: Lajos.
Ezt a mondatot akkor fogod majd megérteni, amikor már késő lesz.)
A Corvina Kiadó grandiózus vállalkozása a gótikus képző és építészettörténet bemutatásra vállalkozott. Csak ott tesz kitérőt- irodalmilag-ahol ez indokolt, mint például Giotto, és Dante kapcsolatánál. Egy pillantás erejéig mi is szerepelünk a kötetben, Tino di Camaino magyarországi Mária síremléke kapcsán. Totálisnak nevezhető áttekintés. Hisz nemcsak a katedrálisokkal, székesegyházakkal foglalkozik a rendkívül színvonalas kötet, de vázákkal, festményekkel, festett üvegekkel, szószékekkel, feliratokkal, szignókkal, önarcképekkel, síremlékekkel, festett baldachinokkal, gótikus szobrokkal, apszisokkal, mozaikokkal, üvegfestéssel, freskókkal, freskóciklusokkal, a Vasari-féle híres Giotto életrajzzal, középkori műhelyekkel, sekrestyékkel, miniatúrákkal, szakrális és világi ötvösművészetekkel egyaránt.
A várak és magánpaloták bemutatása pedig csak csokireszelék a habostortán.
Földrajzilag is színes a palettája a kötetnek, mondhatni perspektívája van. A valaha barbárnak tartott, mára azonban a legkreatívabbnak mondott művészettörténeti korszakot bemutató, enciklopédikus értékű szakmunka kispórólja az elméleti, hosszú bevezetőt. Konkrét példák sokaságán át tárgyalja azonban kimerítően a gótikát.
Párizs mellől indulunk, ahol Szent Dénes elsétált a levágott fejével, s borzalmak helyett vár bennünket Sugar apát hagyatéka, a Saint Denis hagyatéka.A róla elnevezett váza elemzése után egy igaz nagyágyú és elemzése következik, a párizsi Notre Dame, most tudjuk csak értékelni igazán Quasimodo akrobatamutatványait. A chartre-i székesegyház láthatjuk végre Krisztust, mint bírót.(a múltkor igen szigorú volt velem, de szabadlábon védekezem- Rajkó Félix). A Saint Chapelle katedrálisában vár bennünket Krisztus töviskoronája és a lángoló gótika. És már ott is állhatunk a reimsi katedrális előtt. És még csak a 47.oldalon járunk. Egy újabb Notre-Dame vár bennünket, de ezúttal Laonban, egy eleve bazilikálisnak tervezett remekével, s a nagy durranás a harmadik Notre Dame: ezúttal Amiens-ben.
Lábjegyzet: Mi a közös Poe, Strindberg, Lovecraft, Blixen, Dagerman, Bowie, Freddie Wadling, Inger Edelfeldt, Neil Gaiman és Mare Kandre művészetében? Valamennyien tudatosan írtak olyan szövegeket, amelyek az 1700-as években Angliában Horace Walpole, Ann Radcliffe és mások által létrehozott gótikus hagyományhoz kapcsolódnak.”
Mi gótika és miben tér el a rémromantikától és a rémtörténetektől? Hogyan néz ki ma a gótika hagyománya? És hogyan befolyásolta az olyan kulturális termékeket – az irodalmon kívül -, mint a film, képregény, rock, hardrock, punk, gothrock, szerepjáték, számítógépes játék stb.?
Ezekre a kérdésekre kaphattunk választ Mattias Fyhr egésznapos előadásából, amit a témában írt könyveire alapozott.
Lovecraft a temetőben adott randevút a barátnőjének. Hát, ízlés dolga.
Mattias Fyhr a könyvében négy svéd regényt részletesen is elemez. Közülük az egyik egy ifjúsági regény, ami 1982-ben jelent meg. A szerző Inger Edelfeldt, a címe Juliane och jag (Juliane és én). A könyvből később film is készült. Az elemzésből nemcsak az derül ki, hogy a regény kiváló, hanem az is, hogy Inger Edelfeldt jól ismeri a gótikus irodalmat.
Nem maradhat ki a kötetből a bécsi, kölni, prágai, magdeburgi székesegyház sem, külön fejezet kap a ciszterci gótika, majd a nagy angliai katedrális elemzése és képanyaga következik. A spanyol gótikával másik fejezet foglalkozik. Itt kérdezi meg nevemben Lakhész Szókratésztől, hogy miért talált kincs a fejfájás, de hát a Tőkét is kiadták képregényben, s Batman is csak Szent Sebestyént majmolja.
Nyilván a legterjedelmesebb fejezet az itáliai gótikával foglalkozik. Pisano, Cambio, Jacopo Torriti, Cimabue, Duccio, az arisztokratikus Simone Martini és az isteni Giotto. Már csak könnyed levezetés a Limbourgh fivérek realista miniatúrái.
Harcászati és védelmi szempontból jön a slusszpoén: a fénis-i vár, és II. Frigyes dél-itáliai magánerődítményei -tiszteltetem a Védelmi Minisztert, volt munkatársa: Timur Link.(a szerk.)
A nemzetközi kapcsolatok, a keresztes háborúk és a növekvő hatósugarú kereskedelem révén egyre szélesebb rétegek ismerkednek meg távoli országok jobbára magasabb kultúrájával, aminek hatása minden téren érvényesül.
A tudományok a vallás tanításaira épülnek. Művelői kizárólag papok, szerzetesek. Ők foglalják össze a hittudomány és a hét szabad művészetből (grammatika, logika, retorika, aritmetika, geometria, zene, asztronómia) összetevődő bölcselet tanításait az ún. skolasztika tanrendszerébe. Ebben helyet kapnak római írók mellett a főként arab közvetítésscl megismert antik görög tudósok és filozófusok, elsősorban Arisztotelész gondolatai, művei is. A tudományok fejlesztésében és terjesztésében a kolostori és káptalani iskolák helyett a XI. század végétől sorra alakuló, részben hittudományos és bölcseleti, részben jogi és orvosi egyetemeknek van döntő szerepe. Ezeken papok mellett egyre népesebb világi, részben polgári értelmiség nevelődik. Ez is elősegíti a városokban új, magas színvonalú polgári kultúra kialakulását.
A mezőgazdaság és az ipar fejlődését gyakorlati találmányok és felfedezések mellett Bizáncból és az araboktól átvett ismeretek, eljárások és szerkezetek segítik. Döntő jelentőségű a puskapor feltalálása és a tűzfegyverek elterjedése a XIV. század második felében. Ez a hadviselés és a katonai szervezet átalakulásához, a hadiépítészet fejlődéséhez vezet. Hatása az élet minden területén jelentkezik.
A gótika sokrétű, belső ellentmondásoktól és ellentétektől feszülő gazdag világát, a társadalom alapvető változásait az irodalom és a képzőművészetek is tükrözik.
A kor irodalmában vallásos költészet és próza mellett megjelennek a lovagregények, regényes történeti krónikák, virágzik a lovagi szerelmes költészet, amelyet követ a polgári verselés. A kor irodalmának legkimagaslóbb egyénisége, a polgári gondolat legteljesebb kifejezője a firenzei Dante Alighieri(1265-1321).
A képzőművészetek, szobrászat és festészet szervesen kapcsolódnak az építészethez, de a kor folyamán fokozott jelentőséget nyernek az építészettől független, önálló alkotások, így a táblaképek is. A formanyelv továbbra is kötött. Az ábrázolás korábbi, sematikus merevsége azonban fokozatosan feloldódik. A szimbolikus ábrázolásmód helyett az eseményeket elbeszélő és az érzéseket kifejező, a természet megfigyeléseiről tanúskodó, valósághűbb művészet fejlődik ki.
A híres "Lovas" a bambergi székesegyház belsejében. Föltehetően a Szent György-téma egy 1235-ben készült német változata, bár az egyik hagyomány szerint III. Konrád császárt, a másik szerint a magyar Szent Istvánt ábrázolja. Ez a lovasszobor a román kori szobrászat dekoratív értékeivel a gótika expresszív humanizmusát állítja szembe.
A gótikus szobrászat kiemelkedő emlékei Franciaországban a párizsi, Chartres-i, Reims-i, Amiens-i székesegyházak gazdag szobordísze; a burgundiai késő gótikus legjelesebb mesterének, Claus Sluternek főműve a Mózes-kút Dijonban: Németországban Magdeburg, Bamberg és Naumburg székesegyházainak szobrai és a faszobrászat alkotásai, a szárnyasoltárok. Ezek egyik legnagyobb késői mestere Veit Stoss Itáliában a kor kiemelkedő művészegyénisége Niccolo Pisano, fő műve a pisai Battistero szószéke, amely arányaiban és formálásmódjában az antik római művészet erős hatását mutatja.
(http://209.85.129.132/search?q=cache:xJDVZTBCtYoJ:www.sulinet.hu/eletmod/hogyantovabb/tovabbtanulas/elokeszito/muveszettortenet/5het/index5.html+g%C3%B3tika&cd=3&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&lr=lang_enlang_hulang_delang_itlang_es)
Arnold Schönberg úgy érezte, el kell törölnie a tonalitást a zeneszerzésben, és ez, legalábbis számára, lehetségessé vált azáltal, hogy kifejlesztette a tizenkét hangú skála technikáját. Később akadémikusabb követői bebizonyították, hogy ezzel a módszerrel nagyon könnyű hagyományos dallamokat írni. Még később John Cage megtehette, hogy egy C-dúr hármashangzat fűrész-zúgás mellett szóljon, mivel addigra a hármashangzatról másképpen gondolkodtak - nem mint valami zenei szükségszerűségről, hanem mint egy hangról, amely éppen annyira érdekes, mint bármelyik másik hang.
By© Rajkó Félix
www.corvinakiado.hu
corvina@lira.hu
Giulia Marrucchi– Elena Nesti– Cristina Sirigatti
Gótikus művészet
A kötet a gótikus művészettel foglalkozik, megszületésétől (amely Franciaországhoz köthető) kibontakozásáig és Európa-szerte való elterjedéséig.
A könyv bemutatja a legnevezetesebb, Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban található építészeti emlékeket (katedrálisokat, templomokat, világi épületeket). Emellett szemléletes képet kapunk a XII-XIV. század festészetéről, szobrászatáról és iparművészetéről, valamint a kor fontosabb művészeinek gazdag életpályájáról is.
nolblog.hu » szobavankiado » bejegyzések
nolblog.hu » szobavankiado » bejegyzések
Blogkritika
Nívós könyvet hozott számomra a posta. Az Ad Librum kiadójától.
E-book, avagy válogatás a kortárs naplóírók munkáiból címmel.
Bialko László Gergő szerkesztésében mintegy 370 oldalon keresztül régi, és új ismerőseim sorait olvashattam örömmel.
Egyetértek a főszerkesztővel: Minden napló őszinte, még akkor is, ha magunkat akarjuk becsapni.
De mit kezdjen a kritikus, akit a főszerkesztő csap be?
Mert az előzetes írásbeli egyeztetés ellenére sem találni a nívós, olvasmányos, jól megszerkesztett kötetben Rajkó Félix, Dandy Waarhool, Timur Link, Marlon Brandy, Link Floyd, Szasa Kolesznyikov egyetlen kötőszavát sem. Biztos nem tűnt fel neki, hogy az Amerikai Népszava Irodalmi Kerekasztalánál csalfa trillákat hangásztam olykor.
Körömre nézés és reklám után visszajövünk
Török Szultán
Blogkritika
Nívós könyvet hozott számomra a posta. Az Ad Librum kiadójától.
E-book, avagy válogatás a kortárs naplóírók munkáiból címmel.
Bialko László Gergő szerkesztésében mintegy 370 oldalon keresztül régi, és új ismerőseim sorait olvashattam örömmel.
Egyetértek a főszerkesztővel: Minden napló őszinte, még akkor is, ha magunkat akarjuk becsapni.
De mit kezdjen a kritikus, akit a főszerkesztő csap be?
Mert az előzetes írásbeli egyeztetés ellenére sem találni a nívós, olvasmányos, jól megszerkesztett kötetben Rajkó Félix, Dandy Waarhool, Timur Link, Marlon Brandy, Link Floyd, Szasa Kolesznyikov egyetlen kötőszavát sem. Biztos nem tűnt fel neki, hogy az Amerikai Népszava Irodalmi Kerekasztalánál csalfa trillákat hangásztam olykor.
Körömre nézés és reklám után visszajövünk
Török Szultán
2009. február 3., kedd
1945
David Stafford: Végjáték, 1945
Gold Book Kiadó
A háború első áldozata az igazság, s soha nem fejeződik be azzal, hogy kitűzik a fehér zászlót.
A híres egyetemi professzor (Stafford) már korábban nagy port kavart fel, amikor azt állította, hogy Churchill megvesztegette Franco tábornokait, hogy biztosítsa Spanyolország kimaradásáét a II. világháborúból. Mostani könyve legalább ennyi izgalmat rejt magában.
http://archiv.nyugatijelen.com/1999/1999%20oktober/okt.%2029%20pentek/PDF/4.pdf
Kerekes Tamás
Amerikai Népszava
www.nepszava.com
Most a II. világháború utolsó fázisával foglalkozik 500 oldalas könyvében. Mint írja, a háborúk soha nem érnek véget a harcok befejezésével, és a katonai győzelem önmagában nem garantálja a békét. Kissé emlékeztet engem ez a szituáció a Valahol Európában c. filmmel, amiből megtudható, hogy a fegyverek lassan hallgatnak el, a polgári lakosságnak egyszerre megküzdenie az éhínséggel, járványokkal, hajléktalansággal és ezer más problémával, amit egy fehér zászló kitűzése sehol sem oldott meg Európában. A sebesültek folyamatosan halnak meg, és a hajléktalanok fedelet keresnek. A szülők elvesztett gyermekeik után kutatnak a romok között, a családok és barátok kétségbeesett módon próbálnak újraegyesülni. A legyőzött seregek katonáira hosszú hetek, hónapok várnak a hadifogolytáborokban, sok esetben egy távoli országban. A győztesek kezében a kard nem válik egy csapásra ekeszervvá. Vadásznak az ellenség vezetőire, konfrontálódnak azokkal, akik folytatni akarják a harcot, és keményen küzdenek az új rend bevezetéséért. A béke csak ezután következhet. Mert a békéhez több kell, mint a konfliktus hiánya, és sokkal nehezebb felépíteni, mint romba dönteni a városokat. A győzelem napja (1945. május 8.) félrevezető: katonai szemszögből, hisz a harcok sok helyen még ezután is folytak. Ám, ahol a konfliktus véget ért, a szövetséges katonák ott sem dobhatták félre a fegyvereiket, hogy egy kiadós ünneplés után hazatérhessenek. Épp ellenkezőleg, a legtöbbjük számára a győzelem napja csupán egy rövid szünet voltv a folyamatos egyenruha-viselésben és fegyveres szolgálatban. 1945-ben a háború utóhatásai ugyanolyan megterhelőnek bizonyultak, mint maguk a harcok.Több millió ellenséges katona elhelyezése; a fosztogatások, a tüntetések és a céltalan erőszak mielőbbi felszámolása. Az alapszolgáltatások-elektromosság, gáz, víz, szennyelvezetés-visszaállítása. A tönkretett utak, vasútvonalak és telefonhálózatok megjavítása. Az európai arany és műkincskészlet nagyszabású fosztogatásának megállítása. És még a béke szó jelentése egyértelmű: egyesek kimerültek, másikuk örül, hogy túlélte a háborút, de a másik az idealizmusát vesztette el. A dokumentumregény valódi és fiktív szövetséges katonák szemszögéből ábrázolják az erőfeszítéseket. A legmegrázóbb a számomra azonban a Claus Stauffenberg ezredes családjával történt események leírása volt. Gyakorlatilag a rokonok is polgári hadifoglyok voltak a Wermacht kezében, s bármikor halálbüntetés várt rájuk.
Soha nem olvastam ilyen totális, részletes, jól dokumentált összefoglalót arról, hogy a második világháborúban a berlini bunker elfoglalása korántsem jelentette a katonai és polgári erőfeszítések végét.
Olaszországban a legnagyobb sikert David Stafford skót történésznek a D-nap: visszaszámlálás című könyve aratta. A mű a `leghosszabb nap-ot`eleveníti fel a vezetőknek (Churchill, De Gaulle, Sztálin, Hitler) és azoknak a szempontjából, akik az első vonalban egyszerű katonaként, civilként harcoltak Európa felszabadításáért - írta a Corriere della Sera című milánói napilap. Szerepel a könyvben Glenn Dickin lövész, a 2400 kanadai egyike, akit egy repesz ölt meg a normandiai Fontaine-Henry temploma mellett. Hazájában testvéreinek minden elsőszülött fia az ő nevét viseli, és róla nevezték el Saskatchewanban a Dickin-tavat is.
Stafford könyvének fő forrásai a visszaemlékezések és a személyes levelezések. A mű egyik szereplője, Bill Tucker ejtőernyős már az 1943-as salernói partraszállást is átélte, amikor húszéves veteránként Normandiában harcolt a 82. hadosztály tagjaként. `A nevelés, amit a hadosztálynál kaptam, felbecsülhetetlen segítséget jelentett számomra, valahányszor nehéz munkát kellett elkezdenem és végigvinnem` - írta.
A könyvben azok is helyet kaptak, akik a maguk területén előkészítették a sikeres hadműveleteket: a rejtjelfejtők, illegális újságok írói, szerkesztői. Például Peter Moen, a legnagyobb illegális norvég lap főszerkesztője, akit a nácik elfogtak és börtönbe vetettek. Moan fogva tartása minden napján lejegyzett egy WC-papírra egy gondolatot. Halála és a háború után találták meg ezeket a feljegyzéseket a cellafal résében.
A katalán Juan Pujol a szövetségeseknek dolgozott Garbo fedőnéven, ugyanakkor beépült a németekhez is, akik Arabelként tartották számon. Az volt a feladata, hogy elhitesse a náci vezetőkkel: a partraszállás Normandiában csak megtévesztő manőver lesz, az igazit északabbra hajtják végre. Pujol 1944 decemberében magas brit kitüntetést kapott, majd eltűnt. 1984-ben tűnt fel ismét, amikor Fülöp, Edinburgh-i herceg köszönetet mondott neki azért, hogy hozzájárult a szövetségesek győzelméhez. `Garbo` 1988-ban halt meg Caracasban.
Természetesen nem hiányozhat a francia ellenállás sem, melynek tagjai a nagy nap előtt feszülten várták, mikor hangzik fel a rádióban Paul Verlaine Őszi sanzon című verse. Az ellenállók tudták, hogy ha a vers az `automne`(ősz) szóig eljut, közel a támadás időpontja.
1944. június 5-én Winston Churchill brit miniszterelnök táviratban közölte Joszif Sztálin szovjet vezetővel, hogy éjszaka megindul a hadi gépezet, ötezer hajóval és 11 ezer repülővel. Ugyanezen a napon Dwight D. Eisenhower tábornok, valószínűleg a balszerencse elűzésére, megfogalmazott egy másik telegramot: `Partraszállóinknak nem sikerült megvetniük a lábukat. Elrendeltem a visszavonulást.`Elküldésére szerencsére nem lett szükség.
http://209.85.129.132/search?q=cache:AaCeVz0t6coJ:www.mult-kor.hu/cikk.php%3Farticle%3D5647+David+Stafford&hl=hu&ct=clnk&cd=21&gl=hu&lr=lang_hu
A kiadó:
Ha az európai győzelem napjával zárjuk le a II. világháború európai részét – ahogy azt a legtöbben teszik –, akkor csak részben meséljük el a történetet. Egy háború nem akkor ér véget, amikor az utolsó lövések is eldördülnek. A legyőzött haderők katonái még hosszú ideig hadifoglyok maradnak, a sebesültek folyamatosan halnak meg, szülők kétségbeesetten keresik elveszett gyermekeiket, a győztesek pedig hozzálátnak az ellenséges vezetők felkutatásának, hogy biztosítsák a hosszan tartó békét.A Végjáték, 1945-tel a népszerű történész, David Stafford betömi a II. világháborúval kapcsolatos ismereteinken tátongó lyukat, és megmutatja, hogy a legtöbb ember számára az európai győzelem napja csupán röpke szünetet jelentett az események áradatában, és hogy a borzalmak és nehézségek még jóval azután is tartottak, hogy a szövetségesek elfogadták a náci Németország feltétel nélküli kapitulációját. Stafford naplókra, levelekre, személyes vallomásokra és visszaemlékezésekre támaszkodva zseniális módon szövi bele a mindennapi emberek életét a katonai és politikai vezetők machinációiba, hogy nyomon kövesse azokat a finom eseményeket, melyek a háború végső lezárásához, Hitler és Mussolini halálához, Buchenwald és Dachau felszabadításához, a szövetségesek és a Vörös Hadsereg versenyfutásához vezettek. Közben olyan figyelemre méltó férfiakkal és nőkkel találkozunk, mint Robert Ellis, az Olaszországban harcoló fiatal amerikai katona, aki megpróbálja megőrizni lelke épségét a csata brutalitásai közepette. Robert Reid, a George Patton hadseregével utazó középkorú haditudósító. Reginald Roy, a holland partoknál sokáig kitartó náci csapatok ellen küzdő kanadai katona, vagy Francesca Wilson, aki egy segélyszervezet munkatársaként elszántan próbál enyhíteni mindazon a szenvedésen, amit a háború hozott a kontinensre.A kritikusok által is méltatott Végjáték, 1945 lenyűgöző történelmi elbeszélés – a modern világ alakításában nagy szerepet játszó, három zűrzavaros hónap lebilincselő története.A SZERZŐDavid Stafford számos könyvet írt a hírszerzésről és a második világháborúról: Camp X, Roosevelt and Churchill: Men of Secrets, Spies Beneath Berlin, Secret Agent: The True Story of the Special Operations Executive és Tíz nappal a normandiai partraszállás előtt. A Kanadai Külügyi Intézet igazgatóhelyettese volt, jelenleg pedig az Edinburghi Egyetem II. Világháborús Kutatási Központjának kutatási igazgatója
Gold Book Kiadó
A háború első áldozata az igazság, s soha nem fejeződik be azzal, hogy kitűzik a fehér zászlót.
A híres egyetemi professzor (Stafford) már korábban nagy port kavart fel, amikor azt állította, hogy Churchill megvesztegette Franco tábornokait, hogy biztosítsa Spanyolország kimaradásáét a II. világháborúból. Mostani könyve legalább ennyi izgalmat rejt magában.
http://archiv.nyugatijelen.com/1999/1999%20oktober/okt.%2029%20pentek/PDF/4.pdf
Kerekes Tamás
Amerikai Népszava
www.nepszava.com
Most a II. világháború utolsó fázisával foglalkozik 500 oldalas könyvében. Mint írja, a háborúk soha nem érnek véget a harcok befejezésével, és a katonai győzelem önmagában nem garantálja a békét. Kissé emlékeztet engem ez a szituáció a Valahol Európában c. filmmel, amiből megtudható, hogy a fegyverek lassan hallgatnak el, a polgári lakosságnak egyszerre megküzdenie az éhínséggel, járványokkal, hajléktalansággal és ezer más problémával, amit egy fehér zászló kitűzése sehol sem oldott meg Európában. A sebesültek folyamatosan halnak meg, és a hajléktalanok fedelet keresnek. A szülők elvesztett gyermekeik után kutatnak a romok között, a családok és barátok kétségbeesett módon próbálnak újraegyesülni. A legyőzött seregek katonáira hosszú hetek, hónapok várnak a hadifogolytáborokban, sok esetben egy távoli országban. A győztesek kezében a kard nem válik egy csapásra ekeszervvá. Vadásznak az ellenség vezetőire, konfrontálódnak azokkal, akik folytatni akarják a harcot, és keményen küzdenek az új rend bevezetéséért. A béke csak ezután következhet. Mert a békéhez több kell, mint a konfliktus hiánya, és sokkal nehezebb felépíteni, mint romba dönteni a városokat. A győzelem napja (1945. május 8.) félrevezető: katonai szemszögből, hisz a harcok sok helyen még ezután is folytak. Ám, ahol a konfliktus véget ért, a szövetséges katonák ott sem dobhatták félre a fegyvereiket, hogy egy kiadós ünneplés után hazatérhessenek. Épp ellenkezőleg, a legtöbbjük számára a győzelem napja csupán egy rövid szünet voltv a folyamatos egyenruha-viselésben és fegyveres szolgálatban. 1945-ben a háború utóhatásai ugyanolyan megterhelőnek bizonyultak, mint maguk a harcok.Több millió ellenséges katona elhelyezése; a fosztogatások, a tüntetések és a céltalan erőszak mielőbbi felszámolása. Az alapszolgáltatások-elektromosság, gáz, víz, szennyelvezetés-visszaállítása. A tönkretett utak, vasútvonalak és telefonhálózatok megjavítása. Az európai arany és műkincskészlet nagyszabású fosztogatásának megállítása. És még a béke szó jelentése egyértelmű: egyesek kimerültek, másikuk örül, hogy túlélte a háborút, de a másik az idealizmusát vesztette el. A dokumentumregény valódi és fiktív szövetséges katonák szemszögéből ábrázolják az erőfeszítéseket. A legmegrázóbb a számomra azonban a Claus Stauffenberg ezredes családjával történt események leírása volt. Gyakorlatilag a rokonok is polgári hadifoglyok voltak a Wermacht kezében, s bármikor halálbüntetés várt rájuk.
Soha nem olvastam ilyen totális, részletes, jól dokumentált összefoglalót arról, hogy a második világháborúban a berlini bunker elfoglalása korántsem jelentette a katonai és polgári erőfeszítések végét.
Olaszországban a legnagyobb sikert David Stafford skót történésznek a D-nap: visszaszámlálás című könyve aratta. A mű a `leghosszabb nap-ot`eleveníti fel a vezetőknek (Churchill, De Gaulle, Sztálin, Hitler) és azoknak a szempontjából, akik az első vonalban egyszerű katonaként, civilként harcoltak Európa felszabadításáért - írta a Corriere della Sera című milánói napilap. Szerepel a könyvben Glenn Dickin lövész, a 2400 kanadai egyike, akit egy repesz ölt meg a normandiai Fontaine-Henry temploma mellett. Hazájában testvéreinek minden elsőszülött fia az ő nevét viseli, és róla nevezték el Saskatchewanban a Dickin-tavat is.
Stafford könyvének fő forrásai a visszaemlékezések és a személyes levelezések. A mű egyik szereplője, Bill Tucker ejtőernyős már az 1943-as salernói partraszállást is átélte, amikor húszéves veteránként Normandiában harcolt a 82. hadosztály tagjaként. `A nevelés, amit a hadosztálynál kaptam, felbecsülhetetlen segítséget jelentett számomra, valahányszor nehéz munkát kellett elkezdenem és végigvinnem` - írta.
A könyvben azok is helyet kaptak, akik a maguk területén előkészítették a sikeres hadműveleteket: a rejtjelfejtők, illegális újságok írói, szerkesztői. Például Peter Moen, a legnagyobb illegális norvég lap főszerkesztője, akit a nácik elfogtak és börtönbe vetettek. Moan fogva tartása minden napján lejegyzett egy WC-papírra egy gondolatot. Halála és a háború után találták meg ezeket a feljegyzéseket a cellafal résében.
A katalán Juan Pujol a szövetségeseknek dolgozott Garbo fedőnéven, ugyanakkor beépült a németekhez is, akik Arabelként tartották számon. Az volt a feladata, hogy elhitesse a náci vezetőkkel: a partraszállás Normandiában csak megtévesztő manőver lesz, az igazit északabbra hajtják végre. Pujol 1944 decemberében magas brit kitüntetést kapott, majd eltűnt. 1984-ben tűnt fel ismét, amikor Fülöp, Edinburgh-i herceg köszönetet mondott neki azért, hogy hozzájárult a szövetségesek győzelméhez. `Garbo` 1988-ban halt meg Caracasban.
Természetesen nem hiányozhat a francia ellenállás sem, melynek tagjai a nagy nap előtt feszülten várták, mikor hangzik fel a rádióban Paul Verlaine Őszi sanzon című verse. Az ellenállók tudták, hogy ha a vers az `automne`(ősz) szóig eljut, közel a támadás időpontja.
1944. június 5-én Winston Churchill brit miniszterelnök táviratban közölte Joszif Sztálin szovjet vezetővel, hogy éjszaka megindul a hadi gépezet, ötezer hajóval és 11 ezer repülővel. Ugyanezen a napon Dwight D. Eisenhower tábornok, valószínűleg a balszerencse elűzésére, megfogalmazott egy másik telegramot: `Partraszállóinknak nem sikerült megvetniük a lábukat. Elrendeltem a visszavonulást.`Elküldésére szerencsére nem lett szükség.
http://209.85.129.132/search?q=cache:AaCeVz0t6coJ:www.mult-kor.hu/cikk.php%3Farticle%3D5647+David+Stafford&hl=hu&ct=clnk&cd=21&gl=hu&lr=lang_hu
A kiadó:
Ha az európai győzelem napjával zárjuk le a II. világháború európai részét – ahogy azt a legtöbben teszik –, akkor csak részben meséljük el a történetet. Egy háború nem akkor ér véget, amikor az utolsó lövések is eldördülnek. A legyőzött haderők katonái még hosszú ideig hadifoglyok maradnak, a sebesültek folyamatosan halnak meg, szülők kétségbeesetten keresik elveszett gyermekeiket, a győztesek pedig hozzálátnak az ellenséges vezetők felkutatásának, hogy biztosítsák a hosszan tartó békét.A Végjáték, 1945-tel a népszerű történész, David Stafford betömi a II. világháborúval kapcsolatos ismereteinken tátongó lyukat, és megmutatja, hogy a legtöbb ember számára az európai győzelem napja csupán röpke szünetet jelentett az események áradatában, és hogy a borzalmak és nehézségek még jóval azután is tartottak, hogy a szövetségesek elfogadták a náci Németország feltétel nélküli kapitulációját. Stafford naplókra, levelekre, személyes vallomásokra és visszaemlékezésekre támaszkodva zseniális módon szövi bele a mindennapi emberek életét a katonai és politikai vezetők machinációiba, hogy nyomon kövesse azokat a finom eseményeket, melyek a háború végső lezárásához, Hitler és Mussolini halálához, Buchenwald és Dachau felszabadításához, a szövetségesek és a Vörös Hadsereg versenyfutásához vezettek. Közben olyan figyelemre méltó férfiakkal és nőkkel találkozunk, mint Robert Ellis, az Olaszországban harcoló fiatal amerikai katona, aki megpróbálja megőrizni lelke épségét a csata brutalitásai közepette. Robert Reid, a George Patton hadseregével utazó középkorú haditudósító. Reginald Roy, a holland partoknál sokáig kitartó náci csapatok ellen küzdő kanadai katona, vagy Francesca Wilson, aki egy segélyszervezet munkatársaként elszántan próbál enyhíteni mindazon a szenvedésen, amit a háború hozott a kontinensre.A kritikusok által is méltatott Végjáték, 1945 lenyűgöző történelmi elbeszélés – a modern világ alakításában nagy szerepet játszó, három zűrzavaros hónap lebilincselő története.A SZERZŐDavid Stafford számos könyvet írt a hírszerzésről és a második világháborúról: Camp X, Roosevelt and Churchill: Men of Secrets, Spies Beneath Berlin, Secret Agent: The True Story of the Special Operations Executive és Tíz nappal a normandiai partraszállás előtt. A Kanadai Külügyi Intézet igazgatóhelyettese volt, jelenleg pedig az Edinburghi Egyetem II. Világháborús Kutatási Központjának kutatási igazgatója
Párizs nem ereszt
Párizs nem ereszt
Az év legszebb könyve
Kerekes Tamás
Amerikai Népszava
www.nepszava.com
Párizsba többnyire vonattal érkeznek a magyarok. Kivétel Kassák, akinek elhiszem, hogy gyalog ment. A hordárok rajától elvarázsolt pályaudvar az érkezés és indulás szimbolikus színtere, a vágyak és remények kiindulópontja, a csalódások helyszíne. Honfitársainknak Párizs a Gare de l'Estnél kezdődik. Hevesi András írja: A németeket Goethe megajándékozta Rómával, a franciákat Maurras megajándékozta Athénnal, bennünket, magyarokat a költő: Ady - Kerekes Tamás - megajándékozott egy párizsi pályaudvarral. Karácsony Benő az utazás előtti lelkes mámorában a város "maradéktalan elfogyasztására" rendezkedett be: "A nagy Párizst fogom látni,a mély Párizst, a füstös falakat, tele hirdetésekkel, a furcsa nevű kabarékat napóleoni obeliszket, szellemes kalapos lányokat, a metrót, az utcákat, az olvasmányaimat és mindent." Picasso barátja a párizsi éjszaka fotósa, Brassai, így érkezett: "Délelőtt fél tízkor futottunk be a pályaudvarra. Több útitársammal autótaxin érkeztem a rue Delambre-ba és vertem fel hajnali álmából Tihanyit. Most napi nyolc frankért lakom két sarokkal odébb. Az emberek kedvesek és közvetlenek, egy kis utánajárással lehet majd műtermet szereznem. Megjelentem már a Rotonde-ban, ez a montparnasse-i művésztanya. Micsoda kedves, aranyos nők. Békebeli croissantok, briósok, articsókák, habkönnyű ételek, elragadó nők. A kávéházakban minden ingyen van, a cipők szépen az ajtó elé rakva, utcán, áruházakban mindenben szabadon turkálhatsz, mert minden a vevők becsületére van bízva, különösen hat mindez Románia után." A kötet kissé módosít a megszokott író-arcképeken, néhol... Endre de Ady... "Párizsról le kell beszéljelek, azt hiszem, ha most kijönnél, még jobban csalódnál abban a buta Mah-Jong partiban, amelyet a Baedeckerek Paris néven neveznek. Hogy Adym, ez az iszákos hülye mit látott Párizsban, az más lapra tartozik. Itt egyáltalán nem lehet ámulni, hacsak azon nem, hogy miként lehet annyi utolsó piszkos krajzleráj egy rakáson, mint itt." - József Attila. Nem kell ácskapcsot vernünk egy kultusz koporsójába, de Henry Miller és Braque barátja, Brassai is megjegyzi, hogy Ady le akart ugrani az Eiffel torony tetejéről. Párizst azonban neki köszönhetjük. A kötet pedig elsősorban az írók Párizs-élményét rögzíti. A zarándoklat a 19. században indul, és a második világháborúig tart. Regényességét ennek a korszaknak és kapcsolatnak ma már megmosolyogjuk: írók, akik német újságírócápák megrendelésére gátlástalanul gyártják a hamis interjúkat a világnagyságokkal, szélhámosságokkal tartották fel magukat, kigépeltek régi újságcikkeket, és mint eredetit eladták a szerkesztőnek, hálásak voltak, ha a honoráriumból egy kiadós ebédre futotta. Ne felejtsük, hogy Párizs Gorcsev Iván és Vanek úr városa is, nem kell csodálkoznunk Brassai ijedelmén, aki meginterjúvolt egy bárót, a cikket eladta, és felröppent a hír: a báró már két éve halott... Ebben a bohém légkörben először a Hét, a Magyar Géniusz, a Budapesti Hírlap, majd a Nyugat újságírói (Justh Zsigmond, Szomory Dezső, Heltai Jenő, Ady Endre, Szini Gyula stb.) küldik írásaikat a boulevardokon sétáló elegáns tízezerről. Kiállításokról, szalonokról, társasági és politikai szenzációkról, egzotikus uralkodók látogatásáról, színházi bemutatókról, a csillogó, mulató, mondén világról, a szabadság, a demokrácia és a választások hazájáról. Az 1900-as párizsi világkiállításra kiutazó Jókai Mórnak neves francia írók, művészek adnak fényes estélyeket, Justh Zsigmond pedig a nagy Sarah Bernhardt szűk baráti köréhez tartozik. Szomoryt maga Dumas támogatja és Daudet. A várost azóta felfedezők Ady lábnyomában lépkednek, már mi is tudjuk, hogy Párizsban hol lejt a járda... A kötetet a megérkezés, a pályaudvar, a város élménye, a művésznegyed, a honvágy színes fejezetei tagolják, és négy kitünő tollal megírt esszé zárja. A kiállításba - ennek a lenyomata ez a páratlanul szépen kivitelezett kötet - bekerült néhány magángyűjtőktől, társintézményektől kölcsönzött műtárgy, Réth Alfréd festménye egy párizsi megállóról, Nemes Lampérth, Czóbel Béla, Csáky József, Vaszary János, Rippl-Rónai József francia hatást tükröző művei. Így egészült ki a magyar irodalom képviselőinek küzdelme, hogy francia földön elfogadtassák alkotásaikat az ecset nemzetközi nyelvét használó festők sikeresebb törekvésének eredményével. A kötet illusztrációi szenzációsak. Korabeli városrészletek, fotók, metszetek, egy csoportképen Brassai, Bölöni,és André Kertész. Ady vasúti bérlete és névjegye (Redacteur-Correspondant Des Journaux Hongrois), József Attila párizsi anzixkártyája József Jolánnak, Bölöni György igazolványa a Salon D'Automne nyomtatott kártyáján, Tihanyi Lajos és Pór Bertalan képek. A kötet pontosított eddigi ismereteimen is. Magamtól nem gondoltam volna, hogy a francia egzisztencializmus-a kortársak szerint legtehetségesebb alakja, Paul Nizan - mondott 1939-ben a párizsi Ady emlékünnepélyen üdvözlő beszédet. Kerekes Tamás Párizs nem ereszt el Petőfi Irodalmi Múzeum Szerkesztette Cséve Anna, a kiállítást rendezte E. Csorba Csilla A tanulmányokat a kötet szövegét írták: Beke László, E. Csorba Csilla, Tverdota György, Design: Kaszta Móni
Az év legszebb könyve
Kerekes Tamás
Amerikai Népszava
www.nepszava.com
Párizsba többnyire vonattal érkeznek a magyarok. Kivétel Kassák, akinek elhiszem, hogy gyalog ment. A hordárok rajától elvarázsolt pályaudvar az érkezés és indulás szimbolikus színtere, a vágyak és remények kiindulópontja, a csalódások helyszíne. Honfitársainknak Párizs a Gare de l'Estnél kezdődik. Hevesi András írja: A németeket Goethe megajándékozta Rómával, a franciákat Maurras megajándékozta Athénnal, bennünket, magyarokat a költő: Ady - Kerekes Tamás - megajándékozott egy párizsi pályaudvarral. Karácsony Benő az utazás előtti lelkes mámorában a város "maradéktalan elfogyasztására" rendezkedett be: "A nagy Párizst fogom látni,a mély Párizst, a füstös falakat, tele hirdetésekkel, a furcsa nevű kabarékat napóleoni obeliszket, szellemes kalapos lányokat, a metrót, az utcákat, az olvasmányaimat és mindent." Picasso barátja a párizsi éjszaka fotósa, Brassai, így érkezett: "Délelőtt fél tízkor futottunk be a pályaudvarra. Több útitársammal autótaxin érkeztem a rue Delambre-ba és vertem fel hajnali álmából Tihanyit. Most napi nyolc frankért lakom két sarokkal odébb. Az emberek kedvesek és közvetlenek, egy kis utánajárással lehet majd műtermet szereznem. Megjelentem már a Rotonde-ban, ez a montparnasse-i művésztanya. Micsoda kedves, aranyos nők. Békebeli croissantok, briósok, articsókák, habkönnyű ételek, elragadó nők. A kávéházakban minden ingyen van, a cipők szépen az ajtó elé rakva, utcán, áruházakban mindenben szabadon turkálhatsz, mert minden a vevők becsületére van bízva, különösen hat mindez Románia után." A kötet kissé módosít a megszokott író-arcképeken, néhol... Endre de Ady... "Párizsról le kell beszéljelek, azt hiszem, ha most kijönnél, még jobban csalódnál abban a buta Mah-Jong partiban, amelyet a Baedeckerek Paris néven neveznek. Hogy Adym, ez az iszákos hülye mit látott Párizsban, az más lapra tartozik. Itt egyáltalán nem lehet ámulni, hacsak azon nem, hogy miként lehet annyi utolsó piszkos krajzleráj egy rakáson, mint itt." - József Attila. Nem kell ácskapcsot vernünk egy kultusz koporsójába, de Henry Miller és Braque barátja, Brassai is megjegyzi, hogy Ady le akart ugrani az Eiffel torony tetejéről. Párizst azonban neki köszönhetjük. A kötet pedig elsősorban az írók Párizs-élményét rögzíti. A zarándoklat a 19. században indul, és a második világháborúig tart. Regényességét ennek a korszaknak és kapcsolatnak ma már megmosolyogjuk: írók, akik német újságírócápák megrendelésére gátlástalanul gyártják a hamis interjúkat a világnagyságokkal, szélhámosságokkal tartották fel magukat, kigépeltek régi újságcikkeket, és mint eredetit eladták a szerkesztőnek, hálásak voltak, ha a honoráriumból egy kiadós ebédre futotta. Ne felejtsük, hogy Párizs Gorcsev Iván és Vanek úr városa is, nem kell csodálkoznunk Brassai ijedelmén, aki meginterjúvolt egy bárót, a cikket eladta, és felröppent a hír: a báró már két éve halott... Ebben a bohém légkörben először a Hét, a Magyar Géniusz, a Budapesti Hírlap, majd a Nyugat újságírói (Justh Zsigmond, Szomory Dezső, Heltai Jenő, Ady Endre, Szini Gyula stb.) küldik írásaikat a boulevardokon sétáló elegáns tízezerről. Kiállításokról, szalonokról, társasági és politikai szenzációkról, egzotikus uralkodók látogatásáról, színházi bemutatókról, a csillogó, mulató, mondén világról, a szabadság, a demokrácia és a választások hazájáról. Az 1900-as párizsi világkiállításra kiutazó Jókai Mórnak neves francia írók, művészek adnak fényes estélyeket, Justh Zsigmond pedig a nagy Sarah Bernhardt szűk baráti köréhez tartozik. Szomoryt maga Dumas támogatja és Daudet. A várost azóta felfedezők Ady lábnyomában lépkednek, már mi is tudjuk, hogy Párizsban hol lejt a járda... A kötetet a megérkezés, a pályaudvar, a város élménye, a művésznegyed, a honvágy színes fejezetei tagolják, és négy kitünő tollal megírt esszé zárja. A kiállításba - ennek a lenyomata ez a páratlanul szépen kivitelezett kötet - bekerült néhány magángyűjtőktől, társintézményektől kölcsönzött műtárgy, Réth Alfréd festménye egy párizsi megállóról, Nemes Lampérth, Czóbel Béla, Csáky József, Vaszary János, Rippl-Rónai József francia hatást tükröző művei. Így egészült ki a magyar irodalom képviselőinek küzdelme, hogy francia földön elfogadtassák alkotásaikat az ecset nemzetközi nyelvét használó festők sikeresebb törekvésének eredményével. A kötet illusztrációi szenzációsak. Korabeli városrészletek, fotók, metszetek, egy csoportképen Brassai, Bölöni,és André Kertész. Ady vasúti bérlete és névjegye (Redacteur-Correspondant Des Journaux Hongrois), József Attila párizsi anzixkártyája József Jolánnak, Bölöni György igazolványa a Salon D'Automne nyomtatott kártyáján, Tihanyi Lajos és Pór Bertalan képek. A kötet pontosított eddigi ismereteimen is. Magamtól nem gondoltam volna, hogy a francia egzisztencializmus-a kortársak szerint legtehetségesebb alakja, Paul Nizan - mondott 1939-ben a párizsi Ady emlékünnepélyen üdvözlő beszédet. Kerekes Tamás Párizs nem ereszt el Petőfi Irodalmi Múzeum Szerkesztette Cséve Anna, a kiállítást rendezte E. Csorba Csilla A tanulmányokat a kötet szövegét írták: Beke László, E. Csorba Csilla, Tverdota György, Design: Kaszta Móni
2009. február 1., vasárnap
Mindenttudó
Ben Schott
Schott-féle sokmindentudó
Magvető Kiadó
Minden, amit a világról tudni érdekes
A kötet valódi mindentudó, de azért nem vállal felelősséget, ha Ön rossz lapokat játszik meg a pókeren, vagy arra alkalmatlan napon vonja fel az Egyesült Királyság lobogóját, nem elég hosszú a cipőfűzője, vagy valami falrengető huncutságot mond svédül.
A kötet részletesen beszámol a brit kalapadóról (eltörölték -Kerekes Tamás), s akkurátusan párosítja a cipőnk kapcsán a lyukpárok számát a cipőfűző kellő hosszával. Itt láttam be, hogy eddig tévelygés volt az életem. Azaz, kevés voltam eddig, a kötet szavaival élvén, mint mákos tekercsben az önindukció. A kötet alaposan foglalkozik az amerikai elnökök politikai HOVATARTOZSÁVA , ÉS HOGY MELYIK ÉVBEN LETTEK MERÉNYLETEK ÁLDOZATAI. Aztán a londoni Temze hidak teljes felsorolását kapjuk. A kötetről Schrődinger professzor jut eszembe, aki épp a kellő helyen és időben jegyezte meg Princetonról, hogy komoly ember nem tartózkodhat huzamosabb ideig olyan helyen, ahol a legkiválóbb bor is csak másodosztályú.
A kiadó:
A könyv, amelyet, bár letehetetlen, mégsem lehet egy ültő helyünkben elolvasni. A könyv, amely nem enciklopédia, nem szótár, nem almanach, nem antológia, nem lexikon, nem kincsestár, nem közhelygyűjtemény, nem kisokos és nem vademecum – hanem mindez együtt! A könyv, amelyből kiderül, hány és mekkora lyukhoz milyen hosszú cipőfűző – vagy miféle golfütő dukál. A könyv, amelyből megtudhatja, hogyan haltak meg a burmai királyok, mely országokban kötelező szavazni, ki kicsoda Dante Poklának bugyraiban – és megannyi más hasznos és haszontalan adatot, amelyek nélkül élni lehet ugyan, de aligha érdekes..
A Schott-féle könyv a nehezen körvonalazható általános műveltséget próbálja gesztusok szintjén meghatározni, bekalkulálva azt, hogy más tartozott az általános műveltségbe 1900-ban, 1960-ban, és a kétezres években. Bár a kézikönyv elegáns, formátumra nosztalgikus kiadvány, mégis korszerű tudást sűrített bele a szerző. Oscar Wilde paradoxonjaitól az internet szlengen és a ruházati jelzéseken át azt is megtudhatjuk, hogy a Beatles slágerek milyen hosszú ideig vezetették az angol listát.
A Schott-féle sokmindenttudó újragondolta és újraértelmezte a klasszikus tipográfiát. A kötet - mely a szórakoztató és a praktikus tudás tára - magyar mutáció, hisz megtalálható benne Kölcsey Himnusza, Budapest gyógyfürdői, de még a magyar uralkodók is. Megtudhatjuk belőle, hogy mi volt a Titanic menüje, hogy a korán elhunyt popsztárok milyen halálokban távoztak a pop neonfényes Mennyországába. Marc Bolan vezetés közbeni „fatúladagolás következtében” halt meg. A „fatúladagolás” annyit tesz: fának ütközött és meghalt.
http://www.lira.hu/index.php?action=kiado&ki_azon=magveto&p_azon=reszlet&kid=1216
A KönyvesBlog véleménye:
Meghökkentő kiadvánnyal rukkolt elő a Magvető Kiadó. Egy tökéletesen használhatatlan, mégis nélkülözhetetlen darabbal. Az ötlet nagyszerű: összesűríti a világ legjelentéktelenebb érdekességeit, ökörségeit és a valóban hasznos, ám a köztudatban mégis hiányosan, zavarosan élő ismereteket. A könyv úgy letehetetlen, hogy valójában olvashatatlan. A fülszövegnek tökéletesen igaza van: az addikció már az első harminc másodperc után diagnosztizálható, az olvasó ugyanis innen kezdve idegesen és mohó türelmetlenséggel szaladgál előre-hátra az oldalak között, hogy további érdekességekre meg égbekiáltó baromságokra akadjon. Ez a lázas érdeklődés ugyan nem tart sokáig, de addig elég intenzív.A sokkmindentudó azokat a tudnivalókat, ismeretek gyűjti össze, amik senkit nem érdekelnek, mégis mindenkit feldobnak. Pontosabban mindenki jól elvan anélkül, hogy tisztában lenne velük, mégis hiányolja az ismeretüket. Ha valaki megkérdezi, hogy mennyi is az egyhüvelyknyi, akkor a társaságban mindenki összevissza beszél, bambán nézegeti a hüvelykujját, felelőtlenül dobálózik számokkal, meg centikkel, miközben nagy eséllyel dunsztja sincs róla. De senkiben meg sem fordul a késztetés legeslegkisebb, parányi szikrája sem, hogy felemelje a hátsófelét a kanapéról és utánanézzen az interneten, neadjisten kutatni kezdjen egy ötkötetes enciklopédiában. . Ha hirtelen eszünkbe jut valami ehhez hasonló, a köztudatban zavarosan élő ismeretanyag, akkor nagy eséllyel megtalálhatjuk ebben a kötetecskében. A hátsó fülszövegen már semmilyen marketing szöveg nem olvasható: az élet öt alapmércéjét láthatjuk itt (cm, hüvelyk, pont, agate, ciceró) stilizált vonalzókkal szemléltetve a méretüket. Aztán belelapozunk találomra és hopp: SMS- rövidítések. Például: 4szmkzt ~ négyszemközt, hi7&lN ~ hihetetlen. Ugyanitt a másik oldalon: kiterjesztett szorzótábla. Aztán korán elhunyt popsztárok listája. Meg az angol királynő beszállítói, ahonnan megtudhatjuk, kivel készítet skót dudát, illetve kitől vesz benzint az angol királynő. Végre kiderül, hogy mit is jelentenek azok az idióta mosásra vonatkozó jelzések a ruháink belső részén a fehér bilétán. Mellette meg a másik oldalon Liszt Ferenc legfontosabb kitüntetéseit olvashatjuk naprendszerünk bolygóinak legfontosabb adatai és az 1953-as aranycsapat névsora társaságában. Aztán prímszámok, Morse-jelek, Magyar uralkodók, a Titanic ellátmánya, Laborvizsgálatok (vérvétel) normáleredményei.
Szentenciák: csak ízelítőül
Kevés vagy, mint dobostortában a ritmusérzék, és még jobb: stoptáblán a retorika..A kötetet a kulturpart.hu is szemlézte:
http://209.85.129.132/search?q=cache:hSdS4O9Lm5YJ:konyves.blog.hu/2008/02/05/a_hidrogenpotencialtol_a_tojasmeretekig+Ben+Schott&hl=hu&ct=clnk&cd=17&gl=hu
magveto@lira.hu
magveto.kiado@lira.hu
janos.lia@lira.hu
pap.zoltan@lira.hu
Összeállította:
Kerekes Tamás
Amerikai Népszava
www.nepszava.com
Schott-féle sokmindentudó
Magvető Kiadó
Minden, amit a világról tudni érdekes
A kötet valódi mindentudó, de azért nem vállal felelősséget, ha Ön rossz lapokat játszik meg a pókeren, vagy arra alkalmatlan napon vonja fel az Egyesült Királyság lobogóját, nem elég hosszú a cipőfűzője, vagy valami falrengető huncutságot mond svédül.
A kötet részletesen beszámol a brit kalapadóról (eltörölték -Kerekes Tamás), s akkurátusan párosítja a cipőnk kapcsán a lyukpárok számát a cipőfűző kellő hosszával. Itt láttam be, hogy eddig tévelygés volt az életem. Azaz, kevés voltam eddig, a kötet szavaival élvén, mint mákos tekercsben az önindukció. A kötet alaposan foglalkozik az amerikai elnökök politikai HOVATARTOZSÁVA , ÉS HOGY MELYIK ÉVBEN LETTEK MERÉNYLETEK ÁLDOZATAI. Aztán a londoni Temze hidak teljes felsorolását kapjuk. A kötetről Schrődinger professzor jut eszembe, aki épp a kellő helyen és időben jegyezte meg Princetonról, hogy komoly ember nem tartózkodhat huzamosabb ideig olyan helyen, ahol a legkiválóbb bor is csak másodosztályú.
A kiadó:
A könyv, amelyet, bár letehetetlen, mégsem lehet egy ültő helyünkben elolvasni. A könyv, amely nem enciklopédia, nem szótár, nem almanach, nem antológia, nem lexikon, nem kincsestár, nem közhelygyűjtemény, nem kisokos és nem vademecum – hanem mindez együtt! A könyv, amelyből kiderül, hány és mekkora lyukhoz milyen hosszú cipőfűző – vagy miféle golfütő dukál. A könyv, amelyből megtudhatja, hogyan haltak meg a burmai királyok, mely országokban kötelező szavazni, ki kicsoda Dante Poklának bugyraiban – és megannyi más hasznos és haszontalan adatot, amelyek nélkül élni lehet ugyan, de aligha érdekes..
A Schott-féle könyv a nehezen körvonalazható általános műveltséget próbálja gesztusok szintjén meghatározni, bekalkulálva azt, hogy más tartozott az általános műveltségbe 1900-ban, 1960-ban, és a kétezres években. Bár a kézikönyv elegáns, formátumra nosztalgikus kiadvány, mégis korszerű tudást sűrített bele a szerző. Oscar Wilde paradoxonjaitól az internet szlengen és a ruházati jelzéseken át azt is megtudhatjuk, hogy a Beatles slágerek milyen hosszú ideig vezetették az angol listát.
A Schott-féle sokmindenttudó újragondolta és újraértelmezte a klasszikus tipográfiát. A kötet - mely a szórakoztató és a praktikus tudás tára - magyar mutáció, hisz megtalálható benne Kölcsey Himnusza, Budapest gyógyfürdői, de még a magyar uralkodók is. Megtudhatjuk belőle, hogy mi volt a Titanic menüje, hogy a korán elhunyt popsztárok milyen halálokban távoztak a pop neonfényes Mennyországába. Marc Bolan vezetés közbeni „fatúladagolás következtében” halt meg. A „fatúladagolás” annyit tesz: fának ütközött és meghalt.
http://www.lira.hu/index.php?action=kiado&ki_azon=magveto&p_azon=reszlet&kid=1216
A KönyvesBlog véleménye:
Meghökkentő kiadvánnyal rukkolt elő a Magvető Kiadó. Egy tökéletesen használhatatlan, mégis nélkülözhetetlen darabbal. Az ötlet nagyszerű: összesűríti a világ legjelentéktelenebb érdekességeit, ökörségeit és a valóban hasznos, ám a köztudatban mégis hiányosan, zavarosan élő ismereteket. A könyv úgy letehetetlen, hogy valójában olvashatatlan. A fülszövegnek tökéletesen igaza van: az addikció már az első harminc másodperc után diagnosztizálható, az olvasó ugyanis innen kezdve idegesen és mohó türelmetlenséggel szaladgál előre-hátra az oldalak között, hogy további érdekességekre meg égbekiáltó baromságokra akadjon. Ez a lázas érdeklődés ugyan nem tart sokáig, de addig elég intenzív.A sokkmindentudó azokat a tudnivalókat, ismeretek gyűjti össze, amik senkit nem érdekelnek, mégis mindenkit feldobnak. Pontosabban mindenki jól elvan anélkül, hogy tisztában lenne velük, mégis hiányolja az ismeretüket. Ha valaki megkérdezi, hogy mennyi is az egyhüvelyknyi, akkor a társaságban mindenki összevissza beszél, bambán nézegeti a hüvelykujját, felelőtlenül dobálózik számokkal, meg centikkel, miközben nagy eséllyel dunsztja sincs róla. De senkiben meg sem fordul a késztetés legeslegkisebb, parányi szikrája sem, hogy felemelje a hátsófelét a kanapéról és utánanézzen az interneten, neadjisten kutatni kezdjen egy ötkötetes enciklopédiában. . Ha hirtelen eszünkbe jut valami ehhez hasonló, a köztudatban zavarosan élő ismeretanyag, akkor nagy eséllyel megtalálhatjuk ebben a kötetecskében. A hátsó fülszövegen már semmilyen marketing szöveg nem olvasható: az élet öt alapmércéjét láthatjuk itt (cm, hüvelyk, pont, agate, ciceró) stilizált vonalzókkal szemléltetve a méretüket. Aztán belelapozunk találomra és hopp: SMS- rövidítések. Például: 4szmkzt ~ négyszemközt, hi7&lN ~ hihetetlen. Ugyanitt a másik oldalon: kiterjesztett szorzótábla. Aztán korán elhunyt popsztárok listája. Meg az angol királynő beszállítói, ahonnan megtudhatjuk, kivel készítet skót dudát, illetve kitől vesz benzint az angol királynő. Végre kiderül, hogy mit is jelentenek azok az idióta mosásra vonatkozó jelzések a ruháink belső részén a fehér bilétán. Mellette meg a másik oldalon Liszt Ferenc legfontosabb kitüntetéseit olvashatjuk naprendszerünk bolygóinak legfontosabb adatai és az 1953-as aranycsapat névsora társaságában. Aztán prímszámok, Morse-jelek, Magyar uralkodók, a Titanic ellátmánya, Laborvizsgálatok (vérvétel) normáleredményei.
Szentenciák: csak ízelítőül
Kevés vagy, mint dobostortában a ritmusérzék, és még jobb: stoptáblán a retorika..A kötetet a kulturpart.hu is szemlézte:
http://209.85.129.132/search?q=cache:hSdS4O9Lm5YJ:konyves.blog.hu/2008/02/05/a_hidrogenpotencialtol_a_tojasmeretekig+Ben+Schott&hl=hu&ct=clnk&cd=17&gl=hu
magveto@lira.hu
magveto.kiado@lira.hu
janos.lia@lira.hu
pap.zoltan@lira.hu
Összeállította:
Kerekes Tamás
Amerikai Népszava
www.nepszava.com
Római császárnék
Római császárnék
Kerekes Tamás
A kiadó
Lazi Kiadó
Amerikai Népszava
http://www.nepszava.com/
Tudunk-e valamit Claudilláról, Orestináról vagy Lollia Paulináról? Netán Olympias, Charito esetleg Marina Severa alakjáról? Ezek az asszonyok mind római császárnék voltak, akár a sokat említett Messalina, Agrippina vagy Poppaea. Sok esetben említésre sokkal inkább méltóbbak, mint az utókor által unos-untalan emlegetett személyek. Ez a könyv a Római császárok analógiájára bemutatja az összes császárfeleséget, Augustusétól kezdve Nagy Theodosiuséig, tehát a császárság, mint új államrendszer létrejöttétől egészen 395-ig, vagyis addig, amikor a birodalom véglegesen kettévált nyugati és keleti részre. De kik voltak ezek a nők, honnan jöttek, miként éltek? Ki volt Faustina, a kevésbé ismert Antoninus Pius felesége? Vagy Sabina, a híres Hadrianus asszonya? Netán Fausta, Nagy Konstantin felesége, aki szinte megbújik férje árnyékában? 70 asszonyról ír Aleksander Krawczuk, ókortörténész, feldolgozva mindazt, amit tudni, vagy okkal vélelmezni lehet a római császárnékról.
De az első se volt utolsó:
Tiberius, római császár. Állítólag a halálos ágyán fojtotta meg takaróval testőrparancsnoka, Macro. Caligula, a harmadik római császár. Öröklött epilepsziában szenvedett. Könyörtelen, féktelen despota, eltékozolta az egész államkincstárt és hihetetlen önkényességeket követett el.
Cassius Chaerea pretoriánus ölte meg a császári palotában. Claudius, római császár. Harmadik felesége, a későbbi Néró császár anyja, Agrippina ölte meg. Mérges gombát kevert az ételébe. Agrippina, római császárné, Néró császár anyja. Néró császárságának első évében ő uralkodott, később tulajdon fia parancsára meggyilkolták A foltos bürök tökéletesen halálos hatását maga Néró császár is kihasználta 55 februárjában. Egy ünnepi lakomán teljesült leghőbb kívánsága: a fiatal Britannicus hirtelen felugrott az asztaltól, és mint akit villám sújtott, összeesett. Amikor a császár mozdulatlan mostohafivérét (mindössze 13 éves volt) a rabszolgák kivitték a teremből, Néró győzelmi mámorban tört ki. Végre sikerült neki elődjének, Claudius császárnak a fiát eltüntetnie az útból.
Néró megnyugtatta a vendégeket, köztük feleségét, Octaviát is. Arra utalt, hogy ez csak egyike lehet Britannicus egyébként is oly gyakori epilepsziás rohamainak. Locusta, a Galliából származó híres méregkeverőnő tudománya ezúttal nem mondott csődöt: a bürökből és ópiumból kevert ital hatása halálos lett (az ópium a halál beálltát gyorsította meg). Az első kísérlet ugyanis félresikerült: Britannicus csak hányt. Néró akkor olyan dühös lett, hogy a méregkeverőnőt saját kezűleg fenyítette meg, majd együtt főőózték a mérget. Hatását egy disznón próbálták ki: a szegény állat ott helyben kiadta a páráját...
A császár azt is megparancsolta, hogy mostohafivérét az esős idő ellenére már a következő napon eltemessék. Akkoriban úgy vélték, hogy a megmérgezettek bőre elszíneződik a modern toxikológia nem teljesen támasztja alá ezt a föltevést). Néró a gyászszertartás előtt Britannicus arcát gipsszel vagy valami ehhez hasonló fehér masszával bekenette. Ám a ránk maradt tudósítások szerint az eső lemosta ezt a maszkot, és a szörnyű tett mindenki számára szemmel láthatóvá vált.
A De materia medica címû munkájában a görög orvos és gyógyszerész, Dioszkuridész (Kr. u. I. század) átfogó képet ad az akkoriban használatos gyógyító szerekről. Beszámol a Rómában oly gyakori mérgezéses gyilkosságokról is. „A mérgek ellen nagyon nehéz védekezni, mert akik ezeket keverik, még a legtapasztaltabb embereket is be tudják csapni. A szerek keserű ízét édessel semlegesítik, kellemetlen szagát pedig valamilyen illatanyaggal szüntetik meg. A mérgekhez orvosságokat is kevernek, mintha egészségügyi okból adnák őket. Legtöbbször italokba szórják: borba, levesbe, mézes vízbe, lencsés ételbe vagy más ehető dologba."
Nero: újra elkezdte hígítani a pénzek ezüsttartalmát, amit utódai követtek. Ennek a folyamatnak az lett az eredménye, hogy az érmék ezüsttartalma Tetricus császár (i.sz. 270-es évek) alatt elérte a mélypontját. Nevéhez fűződik az első keresztényüldözés, és Róma felgyújtása.(Most ez megint vita tárgya)
Seneca: Nemsokára — amikor már ügyvéd volt — más igéző asszonyok is megkívánták maguknak. Ezt nem tudta elviselni Claudius császár féktelen felesége, Messalina. Megrágalmazta, hogy romboló eszméket hirdet. Büntetőügy lett a rágalomból és Senecát — talán azért, hogy Agrippina bosszankodjék — a sivár Korzikára száműzték. Nyolc évig kényszerült a Rómához képest mostoha körülmények közötti életre. De itt vált jelentékeny filozófussá. Fő feladatának érezte ettől kezdve mindhalálig, hogy a bölcseletet és az erkölcstant a megszomorított emberek vigasztalásává formálja. Legmaradandóbb elmélkedései a filozófiai igényű vigasztalások. A féktelen és annyi bajt okozó Messalinát azonban megölték, férje tudtával és beleegyezésével. Közben Domitius Aenobarbus is meghalt, Agrippina özvegy lett. Erős akaratával és testének csábító erejével hamarosan férjhez is ment az elözvegyült császárhoz. Vitte magával Domitiustól szült fiát, Nérót, Claudiusnak pedig ott volt Messalinától született fia, Britannicus. A tragédiák egész sora következett ebből a családi helyzetből.
Agrippina első dolgai közé tartozott, hogy Senecát is visszaszerezze. Rá is beszélte Claudiust, hogy az ártatlanul száműzött filozófus-költőnek adjon kegyelmet, és hívja vissza Rómába, ahol nagy eszével és tehetségével sokféle feladatot láthat el. Tehát nemcsak ő kapta vissza Senecát, hanem Seneca is visszakapta — most már császárnőként — Agrippinát. Ettol kezdve néhány évig a birodalom első emberei közé tartozott. Praetor, azaz főbíró is lett, egy évig consul is volt, vagyis a császár után a legfőbb közhivatalnok, a ???császár barátja" címet viselhette. És közvetlenül bekapcsolódhatott az uralkodó családi életébe, minthogy Agrippina kívánsága szerint ő lett a növekedő Néró nevelője és házitanítója. A tanítómester példaadóan erkölcsös és művelt, méltányos és hasznosan tevékeny férfiúvá akarta nevelni a Domitius-fiút, aki hamarosan trónörökös is lett. A császár felesége kívánságára örökbe fogadta és örökösévé tette Nérót. Claudius vér szerinti fia, Britannicus indokolhatatlanul mellőzött lett. Mikor azután Agrippina úgy találta, hogy Claudius császár túl sokáig él, és félő, hogy a sértett Britannicus vissza akarja szerezni jogait, megmérgeztette férjét, és így Néró lett a császár.
Egyelőre azonban a fiatal uralkodó még tanítvány maradt, az uralmat anyja, Agrippina és nevelője, Seneca gyakorolta. Ez a korszak hat évig tartott. Róma népe úgy gondolt vissza erre a rövid néhány évre, mint a biztonság, a nyugalom időszakára. Hat év múltán a 22 éves császár felnőttnek, uralkodásra alkalmasnak vallotta magát. És a szelíd, engedelmes tanítvány egyszeriben a birodalom szörnyévé torzult. Agrippina azonban volt olyan uralomra vágyó, mint a fia, nem is akarta kiengedni az önálló parancsolás jogát és lehetőségét. A válasz egyértelmű volt: Néró fegyvereseket küldött anyja hálószobájába, s azok egyetlen döféssel megölték. Néró hamarosan a feleségétől is megszabadult, és elvette a legveszedelmesebb asszony hírében álló Poppea Sabinát. Őt később maga ölte meg. Senki se érezhette magát biztonságban.
Seneca is helyesebbnek tartotta, ha önkéntesen vonul vissza a császári udvarból, közélettől. Gondjai nem voltak, gazdag ember volt, művelt barátok körében élt, még új ifjú feleséget is vett. Elérkezett bölcselkedő, vigasztaló leveleinek legművészibb darabjaihoz. Seneca az együttérzés, a részvét utolérhetetlen művésze, legjobb, legmaradandóbb művei a gyászoló ismerősökhöz írt levelek. Filozófia, erkölcstan, lélektan és az átérzett szomorúság lírája egyesül ezekben a ???Vigasztalások" címen összegyűjtött írásokban. Talán végső drámáit is ebben az időszakban írta. Közben az otthoni Cordovából Rómába érkezett unokaöccse, Lucanus is, a nagy reményekkel induló ifjú költő, aki könnyelműen elfogadta Néró lelkesnek mutatkozó barátságát, holott a magát örökké költőnek tartó császár hamarosan égő irigységet érzett a kétségtelenül lángeszű ifjú iránt. Mint ahogy nem tudta megbocsátani a legszellemesebb ember hírében álló szatíraírónak, Petroniusnak sem, hogy olyan tüntetően szellemes.
Jött is az alkalom a leszámolásra. Egy régimódi úri kör szerette volna eltenni láb alól a közveszéllyé változott, nyilvánvalóan elmebeteg császárt. A készülődő összeesküvés élén a nagyon előkelő Piso család egyik férfija állt. És minthogy besúgó mindig mindenütt akad, Pisóékat is hamar leleplezték, lesújtott rájuk a hatalom, elpusztította őket. Ez olyan alkalom volt, hogy utólag bárkire rá lehetett fogni, hogy kapcsolatban állt Pisóékkal. A rágalmazóknak szinte kézbe adta a gyanúsítást, hogy ez meg az legalább is tudott az összeesküvésről. Nérónak pedig az egykori nevelő léte is kényelmetlen volt. Áldozatul esett Petronius is, mert nagyon szellemes volt, Lucanus is, mert túl tehetséges volt, s velük együtt Seneca is, mert jó erkölcsre oktató császári nevelő volt. Ő is kénytelen volt öngyilkosságot elkövetni. Az utókor azonban egy pillanatra sem feledkezett meg róla. Nem volt olyan nagy filozófus, mint görög példaképei, nem volt olyan nagy drámaíró, mint a tragédia görög óriásai, epigrammáinak nagyobb részét pedig nem is ő írta, későbbi utánzások. De a nagy görögök felé ő vezette a középkort is, amely tisztelte, a reneszánszot is, amikor lelkesedtek érte, a francia barokk nagyjait, akik tanultak tőle. És kétségtelen: ő a részvétlevél legnagyobb művésze.(Hegedűs Géza)
Nero önállósodása
Nero azonban nehezen tűrte, hogy irányítsák. Hatalomvágya – valószínűleg Burrus és Seneca támogatásával – először hatalmaskodó anyja ellen irányult, azonban Agrippina három merényletkísérletet is túlélt, többek között azt is, amikor egy elsüllyesztendő hajóra tették. Végül Nero nyíltan, katonáival gyilkoltatta meg. Állítólag utolsó kérése az volt, hogy a méhét szúrják át, ami életet adott Nerónak. Nem sokkal ezután Claudia Octavia is hasonló sorsra jutott, hogy Nero elvehesse szíve új választottját, Poppaea Sabinát.
Burrus 62-ben halt meg, elképzelhető, hogy természetes halállal. Seneca egymagában nem bírt elég befolyással neveltjére, így jobbnak látta visszavonulni. Ezzel azonban csak három évre nyert haladékot: 65-ben megvádolták, hogy részt vett egy császár elleni összeesküvésben, és öngyilkosságot követtettek el vele. (Ugyanebben az évben ölte meg dührohamában szeretett feleségét, a terhes Poppaeát, akit egy veszekedésük alkalmával hasbarúgott. 66-ban vette feleségül harmadik, utolsó asszonyát, Statilia Messalinát.) Nero hatalma 25 éves korára korlátlanná vált.
Burrust Ofonius Tigellinus váltotta a praefectus praetoriói rangban, aki készséggel teljesítette ura egyre több áldozatot követelő parancsait. A Tiberius korát idéző felségsértési perek, vagyonelkobzások összeesküvéshez vezettek, melyet Calpurnius Piso vezetett, ám felgöngyölítették (65). A megtorlásnak számos áldozata volt, köztük Seneca és eposzköltő unokaöccse, Marcus Annaeus Lucanus, vagy a republikánus Thrasea Paetus. Az apolitikus, ám a császári féltékenységet sikeres hadvezetésével kiváltó Corbulo is ekkor vesztette életét Korinthosz kikötőjében.
„Néró, a véres költő”
Mivel az előkelő rétegek körében elveszítette bázisát, dús juttatásokkal igyekezett megnyerni a plebs támogatását: növelte az ingyen élelem és a cirkuszi látványosságok mennyiségét. Nero kezdettől fogva előadói babérokra vágyott, így nem egyszer megesett, hogy saját szerzeményeivel lépett fel. Ugyan nem volt kiemelkedő tehetség, a közönség jól átgondolt érdekében kénytelen volt ünnepelni őt, amivel azonban csak elmélyítették művészi ambícióit.
Mindez azonban nem bizonyult elégnek a közutálat elhárítására. A nagy dobra vert külpolitikai siker, Tiridates római megkoronázása is csak félsiker volt. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy amikor 64. július 18-ról 19-re virradó éjjel Róma nagy része kigyulladt, a monumentális építkezést fontolgató uralkodót vádolták meg. Suetonius és Cassius Dio szerint a Trója kirablása című eposzt szavalta színpadi öltözékben, míg a lángokban gyönyörködött. Nem sokat javított a népszerűségén, hogy megnyittatta palotáit a fedél nélkül maradók előtt, és minden addiginál több pénzt áldozott a nép megsegítésére, mivel a hirtelen adódott lehetőséget kihasználva elkezdte építtetni új palotakomplexumát, a Domus Aureát, ez viszont azt a szóbeszédet eredményezte, miszerint ő maga volt a gyújtogatás okozója. Ez nem valószínű: a tűzeset (melyre 69-ben Vitellius és 80-ban Titus alatt is volt példa) inkább a zsúfolt, faszerkezetű bérkaszárnyák tűzveszélyességének tudható be. Erre utal az is, hogy az újjáépítés során igyekeztek téglaépületeket emelni.
A császár a közhangulatot bűnbak felmutatásával próbálta lecsillapítani, és választása a kis keleti szektára, a keresztényekre esett. Az ellenük indított megtorlásnak – tulajdonképpen az első keresztényüldözésnek – lett áldozata többek között Szent Péter is. Nero valószínűleg ezzel sem érte el, hogy megenyhüljenek iránta alattvalói.
Hellas és Iudaea
Az uralkodó művészi hajlamainak kielégítése mellett talán támogatókeresési célokat is szolgált a 66-67-es görögországi „turné” – Nero ugyanis valóságos előadássorozatot tartott hellén ajkú alattvalóinak. Még az olimpiai játékokon is indult, ahol egyedüli indulóként megnyerte a kocsihajtást. Ennek örömére adómentessé tette Achaia provincia lakosságát, ami nagy kiesést jelentett a kincstár számára.
Egy idős senator, Titus Flavius Vespasianus, Claudius britanniai veterán hadvezére egy alkalommal elbóbiskolt Nero előadása alatt. Csak az mentette meg, hogy megérkezett a hír: a zsidók fellázadtak Palesztinában, és a császár hasznosabbnak látta úgy eltávolítani a környezetéből, hogy neki – a trónra veszélytelennek tűnő, idős, alacsony sorból származó tisztnek – adta a zsidó háború parancsnokságát. A császár uralkodása végéig Vespasianus a tartomány vidéki területeinek nagy részét megtisztította, és 68-ban hozzáfogott Jeruzsálem ostromához. Az őt ideküldő uralkodó azonban nem érte meg a város bevételét.(Wikipédia)
A bukás
68. márciusában Gallia Lugdunensis provincia legatusa, a gall származású Caius Iulius Vindex a római nép és a senatus nevében fellázadt Nero ellen. Miután ezt a lázadást a lojális Lucius Verginius Rufus, Germania Superior helytartója leverte, áprilisban Lucius Clodius Macer africai és Servius Sulpitius Galba hispaniai helytartó is felkelést indított, ami – bár a két legkomolyabb európai hadseregcsoport, a rajnai és a dunai nem reagált – Nero uralmának összeomlását vonta maga után. Galba közeledtének hírére még a praefectus praetorio, Caius Nymphidius Sabinus is elhagyta.
A történtek hatására a senatus bátorságra kapott, és anyagyilkossága ürügyén június 8-án halálra ítélte az uralkodót. Nero menekülés közben, másnap öngyilkos lett. Utolsó mondata Cassius Dio szerint úgy hangzott: „Iupiterre, micsoda művész vész oda velem!”. Suetonius ellenben úgy tudja, hogy a földön vérében fekvő császár haldokolva megpillantott egy elfogására érkezett centuriót, ám azt hívén, hogy a megmentésére érkezett, azt dadogta: „ez az igazi hűség”. Agrippina, Néró anyja, Claudius felesége kel életre ebben az izgalmas, új regényben, mely az ókori Rómában játszódik a birodalomban, melynek ragyogása és hatalma, hivalkodása és érzéki romlottsága álarcként takarta arénához hasonlóan veszélyes világát. Mindenki egyedül van, és mindenki az életéért küzd. Mindenkinek készen kell állnia, hogy feláldozzon bármit és bárkit. Agrippinának nincs más választása, küzdenie kell az életben maradásért. Győztesként kerül ki a Tiberius uralmának véget vető cselszövésből, majd rettenthetetlen ellenfelévé válik őrült, kegyetlen bátyjának, Caligulának is. Mikor azonban Claudius feleségeként a hatalom csúcsára emelkedik, nyilvánvalóvá válik egyetlen gyenge pontja: fia, Néró iránti mindent legyőző szeretete. Ahogy anya és fia kapcsolata porrá omlik, Agrippina tudja, mit tartogat a jövő: ölnie kell, vagy halál vár rá...
Kerekes Tamás
Amerikai Népszava
http://www.nepszava.com/
Egyikük -másikuk életmódja igen változatos volt: Galla Placidia nyugat-római császárné kb. 60 éves korában, Rómában meghal. Galla Placidia I. (Nagy) Theodosius lánya (395. I. 17.). 408-ban vagy 409-ben Róma meghódításakor a nyugati gótok fogságába esik. 414-ben Athaulf nyugati gót király feleségül veszi. A nyugati gótok Spanyolországba szorítása és Athaulf meggyilkolása után a spanyolországi gót állam elismerése ellenében visszaküldik Rómába. Féltestvére, Honorius nyugat-római császár feleségül adta őt a nyugati gótok ellen küzdő római hadak fővezéréhez, a későbbi III. Konstantin császárhoz. 421-ben Honorius augustusszá emelte Konstantint. Konstantin azonban még abban az évben meghalt, és Galla Placidiát a germánellenes erők Konstantinápolyba száműzték. Honorius 423-ban bekövetkezett halála után sikerült neki fiának, III. Valentinianusnak az utódlást biztosítani. Galla Placidia áttelepült Ravennába, és régensként uralkodott a Nyugat-Római Birodalom felett. Azon fáradozott, hogy megakadályozza a birodalom bukását. Hadvezére, Flavius Aetius biztosította a római uralmat Galliában. A hívő katolikus Galla Placidia üldözte az eretnekeket, számos templomot és egy saját mauzóleumot (végül nem oda temették)
Kerekes Tamás
A kiadó
Lazi Kiadó
Amerikai Népszava
http://www.nepszava.com/
Tudunk-e valamit Claudilláról, Orestináról vagy Lollia Paulináról? Netán Olympias, Charito esetleg Marina Severa alakjáról? Ezek az asszonyok mind római császárnék voltak, akár a sokat említett Messalina, Agrippina vagy Poppaea. Sok esetben említésre sokkal inkább méltóbbak, mint az utókor által unos-untalan emlegetett személyek. Ez a könyv a Római császárok analógiájára bemutatja az összes császárfeleséget, Augustusétól kezdve Nagy Theodosiuséig, tehát a császárság, mint új államrendszer létrejöttétől egészen 395-ig, vagyis addig, amikor a birodalom véglegesen kettévált nyugati és keleti részre. De kik voltak ezek a nők, honnan jöttek, miként éltek? Ki volt Faustina, a kevésbé ismert Antoninus Pius felesége? Vagy Sabina, a híres Hadrianus asszonya? Netán Fausta, Nagy Konstantin felesége, aki szinte megbújik férje árnyékában? 70 asszonyról ír Aleksander Krawczuk, ókortörténész, feldolgozva mindazt, amit tudni, vagy okkal vélelmezni lehet a római császárnékról.
De az első se volt utolsó:
Tiberius, római császár. Állítólag a halálos ágyán fojtotta meg takaróval testőrparancsnoka, Macro. Caligula, a harmadik római császár. Öröklött epilepsziában szenvedett. Könyörtelen, féktelen despota, eltékozolta az egész államkincstárt és hihetetlen önkényességeket követett el.
Cassius Chaerea pretoriánus ölte meg a császári palotában. Claudius, római császár. Harmadik felesége, a későbbi Néró császár anyja, Agrippina ölte meg. Mérges gombát kevert az ételébe. Agrippina, római császárné, Néró császár anyja. Néró császárságának első évében ő uralkodott, később tulajdon fia parancsára meggyilkolták A foltos bürök tökéletesen halálos hatását maga Néró császár is kihasználta 55 februárjában. Egy ünnepi lakomán teljesült leghőbb kívánsága: a fiatal Britannicus hirtelen felugrott az asztaltól, és mint akit villám sújtott, összeesett. Amikor a császár mozdulatlan mostohafivérét (mindössze 13 éves volt) a rabszolgák kivitték a teremből, Néró győzelmi mámorban tört ki. Végre sikerült neki elődjének, Claudius császárnak a fiát eltüntetnie az útból.
Néró megnyugtatta a vendégeket, köztük feleségét, Octaviát is. Arra utalt, hogy ez csak egyike lehet Britannicus egyébként is oly gyakori epilepsziás rohamainak. Locusta, a Galliából származó híres méregkeverőnő tudománya ezúttal nem mondott csődöt: a bürökből és ópiumból kevert ital hatása halálos lett (az ópium a halál beálltát gyorsította meg). Az első kísérlet ugyanis félresikerült: Britannicus csak hányt. Néró akkor olyan dühös lett, hogy a méregkeverőnőt saját kezűleg fenyítette meg, majd együtt főőózték a mérget. Hatását egy disznón próbálták ki: a szegény állat ott helyben kiadta a páráját...
A császár azt is megparancsolta, hogy mostohafivérét az esős idő ellenére már a következő napon eltemessék. Akkoriban úgy vélték, hogy a megmérgezettek bőre elszíneződik a modern toxikológia nem teljesen támasztja alá ezt a föltevést). Néró a gyászszertartás előtt Britannicus arcát gipsszel vagy valami ehhez hasonló fehér masszával bekenette. Ám a ránk maradt tudósítások szerint az eső lemosta ezt a maszkot, és a szörnyű tett mindenki számára szemmel láthatóvá vált.
A De materia medica címû munkájában a görög orvos és gyógyszerész, Dioszkuridész (Kr. u. I. század) átfogó képet ad az akkoriban használatos gyógyító szerekről. Beszámol a Rómában oly gyakori mérgezéses gyilkosságokról is. „A mérgek ellen nagyon nehéz védekezni, mert akik ezeket keverik, még a legtapasztaltabb embereket is be tudják csapni. A szerek keserű ízét édessel semlegesítik, kellemetlen szagát pedig valamilyen illatanyaggal szüntetik meg. A mérgekhez orvosságokat is kevernek, mintha egészségügyi okból adnák őket. Legtöbbször italokba szórják: borba, levesbe, mézes vízbe, lencsés ételbe vagy más ehető dologba."
Nero: újra elkezdte hígítani a pénzek ezüsttartalmát, amit utódai követtek. Ennek a folyamatnak az lett az eredménye, hogy az érmék ezüsttartalma Tetricus császár (i.sz. 270-es évek) alatt elérte a mélypontját. Nevéhez fűződik az első keresztényüldözés, és Róma felgyújtása.(Most ez megint vita tárgya)
Seneca: Nemsokára — amikor már ügyvéd volt — más igéző asszonyok is megkívánták maguknak. Ezt nem tudta elviselni Claudius császár féktelen felesége, Messalina. Megrágalmazta, hogy romboló eszméket hirdet. Büntetőügy lett a rágalomból és Senecát — talán azért, hogy Agrippina bosszankodjék — a sivár Korzikára száműzték. Nyolc évig kényszerült a Rómához képest mostoha körülmények közötti életre. De itt vált jelentékeny filozófussá. Fő feladatának érezte ettől kezdve mindhalálig, hogy a bölcseletet és az erkölcstant a megszomorított emberek vigasztalásává formálja. Legmaradandóbb elmélkedései a filozófiai igényű vigasztalások. A féktelen és annyi bajt okozó Messalinát azonban megölték, férje tudtával és beleegyezésével. Közben Domitius Aenobarbus is meghalt, Agrippina özvegy lett. Erős akaratával és testének csábító erejével hamarosan férjhez is ment az elözvegyült császárhoz. Vitte magával Domitiustól szült fiát, Nérót, Claudiusnak pedig ott volt Messalinától született fia, Britannicus. A tragédiák egész sora következett ebből a családi helyzetből.
Agrippina első dolgai közé tartozott, hogy Senecát is visszaszerezze. Rá is beszélte Claudiust, hogy az ártatlanul száműzött filozófus-költőnek adjon kegyelmet, és hívja vissza Rómába, ahol nagy eszével és tehetségével sokféle feladatot láthat el. Tehát nemcsak ő kapta vissza Senecát, hanem Seneca is visszakapta — most már császárnőként — Agrippinát. Ettol kezdve néhány évig a birodalom első emberei közé tartozott. Praetor, azaz főbíró is lett, egy évig consul is volt, vagyis a császár után a legfőbb közhivatalnok, a ???császár barátja" címet viselhette. És közvetlenül bekapcsolódhatott az uralkodó családi életébe, minthogy Agrippina kívánsága szerint ő lett a növekedő Néró nevelője és házitanítója. A tanítómester példaadóan erkölcsös és művelt, méltányos és hasznosan tevékeny férfiúvá akarta nevelni a Domitius-fiút, aki hamarosan trónörökös is lett. A császár felesége kívánságára örökbe fogadta és örökösévé tette Nérót. Claudius vér szerinti fia, Britannicus indokolhatatlanul mellőzött lett. Mikor azután Agrippina úgy találta, hogy Claudius császár túl sokáig él, és félő, hogy a sértett Britannicus vissza akarja szerezni jogait, megmérgeztette férjét, és így Néró lett a császár.
Egyelőre azonban a fiatal uralkodó még tanítvány maradt, az uralmat anyja, Agrippina és nevelője, Seneca gyakorolta. Ez a korszak hat évig tartott. Róma népe úgy gondolt vissza erre a rövid néhány évre, mint a biztonság, a nyugalom időszakára. Hat év múltán a 22 éves császár felnőttnek, uralkodásra alkalmasnak vallotta magát. És a szelíd, engedelmes tanítvány egyszeriben a birodalom szörnyévé torzult. Agrippina azonban volt olyan uralomra vágyó, mint a fia, nem is akarta kiengedni az önálló parancsolás jogát és lehetőségét. A válasz egyértelmű volt: Néró fegyvereseket küldött anyja hálószobájába, s azok egyetlen döféssel megölték. Néró hamarosan a feleségétől is megszabadult, és elvette a legveszedelmesebb asszony hírében álló Poppea Sabinát. Őt később maga ölte meg. Senki se érezhette magát biztonságban.
Seneca is helyesebbnek tartotta, ha önkéntesen vonul vissza a császári udvarból, közélettől. Gondjai nem voltak, gazdag ember volt, művelt barátok körében élt, még új ifjú feleséget is vett. Elérkezett bölcselkedő, vigasztaló leveleinek legművészibb darabjaihoz. Seneca az együttérzés, a részvét utolérhetetlen művésze, legjobb, legmaradandóbb művei a gyászoló ismerősökhöz írt levelek. Filozófia, erkölcstan, lélektan és az átérzett szomorúság lírája egyesül ezekben a ???Vigasztalások" címen összegyűjtött írásokban. Talán végső drámáit is ebben az időszakban írta. Közben az otthoni Cordovából Rómába érkezett unokaöccse, Lucanus is, a nagy reményekkel induló ifjú költő, aki könnyelműen elfogadta Néró lelkesnek mutatkozó barátságát, holott a magát örökké költőnek tartó császár hamarosan égő irigységet érzett a kétségtelenül lángeszű ifjú iránt. Mint ahogy nem tudta megbocsátani a legszellemesebb ember hírében álló szatíraírónak, Petroniusnak sem, hogy olyan tüntetően szellemes.
Jött is az alkalom a leszámolásra. Egy régimódi úri kör szerette volna eltenni láb alól a közveszéllyé változott, nyilvánvalóan elmebeteg császárt. A készülődő összeesküvés élén a nagyon előkelő Piso család egyik férfija állt. És minthogy besúgó mindig mindenütt akad, Pisóékat is hamar leleplezték, lesújtott rájuk a hatalom, elpusztította őket. Ez olyan alkalom volt, hogy utólag bárkire rá lehetett fogni, hogy kapcsolatban állt Pisóékkal. A rágalmazóknak szinte kézbe adta a gyanúsítást, hogy ez meg az legalább is tudott az összeesküvésről. Nérónak pedig az egykori nevelő léte is kényelmetlen volt. Áldozatul esett Petronius is, mert nagyon szellemes volt, Lucanus is, mert túl tehetséges volt, s velük együtt Seneca is, mert jó erkölcsre oktató császári nevelő volt. Ő is kénytelen volt öngyilkosságot elkövetni. Az utókor azonban egy pillanatra sem feledkezett meg róla. Nem volt olyan nagy filozófus, mint görög példaképei, nem volt olyan nagy drámaíró, mint a tragédia görög óriásai, epigrammáinak nagyobb részét pedig nem is ő írta, későbbi utánzások. De a nagy görögök felé ő vezette a középkort is, amely tisztelte, a reneszánszot is, amikor lelkesedtek érte, a francia barokk nagyjait, akik tanultak tőle. És kétségtelen: ő a részvétlevél legnagyobb művésze.(Hegedűs Géza)
Nero önállósodása
Nero azonban nehezen tűrte, hogy irányítsák. Hatalomvágya – valószínűleg Burrus és Seneca támogatásával – először hatalmaskodó anyja ellen irányult, azonban Agrippina három merényletkísérletet is túlélt, többek között azt is, amikor egy elsüllyesztendő hajóra tették. Végül Nero nyíltan, katonáival gyilkoltatta meg. Állítólag utolsó kérése az volt, hogy a méhét szúrják át, ami életet adott Nerónak. Nem sokkal ezután Claudia Octavia is hasonló sorsra jutott, hogy Nero elvehesse szíve új választottját, Poppaea Sabinát.
Burrus 62-ben halt meg, elképzelhető, hogy természetes halállal. Seneca egymagában nem bírt elég befolyással neveltjére, így jobbnak látta visszavonulni. Ezzel azonban csak három évre nyert haladékot: 65-ben megvádolták, hogy részt vett egy császár elleni összeesküvésben, és öngyilkosságot követtettek el vele. (Ugyanebben az évben ölte meg dührohamában szeretett feleségét, a terhes Poppaeát, akit egy veszekedésük alkalmával hasbarúgott. 66-ban vette feleségül harmadik, utolsó asszonyát, Statilia Messalinát.) Nero hatalma 25 éves korára korlátlanná vált.
Burrust Ofonius Tigellinus váltotta a praefectus praetoriói rangban, aki készséggel teljesítette ura egyre több áldozatot követelő parancsait. A Tiberius korát idéző felségsértési perek, vagyonelkobzások összeesküvéshez vezettek, melyet Calpurnius Piso vezetett, ám felgöngyölítették (65). A megtorlásnak számos áldozata volt, köztük Seneca és eposzköltő unokaöccse, Marcus Annaeus Lucanus, vagy a republikánus Thrasea Paetus. Az apolitikus, ám a császári féltékenységet sikeres hadvezetésével kiváltó Corbulo is ekkor vesztette életét Korinthosz kikötőjében.
„Néró, a véres költő”
Mivel az előkelő rétegek körében elveszítette bázisát, dús juttatásokkal igyekezett megnyerni a plebs támogatását: növelte az ingyen élelem és a cirkuszi látványosságok mennyiségét. Nero kezdettől fogva előadói babérokra vágyott, így nem egyszer megesett, hogy saját szerzeményeivel lépett fel. Ugyan nem volt kiemelkedő tehetség, a közönség jól átgondolt érdekében kénytelen volt ünnepelni őt, amivel azonban csak elmélyítették művészi ambícióit.
Mindez azonban nem bizonyult elégnek a közutálat elhárítására. A nagy dobra vert külpolitikai siker, Tiridates római megkoronázása is csak félsiker volt. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy amikor 64. július 18-ról 19-re virradó éjjel Róma nagy része kigyulladt, a monumentális építkezést fontolgató uralkodót vádolták meg. Suetonius és Cassius Dio szerint a Trója kirablása című eposzt szavalta színpadi öltözékben, míg a lángokban gyönyörködött. Nem sokat javított a népszerűségén, hogy megnyittatta palotáit a fedél nélkül maradók előtt, és minden addiginál több pénzt áldozott a nép megsegítésére, mivel a hirtelen adódott lehetőséget kihasználva elkezdte építtetni új palotakomplexumát, a Domus Aureát, ez viszont azt a szóbeszédet eredményezte, miszerint ő maga volt a gyújtogatás okozója. Ez nem valószínű: a tűzeset (melyre 69-ben Vitellius és 80-ban Titus alatt is volt példa) inkább a zsúfolt, faszerkezetű bérkaszárnyák tűzveszélyességének tudható be. Erre utal az is, hogy az újjáépítés során igyekeztek téglaépületeket emelni.
A császár a közhangulatot bűnbak felmutatásával próbálta lecsillapítani, és választása a kis keleti szektára, a keresztényekre esett. Az ellenük indított megtorlásnak – tulajdonképpen az első keresztényüldözésnek – lett áldozata többek között Szent Péter is. Nero valószínűleg ezzel sem érte el, hogy megenyhüljenek iránta alattvalói.
Hellas és Iudaea
Az uralkodó művészi hajlamainak kielégítése mellett talán támogatókeresési célokat is szolgált a 66-67-es görögországi „turné” – Nero ugyanis valóságos előadássorozatot tartott hellén ajkú alattvalóinak. Még az olimpiai játékokon is indult, ahol egyedüli indulóként megnyerte a kocsihajtást. Ennek örömére adómentessé tette Achaia provincia lakosságát, ami nagy kiesést jelentett a kincstár számára.
Egy idős senator, Titus Flavius Vespasianus, Claudius britanniai veterán hadvezére egy alkalommal elbóbiskolt Nero előadása alatt. Csak az mentette meg, hogy megérkezett a hír: a zsidók fellázadtak Palesztinában, és a császár hasznosabbnak látta úgy eltávolítani a környezetéből, hogy neki – a trónra veszélytelennek tűnő, idős, alacsony sorból származó tisztnek – adta a zsidó háború parancsnokságát. A császár uralkodása végéig Vespasianus a tartomány vidéki területeinek nagy részét megtisztította, és 68-ban hozzáfogott Jeruzsálem ostromához. Az őt ideküldő uralkodó azonban nem érte meg a város bevételét.(Wikipédia)
A bukás
68. márciusában Gallia Lugdunensis provincia legatusa, a gall származású Caius Iulius Vindex a római nép és a senatus nevében fellázadt Nero ellen. Miután ezt a lázadást a lojális Lucius Verginius Rufus, Germania Superior helytartója leverte, áprilisban Lucius Clodius Macer africai és Servius Sulpitius Galba hispaniai helytartó is felkelést indított, ami – bár a két legkomolyabb európai hadseregcsoport, a rajnai és a dunai nem reagált – Nero uralmának összeomlását vonta maga után. Galba közeledtének hírére még a praefectus praetorio, Caius Nymphidius Sabinus is elhagyta.
A történtek hatására a senatus bátorságra kapott, és anyagyilkossága ürügyén június 8-án halálra ítélte az uralkodót. Nero menekülés közben, másnap öngyilkos lett. Utolsó mondata Cassius Dio szerint úgy hangzott: „Iupiterre, micsoda művész vész oda velem!”. Suetonius ellenben úgy tudja, hogy a földön vérében fekvő császár haldokolva megpillantott egy elfogására érkezett centuriót, ám azt hívén, hogy a megmentésére érkezett, azt dadogta: „ez az igazi hűség”. Agrippina, Néró anyja, Claudius felesége kel életre ebben az izgalmas, új regényben, mely az ókori Rómában játszódik a birodalomban, melynek ragyogása és hatalma, hivalkodása és érzéki romlottsága álarcként takarta arénához hasonlóan veszélyes világát. Mindenki egyedül van, és mindenki az életéért küzd. Mindenkinek készen kell állnia, hogy feláldozzon bármit és bárkit. Agrippinának nincs más választása, küzdenie kell az életben maradásért. Győztesként kerül ki a Tiberius uralmának véget vető cselszövésből, majd rettenthetetlen ellenfelévé válik őrült, kegyetlen bátyjának, Caligulának is. Mikor azonban Claudius feleségeként a hatalom csúcsára emelkedik, nyilvánvalóvá válik egyetlen gyenge pontja: fia, Néró iránti mindent legyőző szeretete. Ahogy anya és fia kapcsolata porrá omlik, Agrippina tudja, mit tartogat a jövő: ölnie kell, vagy halál vár rá...
Kerekes Tamás
Amerikai Népszava
http://www.nepszava.com/
Egyikük -másikuk életmódja igen változatos volt: Galla Placidia nyugat-római császárné kb. 60 éves korában, Rómában meghal. Galla Placidia I. (Nagy) Theodosius lánya (395. I. 17.). 408-ban vagy 409-ben Róma meghódításakor a nyugati gótok fogságába esik. 414-ben Athaulf nyugati gót király feleségül veszi. A nyugati gótok Spanyolországba szorítása és Athaulf meggyilkolása után a spanyolországi gót állam elismerése ellenében visszaküldik Rómába. Féltestvére, Honorius nyugat-római császár feleségül adta őt a nyugati gótok ellen küzdő római hadak fővezéréhez, a későbbi III. Konstantin császárhoz. 421-ben Honorius augustusszá emelte Konstantint. Konstantin azonban még abban az évben meghalt, és Galla Placidiát a germánellenes erők Konstantinápolyba száműzték. Honorius 423-ban bekövetkezett halála után sikerült neki fiának, III. Valentinianusnak az utódlást biztosítani. Galla Placidia áttelepült Ravennába, és régensként uralkodott a Nyugat-Római Birodalom felett. Azon fáradozott, hogy megakadályozza a birodalom bukását. Hadvezére, Flavius Aetius biztosította a római uralmat Galliában. A hívő katolikus Galla Placidia üldözte az eretnekeket, számos templomot és egy saját mauzóleumot (végül nem oda temették)
2009. január 30., péntek
1968
1968
Corvina Kiadó
Diáklázadások és globális tiltakozás
Egy francia, fiatal láncdohányos egyetemista hatvannyolcban tüzet kért a nanterre-i egyetem uszodájának avatásán a minisztertől. Daniel Cohn Bandit provokációjára büntetés várt. Kicsapták. Állítólag megkérdezte a minisztertől, hogy a fiatalokról szóló hivatalos fehér könyvében a minisztérium nem említette a szexuális problémákat.
A miniszter azt válaszolta, hogy „ha nem bír magával, miért nem ugrik a hideg vízbe?”
A jelenetnél jelen lévő Timur Link esküszik rá, hogy a beszélgetés a következőképpen zajlott:
A diák kérdése: ”Miniszter úr, miért nem engedélyezik az egyetemeken a koedukált kollégiumokat”.
-„Hűtse le magát, fiatalember!”, hangzott a rapid válasz.
-„Ha maga impotens, attól még hagyhatna bennünket ba..ni” válaszolta az a diák, akiből a frankfurti választások alkalmával Európai Néppárti képviselő lett, aki a Zöldek csoportját képviseli a mai napig. Daniel Cohn Bandit, aki a legendás időben csak Vörös Dany-ként emlegettek.
A kiadó
Mi volt 1968 voltaképpen? Ifjúsági mozgalom, diáklázadás, nemzedéki lázadás, társadalmi tiltakozás, életstílus-reform, kulturális forradalom?
Különböző okokból forrongott a kritikusan gondolkodó ifjúság szerte a világon, az Egyesült Államoktól kezdve Nyugat- és Kelet-Európán át egészen Japánig. Ám összekötötte őket a változtatási szándék, mert nem kevesebbről volt szó, mint egy jobb világról. Az elnyomottak szabadságáról, a társadalomban való részvétel mindenkit megillető jogáról, a demokrácia kiszélesítéséről.
Norbert Frei, a Jénai Egyetem történészprofesszora sorra veszi az eseményeket és mozgalmakat, rávilágít indítékaikra, eszmei hátterükre, nemzetközi összefüggéseikre, és mérleget von, hogy mi maradt 1968-ból.
A hatvanas évek forradalma Kelet-Európában hatvannégyben kezdődött. Hruscsov ellen fellépett Brezsnyev és ezerkilencszázhatvannégyben leváltotta. Ugyanekkor a csehszlovák gazdaságban katasztrofális fordulat következett be, éveken keresztül borzalmas helyzetben élt az ország. A kormány elrendelte a „húsmentes csütörtököt” A bizonytalan állami támogatás és az állampolgárok támogatása miatt azonban enyhíteni kellett a rendőrállam szigorán. A cenzúra lazább lett, a művészek, írók, filmesek nagyobb szabadságot kaptak és néhány nyugati utat is engedélyeztek filmrendezőknek
Szlovákia azonban ennek ellenére elnyomásban élt. A Tvar nevű irodalmi magazint beszüntették. Megvoltak a határai annak, hogy mit lehetett leírni, mondani. A csehszlovákokat azonban nagyon boldoggá tette ez a kis szabadság is, amit kaptak. Mivel már nem voltak teljesen elvágva a Nyugattól, a cseh fiatalok rögtön beugrottak a nyugati kultúrába, „Texasskit” -farmernadrágot kezdtek hallgatni, klubokba jártak, hogy „big beatet” hallgassanak, ahogy ők nevezték, rock and rollt. Prágában több hosszú hajú, szakállas, több farmeros-szandálos fiatal járkált, mint bárhol másutt Közép Európában. Gyülekezett a loncsos hajú lázadó fiatalsága Csehszlovákia szívében, vagy tán még az ötvenes évek lázadói? 1965. május elsején, amikor a kommunista világ többi része a munkáshatalmat ünnepelte, a prágai fiatalok királlyá koronázták nemzedékük szimbolikus figuráját, a hosszú hajú, szakállas beatniket, Allan Ginsberget, a Beatköltőt, akiből így lett a verseiben megörökített Kral Majales, Május Királya.
„Omm” -kántálta a zsidóból lett buddhista, aki még akkor is az új, izgalmas nyugati világ megtestesítője volt, sok prágai fiatal számára, amikor áttért a keleti vallásra. Koronázási beszéde alatt kis cintányérokat ütögetve énekelt egy buddhista himnuszt. Pár napig követte őt a titkosrendőrség a belváros sötét, díszes utcáin, majd deportálták. Ki kit rázott fel ezekben az években. A piaci nagyhatalmak a fogyasztói létet tagadó álmodókat? Kelet a Nyugatot, az új idolokkal, a Maókkal, a Guevarákkal? Vagy a nyugat a gúzsba kötött keletet, a zenében exportált szabadságmámorral? '68-ban az embereknek elegük lett abból, ami a maguk világában nyomasztotta őket: az unalmas konformizmusból, a szovjethatalomból, az államosított terrorból, vagy a háborúból, és mindenütt minden hatalmaskodásból. A legendás évben tanultam meg tisztelni Che Guevara , Daniel Cohn Bandit, Rudi Dutschke nevét- Kerekes Tamás- és könnybe lábadt a szemem, mikor megtudtam, hogy Che gerillái a bolíviai hegyekben a saját vizeletüket itták hónapokig., Miért? A világforradalomért? Ez évben a Földön elszabadult a lázadás szelleme, és rögtön az erőszaké, magyarázza a kiadó. A lázadást nyílt agresszióval válaszolta meg minden hatalom: szabadságharcukban megtizedelődött népek, véresre vert tüntetők, meggyilkolt lázadók, merénylet áldozataivá vált emberjogi vezetők és reformpolitikusok. Emléktáblák szegélyezik útjukat. Ám az USA elnöke és a Kreml ura is riadtan memorizálta addig ismeretlen, hosszú hajú, szelíd tekintetű, álmodozó diák nevét. De az erőszak ellenére, feketék, nők, diákok, fegyverrel megtámadott vagy hatalmi sakkban tartott kis nemzetek álltak ki magukért-amint a történelem, később megmutatta, nemhiába.
Mindezt kivételesen progresszív szellemi élet kísérte, és aktív, sokszavú, beavatkozó művészet: hangos viták, filozófiai divatok, sokkoló drámák, társadalomkritikus költészet, kultfilmek és mágikus dalok. A kor idoljai, főleg az új baloldal választott hősei közt rengeteg a mitologizált alak, s tárgyi kultúrájában is sok a könnyen beazonosítható és karikírozható elem. Ám '68 mégsem olvad fel a kedélyesen ironikus retro külsődleges megközelítésében. Ezt igazolja a könyv is. A kötetre még vissza kell térnünk, fantasztikusan jó.
Kerekes Tamás
1968 után a Földön élni már nem ugyanazt jelenti, mint előtte. A nagy jelentőségű év több tekintetben is a jelen megértésének kulcsa lehet: legyen szó fiatalságról, zenéről, világpolitikáról, háborúról, médiáról vagy a gazdaságról, sok mindenben járult hozzá világunk jelenkori képéhez. A kötet az amerikai Civil Rights Movement kezdeményezésétől kezdve a Haigt-Ashbury ellenkultúra megnyilatkozásain keresztül kitér a hollandiai, és japán tiltakozó mozgalmakra is, amelyekről-véleményem szerint-magyar nyelven most olvashatunk először.
Kerekes Tamás
www.tollal.hu
Kerekes Tamás
www.tollal.hu
Norbert Frei1968. Diáklázadások és globális tiltakozás
Corvina Kiadó
www.corvinakiado.hu
porkolab.corvina@lira.hu
Corvina Kiadó
Diáklázadások és globális tiltakozás
Egy francia, fiatal láncdohányos egyetemista hatvannyolcban tüzet kért a nanterre-i egyetem uszodájának avatásán a minisztertől. Daniel Cohn Bandit provokációjára büntetés várt. Kicsapták. Állítólag megkérdezte a minisztertől, hogy a fiatalokról szóló hivatalos fehér könyvében a minisztérium nem említette a szexuális problémákat.
A miniszter azt válaszolta, hogy „ha nem bír magával, miért nem ugrik a hideg vízbe?”
A jelenetnél jelen lévő Timur Link esküszik rá, hogy a beszélgetés a következőképpen zajlott:
A diák kérdése: ”Miniszter úr, miért nem engedélyezik az egyetemeken a koedukált kollégiumokat”.
-„Hűtse le magát, fiatalember!”, hangzott a rapid válasz.
-„Ha maga impotens, attól még hagyhatna bennünket ba..ni” válaszolta az a diák, akiből a frankfurti választások alkalmával Európai Néppárti képviselő lett, aki a Zöldek csoportját képviseli a mai napig. Daniel Cohn Bandit, aki a legendás időben csak Vörös Dany-ként emlegettek.
A kiadó
Mi volt 1968 voltaképpen? Ifjúsági mozgalom, diáklázadás, nemzedéki lázadás, társadalmi tiltakozás, életstílus-reform, kulturális forradalom?
Különböző okokból forrongott a kritikusan gondolkodó ifjúság szerte a világon, az Egyesült Államoktól kezdve Nyugat- és Kelet-Európán át egészen Japánig. Ám összekötötte őket a változtatási szándék, mert nem kevesebbről volt szó, mint egy jobb világról. Az elnyomottak szabadságáról, a társadalomban való részvétel mindenkit megillető jogáról, a demokrácia kiszélesítéséről.
Norbert Frei, a Jénai Egyetem történészprofesszora sorra veszi az eseményeket és mozgalmakat, rávilágít indítékaikra, eszmei hátterükre, nemzetközi összefüggéseikre, és mérleget von, hogy mi maradt 1968-ból.
A hatvanas évek forradalma Kelet-Európában hatvannégyben kezdődött. Hruscsov ellen fellépett Brezsnyev és ezerkilencszázhatvannégyben leváltotta. Ugyanekkor a csehszlovák gazdaságban katasztrofális fordulat következett be, éveken keresztül borzalmas helyzetben élt az ország. A kormány elrendelte a „húsmentes csütörtököt” A bizonytalan állami támogatás és az állampolgárok támogatása miatt azonban enyhíteni kellett a rendőrállam szigorán. A cenzúra lazább lett, a művészek, írók, filmesek nagyobb szabadságot kaptak és néhány nyugati utat is engedélyeztek filmrendezőknek
Szlovákia azonban ennek ellenére elnyomásban élt. A Tvar nevű irodalmi magazint beszüntették. Megvoltak a határai annak, hogy mit lehetett leírni, mondani. A csehszlovákokat azonban nagyon boldoggá tette ez a kis szabadság is, amit kaptak. Mivel már nem voltak teljesen elvágva a Nyugattól, a cseh fiatalok rögtön beugrottak a nyugati kultúrába, „Texasskit” -farmernadrágot kezdtek hallgatni, klubokba jártak, hogy „big beatet” hallgassanak, ahogy ők nevezték, rock and rollt. Prágában több hosszú hajú, szakállas, több farmeros-szandálos fiatal járkált, mint bárhol másutt Közép Európában. Gyülekezett a loncsos hajú lázadó fiatalsága Csehszlovákia szívében, vagy tán még az ötvenes évek lázadói? 1965. május elsején, amikor a kommunista világ többi része a munkáshatalmat ünnepelte, a prágai fiatalok királlyá koronázták nemzedékük szimbolikus figuráját, a hosszú hajú, szakállas beatniket, Allan Ginsberget, a Beatköltőt, akiből így lett a verseiben megörökített Kral Majales, Május Királya.
„Omm” -kántálta a zsidóból lett buddhista, aki még akkor is az új, izgalmas nyugati világ megtestesítője volt, sok prágai fiatal számára, amikor áttért a keleti vallásra. Koronázási beszéde alatt kis cintányérokat ütögetve énekelt egy buddhista himnuszt. Pár napig követte őt a titkosrendőrség a belváros sötét, díszes utcáin, majd deportálták. Ki kit rázott fel ezekben az években. A piaci nagyhatalmak a fogyasztói létet tagadó álmodókat? Kelet a Nyugatot, az új idolokkal, a Maókkal, a Guevarákkal? Vagy a nyugat a gúzsba kötött keletet, a zenében exportált szabadságmámorral? '68-ban az embereknek elegük lett abból, ami a maguk világában nyomasztotta őket: az unalmas konformizmusból, a szovjethatalomból, az államosított terrorból, vagy a háborúból, és mindenütt minden hatalmaskodásból. A legendás évben tanultam meg tisztelni Che Guevara , Daniel Cohn Bandit, Rudi Dutschke nevét- Kerekes Tamás- és könnybe lábadt a szemem, mikor megtudtam, hogy Che gerillái a bolíviai hegyekben a saját vizeletüket itták hónapokig., Miért? A világforradalomért? Ez évben a Földön elszabadult a lázadás szelleme, és rögtön az erőszaké, magyarázza a kiadó. A lázadást nyílt agresszióval válaszolta meg minden hatalom: szabadságharcukban megtizedelődött népek, véresre vert tüntetők, meggyilkolt lázadók, merénylet áldozataivá vált emberjogi vezetők és reformpolitikusok. Emléktáblák szegélyezik útjukat. Ám az USA elnöke és a Kreml ura is riadtan memorizálta addig ismeretlen, hosszú hajú, szelíd tekintetű, álmodozó diák nevét. De az erőszak ellenére, feketék, nők, diákok, fegyverrel megtámadott vagy hatalmi sakkban tartott kis nemzetek álltak ki magukért-amint a történelem, később megmutatta, nemhiába.
Mindezt kivételesen progresszív szellemi élet kísérte, és aktív, sokszavú, beavatkozó művészet: hangos viták, filozófiai divatok, sokkoló drámák, társadalomkritikus költészet, kultfilmek és mágikus dalok. A kor idoljai, főleg az új baloldal választott hősei közt rengeteg a mitologizált alak, s tárgyi kultúrájában is sok a könnyen beazonosítható és karikírozható elem. Ám '68 mégsem olvad fel a kedélyesen ironikus retro külsődleges megközelítésében. Ezt igazolja a könyv is. A kötetre még vissza kell térnünk, fantasztikusan jó.
Kerekes Tamás
1968 után a Földön élni már nem ugyanazt jelenti, mint előtte. A nagy jelentőségű év több tekintetben is a jelen megértésének kulcsa lehet: legyen szó fiatalságról, zenéről, világpolitikáról, háborúról, médiáról vagy a gazdaságról, sok mindenben járult hozzá világunk jelenkori képéhez. A kötet az amerikai Civil Rights Movement kezdeményezésétől kezdve a Haigt-Ashbury ellenkultúra megnyilatkozásain keresztül kitér a hollandiai, és japán tiltakozó mozgalmakra is, amelyekről-véleményem szerint-magyar nyelven most olvashatunk először.
Kerekes Tamás
www.tollal.hu
Kerekes Tamás
www.tollal.hu
Norbert Frei1968. Diáklázadások és globális tiltakozás
Corvina Kiadó
www.corvinakiado.hu
porkolab.corvina@lira.hu
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
