David Stafford: Végjáték, 1945
Gold Book Kiadó
A háború első áldozata az igazság, s soha nem fejeződik be azzal, hogy kitűzik a fehér zászlót.
A híres egyetemi professzor (Stafford) már korábban nagy port kavart fel, amikor azt állította, hogy Churchill megvesztegette Franco tábornokait, hogy biztosítsa Spanyolország kimaradásáét a II. világháborúból. Mostani könyve legalább ennyi izgalmat rejt magában.
http://archiv.nyugatijelen.com/1999/1999%20oktober/okt.%2029%20pentek/PDF/4.pdf
Kerekes Tamás
Amerikai Népszava
www.nepszava.com
Most a II. világháború utolsó fázisával foglalkozik 500 oldalas könyvében. Mint írja, a háborúk soha nem érnek véget a harcok befejezésével, és a katonai győzelem önmagában nem garantálja a békét. Kissé emlékeztet engem ez a szituáció a Valahol Európában c. filmmel, amiből megtudható, hogy a fegyverek lassan hallgatnak el, a polgári lakosságnak egyszerre megküzdenie az éhínséggel, járványokkal, hajléktalansággal és ezer más problémával, amit egy fehér zászló kitűzése sehol sem oldott meg Európában. A sebesültek folyamatosan halnak meg, és a hajléktalanok fedelet keresnek. A szülők elvesztett gyermekeik után kutatnak a romok között, a családok és barátok kétségbeesett módon próbálnak újraegyesülni. A legyőzött seregek katonáira hosszú hetek, hónapok várnak a hadifogolytáborokban, sok esetben egy távoli országban. A győztesek kezében a kard nem válik egy csapásra ekeszervvá. Vadásznak az ellenség vezetőire, konfrontálódnak azokkal, akik folytatni akarják a harcot, és keményen küzdenek az új rend bevezetéséért. A béke csak ezután következhet. Mert a békéhez több kell, mint a konfliktus hiánya, és sokkal nehezebb felépíteni, mint romba dönteni a városokat. A győzelem napja (1945. május 8.) félrevezető: katonai szemszögből, hisz a harcok sok helyen még ezután is folytak. Ám, ahol a konfliktus véget ért, a szövetséges katonák ott sem dobhatták félre a fegyvereiket, hogy egy kiadós ünneplés után hazatérhessenek. Épp ellenkezőleg, a legtöbbjük számára a győzelem napja csupán egy rövid szünet voltv a folyamatos egyenruha-viselésben és fegyveres szolgálatban. 1945-ben a háború utóhatásai ugyanolyan megterhelőnek bizonyultak, mint maguk a harcok.Több millió ellenséges katona elhelyezése; a fosztogatások, a tüntetések és a céltalan erőszak mielőbbi felszámolása. Az alapszolgáltatások-elektromosság, gáz, víz, szennyelvezetés-visszaállítása. A tönkretett utak, vasútvonalak és telefonhálózatok megjavítása. Az európai arany és műkincskészlet nagyszabású fosztogatásának megállítása. És még a béke szó jelentése egyértelmű: egyesek kimerültek, másikuk örül, hogy túlélte a háborút, de a másik az idealizmusát vesztette el. A dokumentumregény valódi és fiktív szövetséges katonák szemszögéből ábrázolják az erőfeszítéseket. A legmegrázóbb a számomra azonban a Claus Stauffenberg ezredes családjával történt események leírása volt. Gyakorlatilag a rokonok is polgári hadifoglyok voltak a Wermacht kezében, s bármikor halálbüntetés várt rájuk.
Soha nem olvastam ilyen totális, részletes, jól dokumentált összefoglalót arról, hogy a második világháborúban a berlini bunker elfoglalása korántsem jelentette a katonai és polgári erőfeszítések végét.
Olaszországban a legnagyobb sikert David Stafford skót történésznek a D-nap: visszaszámlálás című könyve aratta. A mű a `leghosszabb nap-ot`eleveníti fel a vezetőknek (Churchill, De Gaulle, Sztálin, Hitler) és azoknak a szempontjából, akik az első vonalban egyszerű katonaként, civilként harcoltak Európa felszabadításáért - írta a Corriere della Sera című milánói napilap. Szerepel a könyvben Glenn Dickin lövész, a 2400 kanadai egyike, akit egy repesz ölt meg a normandiai Fontaine-Henry temploma mellett. Hazájában testvéreinek minden elsőszülött fia az ő nevét viseli, és róla nevezték el Saskatchewanban a Dickin-tavat is.
Stafford könyvének fő forrásai a visszaemlékezések és a személyes levelezések. A mű egyik szereplője, Bill Tucker ejtőernyős már az 1943-as salernói partraszállást is átélte, amikor húszéves veteránként Normandiában harcolt a 82. hadosztály tagjaként. `A nevelés, amit a hadosztálynál kaptam, felbecsülhetetlen segítséget jelentett számomra, valahányszor nehéz munkát kellett elkezdenem és végigvinnem` - írta.
A könyvben azok is helyet kaptak, akik a maguk területén előkészítették a sikeres hadműveleteket: a rejtjelfejtők, illegális újságok írói, szerkesztői. Például Peter Moen, a legnagyobb illegális norvég lap főszerkesztője, akit a nácik elfogtak és börtönbe vetettek. Moan fogva tartása minden napján lejegyzett egy WC-papírra egy gondolatot. Halála és a háború után találták meg ezeket a feljegyzéseket a cellafal résében.
A katalán Juan Pujol a szövetségeseknek dolgozott Garbo fedőnéven, ugyanakkor beépült a németekhez is, akik Arabelként tartották számon. Az volt a feladata, hogy elhitesse a náci vezetőkkel: a partraszállás Normandiában csak megtévesztő manőver lesz, az igazit északabbra hajtják végre. Pujol 1944 decemberében magas brit kitüntetést kapott, majd eltűnt. 1984-ben tűnt fel ismét, amikor Fülöp, Edinburgh-i herceg köszönetet mondott neki azért, hogy hozzájárult a szövetségesek győzelméhez. `Garbo` 1988-ban halt meg Caracasban.
Természetesen nem hiányozhat a francia ellenállás sem, melynek tagjai a nagy nap előtt feszülten várták, mikor hangzik fel a rádióban Paul Verlaine Őszi sanzon című verse. Az ellenállók tudták, hogy ha a vers az `automne`(ősz) szóig eljut, közel a támadás időpontja.
1944. június 5-én Winston Churchill brit miniszterelnök táviratban közölte Joszif Sztálin szovjet vezetővel, hogy éjszaka megindul a hadi gépezet, ötezer hajóval és 11 ezer repülővel. Ugyanezen a napon Dwight D. Eisenhower tábornok, valószínűleg a balszerencse elűzésére, megfogalmazott egy másik telegramot: `Partraszállóinknak nem sikerült megvetniük a lábukat. Elrendeltem a visszavonulást.`Elküldésére szerencsére nem lett szükség.
http://209.85.129.132/search?q=cache:AaCeVz0t6coJ:www.mult-kor.hu/cikk.php%3Farticle%3D5647+David+Stafford&hl=hu&ct=clnk&cd=21&gl=hu&lr=lang_hu
A kiadó:
Ha az európai győzelem napjával zárjuk le a II. világháború európai részét – ahogy azt a legtöbben teszik –, akkor csak részben meséljük el a történetet. Egy háború nem akkor ér véget, amikor az utolsó lövések is eldördülnek. A legyőzött haderők katonái még hosszú ideig hadifoglyok maradnak, a sebesültek folyamatosan halnak meg, szülők kétségbeesetten keresik elveszett gyermekeiket, a győztesek pedig hozzálátnak az ellenséges vezetők felkutatásának, hogy biztosítsák a hosszan tartó békét.A Végjáték, 1945-tel a népszerű történész, David Stafford betömi a II. világháborúval kapcsolatos ismereteinken tátongó lyukat, és megmutatja, hogy a legtöbb ember számára az európai győzelem napja csupán röpke szünetet jelentett az események áradatában, és hogy a borzalmak és nehézségek még jóval azután is tartottak, hogy a szövetségesek elfogadták a náci Németország feltétel nélküli kapitulációját. Stafford naplókra, levelekre, személyes vallomásokra és visszaemlékezésekre támaszkodva zseniális módon szövi bele a mindennapi emberek életét a katonai és politikai vezetők machinációiba, hogy nyomon kövesse azokat a finom eseményeket, melyek a háború végső lezárásához, Hitler és Mussolini halálához, Buchenwald és Dachau felszabadításához, a szövetségesek és a Vörös Hadsereg versenyfutásához vezettek. Közben olyan figyelemre méltó férfiakkal és nőkkel találkozunk, mint Robert Ellis, az Olaszországban harcoló fiatal amerikai katona, aki megpróbálja megőrizni lelke épségét a csata brutalitásai közepette. Robert Reid, a George Patton hadseregével utazó középkorú haditudósító. Reginald Roy, a holland partoknál sokáig kitartó náci csapatok ellen küzdő kanadai katona, vagy Francesca Wilson, aki egy segélyszervezet munkatársaként elszántan próbál enyhíteni mindazon a szenvedésen, amit a háború hozott a kontinensre.A kritikusok által is méltatott Végjáték, 1945 lenyűgöző történelmi elbeszélés – a modern világ alakításában nagy szerepet játszó, három zűrzavaros hónap lebilincselő története.A SZERZŐDavid Stafford számos könyvet írt a hírszerzésről és a második világháborúról: Camp X, Roosevelt and Churchill: Men of Secrets, Spies Beneath Berlin, Secret Agent: The True Story of the Special Operations Executive és Tíz nappal a normandiai partraszállás előtt. A Kanadai Külügyi Intézet igazgatóhelyettese volt, jelenleg pedig az Edinburghi Egyetem II. Világháborús Kutatási Központjának kutatási igazgatója
2009. február 3., kedd
Párizs nem ereszt
Párizs nem ereszt
Az év legszebb könyve
Kerekes Tamás
Amerikai Népszava
www.nepszava.com
Párizsba többnyire vonattal érkeznek a magyarok. Kivétel Kassák, akinek elhiszem, hogy gyalog ment. A hordárok rajától elvarázsolt pályaudvar az érkezés és indulás szimbolikus színtere, a vágyak és remények kiindulópontja, a csalódások helyszíne. Honfitársainknak Párizs a Gare de l'Estnél kezdődik. Hevesi András írja: A németeket Goethe megajándékozta Rómával, a franciákat Maurras megajándékozta Athénnal, bennünket, magyarokat a költő: Ady - Kerekes Tamás - megajándékozott egy párizsi pályaudvarral. Karácsony Benő az utazás előtti lelkes mámorában a város "maradéktalan elfogyasztására" rendezkedett be: "A nagy Párizst fogom látni,a mély Párizst, a füstös falakat, tele hirdetésekkel, a furcsa nevű kabarékat napóleoni obeliszket, szellemes kalapos lányokat, a metrót, az utcákat, az olvasmányaimat és mindent." Picasso barátja a párizsi éjszaka fotósa, Brassai, így érkezett: "Délelőtt fél tízkor futottunk be a pályaudvarra. Több útitársammal autótaxin érkeztem a rue Delambre-ba és vertem fel hajnali álmából Tihanyit. Most napi nyolc frankért lakom két sarokkal odébb. Az emberek kedvesek és közvetlenek, egy kis utánajárással lehet majd műtermet szereznem. Megjelentem már a Rotonde-ban, ez a montparnasse-i művésztanya. Micsoda kedves, aranyos nők. Békebeli croissantok, briósok, articsókák, habkönnyű ételek, elragadó nők. A kávéházakban minden ingyen van, a cipők szépen az ajtó elé rakva, utcán, áruházakban mindenben szabadon turkálhatsz, mert minden a vevők becsületére van bízva, különösen hat mindez Románia után." A kötet kissé módosít a megszokott író-arcképeken, néhol... Endre de Ady... "Párizsról le kell beszéljelek, azt hiszem, ha most kijönnél, még jobban csalódnál abban a buta Mah-Jong partiban, amelyet a Baedeckerek Paris néven neveznek. Hogy Adym, ez az iszákos hülye mit látott Párizsban, az más lapra tartozik. Itt egyáltalán nem lehet ámulni, hacsak azon nem, hogy miként lehet annyi utolsó piszkos krajzleráj egy rakáson, mint itt." - József Attila. Nem kell ácskapcsot vernünk egy kultusz koporsójába, de Henry Miller és Braque barátja, Brassai is megjegyzi, hogy Ady le akart ugrani az Eiffel torony tetejéről. Párizst azonban neki köszönhetjük. A kötet pedig elsősorban az írók Párizs-élményét rögzíti. A zarándoklat a 19. században indul, és a második világháborúig tart. Regényességét ennek a korszaknak és kapcsolatnak ma már megmosolyogjuk: írók, akik német újságírócápák megrendelésére gátlástalanul gyártják a hamis interjúkat a világnagyságokkal, szélhámosságokkal tartották fel magukat, kigépeltek régi újságcikkeket, és mint eredetit eladták a szerkesztőnek, hálásak voltak, ha a honoráriumból egy kiadós ebédre futotta. Ne felejtsük, hogy Párizs Gorcsev Iván és Vanek úr városa is, nem kell csodálkoznunk Brassai ijedelmén, aki meginterjúvolt egy bárót, a cikket eladta, és felröppent a hír: a báró már két éve halott... Ebben a bohém légkörben először a Hét, a Magyar Géniusz, a Budapesti Hírlap, majd a Nyugat újságírói (Justh Zsigmond, Szomory Dezső, Heltai Jenő, Ady Endre, Szini Gyula stb.) küldik írásaikat a boulevardokon sétáló elegáns tízezerről. Kiállításokról, szalonokról, társasági és politikai szenzációkról, egzotikus uralkodók látogatásáról, színházi bemutatókról, a csillogó, mulató, mondén világról, a szabadság, a demokrácia és a választások hazájáról. Az 1900-as párizsi világkiállításra kiutazó Jókai Mórnak neves francia írók, művészek adnak fényes estélyeket, Justh Zsigmond pedig a nagy Sarah Bernhardt szűk baráti köréhez tartozik. Szomoryt maga Dumas támogatja és Daudet. A várost azóta felfedezők Ady lábnyomában lépkednek, már mi is tudjuk, hogy Párizsban hol lejt a járda... A kötetet a megérkezés, a pályaudvar, a város élménye, a művésznegyed, a honvágy színes fejezetei tagolják, és négy kitünő tollal megírt esszé zárja. A kiállításba - ennek a lenyomata ez a páratlanul szépen kivitelezett kötet - bekerült néhány magángyűjtőktől, társintézményektől kölcsönzött műtárgy, Réth Alfréd festménye egy párizsi megállóról, Nemes Lampérth, Czóbel Béla, Csáky József, Vaszary János, Rippl-Rónai József francia hatást tükröző művei. Így egészült ki a magyar irodalom képviselőinek küzdelme, hogy francia földön elfogadtassák alkotásaikat az ecset nemzetközi nyelvét használó festők sikeresebb törekvésének eredményével. A kötet illusztrációi szenzációsak. Korabeli városrészletek, fotók, metszetek, egy csoportképen Brassai, Bölöni,és André Kertész. Ady vasúti bérlete és névjegye (Redacteur-Correspondant Des Journaux Hongrois), József Attila párizsi anzixkártyája József Jolánnak, Bölöni György igazolványa a Salon D'Automne nyomtatott kártyáján, Tihanyi Lajos és Pór Bertalan képek. A kötet pontosított eddigi ismereteimen is. Magamtól nem gondoltam volna, hogy a francia egzisztencializmus-a kortársak szerint legtehetségesebb alakja, Paul Nizan - mondott 1939-ben a párizsi Ady emlékünnepélyen üdvözlő beszédet. Kerekes Tamás Párizs nem ereszt el Petőfi Irodalmi Múzeum Szerkesztette Cséve Anna, a kiállítást rendezte E. Csorba Csilla A tanulmányokat a kötet szövegét írták: Beke László, E. Csorba Csilla, Tverdota György, Design: Kaszta Móni
Az év legszebb könyve
Kerekes Tamás
Amerikai Népszava
www.nepszava.com
Párizsba többnyire vonattal érkeznek a magyarok. Kivétel Kassák, akinek elhiszem, hogy gyalog ment. A hordárok rajától elvarázsolt pályaudvar az érkezés és indulás szimbolikus színtere, a vágyak és remények kiindulópontja, a csalódások helyszíne. Honfitársainknak Párizs a Gare de l'Estnél kezdődik. Hevesi András írja: A németeket Goethe megajándékozta Rómával, a franciákat Maurras megajándékozta Athénnal, bennünket, magyarokat a költő: Ady - Kerekes Tamás - megajándékozott egy párizsi pályaudvarral. Karácsony Benő az utazás előtti lelkes mámorában a város "maradéktalan elfogyasztására" rendezkedett be: "A nagy Párizst fogom látni,a mély Párizst, a füstös falakat, tele hirdetésekkel, a furcsa nevű kabarékat napóleoni obeliszket, szellemes kalapos lányokat, a metrót, az utcákat, az olvasmányaimat és mindent." Picasso barátja a párizsi éjszaka fotósa, Brassai, így érkezett: "Délelőtt fél tízkor futottunk be a pályaudvarra. Több útitársammal autótaxin érkeztem a rue Delambre-ba és vertem fel hajnali álmából Tihanyit. Most napi nyolc frankért lakom két sarokkal odébb. Az emberek kedvesek és közvetlenek, egy kis utánajárással lehet majd műtermet szereznem. Megjelentem már a Rotonde-ban, ez a montparnasse-i művésztanya. Micsoda kedves, aranyos nők. Békebeli croissantok, briósok, articsókák, habkönnyű ételek, elragadó nők. A kávéházakban minden ingyen van, a cipők szépen az ajtó elé rakva, utcán, áruházakban mindenben szabadon turkálhatsz, mert minden a vevők becsületére van bízva, különösen hat mindez Románia után." A kötet kissé módosít a megszokott író-arcképeken, néhol... Endre de Ady... "Párizsról le kell beszéljelek, azt hiszem, ha most kijönnél, még jobban csalódnál abban a buta Mah-Jong partiban, amelyet a Baedeckerek Paris néven neveznek. Hogy Adym, ez az iszákos hülye mit látott Párizsban, az más lapra tartozik. Itt egyáltalán nem lehet ámulni, hacsak azon nem, hogy miként lehet annyi utolsó piszkos krajzleráj egy rakáson, mint itt." - József Attila. Nem kell ácskapcsot vernünk egy kultusz koporsójába, de Henry Miller és Braque barátja, Brassai is megjegyzi, hogy Ady le akart ugrani az Eiffel torony tetejéről. Párizst azonban neki köszönhetjük. A kötet pedig elsősorban az írók Párizs-élményét rögzíti. A zarándoklat a 19. században indul, és a második világháborúig tart. Regényességét ennek a korszaknak és kapcsolatnak ma már megmosolyogjuk: írók, akik német újságírócápák megrendelésére gátlástalanul gyártják a hamis interjúkat a világnagyságokkal, szélhámosságokkal tartották fel magukat, kigépeltek régi újságcikkeket, és mint eredetit eladták a szerkesztőnek, hálásak voltak, ha a honoráriumból egy kiadós ebédre futotta. Ne felejtsük, hogy Párizs Gorcsev Iván és Vanek úr városa is, nem kell csodálkoznunk Brassai ijedelmén, aki meginterjúvolt egy bárót, a cikket eladta, és felröppent a hír: a báró már két éve halott... Ebben a bohém légkörben először a Hét, a Magyar Géniusz, a Budapesti Hírlap, majd a Nyugat újságírói (Justh Zsigmond, Szomory Dezső, Heltai Jenő, Ady Endre, Szini Gyula stb.) küldik írásaikat a boulevardokon sétáló elegáns tízezerről. Kiállításokról, szalonokról, társasági és politikai szenzációkról, egzotikus uralkodók látogatásáról, színházi bemutatókról, a csillogó, mulató, mondén világról, a szabadság, a demokrácia és a választások hazájáról. Az 1900-as párizsi világkiállításra kiutazó Jókai Mórnak neves francia írók, művészek adnak fényes estélyeket, Justh Zsigmond pedig a nagy Sarah Bernhardt szűk baráti köréhez tartozik. Szomoryt maga Dumas támogatja és Daudet. A várost azóta felfedezők Ady lábnyomában lépkednek, már mi is tudjuk, hogy Párizsban hol lejt a járda... A kötetet a megérkezés, a pályaudvar, a város élménye, a művésznegyed, a honvágy színes fejezetei tagolják, és négy kitünő tollal megírt esszé zárja. A kiállításba - ennek a lenyomata ez a páratlanul szépen kivitelezett kötet - bekerült néhány magángyűjtőktől, társintézményektől kölcsönzött műtárgy, Réth Alfréd festménye egy párizsi megállóról, Nemes Lampérth, Czóbel Béla, Csáky József, Vaszary János, Rippl-Rónai József francia hatást tükröző művei. Így egészült ki a magyar irodalom képviselőinek küzdelme, hogy francia földön elfogadtassák alkotásaikat az ecset nemzetközi nyelvét használó festők sikeresebb törekvésének eredményével. A kötet illusztrációi szenzációsak. Korabeli városrészletek, fotók, metszetek, egy csoportképen Brassai, Bölöni,és André Kertész. Ady vasúti bérlete és névjegye (Redacteur-Correspondant Des Journaux Hongrois), József Attila párizsi anzixkártyája József Jolánnak, Bölöni György igazolványa a Salon D'Automne nyomtatott kártyáján, Tihanyi Lajos és Pór Bertalan képek. A kötet pontosított eddigi ismereteimen is. Magamtól nem gondoltam volna, hogy a francia egzisztencializmus-a kortársak szerint legtehetségesebb alakja, Paul Nizan - mondott 1939-ben a párizsi Ady emlékünnepélyen üdvözlő beszédet. Kerekes Tamás Párizs nem ereszt el Petőfi Irodalmi Múzeum Szerkesztette Cséve Anna, a kiállítást rendezte E. Csorba Csilla A tanulmányokat a kötet szövegét írták: Beke László, E. Csorba Csilla, Tverdota György, Design: Kaszta Móni
2009. február 1., vasárnap
Mindenttudó
Ben Schott
Schott-féle sokmindentudó
Magvető Kiadó
Minden, amit a világról tudni érdekes
A kötet valódi mindentudó, de azért nem vállal felelősséget, ha Ön rossz lapokat játszik meg a pókeren, vagy arra alkalmatlan napon vonja fel az Egyesült Királyság lobogóját, nem elég hosszú a cipőfűzője, vagy valami falrengető huncutságot mond svédül.
A kötet részletesen beszámol a brit kalapadóról (eltörölték -Kerekes Tamás), s akkurátusan párosítja a cipőnk kapcsán a lyukpárok számát a cipőfűző kellő hosszával. Itt láttam be, hogy eddig tévelygés volt az életem. Azaz, kevés voltam eddig, a kötet szavaival élvén, mint mákos tekercsben az önindukció. A kötet alaposan foglalkozik az amerikai elnökök politikai HOVATARTOZSÁVA , ÉS HOGY MELYIK ÉVBEN LETTEK MERÉNYLETEK ÁLDOZATAI. Aztán a londoni Temze hidak teljes felsorolását kapjuk. A kötetről Schrődinger professzor jut eszembe, aki épp a kellő helyen és időben jegyezte meg Princetonról, hogy komoly ember nem tartózkodhat huzamosabb ideig olyan helyen, ahol a legkiválóbb bor is csak másodosztályú.
A kiadó:
A könyv, amelyet, bár letehetetlen, mégsem lehet egy ültő helyünkben elolvasni. A könyv, amely nem enciklopédia, nem szótár, nem almanach, nem antológia, nem lexikon, nem kincsestár, nem közhelygyűjtemény, nem kisokos és nem vademecum – hanem mindez együtt! A könyv, amelyből kiderül, hány és mekkora lyukhoz milyen hosszú cipőfűző – vagy miféle golfütő dukál. A könyv, amelyből megtudhatja, hogyan haltak meg a burmai királyok, mely országokban kötelező szavazni, ki kicsoda Dante Poklának bugyraiban – és megannyi más hasznos és haszontalan adatot, amelyek nélkül élni lehet ugyan, de aligha érdekes..
A Schott-féle könyv a nehezen körvonalazható általános műveltséget próbálja gesztusok szintjén meghatározni, bekalkulálva azt, hogy más tartozott az általános műveltségbe 1900-ban, 1960-ban, és a kétezres években. Bár a kézikönyv elegáns, formátumra nosztalgikus kiadvány, mégis korszerű tudást sűrített bele a szerző. Oscar Wilde paradoxonjaitól az internet szlengen és a ruházati jelzéseken át azt is megtudhatjuk, hogy a Beatles slágerek milyen hosszú ideig vezetették az angol listát.
A Schott-féle sokmindenttudó újragondolta és újraértelmezte a klasszikus tipográfiát. A kötet - mely a szórakoztató és a praktikus tudás tára - magyar mutáció, hisz megtalálható benne Kölcsey Himnusza, Budapest gyógyfürdői, de még a magyar uralkodók is. Megtudhatjuk belőle, hogy mi volt a Titanic menüje, hogy a korán elhunyt popsztárok milyen halálokban távoztak a pop neonfényes Mennyországába. Marc Bolan vezetés közbeni „fatúladagolás következtében” halt meg. A „fatúladagolás” annyit tesz: fának ütközött és meghalt.
http://www.lira.hu/index.php?action=kiado&ki_azon=magveto&p_azon=reszlet&kid=1216
A KönyvesBlog véleménye:
Meghökkentő kiadvánnyal rukkolt elő a Magvető Kiadó. Egy tökéletesen használhatatlan, mégis nélkülözhetetlen darabbal. Az ötlet nagyszerű: összesűríti a világ legjelentéktelenebb érdekességeit, ökörségeit és a valóban hasznos, ám a köztudatban mégis hiányosan, zavarosan élő ismereteket. A könyv úgy letehetetlen, hogy valójában olvashatatlan. A fülszövegnek tökéletesen igaza van: az addikció már az első harminc másodperc után diagnosztizálható, az olvasó ugyanis innen kezdve idegesen és mohó türelmetlenséggel szaladgál előre-hátra az oldalak között, hogy további érdekességekre meg égbekiáltó baromságokra akadjon. Ez a lázas érdeklődés ugyan nem tart sokáig, de addig elég intenzív.A sokkmindentudó azokat a tudnivalókat, ismeretek gyűjti össze, amik senkit nem érdekelnek, mégis mindenkit feldobnak. Pontosabban mindenki jól elvan anélkül, hogy tisztában lenne velük, mégis hiányolja az ismeretüket. Ha valaki megkérdezi, hogy mennyi is az egyhüvelyknyi, akkor a társaságban mindenki összevissza beszél, bambán nézegeti a hüvelykujját, felelőtlenül dobálózik számokkal, meg centikkel, miközben nagy eséllyel dunsztja sincs róla. De senkiben meg sem fordul a késztetés legeslegkisebb, parányi szikrája sem, hogy felemelje a hátsófelét a kanapéról és utánanézzen az interneten, neadjisten kutatni kezdjen egy ötkötetes enciklopédiában. . Ha hirtelen eszünkbe jut valami ehhez hasonló, a köztudatban zavarosan élő ismeretanyag, akkor nagy eséllyel megtalálhatjuk ebben a kötetecskében. A hátsó fülszövegen már semmilyen marketing szöveg nem olvasható: az élet öt alapmércéjét láthatjuk itt (cm, hüvelyk, pont, agate, ciceró) stilizált vonalzókkal szemléltetve a méretüket. Aztán belelapozunk találomra és hopp: SMS- rövidítések. Például: 4szmkzt ~ négyszemközt, hi7&lN ~ hihetetlen. Ugyanitt a másik oldalon: kiterjesztett szorzótábla. Aztán korán elhunyt popsztárok listája. Meg az angol királynő beszállítói, ahonnan megtudhatjuk, kivel készítet skót dudát, illetve kitől vesz benzint az angol királynő. Végre kiderül, hogy mit is jelentenek azok az idióta mosásra vonatkozó jelzések a ruháink belső részén a fehér bilétán. Mellette meg a másik oldalon Liszt Ferenc legfontosabb kitüntetéseit olvashatjuk naprendszerünk bolygóinak legfontosabb adatai és az 1953-as aranycsapat névsora társaságában. Aztán prímszámok, Morse-jelek, Magyar uralkodók, a Titanic ellátmánya, Laborvizsgálatok (vérvétel) normáleredményei.
Szentenciák: csak ízelítőül
Kevés vagy, mint dobostortában a ritmusérzék, és még jobb: stoptáblán a retorika..A kötetet a kulturpart.hu is szemlézte:
http://209.85.129.132/search?q=cache:hSdS4O9Lm5YJ:konyves.blog.hu/2008/02/05/a_hidrogenpotencialtol_a_tojasmeretekig+Ben+Schott&hl=hu&ct=clnk&cd=17&gl=hu
magveto@lira.hu
magveto.kiado@lira.hu
janos.lia@lira.hu
pap.zoltan@lira.hu
Összeállította:
Kerekes Tamás
Amerikai Népszava
www.nepszava.com
Schott-féle sokmindentudó
Magvető Kiadó
Minden, amit a világról tudni érdekes
A kötet valódi mindentudó, de azért nem vállal felelősséget, ha Ön rossz lapokat játszik meg a pókeren, vagy arra alkalmatlan napon vonja fel az Egyesült Királyság lobogóját, nem elég hosszú a cipőfűzője, vagy valami falrengető huncutságot mond svédül.
A kötet részletesen beszámol a brit kalapadóról (eltörölték -Kerekes Tamás), s akkurátusan párosítja a cipőnk kapcsán a lyukpárok számát a cipőfűző kellő hosszával. Itt láttam be, hogy eddig tévelygés volt az életem. Azaz, kevés voltam eddig, a kötet szavaival élvén, mint mákos tekercsben az önindukció. A kötet alaposan foglalkozik az amerikai elnökök politikai HOVATARTOZSÁVA , ÉS HOGY MELYIK ÉVBEN LETTEK MERÉNYLETEK ÁLDOZATAI. Aztán a londoni Temze hidak teljes felsorolását kapjuk. A kötetről Schrődinger professzor jut eszembe, aki épp a kellő helyen és időben jegyezte meg Princetonról, hogy komoly ember nem tartózkodhat huzamosabb ideig olyan helyen, ahol a legkiválóbb bor is csak másodosztályú.
A kiadó:
A könyv, amelyet, bár letehetetlen, mégsem lehet egy ültő helyünkben elolvasni. A könyv, amely nem enciklopédia, nem szótár, nem almanach, nem antológia, nem lexikon, nem kincsestár, nem közhelygyűjtemény, nem kisokos és nem vademecum – hanem mindez együtt! A könyv, amelyből kiderül, hány és mekkora lyukhoz milyen hosszú cipőfűző – vagy miféle golfütő dukál. A könyv, amelyből megtudhatja, hogyan haltak meg a burmai királyok, mely országokban kötelező szavazni, ki kicsoda Dante Poklának bugyraiban – és megannyi más hasznos és haszontalan adatot, amelyek nélkül élni lehet ugyan, de aligha érdekes..
A Schott-féle könyv a nehezen körvonalazható általános műveltséget próbálja gesztusok szintjén meghatározni, bekalkulálva azt, hogy más tartozott az általános műveltségbe 1900-ban, 1960-ban, és a kétezres években. Bár a kézikönyv elegáns, formátumra nosztalgikus kiadvány, mégis korszerű tudást sűrített bele a szerző. Oscar Wilde paradoxonjaitól az internet szlengen és a ruházati jelzéseken át azt is megtudhatjuk, hogy a Beatles slágerek milyen hosszú ideig vezetették az angol listát.
A Schott-féle sokmindenttudó újragondolta és újraértelmezte a klasszikus tipográfiát. A kötet - mely a szórakoztató és a praktikus tudás tára - magyar mutáció, hisz megtalálható benne Kölcsey Himnusza, Budapest gyógyfürdői, de még a magyar uralkodók is. Megtudhatjuk belőle, hogy mi volt a Titanic menüje, hogy a korán elhunyt popsztárok milyen halálokban távoztak a pop neonfényes Mennyországába. Marc Bolan vezetés közbeni „fatúladagolás következtében” halt meg. A „fatúladagolás” annyit tesz: fának ütközött és meghalt.
http://www.lira.hu/index.php?action=kiado&ki_azon=magveto&p_azon=reszlet&kid=1216
A KönyvesBlog véleménye:
Meghökkentő kiadvánnyal rukkolt elő a Magvető Kiadó. Egy tökéletesen használhatatlan, mégis nélkülözhetetlen darabbal. Az ötlet nagyszerű: összesűríti a világ legjelentéktelenebb érdekességeit, ökörségeit és a valóban hasznos, ám a köztudatban mégis hiányosan, zavarosan élő ismereteket. A könyv úgy letehetetlen, hogy valójában olvashatatlan. A fülszövegnek tökéletesen igaza van: az addikció már az első harminc másodperc után diagnosztizálható, az olvasó ugyanis innen kezdve idegesen és mohó türelmetlenséggel szaladgál előre-hátra az oldalak között, hogy további érdekességekre meg égbekiáltó baromságokra akadjon. Ez a lázas érdeklődés ugyan nem tart sokáig, de addig elég intenzív.A sokkmindentudó azokat a tudnivalókat, ismeretek gyűjti össze, amik senkit nem érdekelnek, mégis mindenkit feldobnak. Pontosabban mindenki jól elvan anélkül, hogy tisztában lenne velük, mégis hiányolja az ismeretüket. Ha valaki megkérdezi, hogy mennyi is az egyhüvelyknyi, akkor a társaságban mindenki összevissza beszél, bambán nézegeti a hüvelykujját, felelőtlenül dobálózik számokkal, meg centikkel, miközben nagy eséllyel dunsztja sincs róla. De senkiben meg sem fordul a késztetés legeslegkisebb, parányi szikrája sem, hogy felemelje a hátsófelét a kanapéról és utánanézzen az interneten, neadjisten kutatni kezdjen egy ötkötetes enciklopédiában. . Ha hirtelen eszünkbe jut valami ehhez hasonló, a köztudatban zavarosan élő ismeretanyag, akkor nagy eséllyel megtalálhatjuk ebben a kötetecskében. A hátsó fülszövegen már semmilyen marketing szöveg nem olvasható: az élet öt alapmércéjét láthatjuk itt (cm, hüvelyk, pont, agate, ciceró) stilizált vonalzókkal szemléltetve a méretüket. Aztán belelapozunk találomra és hopp: SMS- rövidítések. Például: 4szmkzt ~ négyszemközt, hi7&lN ~ hihetetlen. Ugyanitt a másik oldalon: kiterjesztett szorzótábla. Aztán korán elhunyt popsztárok listája. Meg az angol királynő beszállítói, ahonnan megtudhatjuk, kivel készítet skót dudát, illetve kitől vesz benzint az angol királynő. Végre kiderül, hogy mit is jelentenek azok az idióta mosásra vonatkozó jelzések a ruháink belső részén a fehér bilétán. Mellette meg a másik oldalon Liszt Ferenc legfontosabb kitüntetéseit olvashatjuk naprendszerünk bolygóinak legfontosabb adatai és az 1953-as aranycsapat névsora társaságában. Aztán prímszámok, Morse-jelek, Magyar uralkodók, a Titanic ellátmánya, Laborvizsgálatok (vérvétel) normáleredményei.
Szentenciák: csak ízelítőül
Kevés vagy, mint dobostortában a ritmusérzék, és még jobb: stoptáblán a retorika..A kötetet a kulturpart.hu is szemlézte:
http://209.85.129.132/search?q=cache:hSdS4O9Lm5YJ:konyves.blog.hu/2008/02/05/a_hidrogenpotencialtol_a_tojasmeretekig+Ben+Schott&hl=hu&ct=clnk&cd=17&gl=hu
magveto@lira.hu
magveto.kiado@lira.hu
janos.lia@lira.hu
pap.zoltan@lira.hu
Összeállította:
Kerekes Tamás
Amerikai Népszava
www.nepszava.com
Római császárnék
Római császárnék
Kerekes Tamás
A kiadó
Lazi Kiadó
Amerikai Népszava
http://www.nepszava.com/
Tudunk-e valamit Claudilláról, Orestináról vagy Lollia Paulináról? Netán Olympias, Charito esetleg Marina Severa alakjáról? Ezek az asszonyok mind római császárnék voltak, akár a sokat említett Messalina, Agrippina vagy Poppaea. Sok esetben említésre sokkal inkább méltóbbak, mint az utókor által unos-untalan emlegetett személyek. Ez a könyv a Római császárok analógiájára bemutatja az összes császárfeleséget, Augustusétól kezdve Nagy Theodosiuséig, tehát a császárság, mint új államrendszer létrejöttétől egészen 395-ig, vagyis addig, amikor a birodalom véglegesen kettévált nyugati és keleti részre. De kik voltak ezek a nők, honnan jöttek, miként éltek? Ki volt Faustina, a kevésbé ismert Antoninus Pius felesége? Vagy Sabina, a híres Hadrianus asszonya? Netán Fausta, Nagy Konstantin felesége, aki szinte megbújik férje árnyékában? 70 asszonyról ír Aleksander Krawczuk, ókortörténész, feldolgozva mindazt, amit tudni, vagy okkal vélelmezni lehet a római császárnékról.
De az első se volt utolsó:
Tiberius, római császár. Állítólag a halálos ágyán fojtotta meg takaróval testőrparancsnoka, Macro. Caligula, a harmadik római császár. Öröklött epilepsziában szenvedett. Könyörtelen, féktelen despota, eltékozolta az egész államkincstárt és hihetetlen önkényességeket követett el.
Cassius Chaerea pretoriánus ölte meg a császári palotában. Claudius, római császár. Harmadik felesége, a későbbi Néró császár anyja, Agrippina ölte meg. Mérges gombát kevert az ételébe. Agrippina, római császárné, Néró császár anyja. Néró császárságának első évében ő uralkodott, később tulajdon fia parancsára meggyilkolták A foltos bürök tökéletesen halálos hatását maga Néró császár is kihasználta 55 februárjában. Egy ünnepi lakomán teljesült leghőbb kívánsága: a fiatal Britannicus hirtelen felugrott az asztaltól, és mint akit villám sújtott, összeesett. Amikor a császár mozdulatlan mostohafivérét (mindössze 13 éves volt) a rabszolgák kivitték a teremből, Néró győzelmi mámorban tört ki. Végre sikerült neki elődjének, Claudius császárnak a fiát eltüntetnie az útból.
Néró megnyugtatta a vendégeket, köztük feleségét, Octaviát is. Arra utalt, hogy ez csak egyike lehet Britannicus egyébként is oly gyakori epilepsziás rohamainak. Locusta, a Galliából származó híres méregkeverőnő tudománya ezúttal nem mondott csődöt: a bürökből és ópiumból kevert ital hatása halálos lett (az ópium a halál beálltát gyorsította meg). Az első kísérlet ugyanis félresikerült: Britannicus csak hányt. Néró akkor olyan dühös lett, hogy a méregkeverőnőt saját kezűleg fenyítette meg, majd együtt főőózték a mérget. Hatását egy disznón próbálták ki: a szegény állat ott helyben kiadta a páráját...
A császár azt is megparancsolta, hogy mostohafivérét az esős idő ellenére már a következő napon eltemessék. Akkoriban úgy vélték, hogy a megmérgezettek bőre elszíneződik a modern toxikológia nem teljesen támasztja alá ezt a föltevést). Néró a gyászszertartás előtt Britannicus arcát gipsszel vagy valami ehhez hasonló fehér masszával bekenette. Ám a ránk maradt tudósítások szerint az eső lemosta ezt a maszkot, és a szörnyű tett mindenki számára szemmel láthatóvá vált.
A De materia medica címû munkájában a görög orvos és gyógyszerész, Dioszkuridész (Kr. u. I. század) átfogó képet ad az akkoriban használatos gyógyító szerekről. Beszámol a Rómában oly gyakori mérgezéses gyilkosságokról is. „A mérgek ellen nagyon nehéz védekezni, mert akik ezeket keverik, még a legtapasztaltabb embereket is be tudják csapni. A szerek keserű ízét édessel semlegesítik, kellemetlen szagát pedig valamilyen illatanyaggal szüntetik meg. A mérgekhez orvosságokat is kevernek, mintha egészségügyi okból adnák őket. Legtöbbször italokba szórják: borba, levesbe, mézes vízbe, lencsés ételbe vagy más ehető dologba."
Nero: újra elkezdte hígítani a pénzek ezüsttartalmát, amit utódai követtek. Ennek a folyamatnak az lett az eredménye, hogy az érmék ezüsttartalma Tetricus császár (i.sz. 270-es évek) alatt elérte a mélypontját. Nevéhez fűződik az első keresztényüldözés, és Róma felgyújtása.(Most ez megint vita tárgya)
Seneca: Nemsokára — amikor már ügyvéd volt — más igéző asszonyok is megkívánták maguknak. Ezt nem tudta elviselni Claudius császár féktelen felesége, Messalina. Megrágalmazta, hogy romboló eszméket hirdet. Büntetőügy lett a rágalomból és Senecát — talán azért, hogy Agrippina bosszankodjék — a sivár Korzikára száműzték. Nyolc évig kényszerült a Rómához képest mostoha körülmények közötti életre. De itt vált jelentékeny filozófussá. Fő feladatának érezte ettől kezdve mindhalálig, hogy a bölcseletet és az erkölcstant a megszomorított emberek vigasztalásává formálja. Legmaradandóbb elmélkedései a filozófiai igényű vigasztalások. A féktelen és annyi bajt okozó Messalinát azonban megölték, férje tudtával és beleegyezésével. Közben Domitius Aenobarbus is meghalt, Agrippina özvegy lett. Erős akaratával és testének csábító erejével hamarosan férjhez is ment az elözvegyült császárhoz. Vitte magával Domitiustól szült fiát, Nérót, Claudiusnak pedig ott volt Messalinától született fia, Britannicus. A tragédiák egész sora következett ebből a családi helyzetből.
Agrippina első dolgai közé tartozott, hogy Senecát is visszaszerezze. Rá is beszélte Claudiust, hogy az ártatlanul száműzött filozófus-költőnek adjon kegyelmet, és hívja vissza Rómába, ahol nagy eszével és tehetségével sokféle feladatot láthat el. Tehát nemcsak ő kapta vissza Senecát, hanem Seneca is visszakapta — most már császárnőként — Agrippinát. Ettol kezdve néhány évig a birodalom első emberei közé tartozott. Praetor, azaz főbíró is lett, egy évig consul is volt, vagyis a császár után a legfőbb közhivatalnok, a ???császár barátja" címet viselhette. És közvetlenül bekapcsolódhatott az uralkodó családi életébe, minthogy Agrippina kívánsága szerint ő lett a növekedő Néró nevelője és házitanítója. A tanítómester példaadóan erkölcsös és művelt, méltányos és hasznosan tevékeny férfiúvá akarta nevelni a Domitius-fiút, aki hamarosan trónörökös is lett. A császár felesége kívánságára örökbe fogadta és örökösévé tette Nérót. Claudius vér szerinti fia, Britannicus indokolhatatlanul mellőzött lett. Mikor azután Agrippina úgy találta, hogy Claudius császár túl sokáig él, és félő, hogy a sértett Britannicus vissza akarja szerezni jogait, megmérgeztette férjét, és így Néró lett a császár.
Egyelőre azonban a fiatal uralkodó még tanítvány maradt, az uralmat anyja, Agrippina és nevelője, Seneca gyakorolta. Ez a korszak hat évig tartott. Róma népe úgy gondolt vissza erre a rövid néhány évre, mint a biztonság, a nyugalom időszakára. Hat év múltán a 22 éves császár felnőttnek, uralkodásra alkalmasnak vallotta magát. És a szelíd, engedelmes tanítvány egyszeriben a birodalom szörnyévé torzult. Agrippina azonban volt olyan uralomra vágyó, mint a fia, nem is akarta kiengedni az önálló parancsolás jogát és lehetőségét. A válasz egyértelmű volt: Néró fegyvereseket küldött anyja hálószobájába, s azok egyetlen döféssel megölték. Néró hamarosan a feleségétől is megszabadult, és elvette a legveszedelmesebb asszony hírében álló Poppea Sabinát. Őt később maga ölte meg. Senki se érezhette magát biztonságban.
Seneca is helyesebbnek tartotta, ha önkéntesen vonul vissza a császári udvarból, közélettől. Gondjai nem voltak, gazdag ember volt, művelt barátok körében élt, még új ifjú feleséget is vett. Elérkezett bölcselkedő, vigasztaló leveleinek legművészibb darabjaihoz. Seneca az együttérzés, a részvét utolérhetetlen művésze, legjobb, legmaradandóbb művei a gyászoló ismerősökhöz írt levelek. Filozófia, erkölcstan, lélektan és az átérzett szomorúság lírája egyesül ezekben a ???Vigasztalások" címen összegyűjtött írásokban. Talán végső drámáit is ebben az időszakban írta. Közben az otthoni Cordovából Rómába érkezett unokaöccse, Lucanus is, a nagy reményekkel induló ifjú költő, aki könnyelműen elfogadta Néró lelkesnek mutatkozó barátságát, holott a magát örökké költőnek tartó császár hamarosan égő irigységet érzett a kétségtelenül lángeszű ifjú iránt. Mint ahogy nem tudta megbocsátani a legszellemesebb ember hírében álló szatíraírónak, Petroniusnak sem, hogy olyan tüntetően szellemes.
Jött is az alkalom a leszámolásra. Egy régimódi úri kör szerette volna eltenni láb alól a közveszéllyé változott, nyilvánvalóan elmebeteg császárt. A készülődő összeesküvés élén a nagyon előkelő Piso család egyik férfija állt. És minthogy besúgó mindig mindenütt akad, Pisóékat is hamar leleplezték, lesújtott rájuk a hatalom, elpusztította őket. Ez olyan alkalom volt, hogy utólag bárkire rá lehetett fogni, hogy kapcsolatban állt Pisóékkal. A rágalmazóknak szinte kézbe adta a gyanúsítást, hogy ez meg az legalább is tudott az összeesküvésről. Nérónak pedig az egykori nevelő léte is kényelmetlen volt. Áldozatul esett Petronius is, mert nagyon szellemes volt, Lucanus is, mert túl tehetséges volt, s velük együtt Seneca is, mert jó erkölcsre oktató császári nevelő volt. Ő is kénytelen volt öngyilkosságot elkövetni. Az utókor azonban egy pillanatra sem feledkezett meg róla. Nem volt olyan nagy filozófus, mint görög példaképei, nem volt olyan nagy drámaíró, mint a tragédia görög óriásai, epigrammáinak nagyobb részét pedig nem is ő írta, későbbi utánzások. De a nagy görögök felé ő vezette a középkort is, amely tisztelte, a reneszánszot is, amikor lelkesedtek érte, a francia barokk nagyjait, akik tanultak tőle. És kétségtelen: ő a részvétlevél legnagyobb művésze.(Hegedűs Géza)
Nero önállósodása
Nero azonban nehezen tűrte, hogy irányítsák. Hatalomvágya – valószínűleg Burrus és Seneca támogatásával – először hatalmaskodó anyja ellen irányult, azonban Agrippina három merényletkísérletet is túlélt, többek között azt is, amikor egy elsüllyesztendő hajóra tették. Végül Nero nyíltan, katonáival gyilkoltatta meg. Állítólag utolsó kérése az volt, hogy a méhét szúrják át, ami életet adott Nerónak. Nem sokkal ezután Claudia Octavia is hasonló sorsra jutott, hogy Nero elvehesse szíve új választottját, Poppaea Sabinát.
Burrus 62-ben halt meg, elképzelhető, hogy természetes halállal. Seneca egymagában nem bírt elég befolyással neveltjére, így jobbnak látta visszavonulni. Ezzel azonban csak három évre nyert haladékot: 65-ben megvádolták, hogy részt vett egy császár elleni összeesküvésben, és öngyilkosságot követtettek el vele. (Ugyanebben az évben ölte meg dührohamában szeretett feleségét, a terhes Poppaeát, akit egy veszekedésük alkalmával hasbarúgott. 66-ban vette feleségül harmadik, utolsó asszonyát, Statilia Messalinát.) Nero hatalma 25 éves korára korlátlanná vált.
Burrust Ofonius Tigellinus váltotta a praefectus praetoriói rangban, aki készséggel teljesítette ura egyre több áldozatot követelő parancsait. A Tiberius korát idéző felségsértési perek, vagyonelkobzások összeesküvéshez vezettek, melyet Calpurnius Piso vezetett, ám felgöngyölítették (65). A megtorlásnak számos áldozata volt, köztük Seneca és eposzköltő unokaöccse, Marcus Annaeus Lucanus, vagy a republikánus Thrasea Paetus. Az apolitikus, ám a császári féltékenységet sikeres hadvezetésével kiváltó Corbulo is ekkor vesztette életét Korinthosz kikötőjében.
„Néró, a véres költő”
Mivel az előkelő rétegek körében elveszítette bázisát, dús juttatásokkal igyekezett megnyerni a plebs támogatását: növelte az ingyen élelem és a cirkuszi látványosságok mennyiségét. Nero kezdettől fogva előadói babérokra vágyott, így nem egyszer megesett, hogy saját szerzeményeivel lépett fel. Ugyan nem volt kiemelkedő tehetség, a közönség jól átgondolt érdekében kénytelen volt ünnepelni őt, amivel azonban csak elmélyítették művészi ambícióit.
Mindez azonban nem bizonyult elégnek a közutálat elhárítására. A nagy dobra vert külpolitikai siker, Tiridates római megkoronázása is csak félsiker volt. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy amikor 64. július 18-ról 19-re virradó éjjel Róma nagy része kigyulladt, a monumentális építkezést fontolgató uralkodót vádolták meg. Suetonius és Cassius Dio szerint a Trója kirablása című eposzt szavalta színpadi öltözékben, míg a lángokban gyönyörködött. Nem sokat javított a népszerűségén, hogy megnyittatta palotáit a fedél nélkül maradók előtt, és minden addiginál több pénzt áldozott a nép megsegítésére, mivel a hirtelen adódott lehetőséget kihasználva elkezdte építtetni új palotakomplexumát, a Domus Aureát, ez viszont azt a szóbeszédet eredményezte, miszerint ő maga volt a gyújtogatás okozója. Ez nem valószínű: a tűzeset (melyre 69-ben Vitellius és 80-ban Titus alatt is volt példa) inkább a zsúfolt, faszerkezetű bérkaszárnyák tűzveszélyességének tudható be. Erre utal az is, hogy az újjáépítés során igyekeztek téglaépületeket emelni.
A császár a közhangulatot bűnbak felmutatásával próbálta lecsillapítani, és választása a kis keleti szektára, a keresztényekre esett. Az ellenük indított megtorlásnak – tulajdonképpen az első keresztényüldözésnek – lett áldozata többek között Szent Péter is. Nero valószínűleg ezzel sem érte el, hogy megenyhüljenek iránta alattvalói.
Hellas és Iudaea
Az uralkodó művészi hajlamainak kielégítése mellett talán támogatókeresési célokat is szolgált a 66-67-es görögországi „turné” – Nero ugyanis valóságos előadássorozatot tartott hellén ajkú alattvalóinak. Még az olimpiai játékokon is indult, ahol egyedüli indulóként megnyerte a kocsihajtást. Ennek örömére adómentessé tette Achaia provincia lakosságát, ami nagy kiesést jelentett a kincstár számára.
Egy idős senator, Titus Flavius Vespasianus, Claudius britanniai veterán hadvezére egy alkalommal elbóbiskolt Nero előadása alatt. Csak az mentette meg, hogy megérkezett a hír: a zsidók fellázadtak Palesztinában, és a császár hasznosabbnak látta úgy eltávolítani a környezetéből, hogy neki – a trónra veszélytelennek tűnő, idős, alacsony sorból származó tisztnek – adta a zsidó háború parancsnokságát. A császár uralkodása végéig Vespasianus a tartomány vidéki területeinek nagy részét megtisztította, és 68-ban hozzáfogott Jeruzsálem ostromához. Az őt ideküldő uralkodó azonban nem érte meg a város bevételét.(Wikipédia)
A bukás
68. márciusában Gallia Lugdunensis provincia legatusa, a gall származású Caius Iulius Vindex a római nép és a senatus nevében fellázadt Nero ellen. Miután ezt a lázadást a lojális Lucius Verginius Rufus, Germania Superior helytartója leverte, áprilisban Lucius Clodius Macer africai és Servius Sulpitius Galba hispaniai helytartó is felkelést indított, ami – bár a két legkomolyabb európai hadseregcsoport, a rajnai és a dunai nem reagált – Nero uralmának összeomlását vonta maga után. Galba közeledtének hírére még a praefectus praetorio, Caius Nymphidius Sabinus is elhagyta.
A történtek hatására a senatus bátorságra kapott, és anyagyilkossága ürügyén június 8-án halálra ítélte az uralkodót. Nero menekülés közben, másnap öngyilkos lett. Utolsó mondata Cassius Dio szerint úgy hangzott: „Iupiterre, micsoda művész vész oda velem!”. Suetonius ellenben úgy tudja, hogy a földön vérében fekvő császár haldokolva megpillantott egy elfogására érkezett centuriót, ám azt hívén, hogy a megmentésére érkezett, azt dadogta: „ez az igazi hűség”. Agrippina, Néró anyja, Claudius felesége kel életre ebben az izgalmas, új regényben, mely az ókori Rómában játszódik a birodalomban, melynek ragyogása és hatalma, hivalkodása és érzéki romlottsága álarcként takarta arénához hasonlóan veszélyes világát. Mindenki egyedül van, és mindenki az életéért küzd. Mindenkinek készen kell állnia, hogy feláldozzon bármit és bárkit. Agrippinának nincs más választása, küzdenie kell az életben maradásért. Győztesként kerül ki a Tiberius uralmának véget vető cselszövésből, majd rettenthetetlen ellenfelévé válik őrült, kegyetlen bátyjának, Caligulának is. Mikor azonban Claudius feleségeként a hatalom csúcsára emelkedik, nyilvánvalóvá válik egyetlen gyenge pontja: fia, Néró iránti mindent legyőző szeretete. Ahogy anya és fia kapcsolata porrá omlik, Agrippina tudja, mit tartogat a jövő: ölnie kell, vagy halál vár rá...
Kerekes Tamás
Amerikai Népszava
http://www.nepszava.com/
Egyikük -másikuk életmódja igen változatos volt: Galla Placidia nyugat-római császárné kb. 60 éves korában, Rómában meghal. Galla Placidia I. (Nagy) Theodosius lánya (395. I. 17.). 408-ban vagy 409-ben Róma meghódításakor a nyugati gótok fogságába esik. 414-ben Athaulf nyugati gót király feleségül veszi. A nyugati gótok Spanyolországba szorítása és Athaulf meggyilkolása után a spanyolországi gót állam elismerése ellenében visszaküldik Rómába. Féltestvére, Honorius nyugat-római császár feleségül adta őt a nyugati gótok ellen küzdő római hadak fővezéréhez, a későbbi III. Konstantin császárhoz. 421-ben Honorius augustusszá emelte Konstantint. Konstantin azonban még abban az évben meghalt, és Galla Placidiát a germánellenes erők Konstantinápolyba száműzték. Honorius 423-ban bekövetkezett halála után sikerült neki fiának, III. Valentinianusnak az utódlást biztosítani. Galla Placidia áttelepült Ravennába, és régensként uralkodott a Nyugat-Római Birodalom felett. Azon fáradozott, hogy megakadályozza a birodalom bukását. Hadvezére, Flavius Aetius biztosította a római uralmat Galliában. A hívő katolikus Galla Placidia üldözte az eretnekeket, számos templomot és egy saját mauzóleumot (végül nem oda temették)
Kerekes Tamás
A kiadó
Lazi Kiadó
Amerikai Népszava
http://www.nepszava.com/
Tudunk-e valamit Claudilláról, Orestináról vagy Lollia Paulináról? Netán Olympias, Charito esetleg Marina Severa alakjáról? Ezek az asszonyok mind római császárnék voltak, akár a sokat említett Messalina, Agrippina vagy Poppaea. Sok esetben említésre sokkal inkább méltóbbak, mint az utókor által unos-untalan emlegetett személyek. Ez a könyv a Római császárok analógiájára bemutatja az összes császárfeleséget, Augustusétól kezdve Nagy Theodosiuséig, tehát a császárság, mint új államrendszer létrejöttétől egészen 395-ig, vagyis addig, amikor a birodalom véglegesen kettévált nyugati és keleti részre. De kik voltak ezek a nők, honnan jöttek, miként éltek? Ki volt Faustina, a kevésbé ismert Antoninus Pius felesége? Vagy Sabina, a híres Hadrianus asszonya? Netán Fausta, Nagy Konstantin felesége, aki szinte megbújik férje árnyékában? 70 asszonyról ír Aleksander Krawczuk, ókortörténész, feldolgozva mindazt, amit tudni, vagy okkal vélelmezni lehet a római császárnékról.
De az első se volt utolsó:
Tiberius, római császár. Állítólag a halálos ágyán fojtotta meg takaróval testőrparancsnoka, Macro. Caligula, a harmadik római császár. Öröklött epilepsziában szenvedett. Könyörtelen, féktelen despota, eltékozolta az egész államkincstárt és hihetetlen önkényességeket követett el.
Cassius Chaerea pretoriánus ölte meg a császári palotában. Claudius, római császár. Harmadik felesége, a későbbi Néró császár anyja, Agrippina ölte meg. Mérges gombát kevert az ételébe. Agrippina, római császárné, Néró császár anyja. Néró császárságának első évében ő uralkodott, később tulajdon fia parancsára meggyilkolták A foltos bürök tökéletesen halálos hatását maga Néró császár is kihasználta 55 februárjában. Egy ünnepi lakomán teljesült leghőbb kívánsága: a fiatal Britannicus hirtelen felugrott az asztaltól, és mint akit villám sújtott, összeesett. Amikor a császár mozdulatlan mostohafivérét (mindössze 13 éves volt) a rabszolgák kivitték a teremből, Néró győzelmi mámorban tört ki. Végre sikerült neki elődjének, Claudius császárnak a fiát eltüntetnie az útból.
Néró megnyugtatta a vendégeket, köztük feleségét, Octaviát is. Arra utalt, hogy ez csak egyike lehet Britannicus egyébként is oly gyakori epilepsziás rohamainak. Locusta, a Galliából származó híres méregkeverőnő tudománya ezúttal nem mondott csődöt: a bürökből és ópiumból kevert ital hatása halálos lett (az ópium a halál beálltát gyorsította meg). Az első kísérlet ugyanis félresikerült: Britannicus csak hányt. Néró akkor olyan dühös lett, hogy a méregkeverőnőt saját kezűleg fenyítette meg, majd együtt főőózték a mérget. Hatását egy disznón próbálták ki: a szegény állat ott helyben kiadta a páráját...
A császár azt is megparancsolta, hogy mostohafivérét az esős idő ellenére már a következő napon eltemessék. Akkoriban úgy vélték, hogy a megmérgezettek bőre elszíneződik a modern toxikológia nem teljesen támasztja alá ezt a föltevést). Néró a gyászszertartás előtt Britannicus arcát gipsszel vagy valami ehhez hasonló fehér masszával bekenette. Ám a ránk maradt tudósítások szerint az eső lemosta ezt a maszkot, és a szörnyű tett mindenki számára szemmel láthatóvá vált.
A De materia medica címû munkájában a görög orvos és gyógyszerész, Dioszkuridész (Kr. u. I. század) átfogó képet ad az akkoriban használatos gyógyító szerekről. Beszámol a Rómában oly gyakori mérgezéses gyilkosságokról is. „A mérgek ellen nagyon nehéz védekezni, mert akik ezeket keverik, még a legtapasztaltabb embereket is be tudják csapni. A szerek keserű ízét édessel semlegesítik, kellemetlen szagát pedig valamilyen illatanyaggal szüntetik meg. A mérgekhez orvosságokat is kevernek, mintha egészségügyi okból adnák őket. Legtöbbször italokba szórják: borba, levesbe, mézes vízbe, lencsés ételbe vagy más ehető dologba."
Nero: újra elkezdte hígítani a pénzek ezüsttartalmát, amit utódai követtek. Ennek a folyamatnak az lett az eredménye, hogy az érmék ezüsttartalma Tetricus császár (i.sz. 270-es évek) alatt elérte a mélypontját. Nevéhez fűződik az első keresztényüldözés, és Róma felgyújtása.(Most ez megint vita tárgya)
Seneca: Nemsokára — amikor már ügyvéd volt — más igéző asszonyok is megkívánták maguknak. Ezt nem tudta elviselni Claudius császár féktelen felesége, Messalina. Megrágalmazta, hogy romboló eszméket hirdet. Büntetőügy lett a rágalomból és Senecát — talán azért, hogy Agrippina bosszankodjék — a sivár Korzikára száműzték. Nyolc évig kényszerült a Rómához képest mostoha körülmények közötti életre. De itt vált jelentékeny filozófussá. Fő feladatának érezte ettől kezdve mindhalálig, hogy a bölcseletet és az erkölcstant a megszomorított emberek vigasztalásává formálja. Legmaradandóbb elmélkedései a filozófiai igényű vigasztalások. A féktelen és annyi bajt okozó Messalinát azonban megölték, férje tudtával és beleegyezésével. Közben Domitius Aenobarbus is meghalt, Agrippina özvegy lett. Erős akaratával és testének csábító erejével hamarosan férjhez is ment az elözvegyült császárhoz. Vitte magával Domitiustól szült fiát, Nérót, Claudiusnak pedig ott volt Messalinától született fia, Britannicus. A tragédiák egész sora következett ebből a családi helyzetből.
Agrippina első dolgai közé tartozott, hogy Senecát is visszaszerezze. Rá is beszélte Claudiust, hogy az ártatlanul száműzött filozófus-költőnek adjon kegyelmet, és hívja vissza Rómába, ahol nagy eszével és tehetségével sokféle feladatot láthat el. Tehát nemcsak ő kapta vissza Senecát, hanem Seneca is visszakapta — most már császárnőként — Agrippinát. Ettol kezdve néhány évig a birodalom első emberei közé tartozott. Praetor, azaz főbíró is lett, egy évig consul is volt, vagyis a császár után a legfőbb közhivatalnok, a ???császár barátja" címet viselhette. És közvetlenül bekapcsolódhatott az uralkodó családi életébe, minthogy Agrippina kívánsága szerint ő lett a növekedő Néró nevelője és házitanítója. A tanítómester példaadóan erkölcsös és művelt, méltányos és hasznosan tevékeny férfiúvá akarta nevelni a Domitius-fiút, aki hamarosan trónörökös is lett. A császár felesége kívánságára örökbe fogadta és örökösévé tette Nérót. Claudius vér szerinti fia, Britannicus indokolhatatlanul mellőzött lett. Mikor azután Agrippina úgy találta, hogy Claudius császár túl sokáig él, és félő, hogy a sértett Britannicus vissza akarja szerezni jogait, megmérgeztette férjét, és így Néró lett a császár.
Egyelőre azonban a fiatal uralkodó még tanítvány maradt, az uralmat anyja, Agrippina és nevelője, Seneca gyakorolta. Ez a korszak hat évig tartott. Róma népe úgy gondolt vissza erre a rövid néhány évre, mint a biztonság, a nyugalom időszakára. Hat év múltán a 22 éves császár felnőttnek, uralkodásra alkalmasnak vallotta magát. És a szelíd, engedelmes tanítvány egyszeriben a birodalom szörnyévé torzult. Agrippina azonban volt olyan uralomra vágyó, mint a fia, nem is akarta kiengedni az önálló parancsolás jogát és lehetőségét. A válasz egyértelmű volt: Néró fegyvereseket küldött anyja hálószobájába, s azok egyetlen döféssel megölték. Néró hamarosan a feleségétől is megszabadult, és elvette a legveszedelmesebb asszony hírében álló Poppea Sabinát. Őt később maga ölte meg. Senki se érezhette magát biztonságban.
Seneca is helyesebbnek tartotta, ha önkéntesen vonul vissza a császári udvarból, közélettől. Gondjai nem voltak, gazdag ember volt, művelt barátok körében élt, még új ifjú feleséget is vett. Elérkezett bölcselkedő, vigasztaló leveleinek legművészibb darabjaihoz. Seneca az együttérzés, a részvét utolérhetetlen művésze, legjobb, legmaradandóbb művei a gyászoló ismerősökhöz írt levelek. Filozófia, erkölcstan, lélektan és az átérzett szomorúság lírája egyesül ezekben a ???Vigasztalások" címen összegyűjtött írásokban. Talán végső drámáit is ebben az időszakban írta. Közben az otthoni Cordovából Rómába érkezett unokaöccse, Lucanus is, a nagy reményekkel induló ifjú költő, aki könnyelműen elfogadta Néró lelkesnek mutatkozó barátságát, holott a magát örökké költőnek tartó császár hamarosan égő irigységet érzett a kétségtelenül lángeszű ifjú iránt. Mint ahogy nem tudta megbocsátani a legszellemesebb ember hírében álló szatíraírónak, Petroniusnak sem, hogy olyan tüntetően szellemes.
Jött is az alkalom a leszámolásra. Egy régimódi úri kör szerette volna eltenni láb alól a közveszéllyé változott, nyilvánvalóan elmebeteg császárt. A készülődő összeesküvés élén a nagyon előkelő Piso család egyik férfija állt. És minthogy besúgó mindig mindenütt akad, Pisóékat is hamar leleplezték, lesújtott rájuk a hatalom, elpusztította őket. Ez olyan alkalom volt, hogy utólag bárkire rá lehetett fogni, hogy kapcsolatban állt Pisóékkal. A rágalmazóknak szinte kézbe adta a gyanúsítást, hogy ez meg az legalább is tudott az összeesküvésről. Nérónak pedig az egykori nevelő léte is kényelmetlen volt. Áldozatul esett Petronius is, mert nagyon szellemes volt, Lucanus is, mert túl tehetséges volt, s velük együtt Seneca is, mert jó erkölcsre oktató császári nevelő volt. Ő is kénytelen volt öngyilkosságot elkövetni. Az utókor azonban egy pillanatra sem feledkezett meg róla. Nem volt olyan nagy filozófus, mint görög példaképei, nem volt olyan nagy drámaíró, mint a tragédia görög óriásai, epigrammáinak nagyobb részét pedig nem is ő írta, későbbi utánzások. De a nagy görögök felé ő vezette a középkort is, amely tisztelte, a reneszánszot is, amikor lelkesedtek érte, a francia barokk nagyjait, akik tanultak tőle. És kétségtelen: ő a részvétlevél legnagyobb művésze.(Hegedűs Géza)
Nero önállósodása
Nero azonban nehezen tűrte, hogy irányítsák. Hatalomvágya – valószínűleg Burrus és Seneca támogatásával – először hatalmaskodó anyja ellen irányult, azonban Agrippina három merényletkísérletet is túlélt, többek között azt is, amikor egy elsüllyesztendő hajóra tették. Végül Nero nyíltan, katonáival gyilkoltatta meg. Állítólag utolsó kérése az volt, hogy a méhét szúrják át, ami életet adott Nerónak. Nem sokkal ezután Claudia Octavia is hasonló sorsra jutott, hogy Nero elvehesse szíve új választottját, Poppaea Sabinát.
Burrus 62-ben halt meg, elképzelhető, hogy természetes halállal. Seneca egymagában nem bírt elég befolyással neveltjére, így jobbnak látta visszavonulni. Ezzel azonban csak három évre nyert haladékot: 65-ben megvádolták, hogy részt vett egy császár elleni összeesküvésben, és öngyilkosságot követtettek el vele. (Ugyanebben az évben ölte meg dührohamában szeretett feleségét, a terhes Poppaeát, akit egy veszekedésük alkalmával hasbarúgott. 66-ban vette feleségül harmadik, utolsó asszonyát, Statilia Messalinát.) Nero hatalma 25 éves korára korlátlanná vált.
Burrust Ofonius Tigellinus váltotta a praefectus praetoriói rangban, aki készséggel teljesítette ura egyre több áldozatot követelő parancsait. A Tiberius korát idéző felségsértési perek, vagyonelkobzások összeesküvéshez vezettek, melyet Calpurnius Piso vezetett, ám felgöngyölítették (65). A megtorlásnak számos áldozata volt, köztük Seneca és eposzköltő unokaöccse, Marcus Annaeus Lucanus, vagy a republikánus Thrasea Paetus. Az apolitikus, ám a császári féltékenységet sikeres hadvezetésével kiváltó Corbulo is ekkor vesztette életét Korinthosz kikötőjében.
„Néró, a véres költő”
Mivel az előkelő rétegek körében elveszítette bázisát, dús juttatásokkal igyekezett megnyerni a plebs támogatását: növelte az ingyen élelem és a cirkuszi látványosságok mennyiségét. Nero kezdettől fogva előadói babérokra vágyott, így nem egyszer megesett, hogy saját szerzeményeivel lépett fel. Ugyan nem volt kiemelkedő tehetség, a közönség jól átgondolt érdekében kénytelen volt ünnepelni őt, amivel azonban csak elmélyítették művészi ambícióit.
Mindez azonban nem bizonyult elégnek a közutálat elhárítására. A nagy dobra vert külpolitikai siker, Tiridates római megkoronázása is csak félsiker volt. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy amikor 64. július 18-ról 19-re virradó éjjel Róma nagy része kigyulladt, a monumentális építkezést fontolgató uralkodót vádolták meg. Suetonius és Cassius Dio szerint a Trója kirablása című eposzt szavalta színpadi öltözékben, míg a lángokban gyönyörködött. Nem sokat javított a népszerűségén, hogy megnyittatta palotáit a fedél nélkül maradók előtt, és minden addiginál több pénzt áldozott a nép megsegítésére, mivel a hirtelen adódott lehetőséget kihasználva elkezdte építtetni új palotakomplexumát, a Domus Aureát, ez viszont azt a szóbeszédet eredményezte, miszerint ő maga volt a gyújtogatás okozója. Ez nem valószínű: a tűzeset (melyre 69-ben Vitellius és 80-ban Titus alatt is volt példa) inkább a zsúfolt, faszerkezetű bérkaszárnyák tűzveszélyességének tudható be. Erre utal az is, hogy az újjáépítés során igyekeztek téglaépületeket emelni.
A császár a közhangulatot bűnbak felmutatásával próbálta lecsillapítani, és választása a kis keleti szektára, a keresztényekre esett. Az ellenük indított megtorlásnak – tulajdonképpen az első keresztényüldözésnek – lett áldozata többek között Szent Péter is. Nero valószínűleg ezzel sem érte el, hogy megenyhüljenek iránta alattvalói.
Hellas és Iudaea
Az uralkodó művészi hajlamainak kielégítése mellett talán támogatókeresési célokat is szolgált a 66-67-es görögországi „turné” – Nero ugyanis valóságos előadássorozatot tartott hellén ajkú alattvalóinak. Még az olimpiai játékokon is indult, ahol egyedüli indulóként megnyerte a kocsihajtást. Ennek örömére adómentessé tette Achaia provincia lakosságát, ami nagy kiesést jelentett a kincstár számára.
Egy idős senator, Titus Flavius Vespasianus, Claudius britanniai veterán hadvezére egy alkalommal elbóbiskolt Nero előadása alatt. Csak az mentette meg, hogy megérkezett a hír: a zsidók fellázadtak Palesztinában, és a császár hasznosabbnak látta úgy eltávolítani a környezetéből, hogy neki – a trónra veszélytelennek tűnő, idős, alacsony sorból származó tisztnek – adta a zsidó háború parancsnokságát. A császár uralkodása végéig Vespasianus a tartomány vidéki területeinek nagy részét megtisztította, és 68-ban hozzáfogott Jeruzsálem ostromához. Az őt ideküldő uralkodó azonban nem érte meg a város bevételét.(Wikipédia)
A bukás
68. márciusában Gallia Lugdunensis provincia legatusa, a gall származású Caius Iulius Vindex a római nép és a senatus nevében fellázadt Nero ellen. Miután ezt a lázadást a lojális Lucius Verginius Rufus, Germania Superior helytartója leverte, áprilisban Lucius Clodius Macer africai és Servius Sulpitius Galba hispaniai helytartó is felkelést indított, ami – bár a két legkomolyabb európai hadseregcsoport, a rajnai és a dunai nem reagált – Nero uralmának összeomlását vonta maga után. Galba közeledtének hírére még a praefectus praetorio, Caius Nymphidius Sabinus is elhagyta.
A történtek hatására a senatus bátorságra kapott, és anyagyilkossága ürügyén június 8-án halálra ítélte az uralkodót. Nero menekülés közben, másnap öngyilkos lett. Utolsó mondata Cassius Dio szerint úgy hangzott: „Iupiterre, micsoda művész vész oda velem!”. Suetonius ellenben úgy tudja, hogy a földön vérében fekvő császár haldokolva megpillantott egy elfogására érkezett centuriót, ám azt hívén, hogy a megmentésére érkezett, azt dadogta: „ez az igazi hűség”. Agrippina, Néró anyja, Claudius felesége kel életre ebben az izgalmas, új regényben, mely az ókori Rómában játszódik a birodalomban, melynek ragyogása és hatalma, hivalkodása és érzéki romlottsága álarcként takarta arénához hasonlóan veszélyes világát. Mindenki egyedül van, és mindenki az életéért küzd. Mindenkinek készen kell állnia, hogy feláldozzon bármit és bárkit. Agrippinának nincs más választása, küzdenie kell az életben maradásért. Győztesként kerül ki a Tiberius uralmának véget vető cselszövésből, majd rettenthetetlen ellenfelévé válik őrült, kegyetlen bátyjának, Caligulának is. Mikor azonban Claudius feleségeként a hatalom csúcsára emelkedik, nyilvánvalóvá válik egyetlen gyenge pontja: fia, Néró iránti mindent legyőző szeretete. Ahogy anya és fia kapcsolata porrá omlik, Agrippina tudja, mit tartogat a jövő: ölnie kell, vagy halál vár rá...
Kerekes Tamás
Amerikai Népszava
http://www.nepszava.com/
Egyikük -másikuk életmódja igen változatos volt: Galla Placidia nyugat-római császárné kb. 60 éves korában, Rómában meghal. Galla Placidia I. (Nagy) Theodosius lánya (395. I. 17.). 408-ban vagy 409-ben Róma meghódításakor a nyugati gótok fogságába esik. 414-ben Athaulf nyugati gót király feleségül veszi. A nyugati gótok Spanyolországba szorítása és Athaulf meggyilkolása után a spanyolországi gót állam elismerése ellenében visszaküldik Rómába. Féltestvére, Honorius nyugat-római császár feleségül adta őt a nyugati gótok ellen küzdő római hadak fővezéréhez, a későbbi III. Konstantin császárhoz. 421-ben Honorius augustusszá emelte Konstantint. Konstantin azonban még abban az évben meghalt, és Galla Placidiát a germánellenes erők Konstantinápolyba száműzték. Honorius 423-ban bekövetkezett halála után sikerült neki fiának, III. Valentinianusnak az utódlást biztosítani. Galla Placidia áttelepült Ravennába, és régensként uralkodott a Nyugat-Római Birodalom felett. Azon fáradozott, hogy megakadályozza a birodalom bukását. Hadvezére, Flavius Aetius biztosította a római uralmat Galliában. A hívő katolikus Galla Placidia üldözte az eretnekeket, számos templomot és egy saját mauzóleumot (végül nem oda temették)
2009. január 30., péntek
1968
1968
Corvina Kiadó
Diáklázadások és globális tiltakozás
Egy francia, fiatal láncdohányos egyetemista hatvannyolcban tüzet kért a nanterre-i egyetem uszodájának avatásán a minisztertől. Daniel Cohn Bandit provokációjára büntetés várt. Kicsapták. Állítólag megkérdezte a minisztertől, hogy a fiatalokról szóló hivatalos fehér könyvében a minisztérium nem említette a szexuális problémákat.
A miniszter azt válaszolta, hogy „ha nem bír magával, miért nem ugrik a hideg vízbe?”
A jelenetnél jelen lévő Timur Link esküszik rá, hogy a beszélgetés a következőképpen zajlott:
A diák kérdése: ”Miniszter úr, miért nem engedélyezik az egyetemeken a koedukált kollégiumokat”.
-„Hűtse le magát, fiatalember!”, hangzott a rapid válasz.
-„Ha maga impotens, attól még hagyhatna bennünket ba..ni” válaszolta az a diák, akiből a frankfurti választások alkalmával Európai Néppárti képviselő lett, aki a Zöldek csoportját képviseli a mai napig. Daniel Cohn Bandit, aki a legendás időben csak Vörös Dany-ként emlegettek.
A kiadó
Mi volt 1968 voltaképpen? Ifjúsági mozgalom, diáklázadás, nemzedéki lázadás, társadalmi tiltakozás, életstílus-reform, kulturális forradalom?
Különböző okokból forrongott a kritikusan gondolkodó ifjúság szerte a világon, az Egyesült Államoktól kezdve Nyugat- és Kelet-Európán át egészen Japánig. Ám összekötötte őket a változtatási szándék, mert nem kevesebbről volt szó, mint egy jobb világról. Az elnyomottak szabadságáról, a társadalomban való részvétel mindenkit megillető jogáról, a demokrácia kiszélesítéséről.
Norbert Frei, a Jénai Egyetem történészprofesszora sorra veszi az eseményeket és mozgalmakat, rávilágít indítékaikra, eszmei hátterükre, nemzetközi összefüggéseikre, és mérleget von, hogy mi maradt 1968-ból.
A hatvanas évek forradalma Kelet-Európában hatvannégyben kezdődött. Hruscsov ellen fellépett Brezsnyev és ezerkilencszázhatvannégyben leváltotta. Ugyanekkor a csehszlovák gazdaságban katasztrofális fordulat következett be, éveken keresztül borzalmas helyzetben élt az ország. A kormány elrendelte a „húsmentes csütörtököt” A bizonytalan állami támogatás és az állampolgárok támogatása miatt azonban enyhíteni kellett a rendőrállam szigorán. A cenzúra lazább lett, a művészek, írók, filmesek nagyobb szabadságot kaptak és néhány nyugati utat is engedélyeztek filmrendezőknek
Szlovákia azonban ennek ellenére elnyomásban élt. A Tvar nevű irodalmi magazint beszüntették. Megvoltak a határai annak, hogy mit lehetett leírni, mondani. A csehszlovákokat azonban nagyon boldoggá tette ez a kis szabadság is, amit kaptak. Mivel már nem voltak teljesen elvágva a Nyugattól, a cseh fiatalok rögtön beugrottak a nyugati kultúrába, „Texasskit” -farmernadrágot kezdtek hallgatni, klubokba jártak, hogy „big beatet” hallgassanak, ahogy ők nevezték, rock and rollt. Prágában több hosszú hajú, szakállas, több farmeros-szandálos fiatal járkált, mint bárhol másutt Közép Európában. Gyülekezett a loncsos hajú lázadó fiatalsága Csehszlovákia szívében, vagy tán még az ötvenes évek lázadói? 1965. május elsején, amikor a kommunista világ többi része a munkáshatalmat ünnepelte, a prágai fiatalok királlyá koronázták nemzedékük szimbolikus figuráját, a hosszú hajú, szakállas beatniket, Allan Ginsberget, a Beatköltőt, akiből így lett a verseiben megörökített Kral Majales, Május Királya.
„Omm” -kántálta a zsidóból lett buddhista, aki még akkor is az új, izgalmas nyugati világ megtestesítője volt, sok prágai fiatal számára, amikor áttért a keleti vallásra. Koronázási beszéde alatt kis cintányérokat ütögetve énekelt egy buddhista himnuszt. Pár napig követte őt a titkosrendőrség a belváros sötét, díszes utcáin, majd deportálták. Ki kit rázott fel ezekben az években. A piaci nagyhatalmak a fogyasztói létet tagadó álmodókat? Kelet a Nyugatot, az új idolokkal, a Maókkal, a Guevarákkal? Vagy a nyugat a gúzsba kötött keletet, a zenében exportált szabadságmámorral? '68-ban az embereknek elegük lett abból, ami a maguk világában nyomasztotta őket: az unalmas konformizmusból, a szovjethatalomból, az államosított terrorból, vagy a háborúból, és mindenütt minden hatalmaskodásból. A legendás évben tanultam meg tisztelni Che Guevara , Daniel Cohn Bandit, Rudi Dutschke nevét- Kerekes Tamás- és könnybe lábadt a szemem, mikor megtudtam, hogy Che gerillái a bolíviai hegyekben a saját vizeletüket itták hónapokig., Miért? A világforradalomért? Ez évben a Földön elszabadult a lázadás szelleme, és rögtön az erőszaké, magyarázza a kiadó. A lázadást nyílt agresszióval válaszolta meg minden hatalom: szabadságharcukban megtizedelődött népek, véresre vert tüntetők, meggyilkolt lázadók, merénylet áldozataivá vált emberjogi vezetők és reformpolitikusok. Emléktáblák szegélyezik útjukat. Ám az USA elnöke és a Kreml ura is riadtan memorizálta addig ismeretlen, hosszú hajú, szelíd tekintetű, álmodozó diák nevét. De az erőszak ellenére, feketék, nők, diákok, fegyverrel megtámadott vagy hatalmi sakkban tartott kis nemzetek álltak ki magukért-amint a történelem, később megmutatta, nemhiába.
Mindezt kivételesen progresszív szellemi élet kísérte, és aktív, sokszavú, beavatkozó művészet: hangos viták, filozófiai divatok, sokkoló drámák, társadalomkritikus költészet, kultfilmek és mágikus dalok. A kor idoljai, főleg az új baloldal választott hősei közt rengeteg a mitologizált alak, s tárgyi kultúrájában is sok a könnyen beazonosítható és karikírozható elem. Ám '68 mégsem olvad fel a kedélyesen ironikus retro külsődleges megközelítésében. Ezt igazolja a könyv is. A kötetre még vissza kell térnünk, fantasztikusan jó.
Kerekes Tamás
1968 után a Földön élni már nem ugyanazt jelenti, mint előtte. A nagy jelentőségű év több tekintetben is a jelen megértésének kulcsa lehet: legyen szó fiatalságról, zenéről, világpolitikáról, háborúról, médiáról vagy a gazdaságról, sok mindenben járult hozzá világunk jelenkori képéhez. A kötet az amerikai Civil Rights Movement kezdeményezésétől kezdve a Haigt-Ashbury ellenkultúra megnyilatkozásain keresztül kitér a hollandiai, és japán tiltakozó mozgalmakra is, amelyekről-véleményem szerint-magyar nyelven most olvashatunk először.
Kerekes Tamás
www.tollal.hu
Kerekes Tamás
www.tollal.hu
Norbert Frei1968. Diáklázadások és globális tiltakozás
Corvina Kiadó
www.corvinakiado.hu
porkolab.corvina@lira.hu
Corvina Kiadó
Diáklázadások és globális tiltakozás
Egy francia, fiatal láncdohányos egyetemista hatvannyolcban tüzet kért a nanterre-i egyetem uszodájának avatásán a minisztertől. Daniel Cohn Bandit provokációjára büntetés várt. Kicsapták. Állítólag megkérdezte a minisztertől, hogy a fiatalokról szóló hivatalos fehér könyvében a minisztérium nem említette a szexuális problémákat.
A miniszter azt válaszolta, hogy „ha nem bír magával, miért nem ugrik a hideg vízbe?”
A jelenetnél jelen lévő Timur Link esküszik rá, hogy a beszélgetés a következőképpen zajlott:
A diák kérdése: ”Miniszter úr, miért nem engedélyezik az egyetemeken a koedukált kollégiumokat”.
-„Hűtse le magát, fiatalember!”, hangzott a rapid válasz.
-„Ha maga impotens, attól még hagyhatna bennünket ba..ni” válaszolta az a diák, akiből a frankfurti választások alkalmával Európai Néppárti képviselő lett, aki a Zöldek csoportját képviseli a mai napig. Daniel Cohn Bandit, aki a legendás időben csak Vörös Dany-ként emlegettek.
A kiadó
Mi volt 1968 voltaképpen? Ifjúsági mozgalom, diáklázadás, nemzedéki lázadás, társadalmi tiltakozás, életstílus-reform, kulturális forradalom?
Különböző okokból forrongott a kritikusan gondolkodó ifjúság szerte a világon, az Egyesült Államoktól kezdve Nyugat- és Kelet-Európán át egészen Japánig. Ám összekötötte őket a változtatási szándék, mert nem kevesebbről volt szó, mint egy jobb világról. Az elnyomottak szabadságáról, a társadalomban való részvétel mindenkit megillető jogáról, a demokrácia kiszélesítéséről.
Norbert Frei, a Jénai Egyetem történészprofesszora sorra veszi az eseményeket és mozgalmakat, rávilágít indítékaikra, eszmei hátterükre, nemzetközi összefüggéseikre, és mérleget von, hogy mi maradt 1968-ból.
A hatvanas évek forradalma Kelet-Európában hatvannégyben kezdődött. Hruscsov ellen fellépett Brezsnyev és ezerkilencszázhatvannégyben leváltotta. Ugyanekkor a csehszlovák gazdaságban katasztrofális fordulat következett be, éveken keresztül borzalmas helyzetben élt az ország. A kormány elrendelte a „húsmentes csütörtököt” A bizonytalan állami támogatás és az állampolgárok támogatása miatt azonban enyhíteni kellett a rendőrállam szigorán. A cenzúra lazább lett, a művészek, írók, filmesek nagyobb szabadságot kaptak és néhány nyugati utat is engedélyeztek filmrendezőknek
Szlovákia azonban ennek ellenére elnyomásban élt. A Tvar nevű irodalmi magazint beszüntették. Megvoltak a határai annak, hogy mit lehetett leírni, mondani. A csehszlovákokat azonban nagyon boldoggá tette ez a kis szabadság is, amit kaptak. Mivel már nem voltak teljesen elvágva a Nyugattól, a cseh fiatalok rögtön beugrottak a nyugati kultúrába, „Texasskit” -farmernadrágot kezdtek hallgatni, klubokba jártak, hogy „big beatet” hallgassanak, ahogy ők nevezték, rock and rollt. Prágában több hosszú hajú, szakállas, több farmeros-szandálos fiatal járkált, mint bárhol másutt Közép Európában. Gyülekezett a loncsos hajú lázadó fiatalsága Csehszlovákia szívében, vagy tán még az ötvenes évek lázadói? 1965. május elsején, amikor a kommunista világ többi része a munkáshatalmat ünnepelte, a prágai fiatalok királlyá koronázták nemzedékük szimbolikus figuráját, a hosszú hajú, szakállas beatniket, Allan Ginsberget, a Beatköltőt, akiből így lett a verseiben megörökített Kral Majales, Május Királya.
„Omm” -kántálta a zsidóból lett buddhista, aki még akkor is az új, izgalmas nyugati világ megtestesítője volt, sok prágai fiatal számára, amikor áttért a keleti vallásra. Koronázási beszéde alatt kis cintányérokat ütögetve énekelt egy buddhista himnuszt. Pár napig követte őt a titkosrendőrség a belváros sötét, díszes utcáin, majd deportálták. Ki kit rázott fel ezekben az években. A piaci nagyhatalmak a fogyasztói létet tagadó álmodókat? Kelet a Nyugatot, az új idolokkal, a Maókkal, a Guevarákkal? Vagy a nyugat a gúzsba kötött keletet, a zenében exportált szabadságmámorral? '68-ban az embereknek elegük lett abból, ami a maguk világában nyomasztotta őket: az unalmas konformizmusból, a szovjethatalomból, az államosított terrorból, vagy a háborúból, és mindenütt minden hatalmaskodásból. A legendás évben tanultam meg tisztelni Che Guevara , Daniel Cohn Bandit, Rudi Dutschke nevét- Kerekes Tamás- és könnybe lábadt a szemem, mikor megtudtam, hogy Che gerillái a bolíviai hegyekben a saját vizeletüket itták hónapokig., Miért? A világforradalomért? Ez évben a Földön elszabadult a lázadás szelleme, és rögtön az erőszaké, magyarázza a kiadó. A lázadást nyílt agresszióval válaszolta meg minden hatalom: szabadságharcukban megtizedelődött népek, véresre vert tüntetők, meggyilkolt lázadók, merénylet áldozataivá vált emberjogi vezetők és reformpolitikusok. Emléktáblák szegélyezik útjukat. Ám az USA elnöke és a Kreml ura is riadtan memorizálta addig ismeretlen, hosszú hajú, szelíd tekintetű, álmodozó diák nevét. De az erőszak ellenére, feketék, nők, diákok, fegyverrel megtámadott vagy hatalmi sakkban tartott kis nemzetek álltak ki magukért-amint a történelem, később megmutatta, nemhiába.
Mindezt kivételesen progresszív szellemi élet kísérte, és aktív, sokszavú, beavatkozó művészet: hangos viták, filozófiai divatok, sokkoló drámák, társadalomkritikus költészet, kultfilmek és mágikus dalok. A kor idoljai, főleg az új baloldal választott hősei közt rengeteg a mitologizált alak, s tárgyi kultúrájában is sok a könnyen beazonosítható és karikírozható elem. Ám '68 mégsem olvad fel a kedélyesen ironikus retro külsődleges megközelítésében. Ezt igazolja a könyv is. A kötetre még vissza kell térnünk, fantasztikusan jó.
Kerekes Tamás
1968 után a Földön élni már nem ugyanazt jelenti, mint előtte. A nagy jelentőségű év több tekintetben is a jelen megértésének kulcsa lehet: legyen szó fiatalságról, zenéről, világpolitikáról, háborúról, médiáról vagy a gazdaságról, sok mindenben járult hozzá világunk jelenkori képéhez. A kötet az amerikai Civil Rights Movement kezdeményezésétől kezdve a Haigt-Ashbury ellenkultúra megnyilatkozásain keresztül kitér a hollandiai, és japán tiltakozó mozgalmakra is, amelyekről-véleményem szerint-magyar nyelven most olvashatunk először.
Kerekes Tamás
www.tollal.hu
Kerekes Tamás
www.tollal.hu
Norbert Frei1968. Diáklázadások és globális tiltakozás
Corvina Kiadó
www.corvinakiado.hu
porkolab.corvina@lira.hu
2008. december 27., szombat
2009 legfrisebb pályázata
Tisztelt cím, kedves olvasó!
Utólagos engedelmeddel szeretnénk lapunkat , www.tollal.hu
röviden bemutatni.
2008. augusztus 14-én kelt életre a lap, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megpróbáljon, - ha a maga nemében nem is újat, - de a kultúra területén, annak hangvételében és céljaiban mindenképpen irányadót nyújtani, az Interneten százával megjelenő, s ugyancsak kulturális témakört felölelő lapok közt.
Az Internet nyújtotta lehetőség számos, olyan előnyt kínál a hagyományos papíralapú újságokkal szemben, amelyeket mára már könnyűszerrel tud alkalmazni és használni bárki, aki rendelkezik a közvetítő felület eléréséhez szükséges kapcsolattal.
„Kapcsolat” – igen, ezt a szót használtam az előbb, s mindjárt kiderül, hogy ez a szó nem csupán technikai értelemben fontos számunkra, amikor, kultúrát közvetíteni szándékozó Internetes folyóiratról beszélünk, vagy egy ilyen lapra, tárhelyre „kapcsolódunk”,. hanem az emberi értelembe vett kapcsolat, kapcsolatok fontossága is előtérbe kerül, s mindez, nagyon gyorsan az elsőszámú feltétellé válik.
Igaz, hogy az ilyen Internetes közösségek egyik legnagyobb hátránya a személyes jelenlét, az emberi közösségek személyes varázsának hiánya, feloldhatatlan korlátként tornyosul elénk, de az is igaz, hogy senki és semmi nem akadályozhat meg bennünket, mint az ilyen és hasonló jellegű közösséget abban, hogy ezt a virtuális közösséget az alkotásba vetett hitünk erejével az előbbi korlát ellenére, életképessé, „életszagúvá” tegyük. Nincs akadálya annak, hogy élettel, pezsgéssel, örömmel töltsük ki ezt a teret.
Ha közös célokat, s közös „hangot” keresünk és találunk, akkor semmi sem ment meg bennünket a sikertől. Annak a sikerétől, hogy az így létrejövő alkotói közösségben alkotni tudjunk.
Alkotni, mert ez a cél. Alkotni, értékeket megőrizni, másoktól tanulni, s ez által többnek, jobbnak lenni. Mert: „ Jó az, aki jobb akar lenni” ( Osvát Ernő )
A www.tollal.hu egy ilyen közösséget kínál mindazoknak, akiknek fontos az, hogy felemeljék szavukat a silányság, az értéktelenség, a kulturálatlanság ellen.
Közösséget kínálunk mindazon amatőr, vagy hivatásszerű tollforgatónak, akik írásaikkal, alkotásaikkal tenni szeretnének a jobb és érthetőbb, értékeit tisztelő, s megtartó közélet kialakításáért.
Közösséget kínálunk az olvasóinknak is,… abban a reményben, hogy itt ennél a lapnál megtalálják majd mindazt, amire kíváncsiak, és hisszük képesek leszünk számukra biztosítani azt a légkört, ami egy tartalmas kikapcsolódáshoz szükséges.
A www.tollal.hu tulajdonosai, szerkesztői hiszik és vallják, hogy meg lehet törni, vissza lehet szorítani a riasztó méreteket öltött, s esetenként az igénytelenséget közvetítő média áradatot. Tudjuk, hogy „celebek”, a „mű” alkotások korában igen nehéz feladatot tűztünk ki célul, de tudjuk azt is, hogy nem tehetünk másként. Nem lehetünk süketek és vakok akkor, amikor úgy az egyetemes kultúra képviselete, mint szűkebb környezetünk kultúrájának képviselete van veszélyben.
Az interneten tucatjával működnek irodalmi - közéleti portálok. Az imént megjelölt témakörökhöz mindnek van saját stílusa és nyelvezete. Azonban legtöbb portál mára belterjessé, tartalmilag lapossá, szellemiségét tekintve a legtöbb esetben elkötelezetté vált és válik egy-egy politikai oldal mellett.
Kevés, alig néhány olyan van közöttük, amelyik semleges módon ad átfogó képet a kulturális élet eseményeiről, illetve amelyik a közéletet közéleti módon szemléli, és az ott történő eseményeket megpróbálja a lehető legtisztességesebb módon szemléltetni. Ezen űr befedésére hoztuk létre honlapunkat, 2008 augusztusában. Azóta, s mind a mai napig közlünk cikkeket a legfrissebb filmekről, irodalmi alkotásokról, kulturális fesztiválokról és a kultúra megannyi más területéről.
Alkotóknak kínálunk saját rovatot, publikálási felületet biztosítunk, regisztrált tagjainknak ezeken felül számos más lehetőséget nyújtunk
Nem kérjük, és nem szorgalmazzuk, hogy szerzőink és szerző vendégeink más portálokon ne közöljék írásaikat, csupán bizonyos esetekben van erre irányuló megkötés.
Portálunk kiemelkedő tehetségeknek ingyenes könyvkiadást ajánl, sőt az értékesítésben is segítségükre vagyunk.
Pályázatokat írunk ki különböző kategóriákban, ahol szerepelni nem jog, ölbe hullott lehetőség, hanem privilégium.
Oldalunkra mindenki, - aki regisztrálja magát,- küldhet be írásokat, alkotásokat, - azonban ezek az alkotások csak abban az estben kapnak publicitást, amennyiben azt, az erre hivatott szerkesztők, egyes esetekben a szerkesztőbizottság jónak látja.
Mi nem tartjuk rangon alulinak a másod, illetve a harmad közlést sem, mert hisszük, hogy ami érték, azt minél nagyobb és kiterjedtebb formában közkinccsé kell tenni.
Az eddigiek, s mindez sok odafigyelést, alázatot, s nagyfokú eltökéltséget követel meg tőlünk.
Sok konfliktust generál, sértődések, más ritkább estetekben rágalmazások, lapunk lejáratásával jár..
Kedves cím, kedves olvasó!
Mindezeket figyelembe véve, várunk szeretettel sorainkba! Légy te is közösségünk megbecsült tagja, s mutasd meg, bizonyítsd be, hogy a könnyű, olcsó dicséretek helyett, inkább az objektív és ritkább esetekben a kemény kritikát is vállalni mered annak érdekében, hogy úgy mint önmagad fejlődj, illetve általad mások is fejlődjenek,… képesek legyenek észrevenni az értéket, és képesek legyenek a saját alkotói „kertjükben” gyomlálni.
A www.tollal.hu működésének feltételeit saját erőből fedezzük. Bevételeink nem lévén, anyagi korlátok lassítják elképzeléseink megvalósításának ütemét. Mi is, mint mások keresünk olyan támogatókat, akik céljaink elérését bármilyen módon segíteni tudják. Fogadunk hirdetési igényeket is. Könyvkiadók számára felajánljuk, hogy kiadónként saját könyvajánlói rovatot alakítunk ki a lapon, s azokban a kiadók által számunkra megküldött könyvekről rezenciókat írunk, a rovatokat folyamatosan, s napi szinten, illetve igény szerint frissítjük. Rezenció írásra nagyszerű tulajdonostársunk és értő könyvkritikusunk, Kerekes Tamás a garancia!
Lapunk szerkezeti és technikai tartaléka lehetőséget tud biztosítani, akár kiadónkénti értékesítésre is.
ui: Oldalunk a lap látogatottsága terén, 2008. augusztus 14. óta szép eredményeket tudhat magáénak. Ennek szemléltetésére, az oldalunk statisztikáját készítő Google Analytics egyéni látogatókra vonatkozó, s ezt az időintervallumot prezentáló kivonatát csatoljuk.
Megjegyezzük: a csatolt analitika kizárólag az egyéni látogatók statisztikáját mutatja, kizárva azok közül a kereső robottok által generált csalóka látogatottsági mutatókat.
www.tollal.hu
Látogatók áttekintése
2008.08.14. - 2008.12.26.
Összehasonlítva a következővel: Webhely
50
100
50
100
2008. augusztus 1 2008. augusztus 3 2008. szeptember 2008. szeptember 2008. október 5. 2008. október 17. 2008. október 29. 2008. november 1 2008. november 2 2008. december 4. 2008. december 1
látogató
9 270 Látogatások
57 908 oldalmegtekintés
6,25 Átlagos oldalmegtekintés
00:08:37 Webhelyen töltött idő
37,04% Visszafordulások aránya
25,66% Új látogatások
Technikai profil
Böngésző Látogatások Látogatások
%-os aránya
Firefox 5 752 62,05%
Internet Explorer 3 180 34,30%
Opera 188 2,03%
Chrome 85 0,92%
Safari 49 0,53%
Csatlakozási sebesség Látogatások Látogatások
%-os aránya
Unknown 3 994 43,09%
DSL 3 883 41,89%
Cable 1 202 12,97%
Dialup 116 1,25%
T1 55 0,59%
1 Google Analytics
Tisztelettel és szeretettel: Szabó Árpád újságíró, Kerekes Tamás Író, könyvkritikus Szita Jenő Webfejlesztő, Webmester valamint a www.tollal.hu szerkesztői. Szász Dóra, Mátrai Vanda, Mack Sándor, Kovács Patrik
Utólagos engedelmeddel szeretnénk lapunkat , www.tollal.hu
röviden bemutatni.
2008. augusztus 14-én kelt életre a lap, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megpróbáljon, - ha a maga nemében nem is újat, - de a kultúra területén, annak hangvételében és céljaiban mindenképpen irányadót nyújtani, az Interneten százával megjelenő, s ugyancsak kulturális témakört felölelő lapok közt.
Az Internet nyújtotta lehetőség számos, olyan előnyt kínál a hagyományos papíralapú újságokkal szemben, amelyeket mára már könnyűszerrel tud alkalmazni és használni bárki, aki rendelkezik a közvetítő felület eléréséhez szükséges kapcsolattal.
„Kapcsolat” – igen, ezt a szót használtam az előbb, s mindjárt kiderül, hogy ez a szó nem csupán technikai értelemben fontos számunkra, amikor, kultúrát közvetíteni szándékozó Internetes folyóiratról beszélünk, vagy egy ilyen lapra, tárhelyre „kapcsolódunk”,. hanem az emberi értelembe vett kapcsolat, kapcsolatok fontossága is előtérbe kerül, s mindez, nagyon gyorsan az elsőszámú feltétellé válik.
Igaz, hogy az ilyen Internetes közösségek egyik legnagyobb hátránya a személyes jelenlét, az emberi közösségek személyes varázsának hiánya, feloldhatatlan korlátként tornyosul elénk, de az is igaz, hogy senki és semmi nem akadályozhat meg bennünket, mint az ilyen és hasonló jellegű közösséget abban, hogy ezt a virtuális közösséget az alkotásba vetett hitünk erejével az előbbi korlát ellenére, életképessé, „életszagúvá” tegyük. Nincs akadálya annak, hogy élettel, pezsgéssel, örömmel töltsük ki ezt a teret.
Ha közös célokat, s közös „hangot” keresünk és találunk, akkor semmi sem ment meg bennünket a sikertől. Annak a sikerétől, hogy az így létrejövő alkotói közösségben alkotni tudjunk.
Alkotni, mert ez a cél. Alkotni, értékeket megőrizni, másoktól tanulni, s ez által többnek, jobbnak lenni. Mert: „ Jó az, aki jobb akar lenni” ( Osvát Ernő )
A www.tollal.hu egy ilyen közösséget kínál mindazoknak, akiknek fontos az, hogy felemeljék szavukat a silányság, az értéktelenség, a kulturálatlanság ellen.
Közösséget kínálunk mindazon amatőr, vagy hivatásszerű tollforgatónak, akik írásaikkal, alkotásaikkal tenni szeretnének a jobb és érthetőbb, értékeit tisztelő, s megtartó közélet kialakításáért.
Közösséget kínálunk az olvasóinknak is,… abban a reményben, hogy itt ennél a lapnál megtalálják majd mindazt, amire kíváncsiak, és hisszük képesek leszünk számukra biztosítani azt a légkört, ami egy tartalmas kikapcsolódáshoz szükséges.
A www.tollal.hu tulajdonosai, szerkesztői hiszik és vallják, hogy meg lehet törni, vissza lehet szorítani a riasztó méreteket öltött, s esetenként az igénytelenséget közvetítő média áradatot. Tudjuk, hogy „celebek”, a „mű” alkotások korában igen nehéz feladatot tűztünk ki célul, de tudjuk azt is, hogy nem tehetünk másként. Nem lehetünk süketek és vakok akkor, amikor úgy az egyetemes kultúra képviselete, mint szűkebb környezetünk kultúrájának képviselete van veszélyben.
Az interneten tucatjával működnek irodalmi - közéleti portálok. Az imént megjelölt témakörökhöz mindnek van saját stílusa és nyelvezete. Azonban legtöbb portál mára belterjessé, tartalmilag lapossá, szellemiségét tekintve a legtöbb esetben elkötelezetté vált és válik egy-egy politikai oldal mellett.
Kevés, alig néhány olyan van közöttük, amelyik semleges módon ad átfogó képet a kulturális élet eseményeiről, illetve amelyik a közéletet közéleti módon szemléli, és az ott történő eseményeket megpróbálja a lehető legtisztességesebb módon szemléltetni. Ezen űr befedésére hoztuk létre honlapunkat, 2008 augusztusában. Azóta, s mind a mai napig közlünk cikkeket a legfrissebb filmekről, irodalmi alkotásokról, kulturális fesztiválokról és a kultúra megannyi más területéről.
Alkotóknak kínálunk saját rovatot, publikálási felületet biztosítunk, regisztrált tagjainknak ezeken felül számos más lehetőséget nyújtunk
Nem kérjük, és nem szorgalmazzuk, hogy szerzőink és szerző vendégeink más portálokon ne közöljék írásaikat, csupán bizonyos esetekben van erre irányuló megkötés.
Portálunk kiemelkedő tehetségeknek ingyenes könyvkiadást ajánl, sőt az értékesítésben is segítségükre vagyunk.
Pályázatokat írunk ki különböző kategóriákban, ahol szerepelni nem jog, ölbe hullott lehetőség, hanem privilégium.
Oldalunkra mindenki, - aki regisztrálja magát,- küldhet be írásokat, alkotásokat, - azonban ezek az alkotások csak abban az estben kapnak publicitást, amennyiben azt, az erre hivatott szerkesztők, egyes esetekben a szerkesztőbizottság jónak látja.
Mi nem tartjuk rangon alulinak a másod, illetve a harmad közlést sem, mert hisszük, hogy ami érték, azt minél nagyobb és kiterjedtebb formában közkinccsé kell tenni.
Az eddigiek, s mindez sok odafigyelést, alázatot, s nagyfokú eltökéltséget követel meg tőlünk.
Sok konfliktust generál, sértődések, más ritkább estetekben rágalmazások, lapunk lejáratásával jár..
Kedves cím, kedves olvasó!
Mindezeket figyelembe véve, várunk szeretettel sorainkba! Légy te is közösségünk megbecsült tagja, s mutasd meg, bizonyítsd be, hogy a könnyű, olcsó dicséretek helyett, inkább az objektív és ritkább esetekben a kemény kritikát is vállalni mered annak érdekében, hogy úgy mint önmagad fejlődj, illetve általad mások is fejlődjenek,… képesek legyenek észrevenni az értéket, és képesek legyenek a saját alkotói „kertjükben” gyomlálni.
A www.tollal.hu működésének feltételeit saját erőből fedezzük. Bevételeink nem lévén, anyagi korlátok lassítják elképzeléseink megvalósításának ütemét. Mi is, mint mások keresünk olyan támogatókat, akik céljaink elérését bármilyen módon segíteni tudják. Fogadunk hirdetési igényeket is. Könyvkiadók számára felajánljuk, hogy kiadónként saját könyvajánlói rovatot alakítunk ki a lapon, s azokban a kiadók által számunkra megküldött könyvekről rezenciókat írunk, a rovatokat folyamatosan, s napi szinten, illetve igény szerint frissítjük. Rezenció írásra nagyszerű tulajdonostársunk és értő könyvkritikusunk, Kerekes Tamás a garancia!
Lapunk szerkezeti és technikai tartaléka lehetőséget tud biztosítani, akár kiadónkénti értékesítésre is.
ui: Oldalunk a lap látogatottsága terén, 2008. augusztus 14. óta szép eredményeket tudhat magáénak. Ennek szemléltetésére, az oldalunk statisztikáját készítő Google Analytics egyéni látogatókra vonatkozó, s ezt az időintervallumot prezentáló kivonatát csatoljuk.
Megjegyezzük: a csatolt analitika kizárólag az egyéni látogatók statisztikáját mutatja, kizárva azok közül a kereső robottok által generált csalóka látogatottsági mutatókat.
www.tollal.hu
Látogatók áttekintése
2008.08.14. - 2008.12.26.
Összehasonlítva a következővel: Webhely
50
100
50
100
2008. augusztus 1 2008. augusztus 3 2008. szeptember 2008. szeptember 2008. október 5. 2008. október 17. 2008. október 29. 2008. november 1 2008. november 2 2008. december 4. 2008. december 1
látogató
9 270 Látogatások
57 908 oldalmegtekintés
6,25 Átlagos oldalmegtekintés
00:08:37 Webhelyen töltött idő
37,04% Visszafordulások aránya
25,66% Új látogatások
Technikai profil
Böngésző Látogatások Látogatások
%-os aránya
Firefox 5 752 62,05%
Internet Explorer 3 180 34,30%
Opera 188 2,03%
Chrome 85 0,92%
Safari 49 0,53%
Csatlakozási sebesség Látogatások Látogatások
%-os aránya
Unknown 3 994 43,09%
DSL 3 883 41,89%
Cable 1 202 12,97%
Dialup 116 1,25%
T1 55 0,59%
1 Google Analytics
Tisztelettel és szeretettel: Szabó Árpád újságíró, Kerekes Tamás Író, könyvkritikus Szita Jenő Webfejlesztő, Webmester valamint a www.tollal.hu szerkesztői. Szász Dóra, Mátrai Vanda, Mack Sándor, Kovács Patrik
2008. december 15., hétfő
A világ leggonoszabb kalózai
A világ leggonoszabb kalózai
Gabo Kiadó
Shelley Klein
Mi, büszke magyarok:
Magyar kalózok fosztogatták a tengeri hadviselés történetének egyik legkiemelkedőbb ütközetében, a trafalgari csatában elsüllyedt hadihajók kincseit - írta a The Times.
Amióta tenger a tenger és az ember képes megszelídíteni a hullámok erejét, azóta van kalózkodás is. Ez talán természetes, hisz ha az ember a szárazföldön képes volt a másikat meglopni, kirabolni, akkor miért különbözne ez a tengeren? Mégis más. Valahogy nem ítéljük el őket annyira, mint egy egyszerű rablókat, zsiványokat. Miért van ez? Kalóz. Ízlelgetjük a szót és közben hatalmas lőporfüstbe burkolódzó csatahajókat látunk. Oldalukból sötéten merednek elő a tüzes halált szóró ágyúcsövek, fedélzetükön rohangálás, kiabálás, ricsaj. Árbocaikon hatalmas vásznak dagadoznak, vagy éppen csüngnek szakadtan, alattuk félszemű, falábú, vaskampós, mogorva alakok széles kardokkal kezükben ugranak a hajópalánkra vagy hajítják másik kezükkel a kampós csáklyákat
Kalóz (fn) tengeri rabló, hajórabló (rég), martalóc (rég), piráta (id), rabló, fosztogató (rég) zsivány (rég), tolvaj, lator Na, ebből nem tudtunk meg sok újat. Vegyük elő a történelem-könyveket .Azt tudnunk illik, hogy a kalózok, már az ókorban is meg-megtámadták a zsákmányt ígérő hajókat. A középkor végén a XIV. és XV. században viszont jelentős kalózmozgalom vette kezdetét. Ez nem is csoda, hisz a felfedezések korának elején, a reneszánsz kezdetén, amikor az új tudományos felfedezések (iránytű) és nagyszerű elmék (Kopernikusz, Galilei, Kepler) tovább segítették a hajózást és a hajóépítés nehéz mesterségét, az ember szinte kirajzott a tengerekre. Kalózok voltak Indiában, ahol a portugálok, délkelet-ázsiában, ahol a hollandok, és Amerikában, ahol a spanyolok próbáltak egyedülálló jogokat szerezni az elfoglalt területeken. Az első ”hivatalos” kalóztörténet az 1389-es dátumhoz és Stockholm városához fűződik. Ekkor jelentek meg először a kalózok, mint szervezett csoport. Történt ugyanis, hogy Margarete, a dán-svéd-norvég birodalom királynője ostrom alá vette az említett várost. Ezen felháborodva Albrecht a mecklenburgi herceg, (II. Henrik és Eufémiának, a svéd király nővérének fia) kalózokat fogadott a szolgálatába, hogy tengeri úton élelmiszert juttasson a körülzárt városba.Így kezdődött, és máris látszik, hogy a kalózok között nem csak „egyszerű rablók” voltak. A történelem folyamán többször harcoltak és haltak meg különféle nemzetek, népek, királyok és hercegek értelmes vagy haszontalan eszméiért, vélt vagy valós sérelmeikért. Persze mindezt rabolva, fosztogatva, gyilkolva tették, kik lakoltak bűneikért, kik elmenekültek az akkori igazságszolgáltatás elől. Az elkövetkezendő években ezer és ezer kaland és történet látott napvilágot, melyek egy része igaz, másik fele csupán legenda, de az biztos, hogy rendkívüli élményekkel kecsegtetik az érdeklődőt. A továbbiakban szeretnék foglalkozni Tortugával a kalózszigettel, Sir Francis Drake-el és legendás hajójával a Golden Hind-el (Aranyszarvas), egyéb híres és hírhedt kalózokkal, hajókkal, fegyverekkel. Olvasnivalónak ajánlom Jókai műveit, kiemelve az: A kalózkirály címűt.
"forrás: http://free.srv.hu
Grace O’Malley – A legnőiesebb tengerészkapitányFrancois L’Ollonais – A spanyolok ostoraHenry Morgan – A valaha élt legnagyobb bukanérKidd kapitány – Kalóz vagy privatér?John Avery – A gyémántok királyaEdward Teach – A FeketeszakállBartholomew Roberts – Black BartyEdward England – A jámbor természetű kapitányEdward Low kapitány – A megtestesült gonoszságJohn Rackham – Kalikó JackAnne Bonny – Egy igen különös „férfi”William Lewis – Tények és kitalációkJean Lafitte – A Mexikói-öböl rémeCseng I Szao – A kínai tengerek királynőjeBenito de Soto – A nyugati tengerek utolsó kalóz
Grace O'Malley,a skót kalózlány egyaránt jól forgatta a kardot és a vitorlákat, kivívva I. Erzsébet megbecsülését.
Az ír történelem egyik legendás alakja, Grace O'Malley, aki nő létére, élete során mindvégig jelentős szerepet játszott az ír ellenállásban. Igazi amazon volt, aki hajóskapitányként, majd egy komoly flotta tulajdonosaként a tengereket járva, ha kellett kereskedett, ha lehetett kalózkodott, de a fegyverforgatástól sem riadt vissza. Egyéniségét, ennek ellenére a bölcs, talpraesett gondolkodás, a nehéz helyzetekben is meglévő józanész jellemezte. Nem csoda, hogy vezetői képességeit, a hagyományoknak ellentmondva, az ír férfiak is elismerték, hiszen még az angol királyi udvarban is tisztelettel vegyes félelemmel, "minden ír felkelés anyja"-ként emlegették.Grace O'Malley életét megismerve, elénk tárul - a más népek történelmében is gyakran előforduló időszak -, amikor még a tekintélyes nemes emberek is a pillanatnyi érdekek, de sok esetben csak a túlélés reményében sodródnak, hol az angolok oldalára, hol a szívükre hallgatva, a felkelők táborába.
Kalózoknak a tengeri rablókat nevezzük, akik hajókat és kikötőket támadnak meg, hogy kincseket és egyéb javakat zsákmányoljanak. Ahogy az első szállítóhajók nekivágtak a nagy vizeknek, rögtön megjelentek a tengeri haramiák is, hogy kifosszák őket. Egyes vidékeken még ma is kell kalóztámadásoktól tartani, bár e martalócok aranykorukat jóval régebben, a 17. század végén, a 18. század elején élték. Oly nagy hatalmat vívtak ki maguknak, hogy bizonyos területeteket kész kalózfészekké tettek.
Bár a kalózok nem voltak törvénytisztelő emberek, saját törvényeiket azonban be kellett tartaniuk:
- Minden embernek jogában áll hozzászólni a fontosabb ügyekhez.
- Tilos pénzben kockázni vagy kártyázni a fedélzeten.
- A lámpásokat és gyertyákat este 8 óra után el kell oltani. Akinek ezután még dolga van, menjen a fedélzetre.
- Az ágyúk, pisztolyok, és egyéb fegyverek tisztaságáért mindenki sajá tmaga felelős.
- Asszony és gyermek nem léphet a fedélzetre.
- Aki elhagyja a hajót, vagy a csatában kijelölt helyét, az halálfia.
- A fedélzeten tilos verekedni.
- Addig senki nem hagyja el a hajót, amíg nem jut neki 1000 font értékű zsákmány.
Aki a fönt látható törvényeket megszegi, számkivetettnek méltatik, rosszabb esetben halál vár rá.
Az 1650-es években egyre több bukanér érkezett a jamaicai Pot Royalba. A megerősített kikötőt az angolok hozták létre. A terület kormányzója a spanyolok támadásától tartva kezdte idecsábítani a bukanérokat. A jól védhető, természetes öbölben elhelyezkedő Port Royal, melyet ráadásul egy félsziget csaknem teljesen elzár a nyílt víztől, ideális pihenőhelynek tűnt a tengeri útonállók szemében. A dokkokban megjavíthatták hajóikat, a forgalmas piacokon eladhatták a zsákmányt. Az összeharácsolt javak értékesítéséből befolyt összeget a haramiák könnyen elüthették a város 44 kocsmájában, melyben hemzsegtek a részegek, szökött rabok, zsebtolvajok és tengeri haramiák.
Port Royal gazdag, de veszélyes település volt: több mint 6000 törvényen kívüli talált itt otthonra. Egy feljegyzés tanulsága szerint a bukanérok egy éjszaka alatt akár 3000 nyolcreálost is képesek voltak kocsmában elütni. ( ez mai összegben 16 millió ft. -nak felel meg!)
1612-ben hatalmas földrengés rázta meg Port Royalt. A házak összedőltek, 2 utcát pedig teljes egészében elnyelt a tenger. Az ezt követő szökőár szó szerint lemosta a települést a Föld felszínéről. Összesen több mint 2000 ember veszítette életét. A történelemben sokan Isten büntetését látták, aki így sújtott le a gonosz városra.
Kerekes Tamás
www.tollal.hu
Gabo Kiadó
Shelley Klein
Mi, büszke magyarok:
Magyar kalózok fosztogatták a tengeri hadviselés történetének egyik legkiemelkedőbb ütközetében, a trafalgari csatában elsüllyedt hadihajók kincseit - írta a The Times.
Amióta tenger a tenger és az ember képes megszelídíteni a hullámok erejét, azóta van kalózkodás is. Ez talán természetes, hisz ha az ember a szárazföldön képes volt a másikat meglopni, kirabolni, akkor miért különbözne ez a tengeren? Mégis más. Valahogy nem ítéljük el őket annyira, mint egy egyszerű rablókat, zsiványokat. Miért van ez? Kalóz. Ízlelgetjük a szót és közben hatalmas lőporfüstbe burkolódzó csatahajókat látunk. Oldalukból sötéten merednek elő a tüzes halált szóró ágyúcsövek, fedélzetükön rohangálás, kiabálás, ricsaj. Árbocaikon hatalmas vásznak dagadoznak, vagy éppen csüngnek szakadtan, alattuk félszemű, falábú, vaskampós, mogorva alakok széles kardokkal kezükben ugranak a hajópalánkra vagy hajítják másik kezükkel a kampós csáklyákat
Kalóz (fn) tengeri rabló, hajórabló (rég), martalóc (rég), piráta (id), rabló, fosztogató (rég) zsivány (rég), tolvaj, lator Na, ebből nem tudtunk meg sok újat. Vegyük elő a történelem-könyveket .Azt tudnunk illik, hogy a kalózok, már az ókorban is meg-megtámadták a zsákmányt ígérő hajókat. A középkor végén a XIV. és XV. században viszont jelentős kalózmozgalom vette kezdetét. Ez nem is csoda, hisz a felfedezések korának elején, a reneszánsz kezdetén, amikor az új tudományos felfedezések (iránytű) és nagyszerű elmék (Kopernikusz, Galilei, Kepler) tovább segítették a hajózást és a hajóépítés nehéz mesterségét, az ember szinte kirajzott a tengerekre. Kalózok voltak Indiában, ahol a portugálok, délkelet-ázsiában, ahol a hollandok, és Amerikában, ahol a spanyolok próbáltak egyedülálló jogokat szerezni az elfoglalt területeken. Az első ”hivatalos” kalóztörténet az 1389-es dátumhoz és Stockholm városához fűződik. Ekkor jelentek meg először a kalózok, mint szervezett csoport. Történt ugyanis, hogy Margarete, a dán-svéd-norvég birodalom királynője ostrom alá vette az említett várost. Ezen felháborodva Albrecht a mecklenburgi herceg, (II. Henrik és Eufémiának, a svéd király nővérének fia) kalózokat fogadott a szolgálatába, hogy tengeri úton élelmiszert juttasson a körülzárt városba.Így kezdődött, és máris látszik, hogy a kalózok között nem csak „egyszerű rablók” voltak. A történelem folyamán többször harcoltak és haltak meg különféle nemzetek, népek, királyok és hercegek értelmes vagy haszontalan eszméiért, vélt vagy valós sérelmeikért. Persze mindezt rabolva, fosztogatva, gyilkolva tették, kik lakoltak bűneikért, kik elmenekültek az akkori igazságszolgáltatás elől. Az elkövetkezendő években ezer és ezer kaland és történet látott napvilágot, melyek egy része igaz, másik fele csupán legenda, de az biztos, hogy rendkívüli élményekkel kecsegtetik az érdeklődőt. A továbbiakban szeretnék foglalkozni Tortugával a kalózszigettel, Sir Francis Drake-el és legendás hajójával a Golden Hind-el (Aranyszarvas), egyéb híres és hírhedt kalózokkal, hajókkal, fegyverekkel. Olvasnivalónak ajánlom Jókai műveit, kiemelve az: A kalózkirály címűt.
"forrás: http://free.srv.hu
Grace O’Malley – A legnőiesebb tengerészkapitányFrancois L’Ollonais – A spanyolok ostoraHenry Morgan – A valaha élt legnagyobb bukanérKidd kapitány – Kalóz vagy privatér?John Avery – A gyémántok királyaEdward Teach – A FeketeszakállBartholomew Roberts – Black BartyEdward England – A jámbor természetű kapitányEdward Low kapitány – A megtestesült gonoszságJohn Rackham – Kalikó JackAnne Bonny – Egy igen különös „férfi”William Lewis – Tények és kitalációkJean Lafitte – A Mexikói-öböl rémeCseng I Szao – A kínai tengerek királynőjeBenito de Soto – A nyugati tengerek utolsó kalóz
Grace O'Malley,a skót kalózlány egyaránt jól forgatta a kardot és a vitorlákat, kivívva I. Erzsébet megbecsülését.
Az ír történelem egyik legendás alakja, Grace O'Malley, aki nő létére, élete során mindvégig jelentős szerepet játszott az ír ellenállásban. Igazi amazon volt, aki hajóskapitányként, majd egy komoly flotta tulajdonosaként a tengereket járva, ha kellett kereskedett, ha lehetett kalózkodott, de a fegyverforgatástól sem riadt vissza. Egyéniségét, ennek ellenére a bölcs, talpraesett gondolkodás, a nehéz helyzetekben is meglévő józanész jellemezte. Nem csoda, hogy vezetői képességeit, a hagyományoknak ellentmondva, az ír férfiak is elismerték, hiszen még az angol királyi udvarban is tisztelettel vegyes félelemmel, "minden ír felkelés anyja"-ként emlegették.Grace O'Malley életét megismerve, elénk tárul - a más népek történelmében is gyakran előforduló időszak -, amikor még a tekintélyes nemes emberek is a pillanatnyi érdekek, de sok esetben csak a túlélés reményében sodródnak, hol az angolok oldalára, hol a szívükre hallgatva, a felkelők táborába.
Kalózoknak a tengeri rablókat nevezzük, akik hajókat és kikötőket támadnak meg, hogy kincseket és egyéb javakat zsákmányoljanak. Ahogy az első szállítóhajók nekivágtak a nagy vizeknek, rögtön megjelentek a tengeri haramiák is, hogy kifosszák őket. Egyes vidékeken még ma is kell kalóztámadásoktól tartani, bár e martalócok aranykorukat jóval régebben, a 17. század végén, a 18. század elején élték. Oly nagy hatalmat vívtak ki maguknak, hogy bizonyos területeteket kész kalózfészekké tettek.
Bár a kalózok nem voltak törvénytisztelő emberek, saját törvényeiket azonban be kellett tartaniuk:
- Minden embernek jogában áll hozzászólni a fontosabb ügyekhez.
- Tilos pénzben kockázni vagy kártyázni a fedélzeten.
- A lámpásokat és gyertyákat este 8 óra után el kell oltani. Akinek ezután még dolga van, menjen a fedélzetre.
- Az ágyúk, pisztolyok, és egyéb fegyverek tisztaságáért mindenki sajá tmaga felelős.
- Asszony és gyermek nem léphet a fedélzetre.
- Aki elhagyja a hajót, vagy a csatában kijelölt helyét, az halálfia.
- A fedélzeten tilos verekedni.
- Addig senki nem hagyja el a hajót, amíg nem jut neki 1000 font értékű zsákmány.
Aki a fönt látható törvényeket megszegi, számkivetettnek méltatik, rosszabb esetben halál vár rá.
Az 1650-es években egyre több bukanér érkezett a jamaicai Pot Royalba. A megerősített kikötőt az angolok hozták létre. A terület kormányzója a spanyolok támadásától tartva kezdte idecsábítani a bukanérokat. A jól védhető, természetes öbölben elhelyezkedő Port Royal, melyet ráadásul egy félsziget csaknem teljesen elzár a nyílt víztől, ideális pihenőhelynek tűnt a tengeri útonállók szemében. A dokkokban megjavíthatták hajóikat, a forgalmas piacokon eladhatták a zsákmányt. Az összeharácsolt javak értékesítéséből befolyt összeget a haramiák könnyen elüthették a város 44 kocsmájában, melyben hemzsegtek a részegek, szökött rabok, zsebtolvajok és tengeri haramiák.
Port Royal gazdag, de veszélyes település volt: több mint 6000 törvényen kívüli talált itt otthonra. Egy feljegyzés tanulsága szerint a bukanérok egy éjszaka alatt akár 3000 nyolcreálost is képesek voltak kocsmában elütni. ( ez mai összegben 16 millió ft. -nak felel meg!)
1612-ben hatalmas földrengés rázta meg Port Royalt. A házak összedőltek, 2 utcát pedig teljes egészében elnyelt a tenger. Az ezt követő szökőár szó szerint lemosta a települést a Föld felszínéről. Összesen több mint 2000 ember veszítette életét. A történelemben sokan Isten büntetését látták, aki így sújtott le a gonosz városra.
Kerekes Tamás
www.tollal.hu
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
